Azt hiszem az extrák 12-14 témára vannak felosztva. Nincs rajta olyan, hogy az összes lejátszása. Én meg csütörtökön néztem meg az 1-2-t. Pénteken meg a többit.
Szerintem biztosan több, mint maga a film, de majd jövő hétre meg tudom nézni pontosan is.
A fenti idézet, mily meglepő, a Világok harca regényből származik.
"...-Ez nem is háború ... -Sohasem is volt háború, mint ahogy nem beszélhetünk háborúról az emberek és a hangyák között..."
Például ehhez a második idézethez a film igenis hű. Pontosabban nem az élethű ábrázolásra gondolok, mert volt itt olyan hozzászóló is, aki a kompos résznél megemlítette a fizika törvényszerűségeinek hiányát (igazat adok ebben, mert tényleg van pár ilyen jelenet). De én sokkal ingább a tröténésekre értem ezt. Azaz nem azt néztem, hogy a süllyedő hajó nem szívja maga után az embereket, hanem maga a tudat, hogy ezek a teremtmények könyörtelenek minden helyzetben, és minden körülmények között képesek felvenni a harcot.
A filmben igaz láthattuk, hogy a főhős csodálatos módón újra találkozik feleségével, és fiával, aki még előbb is haza ért, mint ő maga. Azt kell mondanom, hogy ez a regényben sem volt másképp. A könyv szerint azonban nincsenek gyerekei. A felesége azonban már otthon van, mire ő odaér. Ebből a szempontból már én is azt mondom, hogy tényleg nem kellett volna Spielbergnek életben hagyatnia a fiút, mert így az egészből csak egy meseszerű csoda fog kikerekedni, nem pedig egy tragikus, ám sokkal inkább valószerű esemény.
H. G. Wells könyvében a pincés jelenet legalább olyan zavaros, mint a filmben. Akarom mondani zavaros a főhőst illetően, nem pedig érthetetlen. Viszont a könyvben igaz nem sokkal, de több magyarázat van az ismeretlen (a regényben nem ismeretlen, hanem tiszteletes) megölésére. A magyarázat is, mint az egész könyv E/1 személyben olvasható, és nagyon sok érvet-ellenérvet vet fel.
A könyvben kiderül, hogy a pincében két hetet töltöttek ketten. Így már érthetővé is vált, hogy a film miért ért véget olyan hamar. Ugyanis (és ez a könyvben el is van magyarázva) amíg ők bent voltak, azalatt általuk nem látott események még zajlottak, tehát a marslakók megbetegedési folyamatát ők nem is látták. A regény ebben a tekintetben még talán gyorsabban is fejeződik be, mint a film, mivel ebből a fogságból kikerülve, a főhőst nem kapják fel az idegenek. Bár másvalakitől hall ilyen jelenségekről, azaz a regényben is történik "emberfelkapás".
A pincés jelenethez még annyit, hogy ide is lejönnek az idegenek, szén közé bújnak, de semmi olyanról nincs szó, hogy harmadik típusú találkozás részese lesz a főszereplő és "Godzillakölyköt liftből lábbal kitolós (szerinetm)" jelenetet felülmúló "Házba benyúló egyszemű kígyó" lebaltázás áldozata lenne.
A filmről és regényről elég mostmár ennyi. A lényeg, hogy szerintem azért nem volt annyira rossz az a film (annak ellenére, hogy Spielbergnek vannak jobb munkái). A regényt pedig érdemes elolvasni, mert az idegenek jellemzése is olvasható benne (ha éppen ezt hiányolta volna valaki a filmből).
Számomra pedig az alábbi két idézet szemlélteti legjobban a film és a regény mondanivalóját egyaránt. Senki ne gondolkozzon fizikán, látványokon, effekteken, hangon, zenén. Mindenki gondoljon bele az alább olvashatókba, és így nézze a filmet is:
"...Valóban, ha semmi egyebet nem tanultunk is, ez a háború megtanított bennünket arra, hogy szánalmat érezzünk azokkal az oktalan lelkekkel szemben, akik a mi uralmunk alatt szenvednek..."
"...Az első pillanatban akkora izgalom ejtett rabul, ami fölülmúlt minden megszokott emberi érzelmet, és amit csak azok a szegény barmok ismernek jól, amelyeken az ember uralkodik. Azt érezhettem, amit a nyúl érezhet, amikor a kuckójához visszatérve, váratlanul egy csomó munkással áll szemben, akik egy ház alapját ássák. Először fogott el a balsejtelem, ami csakhamar letisztult bennem, és napokon keresztül hatalmában tartott; a trónvesztés érzete, a meggyőződés, hogy többé nem vagyok úr a Földön, hanem állat vagyok az állatok között, a marsbeliek sarka alatt. A mi sorsunk is az lett, ami az állatoké: leskelődni, résen állni, futni és rejtőzködni. A félelem, amelyet az ember terjeszett, de az ember birodalma véget ért..."
Klassz regény, nem is gondoltam volna. A történések a könyvben még előbb kezdődnek el, mint a filmben és nincs mellette semmilyen társadalmi leíró jelleg (mint pl.: a filmben az elvált szülők), azaz csak a jelenséggel foglalkozik az író.
Tetszik benne az, hogy az író állandóan egyeszám 1. személyben beszél. Teljesen az az érzésem, hogy őezt az egészet valóban átélte és megtörtént vele, ott volt, látta.
A hadi cselekmények bővebben vannak bemutatva, mint a filmben (milyen hadsereg hova megy, mennyien stb.), de csak annyi részletességgel, amennyivel egy szemlélő látja, vagy megtudja, ha katonával beszélget.
Ahogy haladok a vége felé, inkább mégiscsak örülök, hogy Spielberg a mai korba helyezte a történetet, mert a könyvben vannak a mai fül számára humoros események, magyarázatok. Pl.: A földönkívüliek a Mars-ról jönnek ténylegesen is. A "háromlábak"-nak nincs védőburkuk, vagy pajzsuk, mint a filmben. Így egy kicsit valószerűbb a csata is, mivel eddig már nagy nehezen hárommal végeztek is. Ekkor jött egy különösen gyerekesnek hangzó rész: A felborúlt gépből kiszállt a szörny és megjavította (kalapálta) a gép egyik lábát, hogy az újra működjön.
A regényben egyértelműen többségében lovon és szekéren, vagy gyalog menekülnek, de néhol lehet olvasni gépkocsit is. A tömeg-re vonatkozó legutóbbi esemény során hatmillió embert említ H. G. Wells, akik menekülnek Angliából.
Nagyon tetszik az, hogy az űrlények viselkedését szemléletesen az emberekhez hasonlítva bemutatja. A könyv elején még szinte jogosnak is éreztem, hogy ezek idejönnek és helyet csinálnak maguknak.
A filmben előforduló jelenetek a könyvben is visszaköszönnek (azaz forítva, csak éppen a könyvet olvasom a film után, és inkább így írtam), igaz nem egyező sorrendben. Pl.: Volt benne a filmben is látható száguldó égő vonat képe (szinte a könyv elején), volt benne rendkívül élesen dörgő villámlás, vízi csata, meg stb.
Majd még végig olvasom, aztán még írok, ha érdekel valakit.
Fantasztikusat írtál, ilyennek kell lennie egy igazi kifejtésnek egy filmről. Egyszerűen minden passzolt.
Érdemes lenne személyesen is találkozni veled. Amilyen hasonlóságot felfedeztél a Párbajjal és e filmmel kapcsolatban az nagyon de nagyon tetszik, mivel én annyira nem is gondoltam bele eleinte, de igazad van.
Mikor elkezdtem olvasni a hozzászólásodat, azon gondolkoztam, hogy mely mondataidat írjam be idézetnek, hogy majd válaszoljak rájuk, de ahogy folytattam az olvasást, majd a végére értem rájöttem, hogy ezt nem bírom megtenni, annyira kerek volta az egész. Egész egyszerűen ezt a 247-es hozzászólást egészében kell olvasni, nem pedig részleteket belőle.
A humorod nagyszerű.
Bocs mindenkitől, hogy nem a filmről, hanem inkább Cooper ügynökről írtam. De most rájöttem, hogy minden tényszerű dolgot elmondott a filmről, amit csak lehet, mert más már csak körítés meg magyarázkodás. Ez egy igazi filmes tényáradat. Nem több és nem kevesebb. Tessék csak szépen elolvasni mindenkinek!
Ha tíz év alatt ötven ufós-népirtós-félelmetes mozi készül, akkor eleve komoly újdonságot kell tartalmaznia az ötvenegyediknek ahhoz, hogy méltán népszerűvé válhasson. Ehhez képest ez a film nemhogy újat nem, de csak régit mutat. Az alapötlet (jönnek a gonosz földönkívüliek) a végtelenségig elcsépelt és csakis közhelyekből építkezik.
Óbaszdmeg, ez AZ alaptörténet. Menjél és cseszegesd egy sort József Attilát is azért, mert Jordán Tamás és Hobo sokkal jobb verseket ad elő.
Az 1800-as évek végén valószínűleg bombasztikus volt az ötlet (a rádiójáték sikeréből erre lehet következtetni), de az időközben eltelt röpke két évszázad azt hiszem már teljesen kimerítette a földönkívüliek témáját.
A rádiójáték ötven éve volt, a mű azelőtt ötven évvel. Akkoriban még rádió sem volt. Értsd már meg, ez a film AZ alaptörténet. Minden más csak ennek a virgázása.
Ha egy filmben nincs dráma, nincs kidolgozott karakter, hanem csak egy sodródó és rohangáló átlagember (Tom Cruise), akkor a filmben nincs történet sem.
Nem, hanem akkor az egy olyan film, amiben nincs kidolgozott karakter. Történet karakterek nélkül is lehet. Az általad emlegetett Párbaj c. filmben sincs igazán egy karakter sem. Legalábbis amennyi ott van, annyi van itt is, ahogy a Cruise által alakított felelőtlen figura felelős családapa lesz.
Tetszik minden érvelésed. Amit a Párbajról írtál annak kifejezetten örülök. A Világok harcából tényleg hiányzott az emberábrázolás olyan formája, mint ami a Párbajnál még meg volt. Igaz én ezt úgy fogtam fel, hogy a lehető leghétköznapibb a főszereplő (sőt nincs is szó főszereplőről, csak az emberiség egyetlen jelképéről), egy teljesen esélytelen lény. Igaz a Párbajban is hétköznapi egyén a David Mann (már csak a neve alapján is), mindenesetre ő nem az egész emberiség jelképe, talán ezért is lehetett bemutatni az egyéni belső vívódását.
Na jó egyszóval te másképp látod. Remélem összeveszni nem fogunk, annál is inkább, mert látom, hogy Spielberg régi filmjei ugyanolyan hatással voltak rád, meg rám is.
A Függetlenség Napja filmnek a megemlítése pedig jogos volt és örülök is, hogy felhoztad, mert eszembe juttattad, hogy talán ezt is oka lehet a Világok harca sikertelenségének (pontosabban a hasonlóság). Én úgy tudom, hogy Spielberg már régen meg akarta csinálni ezt a filmet, csak a Függetlenség Napja előbb kész lett, így hagyta az egészet. Nem tudom, hogy talán, ha ő tudta volna előbb elkészíteni a Világok harcát, akkor milyen véleménnyel lennénk róla. Ezt már nem fogjuk megtudni.
Egyébként is Spielberg mikor csinált már "rosszufós" filmet. A Harmadik típusú találkozások és az E. T. is barátságos űrlényeket mutat be, akik érzéssel (!) élnek.
Most legalább kikapcsolódott egy kicsit a rendező (igaz ez egyáltalán nem indok, még nekem sem, hiszen neki ez a munkája, akkor pedig igenis dolgozzon meg a pénzéért).
Még egy utolsó megjegyzés a Világok harca mentésére (közben persze hangsúlyozom, hogy közel sem éri el a Spielberg alkotta kedvenc filmjeim színvonalát):
Ha katasztrófafilmként fogod fel, nem pedig sci-fiként, akkor talán nincs is semmi baj. Mert a katasztrófafilm csak rohanásról szól.
Jó látni valamit: baj vagy sem, az emberek legtöbbjét - különösen a mozibajáró fiatlaságra gondolok - egyáltalán nem érdekli mi mekkora klasszikus volt kétszáz évvel ezelőtt. Ők pénzt fizettek azért, hogy jól szórakozzanak és ezzel részükről a téma le van zárva.
De ez a film nem szórakoztat. Irritál.
Az ember nem kap semmit a pénzéért, illetve amit kap, azt ingyen sem kívánja. Ha tíz év alatt ötven ufós-népirtós-félelmetes mozi készül, akkor eleve komoly újdonságot kell tartalmaznia az ötvenegyediknek ahhoz, hogy méltán népszerűvé válhasson. Ehhez képest ez a film nemhogy újat nem, de csak régit mutat. Az alapötlet (jönnek a gonosz földönkívüliek) a végtelenségig elcsépelt és csakis közhelyekből építkezik. Ráadásul - valószínűleg nem tudatosan - a szintén ócskaságnak számító Függetlenség Napjára is emlékeztet (nagy gépek, törékeny lények, vírusfertőzéses pusztulás), legalább annyiban más attól, hogy nincs benne patriotizmus.
Az 1800-as évek végén valószínűleg bombasztikus volt az ötlet (a rádiójáték sikeréből erre lehet következtetni), de az időközben eltelt röpke két évszázad azt hiszem már teljesen kimerítette a földönkívüliek témáját.
Ha egy filmben nincs dráma, nincs kidolgozott karakter, hanem csak egy sodródó és rohangáló átlagember (Tom Cruise), akkor a filmben nincs történet sem. Szerintem ha azt akarod megmutatni, hogy egy ilyen feszült helyzetben nincs különbség ember és ember között, azt is csak mély jellemábrázolással lehet megtenni. Ha a néző nem tud azonosulni a karakterrel (akivel nem lehet, mert nem ismerjük meg milyen), akkor a film elveszett.
A Párbaj (az egyik kedvenc filmem Spielbergtől) hasonló feszültségen alapul, de ott látod a főszereplőt vívódni, érzed a félelmét, látod hogy próbál valamit ellene tenni a dolognak, végül még a szembeszállást is felvállalja az ellenséggel. Ezen kívül olyan szituációba kerül a főszereplő, ami teljesen hétköznapinak tűnik: valószínűbb, hogy az ember egy őrülttel találkozik az utakon, minthogy gigantikus fotóállványok kiszippantják a nadrágjából... :-)
Ez jó ez az írás, legalább olyan kemény, mint maga a film.
Egyébként a gagyiságot a mai szemmel nézve mindenki észre veszi, már ami a történetet illeti. Szerintem is elrontották azzal, hogy a film a mai időkben játszódik és nem pedig akkor amikor az írója (H. G. Wells) megírta, az 1800-as évek végén.
Ha egy kicsit is belegondolsz, akkor csak el kellene ismerned, hogy egy ilyen igenis fantasztikus lehet persze csak a maga idejében. Ahogy elnézem a King Kong előzetesét, talán ezt is ugyanígy kellett volna elkészíteni. Bár még ki tudja, hogy az a film is mit hoz.
Amúgy is Verne Gyula regényeiből is ha most elkészítenék mondjuk (akármelyik rendező) az Utazás a Holdba c. regényét, akkor is ugyanez lenne a helyzet. Pontosabban ugyanez lenne a helyzet, ha mondjuk a történéseket átírnák a mai korra, a 21. századra. Gondolj csak bele, hogy megépíti egy csapat benszülött a saját repülőgépét.
Na ennyi érvelés után arra következtetésre jutottam, hogy maga a történés igenis jó, csak éppen a korszak nem passzol, de az aztán nagyon nem.
Az írásod első feléhez (odáig, hogy: ettől válik főszereplővé) hozzáfűzöm, hogy ez szerintem direkt van így, hogy maga a főszereplő nem csinál semmit, hanem csak egy statiszta, akit végig vesz a kamera. Ez nekem egyértelműnek és érthetőnek tűnt. Azaz mindenki, minden egyes ember egyenlő, nem tekintve a társadalmi ranglétrát. Az meg, hogy a kamera csak egy embert mutat az azért van, hogy érthetőbb legyen a cselekmény. Ha pedig egy embert látunk sokszor, akkor az miért ne lehetne egy ismert színész, mondjuk Tom Cruise (aki szerintem jól játszotta a jelentéktelen ember szerepét ebben a filmben).
Egyébként sem értem, hogy miért is kellett volna menekülésen kívül mást csinálnia a főszereplőnek, hiszen itt most nem főhősről van szó, hanem főszereplőről.
Ha jobban átgondolod, akkor rájöhetsz, hogy a kamera éppenséggel egy szerencsés család életét mutatta be, akik életben maradtak. Nyílván más család is maradt meg, de miért kellett volna bemutatnia a filmnek az összes ilyen mázlista famíliát. Akkora káosz lett volna benne, hogy most akkor ki kicsoda.
Azzal egyetértek közel sem ez az, ami egy filmet Spielberg-filmmé tesz, de szerintem nem kell szégyellnie. Az az igazi bátorság, amikor valaki a hibáját ismeri el, nem pedig a jótéteményeit magasztalja.
Egyébként szerinted melyik a legjobb Spielberg film? (Szerintem a Párbaj, Cápa, E. T., Jurassic Park /ez mindenképp/, Indiana Jones /ez is mindenképp/).
Kicsit elkésve írok ide, de hát csak tegnap sikerült megnéznem ezt a remekművet...
Ki kell mondani: évek óta nem láttam ennyire igénytelen, elképesztően ostoba módon legyártott rágógumit! A látvány elsőosztályú volta ellenére majdnem elaludtam. Az egész film semmiről nem szól, nincs benne semmi! Emberek rohannak balról-jobbra üvöltözve, aztán a többség kámforrá válik egy jól irányzott lézersugártól vagy más módon szipolyozzák ki a belét. Ennyi.
Tom Cruise egyszerűen hihetetlen szarul játszik, gyakorlatilag semmit nem csinál, olyan mint a többi statiszta a filmben, csak őt végig mutatja a kamera, ettől válik főszereplővé.
A befejezés egyenesen fájdalmas botütésként éri az embert, amikor az egész család együtt ölelkezik a levélhullás közepén... Azt hittem rosszul látok ennél a jelenetnél, de nem! Előkerül az elveszett fiú is (aki puszta kézzel ment a csatába!), ott a nagymama, a feleség, mindenki hiánytalanul.
Az egész akkora gagyi, hogy emberi szó nincs rá, kiváló prototípusa az emberek elhülyülését segítő moziknak. Külön égés, hogy mindezt Steven Spielberg rendezésében kaphattuk meg, aki amúgy kiváló rendező, de ha egy kicsit is őszinte önmagához, élete végéig szégyelheti majd ezt a munkáját...
Bocs a fan-októl, de muszáj voltam leírni a dolgot... :-)
