Demján Sándor fővállalkozó állapította meg múlt év végén: a munka "kicsit büdös" Magyarországon, míg szociológusból, tibetológusból, antropológusból - jól mutató szavak a névjegykártyán - túlképzés van itthon. Társadalomtudósokkal viszont nem lehet versenyképessé tenni az országot.
(168 óra: interjú Baráth Etelével)
Tót W-nek van egy kiváló szösszenete a Zindexen. Bekopizom, hátha felpörög ez a lassan két éve elhunyt topik.
Az utcai hőbörgés csillapodtával ismét a reform a téma, hálistennek. Most épp a felsőoktatási. A siránkozás dallamát tudom előre: elbutítják a magyar népet direkt, kiirtják az értelmiséget, bölcsészek nélkül marad a nemzet, s végbéltájéka szétesik.
aztán a szájába lehet évértékelni, hogy szegény diplomás fiatalok nem találnak állást?
Ehhez képest nézzük a csapásirányt. Húsz százalékos leépítés a bölcsészeknél, kicsit több a tanároknál, majdnem harminc a mezőgazdasági képzésben, és tizenhárom a jogászoknál. A többi - műszaki, orvosi, természettudományos - keret marad, vagy hangyányit nő.
A leépítésre ítéltek kábé azok a csoportok, amelyek már most is túl nagy létszámúak. A bölcsészt nem kell magyaráznom. Állástalan vagy szakmáján kívül dolgozó tanárt mindenki ismer. Jogászból se lesz hiány soha. A mezőgazdaság meg úgy nonszensz, ahogy van. A családi gazdaság ugyanis jól mutat a képeslapokon, csak semmi esélye nincs egy rendesen szervezett és gépesített nagybirtokkal szemben. Ahogy most errefelé földművelünk, az abba lesz hagyva, akár tetszik, akár nem. A nagybirtokra meg elég egy agronómus, a többiek diploma nélkül is tudnak traktorozni.
A tiltakozás felhorgadt azonnal: valami negyedvonalbeli fideszes kisinas elővezette, hogy "a kormány meg akarja szabni, ki milyen pályára mehet". Tehát hogy ha százezren szeretnének magyar-esztétika szakpáron diplomázni, akkor eztán már még kevésbé tudnak, és jézusuramisten, diktatúra van, falanszterjelenet.
Erre tényleg van közönség? És ugyanannak a közönségnek aztán a szájába lehet évértékelni a trambulinról, hogy szegény diplomás fiatalok nem találnak állást ebben a balsorsú hazában? Ész megáll. Ezeket vajon hol tanították, és mire?
Az ideális az volna nyilván - meg is népszavazná a magyar -, ha az állam igenis kitaníttatna kétszázezer magyar-esztétika szakost adóból, sőt aztán még fizetést is adna nekik a Bölcsészmunkáltató Minisztériumban, szintén adóból. Az adót meg majd befizeti a százezer filozófus az Elméletmegmunkáló Műveknél.
Amikor a követelmények és a tanulók terheinek csökkentését elkezdtem, sokan azzal vádoltak, hogy el akarom hülyíteni a nemzetet sajnálkozott Magyar Bálint. A kutatás alapján azonban kiderült, hogy a mai tankönyvek a 70-es évekbeliek tényanyagának dupláját vagy háromszorosát tartalmazzák. Amikor csökkentésről beszélünk, ezt vesszük figyelembe, nem a harminc évvel ezelőtti követelményeket.
Attól tartok az oktatásban a piaci elvek abszolút kártékonyak. A szabad tankönyvválasztás meg legföljebb korrupciót hoz, nem a minőséghiányos művek szelektálódását.
Ahol nincsenek alapkutatások, onnan szépen elmennek az agyak máshová. Biztos, hogy ez kell nekünk a 21. század elején. Én azt gondolnám, hogy az irány a magasabb helyi hozzáadottérték, amihez az agyak átgondolt nevelése vezet. Tönkrevágni az oktatási rendszert az elég nagy baj, ennél nagyobb bajt pedig már csak akkor lehet csinálni, ha ráadásul még a csúcsagyakat is elüldözöd. Demjánnak tökéletesen igaza van, Kókának meg ezerrel nincs igaza. Mucsai, árvalányhajas, balkáni, atavisztikus vadkapitalista gondolkodás.
Szerintem meg nagy baj van ott, ahol elkülönülhet a "tudományos fokozattal bírók gyüjtőhelye" meg a reálgazdasághoz kapcsolódó tudomány...
A "tudománynak" önmagárért nem túl sok értelme van. Nem véletlenül szokták kioasztani az agyatlan kutatásokért járó díjat is évente... Persze ha egy gazdaság megengedheti magának, tegye, hisz az ilyen szintű kutatás már művészet, és arra szükség van az emberek lelki egészsége miatt, de amíg nincs rá pénz...
Megj: ha Kóka, meg Magyar összeültek volna és kitalálnak egy olyasmit, amit itt hiányolsz, méris lennének ezeren, kik azt kiáltanák: már megint butítják a magyart...
Az tökugyanazt mondja el árokbatemetési bon mot nélkül. Szerintem érthetetlen milyen versenyképességet keres az MTÁ-n belül. Azt a reálgazdaságban keresse. Célt tévesztett a felbuzdulással. Ha mondjuk összebeszél az oktatásügyi miniszterrel és Kóka szállítja, milyen szakmákra lenne égető szükség a versenyképességhez, az OM pedig átcsoportosítja a forrásokat úgy, hogy az azokat kitermelő szakokon jobban dotál, a többieket diszpreferálja, akkor az egy jó megoldás. De ehelyett tudományos fokozattal bíró emberek gyűjtőhelyét vegzálni, hogy miért nem mennek má kapálni és szoftverfejleszteni, az azért meredek és nem célravezető.
Csak egy kérdésem van: a magyarázó rész miért nem emelted ki?
megj: nem kedvelem Kókát a stílusa (üzleti és emberi egyaránt) miatt, de abban, amit mondott sok igazság van. Az MTA az utolsó 30-40 évben inkább kerékkötője, mint előrevivője volt a magyar tudománynak...
Kóka: A Nobel-díjasok munkáját nehezíti, hogy zömük már nem él
Index
2005. május 2., hétfő 1:26
Felesleges a Magyar Tudományos Akadémia azon területeit finanszírozni, amelyek nem szolgálják a versenyképességet, mondta a Magyar Nemzet információi szerint Kóka János gazdasági miniszter a fiatal közgazdászok országos találkozóján. Az MDF bocsánatkérésre szólította fel a minisztert, különösen azért a megjegyzésért, miszerint a magyar tudósokkal az a gond, hogy akik valami maradandót alkottak, azok már nem élnek.
Levéllel fordult a Magyar Nemzethez egy felháborodott közgazdász, aki részt vett Kóka János gazdasági miniszter április 2-i előadásán a fiatal közgazdászok országos találkozóján.
Levele szerint meghívott előadóként Kóka a következőket mondta az egyik vidéki egyetemen tartott fórumon: "Az MTA-nak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak". Később azt is kijelentette: "A magyar tudósokkal az a gond, hogy akik meghatározók, vagy alkottak valami marandót, már nem élnek". A levélíró szerint szavait több közgazdász kollégája megerősítheti.
A közgazdász idézetei félreértésen alapulnak, közölte Merényi Miklós, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) kommunikációs igazgatója, hozzátéve, nem készítettek felvételt a beszédről. A szóvivő úgy értelmezte Kóka szavait, hogy kár finanszírozni az MTA hálózatának azon részeit, amelyek nem a versenyképességet szolgálják, ezért a forrásokat át kell csoportosítani a haladóbb területekre.
A Nobel-díjasok munkáját nehezíti, hogy zömük már nem él
GKM kommunikációs igazgatója szerint az előadásban kifogásolt második mondat valójában úgy hangzott: Nobel-díjasaink aktuális teljesítőképességét jelentősen korlátozza, hogy zömük már nem él. Ez a viccelődés Merényi szerint arra utalt, hogy nem lehet mindig a régi nagy tudósokra hivatkozni, szükség van a maiak értő menedzselésére is.
Az MTA elnöke megígérte, hogy a napokban reagál a gazdasági miniszter kijelentéseire.
Az MDF bocsánatkérésre szólítja
Az MDF közleményben fejezte ki felháborodását Kóka előadása miatt, és bocsánatkérésre szólította fel a minisztert "a hazai kutatókat súlyosan sértő kijelentése" miatt.
Az MDF szerint éppen a gazdasági miniszternek kellene leginkább tudnia, hogy a magyar kutatásfejlesztési szektor a támogatások tekintetében nagy lemaradásban van az unió átlagához képest. Magyarországon csak a GDP 1,5 százalékát költik a kutatás támogatására, és hazai kutatás-fejlesztési szektor ennek ellenére ért el komoly eredményeket az elmúlt években.
Az MDF véleménye szerint Kóka János sértő megjegyzései súlyos hozzá nem értésről tesznek tanúbizonyságot.
-- Veretes bunkóság volt a gazdasági minisztertől a java már a föld alatt van c. deáki beszólás ebben a kontextusban. A gazdasági versenyképességet meg ne az MTA-n belül próbálja megvalósítani. Az oktatásban persze elkélne egy ilyen szemlélet, de azért ne az MTÁ-t cseszegesse, hanem Magyar Bálintot.
Az a baj, hogy az OM csak "végrehajtja" azt a koncepciótlanságot oktatásügyi szempontból, amit a magyar politika en bloc "csinál".
Két különbség a sikersztori Írországhoz képest:
1. Írországban a lakosság 60%-ának 18 éves korig kötelező volt részt vennie az oktatásban és ebben benne van a nagymamák koroszálya is. Nálunk ezt még csak tavaly döntötték el, hogy legyen.
2. Írországban a felsőoktatásban résztvevőknek 60%-a alkalmazott tudományi, műszaki és üzleti területeken végez. Így aki onnan kikerül, a high-tech iparilag, tudományos kutatásilag és bizniszvezetésileg tudja kamatoztatni a tudását. Nálunk bölcsész, jogász és mindenféle közgazdásznak kikiáltott akármin végzenek a népek döntő többségben és utána mennek konzumálni, helpdeskezni és területi képviselőnek csúfolva low tech cuccokkal házalni, ügynökölni.
(evvót a mai napi eu-s tananyagom, csak tessék, tessék, még friss és ropogós... :o) )
I. Demján Sándor A TriGránit Rt. igazgatóságának elnöke, a Polus Investment elnök-vezérigazgatója.
Életrajz címszavakban:
Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolai diploma,
ÁFÉSZ , SKÁLA Áruházlánc Rt., SKÁLA-COOP, Magyar Hitel Bank, CEDC - Közép-Európai Fejlesztési Társaság, CEIC Holdings Ltd. Toronto, Bank Center, Gránit Pólus Rt., Pólus Center, TriGránit Fejlesztési Rt. Nyugati Város Központ ("WestEnd City Center"), Polus City Center (Pozsony, Szlovákia)
Társadalmi funkciókat látott, illetve lát el a Nemzetközi Menedzser Központban, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségében és a Magyar Labdarúgó Ligában.
Nevéhez fűződik egyebek mellett a TUNGSRAM eladása a General Electric részére, vamint az első részvénytársaság létrehozása a volt F.Á.K.-ban.
"Az első lépés az OM sürgős kitakarítása lenne, portás felett, miniszterig bezárólag." Bocs, de kifelejtettél egy igen fontos tevékenységi kört, a takarítónőket!! :-)
"Én nem hiszem hogy egy tibetológus elmegy 3 évre inaskodni a szakmunkás képzőbe." Én is kevéssé tartom valószínűnek, de a villamos ipari technikus, villamos mérnök már akar el is mehet. Nem a szakmunkásképzőbe, egyenesen a szakmába. Arról nem is beszélve, hogy napjainkban is folyik még az a gyakorlat, hogy cégek min. érettségivel rendelkező embereknek tanfolyamot indítanak, a végén szakmunkás vizsgával. Mondjuk, ez olyan is. De az az igazság, hogy szakmunkásból is a cégek szakirányának megfelelő specialisták kellenek, ugyanúgy, mint a felsőfokú képzettekből. Ez pedig magával hozza, hogy a szakma többi - általa nem gyakorolt része - vagy elfelejtődik, vagy meg sem tanulta. Hogy példán keresztül érzékeltessem, az erősáramú szakterületben az áramszolgáltatóknál alkalmazott villanyszerelők a hálózatok specialistái, a jobbak a lakásépítéshez is értenek, de kivételesnek számít az, aki az automatika, irányítástechnika, egyéb erőátvitel terén kicsit is otthon van. Ugyanakkor a MOL-nál a villanyszerelők jelentős része az utóbbiakban profi. De mindenképpen meg kell jegyeznem, - ugyanúgy, mint a felsőoktatásból kikerülők esetén - ez a profizmus nem az iskolából kikerülőre érvényes, hanem a megfelelő - több éves gyakorlat után, HA ÉS AMENNYIBEN megszerezte. Ha szereti a szakmát, érdekli egyáltalán. A megbecsültségre vonatkozó kitételedhez hozzátenni fölösleges szószaporítás lenne. "lenézni valakit azért mert kevesebbet tanult szervezetten mint én." Még az sem biztos, hogy kevesebbet! Egy magas elméleti tudásigényű szakma gyakorlása minimum érettségit feltételez. Eddig tehát az elsajátitandó tudásigény időtartama azonos. Ha feltételezem, hogy vannak gyenge "tibetológusok", jogászok, bölcsészek, de akár reál értelmiségiek is, akik a diploma megszerzése után nem tartják karban tudásukat, egy jó szakember esetében pedig a manuális gyakorlaton túlmenően az elméleti tudás naprakészen tartása is fontos, akkor összességében egy ilyen jelentősen többet tanul időtartamban. Persze mást, szempontrendszerét tekintve nem olyan szerteágazót. De konklúzióidat tekintve ez nem vita volt, inkább csak pici kiegészítés részemről.
"Mennyi ebből a mindenkori kormány, a mindenkori oktatási miniszter felelőssége?"
Minden oktatási miniszter felelős a kialakult helyzetért, de a Magyar Bálint nevű félművelt s@ggfej felelőssége hatványozott. Ugyanaz a bagázs, aki annak idején - minden figyelmeztetés ellenére - a hallgatói létszámok felduzzasztását, csapnivaló színvonalú, "egyetemnek" kinevezett kócerájok összetákolását erőltette, most - arcátlan módon - ennek ellenkezőjéről papol. A demográfiai helyzet alapján pedig előre lehetett látni, hogy milyen problémák fognak adódni.
"Mi a teendő?"
Az első lépés az OM sürgős kitakarítása lenne, portás felett, miniszterig bezárólag.
Én nem hiszem hogy egy tibetológus elmegy 3 évre inaskodni a szakmunkás képzőbe.
A legnagyobb baj az hogy nincsen becsülete a kétkezi munkának.
A szakmunkást lenézik, és lebecsülik a sznob tibetológusok, de mindenki más is.
Pedig azért nem árt elgondolkodni azon hogy egy jó szakmunkás 20 év tapasztalatával azért nem semmi amit tud. Lehet hogy a tibetológiához hülye, de aki már épitkezett tudja milyen kincs egy jó szakember, és egyátalán nem olyan egyszerű az mint azt a bölcsészkaron gondolják. Nekik csak egy hülye proli, mert nincsen diplomája. Mindig áldottam a sorsot hogy belőlem nem lett ilyen korlátolt sznob. Btaságnak tartok lenézni valakit azért mert kevesebbet tanult szervezetten mint én. Attól még nagyon is sok tudás lehet a birtokában max. más területen.
Summa summárum, most állami pénzből tibetológusokat képzünk, jó szakmunkást meg nagyitóval kell keresni.
"Demján tudomásom szerint egyike volt a kétszintű bankrendszer elindításakor hirtelenjében kereskedelmi bankká kinevezett MNB főosztályok vezetőinek" Én nem emlékszem Demján ijetén múltjára. Attól persze még lehetett. :-) A Skálára emlékszem, meg egy szintén kereskedelmi cégre, utána már csak az építési/befektetési tevékenységére.
"Demján Sándor fővállalkozó állapította meg múlt év végén: a munka "kicsit büdös" Magyarországon, míg szociológusból, tibetológusból, antropológusból - jól mutató szavak a névjegykártyán - túlképzés van itthon."
Ehhez azért annyit hozzátennék, hogy Demján tudomásom szerint egyike volt a kétszintű bankrendszer elindításakor hirtelenjében kereskedelmi bankká kinevezett MNB főosztályok vezetőinek, s mint ilyen, közvetlen felelőssége van abban a folyamatban, amivel a friss, magyar kereskedelmi bankokból az elégtelen pénzügyi szabályozás kihasználásával talicskán vitték ki a pénzt egy csomóan. Ez a herdálás és "rossz hitelkihelyezés" vezetett oda, hogy 92 felé végre kellett hajtani a súlyos adószázmilliárdokba kerülő bankkonszolidációt, a legatyásodott bankjaink újrafeltőkésítését. Na és akkor ő jön azzal, hogy büdös a munka egyeseknek. Neki feltételezem a kétkezi munkájából lett a Trigránit.
"Szakma nélkül nem szerelhetsz, mert valaki könyen belehalhat." Tudom. MSz: 172. Év. szabvány. Mármint a belehalás ellenszere. Természetesen megfelelő átképzéssel gondoltam. Csak érdekességként: (ha ismerős számodra akkor elnézést!) Ausztráliában KETTŐ db. olyan szakma van, aminek a gyakorlásához elengedhetetlen a dokumentált tudás. Az egyik a fogorvosi, a másik a villanyszerelő. Már nem tudom hol hallottam/olvastam, de megjegyeztem. :-)
Nézd azért a villanyszerelés korántsem olyan egyszerű dolog amibe menet közben belerázódik az ember. Szakma nélkül nem szerelhetsz, mert valaki könyen belehalhat.
A magam részéről - egyáltalán nem kiérlelt gondolatként! - inkább abba az irányba terelném a történéseket, hogy a nem piacképes tudású (papírfüggetlen meghatározás) diplomásból még nyugodtan lehet akár villanyszerelő is. Saját tapasztalat a 70-es évek 2. feléből Ausztriában: főiskolai diplomával a zsebében fűtésszerelőként dolgozó srác. És nem morcogott, hogy "nem ezért tanultam!" A másik probléma a piacképesek elvándorlása. Nekem nem tűnik vészesnek, ha a tanulmányai befejezése után néhány évre elindul bármerre. Ha megismer más országokat, termelési és nemzeti kultúrákat, sajátosságokat. Csak aztán jöjjön haza. Ha nem jön haza egy idő után - mondjuk 5 év - akkor el kellene kezdeni rajta behajtani a tandíjat. Nem hirtelen, egyösszegben meg hasonló, csak szépen lassan, részletekben. Nem bosszúból, vagy irígységből, vagy ilyesmi, hanem mert esetében bebizonyosodott, hogy piacképes tudást szerzett, és miért ne fizessen érte, ha használja. (Persze bonyolíthatja a helyzetet, ha nem a szakmában dolgozik....)
A felsőfokú intézményeknek ma egyetlen érdekük van, hogy minél több hallgatót vegyenek fel.
Mivel valszeg már nem fog jelentősen csökkenni a felvett hallgatók száma (már az éppen adott korcsoport arányaihoz képest), így gyakorlatilag a versenynek kellene megoldani a mostani problémát.
Lassan ki kell alakulnia, hogy melyik felsőfokú intézmény ad olyan diplomát, amivel biztos el tudsz helyezkedni. (Ennek ma még legfeljebb a csírái látszanak. Ráadásul nagyon is röghöz kötöttek vagyunk, ahhoz képest, hogy milyen kis ország vagyunk, különösen súlyos a probléma.)
Azért tudni kell, hogy az idő arra játszik, hogy élesedjen a verseny, mert az érettségiző évfolyamok létszáma folyamatosan csökkenni fog.
Másrészt el kell fogadni, hogy lassan a felsőfoku képzés nagyobbik része is alapképzésnek számít. Így az elhelyezkedéshez mást is meg kell még tanulni.
Félreérted: az alant ismertetett rendszerben az összes olyan szakot (ügyvéd), amire van kereslet, masszívan támogatja a költségvetés. A költségtérítés azokban az esetekben kizárólagos, amikor a kimenő teljesítményre nincs kereslet: igen, ha valaki hivatásos cinikus akar lenni, akkor legyen pénzes papája, vagy keresse meg a rávalót.
" A költségtérítéses képzéseken olyan szakokat indítanak, amikre van fizetőképes kereslet." Érthető, csak itt meg az a baj, hogy ez megint a pénzes papák kölykeinek kedvez, ami ugye gerjeszti a kontraszelekciót. (Gazdag szülők ivadéka ügyvéd lesz, a szegényé földrajztanár.)
(Bocs a kihagyásért, de nagyon ritkásan van időm mostanság)
Abban az esetben, ha csak 20 cinikus talál magának munkát, az ő kezdő fizetésük összegéből kell levonni a többi 80 munkanélküli segélyét (meg a szociális segélyt, meg a pályakezdő dipőlomások támogatását -- még továbbá a diákhitel törlesztését és minden kutyagumit) és ebből jön ki a tantestülepek béralapja. A következő évben föltehetőleg leváltják a cinikusok felvételét elhatározó kari tanácsot vagy mit, villámgyorsan kedvezményes átképzést kínálnak a még az iskolába járó cinikusoknak (mintha peripatetikusokat éppen keresnének), és egyetlen, új cinikus se vesznek föl. A piac iszonytatóan gyorsan szabályoz. Ahogy Puskin mondta: minden az Anyegin múlik.
Három, alapvető következményt nem árt itt tisztázni. Ezek egyike, hogy a csak cinikusok (meg pl. a szintén sehol se keresett újplatonikusok) oktatására használható, az intézmányek el fogják bocsátani. Azokat, akik a mindenhol keresett szkeptikusok képzésére is használhatók, át fogják irányítani.
A másik, hogy ezzel nem szűnik meg a cinikusképzés: bárki kiképeztetheti magát cinikusnak, ha megfizeti. A költségtérítéses képzéseken olyan szakokat indítanak, amikre van fizetőképes kereslet.
A harmadik, hogy ha a Te nagy fáradsággal kiképzett 5 cinikusod üzletkötőnek megy, durván 3* annyit fog keresni, mint a szakmájukban elhelyezkedő cinikusok, Téged jövőre felvet a zsozsó, és a cinikusok új évfolyamát akár odahaza, a jacuzziban (vagy hogy híjják ezt az izét) üldögélve is oktathatod.
Nem tudod. Senki se tudja. Ez még akkor se derül ki, ha már felvették őket.
Palinkas (es a fidesz) javasolja, hogy bolcs emberek dontsek el, hogy mennyi allamilag tamogatott hely kell egy-egy szakon. Az altalad emlitett elvi kifogasok mellett egy gyakorlati: az "MB kontra rektorok" targyalas eredmenye mutatja, hogy a bolcs emberek helyoszto targyalasain is bizony az onerdek (ez en egyetemem is van olyan jo, mint a tied!) dominalna.
Kezdetben azonban rögvest tagadom az alapvetést, miszerint "tudom, hogy erre a témára évente 20 ember kell".
Nem tudod. Senki se tudja. Ez még akkor se derül ki, ha már felvették őket. Utána derül ki: egyesek megmaradnak, mert tényleg kellettek (bár lehet, hogy nem cinikusnak, hanem sztoikusként alkalmazzák őket). Másokat eltanácsolnak: ők nem kellettek. természetesen megeshet az is, hogy epikureusokat csábítanak át -- ennek a képzés szempontjából semmi jelentősége. ha ugyanis a mi végzett cinikusainkat képesek pl. hedonistának alkalmazni, az azt jelenti, hogy nyugodtan bocsáthatunk ki cinikusokat, mert ez egy piacképes képzés.
Első látásra nagyon tetszetős a szisztémád, de jobban belegondolva a következő ellenvetéseim lennének:
Tételezzük fel, hogy mondjuk cinikust akarok képezni és tudom, hogy erre a témára évente 20 ember kell. Indítok tehát egy szakot 20 fő részére és hogy nálam a legjobbak tanuljanak, meghatározom a pontszámot 150-ben.
Igenám, de ezt az összes egyetem tudja és nekik a 120 pontra jutó támogatás is több, mint a semmi, és lesznek olyanok, akik 80 ponttal is elindítják ugyanazt a szakot. Végeredményképpen nálam 5-en fognak tanulni és hiába kapok több támogatást, veszteséges leszek, miközben a 80 pontos intézmény garantáltan tele lesz.
Mert vannak, akik még jelentkezéskor se tudják, mik is akarnak lenni, mások meg nem elég okosak cinikusnak, de nagyon szeretnének az lenni.
Végülis végez 100 cinikus, 20 munkahelyre és semmiképpen sem tudom garantálni, hogy az én nehéz munkával kiképzett 5 emberem bejut valamelyik állásba, mert a 100-ból biztosan lesz legalább 20, akinek van valamelyik cinikusokat foglalkoztató cégnél ismerőse, aztán az enyémek mehetnek üzletkötőnek.
És akkor még a területi megoszlást se felejtsük el. Győrből pl. Debrecenbe nemigen szeretnek menni az emberek. És itt van Bp. ami akkora vízfej, hogy az ország legalább felét lefedi.
Mindazonáltal lehet, hogy érdemes lenne megpróbálkozni vele, mert a mostaninál csak jobb lehetne.
