Értelmezzétek a címet ahogy jólesik! :-) Mindenesetre alapvetően a fórumtémát a Zőccségek párjának szánom, mivel úgy látom, nem minden állat fér bele a klorofill-topikba.
Ide jöhetnek az állatokkal kapcsolatos élmények, vérmények, félmények, poénok, hasznos és haszontalan ismeretek. S ha szabad ennyire szubjektívnek lenni: történeti állatok is bekopogtathatnának! Ókori bikák, középkori lovak, kora újkori egzotikus állatok, újkori juhok, modern génke… na, ez utóbbi inkább nem.
Ami a műfajt illeti: kép és szöveg előtt egyaránt nyitva áll a kapu.
Biológus hajlamú barátnélélek Amszterdamba megy. Úgy emlékszik, van ott egy múzeum, amelyben meg nem született, amúgy (ha megszülettek volna) torzszülött magzatok vannak kiállítva (formalinban persze). Ezt keresi és nem találja. Most én kutakodom a neten, de kezdődik a műkorcsolya a tévében, s eddig nem leltem, mindenesetre ha valaki tudja IQ-ból vagy egyből ráesne a neten, mindenképpen tegye ide kéznyomát. Tehát az a kérdés, hol van ilyen múzeum egészen pontosan. Nem a rotten.com utóharcos frontja mutatkozik be, csak biológus. :)
Vörösfülűek voltak? Nekik rendszeresen szoktak adni. Még nem tartottam olyat, úgyhogy nem tudom, mennyiben környezetfüggő; nekem hieroglifás van. Nem tudom, szimplán mákom van-e velük, de szelídek, esznek, napoznak, élnek, míg pl. az unokatesóméknál a vörösfülűek meg valami királyka folyamatosan rivalizálnak, nyírják egymást, betegednek, puhulnak, hályogosodnak meg fosnak.
A nem itt nem szempont, az érdeklődés a lényeg. Az a baj, hogy nagyon sok ember nyűgnek éli meg, ha valamit tanulni kell, s ennek igen hamar nyögés a vége. Vagy 49 szinttel feljebb áll, mint én, s legfeljebb patront tudnék cserélni a nyomtatójában. :)
És jó volt az nekik...? Mert elvben helyes tartás mellett nincsen rá szükségük. A vitamin meg nem az a téma, amiből minél több, annál jobb, de ezt nem Neked fogom magyarázni. :)
Azért remélem, nem a kimaradt veszettség elleniből oltotta őket. :))
Egyébként állatorvossal haverságban lenni igen hasznos tud lenni. Bár én mindig azon töprengek, hogy biológus barátokat kéne szerezni, ám először kémikust, majd matematikust (természetesen tanítói vénával), ezután jöhetne a biológus. Egy nekem kedves leány már van, neki hulla- és boncolómániája van, nekem inkább hulla, s igen jól megvagyunk.
Érdekes szerzetek a teknősök. Mindig megdöbbenek, amikor percekig a víz alatt nézelődnek vagy akrobatikáznak a szárazra tett köveken (egymásra másznak). Ráadásul sikerült jó helyről hozni őket, egészen szelídek, sosem haraptak.
(Épp most olvastam egy sületlenséget egy teknősös honlapon, miszerint a teknősöket csak háziasítani lehet, de megszelídíteni sosem. Hm. Persze attól függ, ki milyen értelemben veszi ezt a két szót, de ez azért ennyire nem szabados.)
No, szóval teljesen békések, s igen ügyesek: amikor még picik voltak, baktartós módszerrel simán ki tudtak szökni a lakásba, bár nem volt nehéz megtalálni őket. (Főleg most nem, az egyik nagyobb, mint a tenyerem.)
Most már csak hárman tudnak hasonló pozitúrában elhelyezkedni.
Megjöttem ma, meglestem az állataimat, s láttam, hogy az egyik hieroglifás ékszerteknősöm meghalt. Nem láttam még halva teknőst, s bizonyítandó biológiai felkészültségemet, lelkesen kopogtattam az üveget. :-/ Pár pillanat után rájöttem, ezt kocorogtathatom ugyan még egy darabig.
A legkisebb volt, Egerszegi. (A többiek: Darnyi, Tóbiás, Csipkerózsika, eme utóbbi púpos). Vagy 15 éve lakott nálunk, igaz, ez ennél a fajnál még jóformán fiatal, mert 20-25 évig is elélnek.
Rettenet büdös volt. De előjött a biológiai-őrzési vágy, megkérdeztem apámat, mi legyen, mert szeretném megőrizni a páncélt. No, apámnak se kellett több, elkezdett keresgélni. Anyám kérdezte, mit csinál. Válasz: dobozt keresek. Anyám: de miért keresel dobozt? Apám: mert nem tudnék éjjel nélküle aludni.
Aztán lett doboz. Beleraktuk és beraktuk a lenti mélyhűtőbe. Ha ez kiderül, Nyíregyházáig repülök a teknőssel együtt. (Némiképp már foszlott, anyuék nem vették észre, hogy gond van, én meg ma jöttem haza.)
Hamarosan kapok instrukciót, aztán kivárom, jövő héten mikor leszek egyedül...
Gondolkoztam rajta, hogy esetleg biomézet veszek, de aztán a rendes mellett döntöttem, mert csak az volt maciban. Márpedig egy méznek maciban a helye. Valójában megnyugtatásra vágyott a kicsi lelkem, hogy a bio sem sokkal jobb a simánál.
Üdv! Bocsánat, hogy csak most írok, nemrég értem haza. Örülnék, ha profi lennék, de nem vagyok, a biodolgokhoz pedig jóformán semmi közöm. :) Amennyit tudok, hogy "hivatalosan" az számít bioméznek, amelynek az előállításában a lehető legkevesebb mesterséges beavatkozás történt (pl. permetezés, növényvédő szerek, "méhegészséget" óvó/fenntartó anyagok). Ebbe beletartozik, hogy a méheket ne zaklassuk túlságosan sokat, számít, hogy a lehető legtermészetesebb körülmények között éldegéljenek, s fontos, hogy milyen eszközöket használunk (műanyag nem ajánlott), kártevők ellen pedig bizonyos vegyszerek helyett alternatív módokkal védekeznek. S az még, amit Schwester is írt: nem vegyszeres kezelésű növényekről gyűjtenek. Többnyire tudja a méhész, hová zümmögnek ki a rovarjai, s ha mondjuk fenntart egy akácost, akkor azt ennek megfelelően kezeli.
És itt a végén egy hatalmas ELVBEN. Ez az elv. Persze lehet csökkenteni a káros anyagok mennyiségét s valóban vannak a szakmájukat komolyan vevő bioméhészek, csak épp szennyezésmentes terület nemigen van. Másfelől az, ami tegnap még permetezett terület volt, holnaptól nem lesz echte bio, mivel ezek nem a cimkétől bomlanak le... ;) De ha összességében nézem, még ez is jó.
Mondjuk az álarcos vízicsibére is beindult a fantáziánk.
Kérdezem egy barátomat MSN-en, mondj már nekem 5 jellemző állatfajt xy élőhelyről. Innen indultunk. Aztán összeszedtük az ötöt: Vuk, Karak, Tás (én Kácsát mondtam, de le lettem szavazva), Kele, Vadász, Répaféreg. Ez már 6 is megvan. Tuti befutó leszek természetvédelem vizsgán.
Egyre több helyen olvasom, hogyan etessük a madarakat úgy, hogy a verebek ne férjenek hozzá a kajához. Azok tán nem kismadarak? Mire fel ez a megkülönböztetés?
Épp az állatvilágban való kölcsönösségről olvasok. Ez jó:
"Helyigényért cserébe információt szolgáltat a veszélyekről a Gobiidae családba tartozó tengerfenéken élő hal (...) partnerének, a csökkent látású vagy teljesen vak garnélaráknak: ez utóbbi megtűri a halat a tengeri aljzatba vájt üregében, melyet együtt hagynak el oly módon, hogy a garnéla haladás közben állandóan érinti antennájával a partnere testét."
(Állatökológia, a tankönyv kevés érdekes pillanatai közül)
Még egyetemista koromban reggeliztem egyszer joghurtot müzlivel. Hajnali 9 körül lehetett, félálomban voltam, így aztán révedezve bekanalaztam majdnem az egészet annak ellenére, hogy olyan furán pezsgett a számban. Aztán belenéztem, és rémülten konstatáltam, hogy hemzsegnek benne a hangyák. Egy rövid öklendezést leszámítva kutya bajom nem lett. Lehet, hogy a hangya valójában finom és tápláló eledel?
Belemélyedtem az előbb a vizsgaanyagomba, közben a kinyitott joghurt mellettem szellőzött. Vakon beletúrok a kanállal, kilendít, meglendít, közelít, hamm, majd ekkor ugrott be, hogy bazzeg, valami ült a lé tetején. (Hol is van az egyébként órák óta az orrlyukamból ki-beingázó muslinca?) No, hát megettem. Töprengtem, mit tegyek: köpjem a monitorra, a jegyzetemre - hát nyert a lenyelés. Került belém némi állati fehérje. Azt hiszem, ma megtestesítettem a táplálkozási lánc csúcsát, burkolásra jutott gomba, növény, állat, szintetizált szarok (és bennük tán még fekália is). :)
Ez annyiban volt szőrösök, tollasok, pikkelyesek, csupasz, hogy a muslinca is állat. (Jáj, de érezni a nehéz hétvége előszelét...)
Megtettem. Azóta is csorog a nyálam. Sokáig azt hittem, hogy előző életemben David Gilmour egyik hangszála voltam. Szerintem valami méhecske is játszhatott az ügyben. Igen-nagyon finom a kakukkfüves méz, ma kétszer is bűnbe estem vele. A legközelebbi Törzságy Találkozón két széket fogok majd összetolni magamnak. (A nagyitól meg mézontófű mézet kaptam karácsonyra. Van már fagyal, bálványfa, akác, hárs, gesztenye, lépes méz, propolisz, selyemfű, valami diós unokatestvértől, mandulával dúsított valahonnan délről, aranyvessző, Tescóból importált borzadályos fenyőméz-elixír. A legrosszabb az egészben, hogy rajtuk a nyelvem reggelente a mosógép dobjának fordulatszámával vetekszik.)
Ide írom már meg kínomban, mert nem tudom, hová tegyem.
Szóval képzeljétek el, hogy Albatrosz heves szárnycsapások között hozott a szájában KRÉTAI MÉZET. Most még itt rohangálok vele a lakásban és nem merem felnyitni. :-) Ja, s azért ide írtam, mert sok pici szőrös gyártotta (szorosabb kapcsolatot egyelőre nem találtam). Először nem értettem, miért kell nekem 8-kor felkelni, de megérte. :-)
:-))
Ezt még az Index egyik havas cikkének galériájában találtam, nekem nagyon tetszik. :) 
A sikló halála