Semennyit, s magad is írod, miért. A karcsúsítás nem ezért kell.
Hanem azért, hogy legyen minden feladatkörnek gazdája. Hogy lehessen tudni, miért ki felel, kinek a dolga. Hogy le lehessen végre tenni az asztalra egy nyüves SZMSZ-t a csicsapalotában. Minden kis kóceráj Bt.-nek, Kft.-nek is van, csak a parlamentnek nem kell...
Fontos még, hogy az informális hatalomgyakorlás megszűnjön. A képviselői székben csak gombnyomingerként, de a parlamenten kívül kijáróemberként dolgozó apparatcsikok napjának le kell áldoznia nagyon gyorsan. Mert nem bírunk minden kis állami beruházást 15-20%-kal drágábban megvenni, mint az európai átlagár (a metrót lassan 100%-kal drágábban), miközben a fizetéseink meg nem érik el az európai átlagot. Még Kelet-Közép-Európa átlagát se.
Ha azt is hozzászámolom, hogy mennyi olyan képviselő nem lesz, aki eddig is csak a zsebét tartotta a korrupciós pénzekért,akkor nagyon sokat. Hazánkban a komolyabb állami beruházásoknak akár 10-15-20%-a is visszacsorgatandó... Persze, ez is csak becslés. De ha csak a efle igaz, az is sok.
Első blikkre nem rossz, de ez mindig csak akkor jut az eszükbe, mikor nem az ő csókosaik vannak a leépítendő pozíciókban. Majd egy megnyert választás után egész más lesz a leányzó fekvése... :-(
Ugyan dehogy. Egyrészt nem egy olyan vállalhatatlan kijelentés, csak valami félrecsúszott benne. Amúgy persze akár lehet egybevonni minden hatóságot pro forma mondjuk a közigazgatási hivatal neve alatt és annak lenne egy csomó osztálya, ami végeredményben újratáblázás, amit szeretnek nálunk, de biztos, hogy ebből kimaradna az APEH, bár az is összevonható lenne még a VPOP-val. Nem volna haszontalan, mert az együttműködésük állandó. De az egész állam egy olyan összetett rendszer, hogy az ilyen egyszerűsítésekkel meg lehet "szívni". Ezért minden ilyen áglenyesegetés után jön az új lombosodási időszak is, ez borítékolható... A trendek jönnek, mennek. Egyedül a kertészkedés állandó. Ahogy az is mindegy, hogy a kurrens divat szerint egy funkciót ki lásson el, a társadalom szerkezetének állami és magán része végül is éppúgy csak egy felszínen érdekes kérdés. Stb. Az az érdekes, hogy a kertészkedés eredményeként, milyen gyümölcsöt terem az a fa...
Hát, erről a bódépesti szétszabdaltságról valahol a 300. hsz táján már kimerítően írtam. Hadd ne ismételjem.
Teljes egybeszervezést nyilván nem lehet csinálni, de az jó lenne, ha a sok sóhivatal egy része megszűnne vagy feleakkora létszámmal szépen beleolvadna nagyobb egységekbe.
Ha lenne egy regionális közig. rendszer, nem kéne építési osztály minden kisvárosba. Jóval kevesebb lenne a túlépítés, meg az ízléstelenség, ha nem lehetne tudni, kit kel megkenni, plusz az ellenőrzés részéről viszont tudni lehetne, kit szerethetnének megkenni, hogy lehessen megfelelően allokálni a vagyonosodási vizsgálatokkal foglalkozó szemáélyi állományt. :-)
Én úgy értelmeztem, hogy végre valaki levonta a konzekvenciát abból, hogy a szabad piac nem tudja önmagát szabályozni. Hanem sokszor felesleget is termel. Enek eredményei azok az irodaháznak és plázának csúfolt betonszörnyek, amelyek a várost emberöltőkre elcsúfítják, plusz még az építtetőiknek se hoznak megfelelő hasznot.
Szűkebb pátriámban, Óbudán is vannak ilyenek. Pl. A Lajos utcában (a 62-64. sz. alatt, ha jól emlékszem) egy hatalmas irodaház, kb. hat tömbből áll. A kihasználtsága jó, ha az 50%-ot elérte, mikor utoljára ott jártam. Senki se akar olyan helyen dolgozni, ahol az utcára kilépve meg kell fulladni a benzingőzben, plusz olyan keskeny a járda, hogy alig lehet elférni. Fák sehol. Viszont egy hatalmas betonállat az egész, még unokáink is kerülgetni fogják. Az Új Udvar tömbjével ugyanez a helyzet. Ott sikerült a mélygarázsból a Bécsi útra kivezető kaput effektíve életveszélyesen kialakítani. Nagyon meredek, úgyhogy lent nagy gázt kell adni, de a kiugratott kocsit viszont azonnal le kell fékezni, mert lentről nem látszik, hogy a kapu két oldaláról mikor lép eléd a gyalogos. Ahelyett, hogy 2 méterrel beljebb építették volna a marhák a házat, hogy az autóknak legyen ott egy megállási hely a kapu után, ahol szét lehetne nézni a járdán. A második szint már akár ki is ugorhatott volna, az már nem tétel. Eredmény: sem az utcában nem mernek sétálni a potenciális vevők, sem az autós vevők nem akarják kockáztatni, hogy akaratlanul a halálát okozzák bárkinek. A házban a mozit már bezárták, az üzletek közül is sokat, a maradék döglődik. Viszont a dédunokáink is kerülgetni fogják.
Legújabb példa az építtetői ámokfutásra az Aréna Pláza. Két metrómegálló között van de lerobbant helyeken vezet a gyalogút odáig. Az autósoknak sem felel meg igazán, mert az üzletek baromi drágák, viszont nem messze az Árkád sokkal elegánsabb. Úgyhogy az élelmes vidékiek P+R parkolónak használják. De nagy a ráfizetés, kezdenek onnét is elpártolni az üzletek.
Na, ezeket akarja Amichay megakadályozni azzal, hogy a kihasználatlan, feleslegesen megépített tömbök után adóztatna. Nagyon egyetértek vele, mert a kevesebb: több. Mindenki sokkal szívesebben vesz lakást vagy bérel irodát olyan helyen, ahol nem zsúfolt a beépítés, hanem kellően szellős, sok zölddel. Ahol ebéd után ki tud menni egy kis belső parkba sétálni, és egy fa alatt el tudja szívni a cigijét vagy meg tudja enni a fagyiját. Nem sok négyzetméter kell, hanem élhető terek. Olyan épületek, amelyek beépülnek a város szövetébe, nem pedig úgy fogjuk őket kerülgetni évtizedekig, mint az elhagyatott kísértetkastélyokat.
Hát ez az izé (http://hvg.hu/itthon/20081031_ketkamarasparlament_fidesz_salamon_stumpf/page3.aspx) egyszerűen nevetséges. De még az sem igazán. Csót: b
A hibás gazdaságpolitikai döntések következményeként az ország felélte növekedési tartalékainak jelentős részét - mondták a Tárki vezetői a 10. alkalommal megjelent Társadalmi riport című tanulmánykötetük megjelenése kapcsán. A fejlődési pálya megbicsaklásában az intézményi reformok elmaradása mellett a pártpolitika eldurvulása és a kormányzás bénultsága is fontos szerepet játszik. Az államigazgatás szétesett, a közszolgálat nem vonzza a képzett munkaerőt. Tanulni megéri, de a romák és nem romák esetében is nagyon erős a családi háttér szerepe az iskolai pályafutásban.
A magyar gazdaság és társadalom, miután sikeresen kiépültek a demokratikus működés jogállami intézményi keretei, a kilencvenes évek közepétől stabil növekedési pályára állt, és sikeresen integrálódott a fejlett világba és az európai közösségbe. A kiegyensúlyozott és békés átmenet azonban együtt járt számos rosszul megkötött társadalompolitikai kompromisszummal: az elsősorban az állam által dominált, területeken (oktatás, egészségügy) strukturális reformok maradtak el, másutt a gyengén és rosszul megszervezett állami intézmények járadékvadászat terepévé váltak. Miközben tehát a rendszerváltás első 10-12 évét viszonylag gyors felzárkózás jellemezte, a magyar gazdaság és társadalom számos elintézetlen ügyet hordott magával.
Ennek következménye is, hogy a 2001-2002 utáni hibás gazdaságpolitikai döntések sorozatának eredményeképpen a jelen évtized első felének végére a növekedési tartalékok jelentős részét elpazarolta az ország. Bár 2001 és 2005 között a magyar történelemben szinte példátlan életszínvonal emelkedés történt, az évtized második felére a költségvetési válság és annak következményei nyomják rá bélyegüket. Magyarország a rendszerváltás élharcosából a sereghajtók közé került.
Eldurvult pártpolitika, szétvert közigazgatás, a gazdaság túlzott politikai kitettsége gátolja a fejlődést A szerkesztők szerint a fejlődési pálya megbicsaklását az intézményi reformok elmaradása és a gazdaságpolitika csak hosszú távon rendbe tehető hibái mellett, a pártpolitika eldurvulása és kommunikációképtelensége, továbbá a közpolitika és a kormányzás ennek is köszönhető bénultsága, helyenként pedig az állam szétesése okozza. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke saját véleményeként megjegyezte: a közigazgatás tudatos politikai szétzilálása zajlott 2004 után, aminek többek között része volt a közigazgatási államtitkári poszt megszűntetése, amellyel lefejezték a közszolgálatot. A politika a közigazgatás elleni harcával annak működését veszélyezteti.
Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója szerint ma Magyarországon az állam mindenre nagyon sokat költ (2000 óta még nőtt is a költségvetési koncentráció amúgy is magas aránya), az intézményrendszer nem működik költséghatékonyan. Ez nemcsak a szociális elosztó rendszerekre, hanem az egész közigazgatásra igaz, egyszerűen nincs professzionális bürokrácia. A közszolgálatra túlságosan rátelepedett a politika. A túlpolitizáltság következtében a köztisztviselői pálya annak ellenére taszítja a képzett munkaerőt, hogy az elérhető jövedelmek sokszor magasabbak a versenyszféráénál.
A gazdaság politikai kitettsége is túl magas, a költségvetési ciklusok teljesen együtt mozognak a választási ciklusokkal (ennek bizonyítéka például a nyugdíjbiztosítás négyévenként megugró hiánya), és ez súlyos károkat okoz a gazdaságnak. A választópolgári ellenőrzés hiánya miatt semmi sem korlátozza hatékonyan a politika túlzott befolyását.
A rendszerváltás nyertesei és vesztesei A rendszerváltás egyéni életpályákra gyakorolt hatásában nagyon erősek voltak a nemzedéki hatások. Miközben a rendszerváltás összességében jelentős nyereséggel járt az egész társadalom számára - még akkor is, ha ezt a társadalom többsége nem így éli meg -, az idősek egyes csoportjai, a sok-gyermekesek, az alacsony iskolai végzettségűek, valamint a munkaerőpiacról kiszorulók a rendszerváltás veszteseinek tekinthetők.
Ugyanakkor a jövedelmi szegénység aránya és mélysége több mint egy évtizede lényegében nem változik, és európai összehasonlításban sem tér el a gazdasági fejlettségünknek megfelelő szinttől. A leszakadók között különösen nagy a cigányok aránya, míg a nyertesek oldalára elsősorban azok kerültek, akik vállalkozási hajlandóságukkal és felhalmozott humán tőkéjükkel (iskolázottságukkal és szociális kapcsolataikkal) a legrugalmasabban tudtak reagálni az új kihívásokra.
A szociális megosztottságban nagyon jelentős a tudás, az iskolázottság, a digitális korhoz való alkalmazkodás szerepe. Nemcsak a cigányság társadalmi hátrányainak újratermelődésében alapvető a középfokú oktatásban jelentkező erős szelekció, Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően nagy a gyerekek iskolai pályafutása szempontjából a szülők képzettségének, azaz kulturális tőkéjének a szerepe. A közvélekedéssel ellentétben hazánkban megéri tanulni: az összes OECD tagország közül nálunk a legmagasabb a jövedelmi különbség a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a többi réteg között. Ezért különösen fontos lenne, hogy családtámogatási rendszer ne szimplán szegénytámogatásként működjön, ami segít újratermelni a szegénységet, hanem a humántőke hasznosítást növelje.
Az utóbbi három-öt évben a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése tapasztalható Ezt azonban korántsem tekinthetjük pozitív fejleménynek, mert ez egyrészt a járadékból, segélyekből élők helyzetének a keresők helyzeténél sokkal nagyobb javulását, másrészt a konszolidáció terheinek - a gazdaság teljesítménye szempontjából alapvető - középrétegekre való terhelését jelentette."
És a keretes:
"Romabevándorlás A cigánysággal kapcsolatban Tóth István György megjegyezte, hogy túlzottnak tartja e kisebbség létszámára vonatkozó egymilliós becsléseket. Legvalószínűbb az 500-600 ezer fős népességet tart valószínűnek. Nincs definiálva, ki számít cigánynak, sokszor maguk az érintettek is váltogatják nemzeti hovatartozásukat, így nincs pontos mérés sem. Az kijelenthető, hogy a kisebbség demográfiai növekedése kisebb a többség által becsültnél, mivel a magasabb születésszámot az alacsonyabb várható életkor ellensúlyozza. A növekedés fő forrásának inkább a szomszéd országokból, elsősorban Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából történő bevándorlás tekinthető."
Nem érthető, hogy ezt a jó kezdeményezést miért képtelenek súlyának megfelelően keresztülverni a rendszeren. Ez már 1999-ben is felmerült, és Orbánnak sem sikerült.
A lényeg, hogy a transzparencia nem érdeke a minisztériumi vezetésnek. Mivel a minisztériumi vezetők nem a fizetésükből élnek, és ezt kinevezőik is tudják, nem forszírozzák nagyon a kérdést.
Pedig a dolog csak intelligencia kérdése lenne, transzparens rendszerben is lehet mellékesre szert tenni - csak szebben kell csinálni.
"Először 2006-ban vetődött fel annak az igénye, hogy a kormányfő, valamint a miniszterek – különösen a pénzügyminiszter – akár napi szinten is nyomon követhessék az intézmények pénzügyi helyzetét, a bevételek és kiadások alakulását. Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról, valamint az ezeket megalapozó lépésekről szóló, 2006 nyarán hozott, 2118-as számú kormányhatározatban két helyen is felbukkan a pénzügyek egységesítésének szándéka.
A dokumentum szerint javaslatot és intézkedési tervet kell készíteni a minisztériumok pénzügyi és gazdasági tevékenységét támogató egységes informatikai rendszer kialakítására és bevezetésére, ám szükség van annak a felvázolására is, hogy miként alakítható ki teljes körű nyilvántartás a költségvetési szervek kötelezettségvállalásairól.
A kormányhatározatban található átalakítások előrehaladtáról a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter titkársága tavaly ősszel készített egy kimutatást. Ebben azonban e két feladatról csupán annyi szerepel, hogy a megtett intézkedésekről szóló beszámoló a közeljövőben kerül a kormány elé. "
Talán nem Sárközy-téma, de a karcsú, átlátható, ellenőrizhető állam fontos része lenne. Nem érthető, hogy ezt a jó kezdeményezést miért képtelenek súlyának megfelelően keresztülverni a rendszeren.
Már ha nem a szokásos intézményi, intézményesült ellenállást, vagy az általános töketlenkedést gyanítjuk okként.
"Ezzel a kezdeményezéssel a két nemzetközi szervezet olyan társadalmi nyomás kialakulásához szeretne hozzájárulni, aminek eredményeképpen a parlamenti pártok végre megegyezésre jutnak a szükséges reformok bevezetését illetően."
Ha ennyire elszakadtak a realitásoktól, akkor nem igazán meglepőek az elvarázsolt jelentéseik.
Sárközy Tamás elfogadta a miniszterelnök felkérését, de nem munkaviszonyban lesz a miniszterelnök tanácsadója, hanem továbbra is egyetemi tanár marad.
Sárközy Tamás jogászprofesszor a miniszterelnök közigazgatással összefüggő feladatainak megoldását segíti majd - közölte Daróczi Dávid kormányszóvivő.
Sárközy Tamás a Medgyessy-kabinet és az első Gyurcsány-kormány idején kormánybiztosként dolgozott, a kormányszervek, a költségvetési szervek és az állami vagyon reformjára vonatkozó tervezetek elkészítésével foglalkozott. 2005 decemberében elkészített egy javaslatcsomagot a kormányzat modernizálásáról.
A jogászprofesszor korábban többször nyilatkozott arról, hogy az átfogó államreformhoz új alkotmányra van szükség, amely kormányzati kötelezettségként rögzítené a társadalmi, gazdasági érdekképviseletekkel való együttműködést.
Ez viszont normális körülmények között a topic számára breaking news lenne:
http://index.hu/gazdasag/magyar/kozfl071207/
ahol "normális körülmény" alatt nem a politikai háborúság alacsonyabb szintjét értem, hanem olyan körülményeket, amelyek közepette lenne esély értelmes előrelépésre.
Önmagában egy jó felmérés, sőt, a témában még egy közepes felmérés is nyilván óriási lehetőségeket tár fel. Persze a szervezeti környezet nyilván nem könnyíti meg az előrelépést, de legalább a lehetséges utakat többé-kevésbé fel lehet tárni. A kormányzásból hátralevő kb. másfél évben 1-2 jó lépést még meg lehetne valósítani. (Másfél év, úgymint: 2010-es választás, ezért 2009 közepétől kampány, akkortól már csak osztogatás várható, érdemi változás szinte kizárt. És ekkor még jóindulatú voltam, mert a 2009-es uniós választást nem vettem figyelembe.)
Pontosan. Már régen nincsen szó a dologról magáról. Csak arról, hogy ha a másik javasolja, akkor dafke nemet mondani! Agyrém.
Ezek tökéletesen kommunikácó- és kompromisszumképtelenek. Ki kell rúgni a Fideszt is, meg az MSZP-t is a parlamentből. Minél hamarabb, annál jobb az országnak. Gyakorlatilag ha odaállok egy forgalmas csomópontba és az első 386 embert, aki arra jár, beküldöm a parlamentbe, már jobban járunk.
Talán nem tűnt fel, de a mostani kormány már nekiállt, pontosabban megpróbálkozott vele, de a fidesz rögvest keresztbefeküdt, "nehogy már ezek megcsináljanak valamit, amire szükség van" alapon. Köszönjük. G
Tudott dolog, hogy a régió kell, mert az EU a régióval hajlandó foglalkozni. Ugyanakkor az is tudott, hogy az EU számos államában van a régiónál kisebb egység.
Ez az óvatos nyilatkozat arról szól, hogy ne lehessen reformellenesnek nevezni, de azért megtartsa a kellő távolságot. SZVSZ kormányra kerülve nekiállnának.
Másrészt ott van a gigantikusan túlméretezett önkormányzati rendszer, amiről mindenki tudja, hogy drasztikusan csökkenteni kellene, de (biztos, ami biztos) az ellenzék azonnal keresztbefeküdt az ezzel kapcsolatos kormányzati szándéknak. Az önkormányzatok meg milliárdokban adósódnak el, akár kell, akár nem. (Valaki más majd kifizeti alapon.) G
