1 A BKV magát fényezi, nem az utasok, ezt se nem írtam se nem gondolom.
2 A városi tömegközlekedés mindenütt veszteséges ( ha jól tudom ) azaz az önkormányzat, vagy az állam mindenütt dotál. A különbség leginkább a nyújtott színvonalban, illetve a keresethez mért tarifákban mutatkozik. Ősszel voltam Barcelonában. Megdöbbentő volt ( sok szempontból ). A helyi Tömegközlekedés : 1 Euró egy jegy. Azzal másfél órán kersztül utazhatsz, átszállhatsz metróról buszra is. van 7 vagy 8 metrovonaluk, 2-őt most építenek. A buszhálózat kb olyan sűrű, mint ha nálunk összeadnád az összes tömegközlekedést. És sok buszjárattal a város egyik feléből eljutsz a másikba. Minden légkondícionált, a metró is a busz is. A metrón kis ledek jelzik a hülye turistáknak, hogy melyik megálló jön. A buszokon A buszsofőrnél kell fellszállni, mögötte általában 2 vagy négy kártyaolvasó ami a soförnél jelez. Sok buszmegállóban meg elektromos információs panel van ami mutatja, hogy a következő busz kb mikor jön. Azt meg hogy minden tiszta már le se kéne írnom. És állítólag Spanyolország nem a leggazdagabb az EU-ban, és állítólag nem használták túl jól fel a strukturális támogatásokat.
Igen, ezt elfelejtettem: a gond az (meg még ezer más is), hogy a BKV keménykedése mögött nem valami minőségbiztosítási rendszer stb. áll mondjuk, hanem - vélhetően - az a prózai valóság, hogy a tök üresen álló BKV kasszát meg kellene valamivel kissé tölteni, különben A) verzió (örökös naivoknak és széplelkeknek): tönkremegy a cég; B) verzió (racionalistáknak): szegény jó Botond bácsinak nem lesz meg az év végi mitomén hány tíz mila jutalomzsetonja.
Lehet tippelgetni, vajon melyik lehet a nagyobb, a nyomósabb ok ...
A BKV nem egy, a szabad piacon tevekenykedo ceg. Bevetele/nyeresege/vesztesege allami/onkormanyzati dontesektol fugg jelentos mertekben. Igy megiteleseben a nyeresegessege nem jatszhat donto szerepet.
Vagy. Hogy csinálták a nyugatiak, hogy náluk azért eléggé működik a rendszer (leszámítva az x évtizedes előnyt, na de akkor is el kellett valahogy kezdeni!!!!!!).
Azért az túlzás, hogy dicsfény öveti őket. Elég sok elégedetlenségének hangot adó utast hallottam. Egyébként joggal, mert az utazási feltételek balkániak.
Igen, csak valahogy elfelejtették. Amúgy kb másfl éve elmagyarázta a tv-ben egy értelmes, arra kijelölt ember, hogy miért NEM lehet megoldani a zárt rendszert ( azazhogy mindenütt kelljen, jegyet kártyát stb felmutatni ) megoldani
Hiába van műszakis ( szerintem őt is elég gyakran megveszik ő meg szépen átveszi az amúgy szar melót ) a szerződést nem ő köti. Az meg hogy a felelősségi lánc hogyan (nem) érvényesül azt meg hagyjuk is. A szavazók 95%-a arra sem emlékszik, hogy tegnap ki mit mondott, mit csinált, milyen színü "köpönyeg" volt rajta - amit aztán lehet forgatni.
Pl nekem most az b.ssza a csőrőmet többek közt, hogy valóságos glória övezi a BKV-t hogy most nem engedik le az embereket jegy nélkül és így mennyivel nagyobb a bevétel. Hát ezt egy ovodás is kitalálja, most meg valaki pluszprémcsit kap, évvégén meg Aba Botond úr szakít.
Amúgy azt sem értem, hogy túl a populizmuson, egy óriási veszteséget halmozó cég vezetője hogy kaphat prémcsit. Elégedjen meg a tisztes fizetésével és pusza.
Valahol kell lennie egy műszakisnak. A műszakis munkáltatója az onkormányzat, az önkormányzatért a politikai felelősséget a képviselők, végső soron a polgármester viseli.
Lásd Nagy-Budapest. A Király utca már széjjelrohadt. Vagy a Bartók, az egyik végén még épült, de másutt már bontották. Felelős? Egy szál se. Bezzeg szalagátvágogató az mindig kerül. A jutalmakat is mindig besöpri valaki, ez is egy érdekes.
De akkor mire volt jó ez a 15 év? Összekacsintottak volna az emberek? Olyan hülye volt a kisember, hogy nem vette észre, átverik? Az egész csak egy nagy vagyonátcsoportosítás lett volna? (Mert mondjuk, azt szerintem nem ügy visszacsinálni ...) S kinek az érdekeit szolgálta? Meg merte ezt tenni a honi elit vagy volt ehhez valmi általunk nem vagy alig látott háttere, felhatalmazása (mondjuk hogy milyen alapon lett volna...)?
Én speciel nem keverném ide a Kádár korszakot. ( attól függetlenül, hogy mind materiális mind mentális síkon egyértelmű a kontinuitás ) Azért mert akkor folyamatosan visszamehetünk az időben ( dszentrik, nemesek, főurak, Werbőczy vonalon )
A valós gond tényleg az, hogy a felső és úgy általában minden szinten még mindig a korrupció, a sikkasztás és a felelőségnélküliség uralkodik.
Igaza volt Bárándinak. Kisebb de behajtható bűntetési tételek kellenek. ( Ő ezt speciel az erőszakos bűncselekményekre értette de szerintem áll a fentiekre is. )
Amúgy jó fél ve volt egy vicces riport a királyin: Egy cége megbíztak arra, hogy vidéken, egy XII.sz. műemlék rom felső részét fedjék le téglával az állagmegóvás miatt. A tél elment, a téglák szétfagytak a közel ezeréves romnak meg kutya baja.
Természetesen gari nincs, a cég sz.rik az egészre.
Kérdés : ki kötötte így a szerződést ????
És tényleg ez megy mindenütt: már a céget se lehet utolérni mert "valaki" pl az önkormányzatnál így köti a szerződést.
Azt is mondhatnánk: ez itt a Következmények Nélküli Ország.
Amúgy, milyen alapon is vonhatná felelősségre a hatalom a kádári kisember, mikor ő is lop, csak nagyobb volumenben? Na, ezért (is) lenne szükség tiszta közéletre és demokratikus berendezkedésre. Persze, ehhez előbb ki kellene önteni a poshadt vizet a pohárból.
Sajnos ez nagyon igaz. Az egésszel nem is az a legnagyobb bajom, hogy csinálják, ( elvégre gyarló emberek ők is )hanem ha kiderül akkor is megússzák. Nem azzal van a bajom, hogy Cinikét bekasznizták ( ott egye meg a fene ), de pl Liszkay úr vagy Várhegyi úr ( egyet jobbról egyet balról a pártsemlegesség jegyében) csont nélkül megússza.
Minap hallottam, hogy valamelyik kis faluban elloptak egy szobrot. Az elkövetők meglettek, és most előzetesben vannak. A szobor ért vagy 500.000 Ft-ot ( művészi értékként nem színesfémként ). Szóval Kulcsár otthon, ők meg bent ????
Elgondolkodtató. Mondhatni, 15 év alatt nem történt semmi változás. De erről vajon a kisemberek tehetnek-e???
Betyárrá nevelt kamionosok trükkjei
Népszabadság • Ungár Tamás • 2005. április 16.
Kép: Rédei Ferenc Ferencet március végén kirúgták. A harminckét éves kecskeméti férfi egy kisebb fuvarozócégnél volt sofőr. Ferenc így meséli kényszerű távozását: - A főnök rám szállt, hogy sok a fogyasztásom.
Egy negyventonnás gépen mentem, és annak 36 liter a gázolajnormája. Én mindig ki is jöttem a normából. Két hete a főnök azt mondta, hogy beül mellém és végigcsinál velem egy napot, mert ellenőrizni akarja a fogyasztást. Szerinte ki kell hoznom száz kilométert 32 literből. Erre én azt mondtam, hogy kamionosnak szerződtem, és nem ralisnak, nekem nem kell mitfárer. A főnök azt mondta, hogy vagy beül mellém, vagy kirúg.
Ferenc még abban az órában közös megegyezéssel távozott munkaadójától. Két nappal később belépett egy másik céghez, s most annál dolgozik. Könnyen talált új helyet, mert Ferencnek jó a referenciája: nyolc éve kamionos, van nemzetközi gyakorlata is, komoly balesete egy sem volt, legfeljebb koccanása, a legutolsó még 1999-ben. A köpcös, kopaszodó férfit egy pécsi hipermarket parkolójában faggatom. Este tíz óra múlt, Ferenc ül autója sofőrfülkéjében. Az előbb fejezte be vacsoráját - pizzát evett, de annyira fáradt, hogy nem is tudja, mivel volt megrakva a tányérnyi tészta. Hajnali kettőkor indult otthonról, holnap reggel négykor ébreszti őt a mobilja, és akkor továbbgurul Bajára, majd Szegedre, úgyhogy aludni készül. Amikor azonban arról kérdezem, hogy a volt főnöke okkal gyanakodott-e rá a fogyasztás miatt - magyarul: Ferenc lopta-e a gázolajat -, a kamionos megélénkül:
- Persze, hogy loptam! - csattan fel. - Már hogyne loptam volna? A főnök meg tőlem lopott. Ellopta tőlem minden időmet, erőmet, energiámat! Vasárnap estétől szombat reggelig úton voltam, havonta tízezer kilométert letekertem, többször éjszakáztam a kocsiban, mint otthon, mindezért 110 ezer forintot kaptam. Feleségem van és két gyerekem, mire elég ennyi pénz? Ezért aztán az olajból még árultam 50 ezret.
A pécsi bevásárlóközpontok parkolóiban esténként megpihenő kamionsofőrök többsége bevallja, hogy ő is trükközik az üzemanyaggal. Egy kaposvári cég sofőrje így fogalmaz:
- Eddig egy olyan főnököm volt, akinél nem kellett "lecucliznom" az olajat. Ő hajlandó volt kifizetni a megspórolt olaj árát. Nem is vertem át soha. Így anyagilag jobban jártam, miután megkaptam a megspórolt olaj teljes árát. Mert ha az ember feketén adja el az olajat, akkor literjén veszít 60-70 forintot. Szóval, volt egy ilyen főnököm, de ő tönkrement, nem tudta fizetni a járművek lízingjét. A mostani helyemen már nem fizetik ki a megspórolt olaj árát, ezért újra svarcban adom el. Egyébként a legmodernebb kamionok tartályából már nem lehet lecuclizni a gázolajat, mert ha leszív az ember akár csak egy litert, akkor egy berendezés - az üzemanyag szökése miatt - blokkolja a motort. Szerencsére még nem volt ilyen autóm.
A sofőrök szerint pár éven belül az összes kamiont felszerelik ezzel a berendezéssel, s akkor az olajcsencselésnek vége. Mellesleg az olaj árának rohamos emelkedése miatt a fuvarosvállalkozók egyre inkább odafigyelnek járműveik fogyasztására. Az általam faggatott sofőrök közül többen is elpanaszolták: munkaadójuk annyira lenyomta az üzemanyagnormát, hogy abból már nemhogy lopni nem lehet, de rendesen hajtani sem.
Nemcsak az olajjal üzletelnek a kamionsofőrök, hanem például raklapokkal is. A pilóták fennhangon hirdetik, hogy váltson pályát, aki nem tud raklapokból havonta összehozni 20-25 ezer forintot. A trükk arra épül, hogy amikor egy raktárnál a kamion kiürül, a sofőr kap vissza harminc raklapot. Azok között akad öt-tíz új raklap, amelyek darabjáért a sofőr 300 forintot dug a raktáros zsebébe. Utána megáll az első raklaposnál, és az új raklapokat eladja 900 forintért (így keres 3-6 ezer forintot a raklapcserén). Az üzlet a raklaposnak is megéri, mert ő 1500 forintért adja el a cégeknek az új állapotú raklapokat.
A 29 éves Ede viszont azt állítja, hogy a sofőröknek az útépítés a legnagyobb biznisz. A hadaró beszédű, székesfehérvári férfi most ponyvás autón üdítőt szállít, 2001-ben azonban egy olyan cég alkalmazásában állt, amelyik az M7-es alapjába hordott földet és kavicsot. Ede két kollégájával sörözik a 6-os főút mentén álló cserkúti csárdában, és elégedetten idézi fel a négy évvel ezelőtt történteket:
- Egy billencsre felfért annyi kavics, amennyit 30 ezer forintért lehetett eladni. Egy nap csináltam tíz fordulót, ki vette volna észre, hogy én néha egy-egy fuvart máshová vittem? Legfeljebb a biztonsági őr, de neki meg adtam háromezer forintot, hogy húzzon be eggyel több strigulát, mintha a tizedik fuvart is az úthoz vittem volna. Nemcsak én fizettem neki, üzletelt ő ott valamennyiünkkel. Mert tíz biztonsági őrből kilenc megvesztegethető. A tizedik azért nem, mert még újonc. De majd beletanul.
Ede hallgatósága bólogat. Egyikük, az Edével egykorú Sándor mindjárt előadja a saját sikersztoriját. Megtudom tőle, hogy tavaly egy Vas megyei vállalkozó autójával aszfaltot szállított egy bekötőút építéséhez.
- A harmadik napon megálltam egy szállítmánnyal a falu kocsmájánál, és körbekérdeztem, kinek kell aszfalt. Két helybeli mindjárt jelentkezett. Oké, holnap hozom. Lezsíroztam a művezetővel, hogy lenne egy szállítmány a faluba. Ő azt mondta: rendben. Másnap két kapubejáró épült az egyik aszfaltszállítmányból. Én jól jártam, mert kaptam negyvenötezret, a művezető is jól járt, mert kapott tizenötezret, a két ürge is jól járt, mert fél áron vették az aszfaltot.
A kamionsofőrök - mint az az eddigiekből talán kiderül - azzal indokolják ügyeskedéseiket, hogy kevés a keresetük. Úgy érzik, hogy a havi 10-12 ezer kilométerért, a 200-250 óra vezetésért, 300-350 óra távollétért nem pénz a havi 100-120 ezer forint. E pénz felét munkaadójuk gyakorta zsebből fizeti, mivel a sofőrök általában minimálbérre vannak bejelentve. Hadd tegyem hozzá, hogy idézett beszélgetőpartnereim mindegyike kisebb vállalkozásnál dolgozik, vagyis olyan cégnél, ahol a tulajdonosnak három-nyolc kamionja van. Az ilyen kiscégek alkalmazásában álló sofőrök egyike sem tagja a szakszervezetnek, sőt a pilóták többsége nem is tud arról, hogy létezik a közlekedési dolgozóknak érdekképviselete (pedig van több is). Így szóba se jöhet, hogy szervezetten magasabb bért követelhessenek maguknak.
Ferenc egyszer megpróbált a béréről alkudozni a főnökével.
- Megemlítettem neki, hogy sok az a havi 350 óra távollét 110 ezerért - mondja a kecskeméti sofőr. - A főnököm a kapura mutatott, és azt morogta: Ferikém, százan vannak, akik szívesen belépnek helyetted.
Így Ferenc felhagyott a bérharccal, inkább lopta az olajat továbbra is. Amíg ki nem rúgták. Most új helyén lopja, amíg onnan is el nem küldik.
Amúgy a kis fuvarozócégek tulajdonosai maguk is elismerik, hogy alacsony a sofőrök fizetése. Ők azt mondják, szívesen fizetnének többet, de nem megy. Ennek legfőbb oka az, hogy a munkák javát nem közvetlenül a termelőktől vagy a kereskedelmi cégektől kapják. Egy Tolna megyei vállalkozó - aki öt kamionnal fuvarozott, de tönkrement - a következőképpen összegzi a kis cégek helyzetét:
- Ha egy nagyüzem vagy egy áruházlánc fuvarozót keres magának, akkor csak a legnagyobb cégeknek van esélyük elnyerni azt a munkát. Mert a multik egy nagy fuvarozócéggel akarnak megállapodni, nem pedig ötven kicsivel. Magyarországon fél tucat olyan nagy cég van, amely labdába rúg egy ilyen tenderen. A nagyok látszólag egymás ellen harcolnak a megrendelésért, valójában szépen felosztják maguk között a piacot. Az egyik megnyeri az egyik pályázatot, a másik meg a másikat, aztán egymás alvállalkozói lesznek. A kiscégek csak harmadik, negyedik, ötödik alvállalkozók lehetnek. Ebből adódik, hogy ha egy fővállalkozó elnyer egy fuvart kilométerenként 150 forintért, akkor a sokadik alvállalkozóként belépő kiscég már csak 110-120 forintot kap a munkáért, hisz a sorban felette álló összes vállalkozó leszedi a maga percentjét.
Amikor a cserkúti csárdában söröző három sofőrrel megosztom a tönkrement tolnai vállalkozó véleményét, Ede így reagál:
- Az útépítéseknél ugyanez a helyzet! Az a cég, amelynek a billencsét hajtottam, az ötödik alvállalkozó volt a sorban. A főnököm még így is örült a megrendelésnek. Viszont ő már annyira nyomott áron kapta a munkát, hogy nekem alig kilencvenezer forintot tudott fizetni. Hát ezért adtam el hetente egy-két fuvar kavicsot.
Elköszönés előtt a csárdában söröző sofőröket arról kérdezem, mekkora fizetés lenne elég ahhoz, hogy ne trükközzenek a gázolajjal, a raklappal vagy bármi mással. A három férfi kérdőn néz egymásra, végül Ede szólal meg:
- Talán, ha havi kétszázezer nettó kikerekedne, akkor nem bizniszelnék.
A többiek ráhagyják, de amikor az arcukon szétterül a mosoly, Ede folytatja:
- Aztán lehet, hogy én már abba se tudnám hagyni. Engem már elrontottak, megszerettem a trükköket. Betyár lettem. Csak nem lovon vágtatok, hanem kamionon.
