Ezt a topikot kizárólag e politikai opció nemzetstratégiájának vizsgálatára nyitottam, annak ellenélre, hogy meggyözödésem szerint a jobboldal sem rendelkezik ezzel. A téma ezt a kérdéskört boncolgatja, természetesen összehasonlítva a jobboldalal, annak lépéseivel, hirdetményeivel.
Van-e baloldali magyar nemzetstratégia? Mit és hogyan lát? Jövökép és múlt. Erre keressük itt a választ.
Most vettem észre, és ugyan nem szigorúan ontopik, de nem árt beszélni róla.
de arról ugyebár nem lehetett irogatni, hogy izéljétek meg az internacionalizmust, mi van Erdéllyel.
Mivel szegrôl-végrôl irodalmár vagyok, ezt azért jobban ismerem. Egy frászt nem lehetett írogatni róla. Ez mítosz. Illyés karácsonyi cikkét ki lehet keresni könyvtárban a Magyar Nemzetbôl, Csoóri esszéit a köteteibôl, Cseres csángó-dolgozatát, a Bezdáni embert (ô nem tartozott ahhoz a csapathoz, de tekintély volt elôttük is), a Sütô-kultusz 1985-re teljes virágjában volt, a jobbak azt is megírták, ki az a Szôcs Géza vagy Markó Béla, és segítették is ôket, stb. stb. stb. A népieknek jogosítványuk volt, hogy errôl "írogassanak", addig a pontig, amíg az írogatás nem ütközött a möszömöpö aktuális bel- és külpolitikai hasfájásaival, és addig a pontig nagyon ritkán jutottak el (Köteles Pál válasza Lancranjanra, a Duray-elôszó). Bolondok lettek volna veszélyeztetni a jól beágyazott pozíciójukat. (A népiek és a kommunisták szívélyes viszonyáról még Márainak van egy-két keresetlen szava a koalíciós idôkbôl).
Azert a ketdimenzios skala meg mindig sokkal jobb, mint az egydimenzios "jobb-bal" skala. A tesztben hasznalt 2 dimenzioban pl azonnal ertelmezheto nagy partjaink pozicioja, mig a jobb-bal skalan komoly gondom lenne megmondani, hogy a fidesz az mszp-tol jobbra all (ketsegtelenul autoriterebb) vagy balra (gazd. pol).
sashimi
"Nem, a népiekre a hatvanas évektôl jellemzô a nyugati életforma (fedônév: fogyasztói társadalom, tömegkultúra) iránti hangos ellenszenv. Ezt persze tényleg fel lehet úgy is fogni, mint a "nemzeti identitás védelmét a kommunistákkal szemben", ugyanis Kádárék azt adták a népnek, amit akart (teljesen érthetô módon): némi fogyasztói jólétet és némi nyugati tömegkultúrát."
-- Mert azt engedték nyomtatásban megjelenni. Lehetett elmélkedni a szorgos munkásemberek nem kispolgári habzsolásáról, ami nem a szocialista/kommunista embertípus sajátja, de arról ugyebár nem lehetett irogatni, hogy izéljétek meg az internacionalizmust, mi van Erdéllyel. Ettől függetlenül, ha az ellenzéki értelmiség kocsmázott, akkor a sűrű dohányfüstben azért főleg erről elmélkedtek (a másik problémáról lehetett nyilvánosan is polemizálni), amíg szét nem kergette őket valami füles alapján a karhatalom.
A kérdések értelmezésével és néhol a válaszok értelmezésével volt bajom. Volt egy kérdés, ahol elgondolkoztam, hogy tényleg a strongly agreet válasszam-e és aztán átikszeltem strongly disagree-re, majd úgy gondoltam, hogy a teszt összeállítói nem olyan fene bonyolult módon értették a kérdést, ahogy én és a kérdés értékelése így éppen ellenkezőt fog mutatni, mint amilyen vagyok, ezért végül visszaikszeltem strongly agree-re. Most nem emlékszem melyik volt az konkrétan.
A másik bajnak a kétdimenziós értékelésmegjelenítést látom. Egyik kijelentés arról szól, hogy ahhoz, ami felnőtt emberek házastársi ágyában folyik senkinek semmi köze - válaszom strongly agree; másik kijelentés: senki sem választhatja meg a hazáját, amibe beleszület, így teljesen értelmetlen büszkének lenni rá - válaszom strongly disagree. A kettővel kilőttem egymást valószínűleg és az origóban maradtam - de most ebből így nem derül ki, hogy autoriter, vagy lasse fair a hozzáállásom. Főleg úgy nem, hogy két olyan területet olvasztanak az értékelésben egy számegyenessé, amire szemlátomást lehet különböző szemléletű válaszokat adni. Ha különbontanák területenként, mondjuk lenne szexuális, vallási, szociális, gazdasági, interkulturális, interetnikai, gazdasági, államszervezési, választójogi, meg tudomisénmilyen értékelési vetület és nem összesítenék egy dimenzióvá, akkor az hűbb képet adna a valóságról. És persze nehezebb lenne értékelni.
Na jó, ez így értelmezhetetlen. Több verseny akkor van, ha a tehetősebbek szociális terheit nyesegeted, a jövedelemtranszfert leépíted, a szociális kohéziót gyengíted. Több szolidaritás mindennek az ellenkezője, több forrás biztosítása a magatehetetlenebbeknek.
Most akkor ezen belül mit jelent az, hogy a tehetősebb örüljön a több versenynek és ne akarja, hogy a kisebb jövedelmű rétegek hozzanak érte áldozatot? Ez egy gyurcsányi bon mot-nak elmegy, mondjuk meg lehet vele indokolni, hogy miért kell plusz adókterhet rakni az übernyereséges bankok nyakába és melengetni lehet vele az MSZP vörös szárnyának szívét, miközben az SZDSZ sem lesz ideges, de mit jelent valójában, hablaty nélkül?
Évekkel ezelőtt megcsináltam már egyszer, most ismételtem, hogy lássam, milyen irányban mozdultam el. Akkora közepet lőttem, hogy el sem hiszem: -0,21, -0,25. Ami nem nagyon fejezi ki, milyen is vagyok, pláne, hogy a szélsőséges válaszaim valszeg kioltották egymást, holott két szélsőség eredője nem a mérsékeltség. Valahogy nem tetszik a teszt.
[i] Nincs nemzetstratégia ennyi van.[/i]
Szvsz strategia sincs, semmilyen, se nemzetstrategia, se masmilyen . Elvek sincsenek. Valasztai taktika van.
sashimi
Szerintem nem kell itt mellébeszélni. Nincs nemzetstratégia ennyi van.
(Oldalfüggetlen nincs.)
Stratégia annyi volt, hogy rendszerváltás után Magyarország tartozzan az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, és mindig visszatérő gondolat, hogy a határon túl lévő magyarokkal is kellene valamit kezdeni.
Az első két pont megvalósult. (Így már nem stratégia.)
A harmadikkal nem tonk mit kezdeni. Nem tudtuk eldönteni azt sem, hogyan fogjunk hozzá.
Most akkor kellene egy új stratégia.
Mi legyen a NATO-ban? Mondjuk ez a legkönnyebb-legnehezebb kérdés, mert semmik vagyunk hozzá. Csak azon meditálhatunk melyik nagyobbhoz húzunk?
Mi legyen az Európai Uniban? Gőzünk sincs. Legfeljebb arról van valami előképünk, hogyan lehetne nekünk járó pénzt lehívni?
(Nem csak nekünk nincs, sokan vagyunk így az unióban. Akkor lehetne, ha világosan megmondanánk kikkel azonosak az érdekeink, és velük összefognánk.)
A harmadik kérdés az első kettő tisztázása előtt nem kérdés.
Így marad a politikai ellenfelek szembenállása, mint stratégia. Nem örömteli, de ettől még jól is mehetnének a dolgok..
Economic Left/Right: 0.13 Social Libertarian/Authoritarian: -1.13
A grafikon szerint erős centrum, a liberalizmus felé egy ponttal. Ahogy elnézem a felsorolt történelmi nevek elhelyezkedését, szinte mindenki távol áll tőlem.
Kezdetben még természetesen a kommunizmussal szemben védték a nemzeti identitást, de később a kommunizmus kimúlásával átnyergeltek a nyugat elleni védekezésre
Nem, a népiekre a hatvanas évektôl jellemzô a nyugati életforma (fedônév: fogyasztói társadalom, tömegkultúra) iránti hangos ellenszenv. Ezt persze tényleg fel lehet úgy is fogni, mint a "nemzeti identitás védelmét a kommunistákkal szemben", ugyanis Kádárék azt adták a népnek, amit akart (teljesen érthetô módon): némi fogyasztói jólétet és némi nyugati tömegkultúrát.
Ez igaz, csak arra céloztam, hogy itten zsigerbôl baloldali emberek próbáltak jobboldaliak lenni. Ebbôl lett a liberalizmust mint fedôfilozófia. A paradoxon az, hogy a liberális párt (mármint Európában) mindenhol a gazdagok pártja, nálunk meg (politikai értelemben) gátlásos-komplexusos baloldaliaké.
Szerintem a szolidaritás nem azonos az egyenlôsdivel, ebben az esetben nem azt jelenti, hogy mindenkinek szolidarítani kéne mindenkivel. "Csak" azt, hogy ha egyszer van, aki élvezheti a több verseny elônyeit, az ennek örüljön, és ne várja el a tetejébe, hogy a hátrányban levôk hozzanak áldozatot érte.
Ez persze kormányzati filozófia, hogy azt nem mondjam, nemzetstratégia kérdése.
Ezt Debreczeni részletesen kifejti: Orbán meg akarta akadályozni, hogy az ország a globális gazdasági erôk játékszere legyen (ami, ugye, tipikus baloldali politika a mai világban),"
-- Ez így nem igaz, mert a baloldal mindenféle tőkének ármányától akarja védeni a népet, nem csak a külföldiétől. Ez inkább gazdaságilag valami protekcionista politika, ami viszont kétségtelenül jobboldali xenofóbiából táplálkozik; sok rohadt külföldi plutokrata tönkreteszi a becsületes magyar dolgozót.
"ezért akarta felpumpálni a hazai középosztályt és a tôkés réteget. Ez természetesen nem ment másképp, mint a szegényebb hazai rétegek (ennyiben nem baloldali) és a külföldi tôke rovására (ennyiben igen)."
-- Kérdés, hogy a "hazai tőke" kinevelésének mi értelme van. Nem mintha te azt állítanád, hogy van, én se vagyok meggyőződve.
"89 körül, az agylágyulatoktól eltekintve, két fontos nemzetstratégia létezett, tkp. mind2 baloldali. Az urbánus értelmiség (SZDSZ) valahogy úgy gondolta, hogy a kapitalizmus, a parlamenti rendszer és a szabadságjogok majd mindent (mármint a külsô felzárkózást és a belsô lelki felemelkedést) megoldanak maguktól."
-- Ez itten telivér jobboldali politika. Az SZDSZ maga lett volna a legjobban megsértve, ha 89 körül a baloldalhoz akarják tagolni. A baloldaliságot csak azután találták ki, hogy a kulturális politizálás területén összecsatároztak az MDF-fel az első ciklusban. Utána döntöttek úgy, hogy liberális gazpol (ami valójában Európa más részein jobboldali) + liberális kultúrpol (ami Európa más részein nem jelenik meg) az a szocialisták oldalán jobban megvalósítható.
"A népiek úgy látták, hogy a fenntartás nélküli nyugatosság kinyírja az identitást."
-- Kezdetben még természetesen a kommunizmussal szemben védték a nemzeti identitást, de később a kommunizmus kimúlásával átnyergeltek a nyugat elleni védekezésre.
"Aztán jött Antall egy harmadik nemzetstratégiával,"
-- Antall jobboldali célt tűzött ki, de mivel abszolút a balszélről kellett elkezdenie kormányozni a hajót, ezért a fokozatos átmenet jegyében először a baloldali vizeken hajózott. Ugyanakkor a kultúrális vonulatban azonnal felszínre tört a jobboldali ideológia és nagyon keményen összeütközött a minden mással. De hát ezt negyven év elnyomása után egyszerűen nem lehetett visszafogni, ennek elemi erővel kellett felszínre törnie. Negyven évig fojtották el és ha egy jobboldali politikus még négy évig el akarja fojtani, akkor ciklusközi kormányfőcsere jön és Csurka veszi át a stafétát (a miniszterelnök pozíciója be volt betonozva 94-ig, de a pártelnöké nem)
-- Amúgy nagyon sokban egyetértek e hozzászólással.
"Azért ezt a képet árnyalni kéne, mert pl. a Fidesz 98-ban nem szociális demagógiával nyert. Szerintem."
-- 98-ban erre semelyik pártnak nem volt meg a lehetősége, mert éppen csak túl voltunk egy olyan restrikciós időszakon, amikor mindenki azért reszketett, nehogy nagyon megzuhanjon az életszínvonala. Erre az alapra nem lehetett ígérgetősdi kampányt építeni, mert disszonáns. Meg volt egy másik probléma is, akkoriban nem szociális osztogatás, ígérgetés volt a fő ütközőterep, hanem a növekedéspártiság. Abban igyekeztek egymást túllicitálni, hogy ki mennyire tudná felfuttatni a gazdasági növekedést és akkor majd utána lehet miből osztogatni. De 98 előtt nem az osztogatás volt a napirend, hanem, hogy kitől mennyit vegyenek el a krízis leküzdése érdekében.
"A gatyás tehenet kb. modern kapitalizmusnak hívják."
-- Oké, ez így igaz, szociális piacgazdaság, miegymás. Rendben. Csak több versenyt és több szolidaritást nem lehet egyszerre ígérni a jövőre nézve, mert ütik egymást, az egyik megvalósulása automatikusan akadályozza a másikat.
Szóval, két további nemzetstratégia (ebben az értelemben):
1. Horn-Bokros-Suchmann:
Na, ez volt az 90 óta halogatott kapitalista átalakulás, a külföldi tôkére és az ún. "olcsó, szakképzett magyar munkaerôre" alapozva. Ezt ugyan a "baloldalhoz" kötik, de persze par excellence jobboldali program. Baloldali annyi volt benne, hogy a szakszervezeteknek sem azelôtt, sem azóta nem volt akkora befolyásuk. Ez az egyetlen stratégia, amelyik bevállalta a kellemetlenségeket a felzárkózásért.
2. Orbán:
Ezt Debreczeni részletesen kifejti: Orbán meg akarta akadályozni, hogy az ország a globális gazdasági erôk játékszere legyen (ami, ugye, tipikus baloldali politika a mai világban), ezért akarta felpumpálni a hazai középosztályt és a tôkés réteget. Ez természetesen nem ment másképp, mint a szegényebb hazai rétegek (ennyiben nem baloldali) és a külföldi tôke rovására (ennyiben igen). Ami a felzárkózást illeti, az ország ekkor kezdte elveszíteni a 80-as években még megvolt és Bokrosék alatt megújított lépéselônyét a régió egészéhez képest.
Orbánnak annyiban igaza volt, hogy az "olcsó, szakképzett" munkaerô elég gyenge kártya, mert elôbb-utóbb már nem lesz annyira olcsó. (Hiába tartották tudatosan alacsonyan a béreket majdnem végig a ciklusban, Románia pl. vagy pláne Kína akkor is olcsóbb volt). A "szakképzett munkaerô" pedig elfogy, már csak azért is, mert a szakképzés nem volt a renceváltás után oktatásügy erôssége (más sem). És akkor mi gátolja meg a multikat abban, hogy továbbálljanak, és mi itt álljunk megfürödve.
Szóval az állítja meg, és egyáltalán, az használ a felzárkózásnak, amit írsz: oktatás, a kulturális szint emelése, e-társadalom, fejlett infrastruktúra, és én az egészségügyet is hozzácsapnám.
Ezekkel most az a gond, hogy nem lehet izomból, helybôl ugorva fejelszteni, hanem valakinek biztosan rossz lesz. Vagy azért, mert növelni kell az adókat és kevesebb pénzt adni másra, vagy azért, mert hitelbôl kell megcsinálni (lássuk az EU-pénzeket!), vagy azért, mert fizetôssé kell tenni, amit lehet, és arra csak a középosztálynak telik, max.
Ilyenkor viszont a "jobboldal" haját tépve kezd sikoltozni, hogy sérül a kádári szociális szisztéma és az egyenlôség elve (ami, ugye, a valszeg az egyes számú szocialista elv).
Orbánnak lehetôsége lett volna, hogy a 96-97-ben meginduló fellendülést kihasználva meglépjen egypár kellemetlen, de szükséges lépest. Több okból nem tette meg. (Pl. a szociális-demagógiai együttható miatt, amit sierra említett, nem mondom, hogy ebben nem nem volt reálpolitikus.) Különben a "nemzeti" mivoltot elintézettnek vélte a két háború közötti politikai giccs fölmelegítésével és Németh Zsolt kisebbségpolitikai sületlenségeivel, amit én nemzetstratégiai szempontból tartok károsnak.
A baj azzal kezdôdik, hogy még a nemzet fogalmára is elég sok definíció van, és nem itt kéne megvitatni.
Nem hiszem, hogy feloldhatatlan nyelvi különbségek lennének.
Eredetileg én is úgy gondoltam, hogy a topik kezdeményezôje, shadowcruiser kolléga (aki, ha jól látom, indexes viszonylatban inkább "jobbosnak" számít) a ht magyarok ügyét helyezi a középpontba, de felvilágosított, hogy nem, mert a szerinte való nemzetstratégiába sok minden beletartozik az oktatástól az e-társadalomig, amivel egyet tudok érteni.
Szóval szerintem egy háromdimenziós koordinátarendszerrôl van szó, ahol az egyik tengelyen a nemzeti léttel-nemléttel, a dolog mennyiségi aspektusaival kapcsolatos nézetek helyezkednek el (hányan vagyunk, hogyan lehetünk többen, ki tartozik ide, ki nem), a másikon a történelmi-idôbeli aspektus (magyarán van, aki a hagyomány tisztaságát és folytonosságát tartja üdvözítônek, mások a sokféleséget, a dinamizmust és az asszimiláló képességet), a harmadikon a nemzet ereje és sikere (magyarán a gazdasági fejlettség, az élet minôsége, a nemzetközi befolyás). A három összefügg. Szerintem az egyik (az elôzô példában: népi) nemzetstratégia az elsôre összpontosít, és a hagyomány folytonosságát-tisztaságát becsüli, és úgy gondolja, hogy ha sokan vagyunk, és egységesen követjük a hagyományokat, akkor az élet automatikusan jobb lesz, és megálljuk helyünket a nemzetek között. A másik azt mondja, hogy a nemzeti létet nem fenyegeti veszély, a létszámon úgyse tudunk változtatni, tehát az élet minôségére kell koncentrálni, nem szabad korlátozni a sokféleséget, és akkor leszünk erôsek.
Azt próbálom magyarázni, hogy lehet, hogy a "baloldali" nemzetstratégia (már ami van) egyoldalú. De a másik oldal stratégiái is azok, hiába mondják magukat hangsúlyosan nemzetinek.
Ami a népi értelmiség és a kpaitalizmus viszonyát illeti, szerintem nincs igazad.
Bocsánat, de ehhez kellett egy kis idő meg gondolkodás, és még mindig nem vagyok a végén. Nem könnyű ugyanazon a nyelven visszaüzenni, mert még csak nem is ugyanazokban a kategóriákban gondolkodunk.
Először is lehet, hogy azt kellene tisztázni, mit értünk nemzetstratégia alatt. Nekem erről az ugrik be, hogy a nemzetstratégia egy nemzet stratégia. A környéken mindenki kapitalizmust, parlamenti rendszert és szabadságot akart a kommunizmus bukása környékén. Ebben az esetben viszont amit az urbánus értelmiségnek, vagy ahogy te definiálod, az SZDSZ-nek tulajdonitasz, nehezen nevezhető magyar nemzetstratégiának, mivelhogy semmiben sem különböztet meg bennünket más nemzetek "stratégiájától". Hozzáteszem, az "urbánus értelmiséget" se különbözteti meg a "nem urbánus" értelmiségtől, vagy bárki mástól, merthogy akkortájt, miután sikerült letörni a szocialisták ellenállását, itt majd mindenki kapitalizmust, parlamenti rendszert meg szabadságot akart. Beleértve azokat is, akiket népi értelmiségnek mondasz.
89 körül, az agylágyulatoktól eltekintve, két fontos nemzetstratégia létezett, tkp. mind2 baloldali. Az urbánus értelmiség (SZDSZ) valahogy úgy gondolta, hogy a kapitalizmus, a parlamenti rendszer és a szabadságjogok majd mindent (mármint a külsô felzárkózást és a belsô lelki felemelkedést) megoldanak maguktól. Ezt bonyolította, hogy tele voltak baloldali reflexekkel. És vannak máig. Az ún. népi értelmiség ("se nem kormánypárt, se nem ellenzék" MDF) számára a felzárkózás a szokott harmadikutas tiszteletkörökön túl egyszerüen nem volt téma, ôket a "nemzeti sorkérdések" érdekelték, azokon belül is fôleg a nemzeti identitás és a ht magyarság ügye. A népiek úgy látták, hogy a fenntartás nélküli nyugatosság kinyírja az identitást. Az urbánusok úgy látták, hogy minden érzelmi, szimbolikus politizálás a felzárkózást nyírja ki. Aztán jött Antall egy harmadik nemzetstratégiával, ami nemcsak a nyugatos liberálisoknak nem smakkolt, hanem a saját pártja sem tudta hova tenni: se ez, se az, se 56, baloldaliság és gyors kapitalista átmenet egyszerre, annak minden sokkjával, de nem is a kálvinista-kuruc-48-as-harmadikutas hagyomány, hanem az ezeréves magyar államiság folytonossága, annak fôbb katolikus-középosztályi kellékeivel, különös tekintettel a Monarchiából örökölt államhivatalnoki éthoszra. Aztán majd kisül belôle valami. A valamivel az volt a baj, hogy a tömegek megnyugtatása érdekében változatlanul megtartották, a legcsekélyebb ideológiai aggály nélkül, az államszocializmusra szabott és kapitalista viszonyok között nagyjából müködésképtelen ellátó rendszereket (miközben ideológiai alapon szétcseszték azt, ami véletlenül müködött az államszocializmusban, nevezetesen a mezôgazdaságot).
Azért ezt a képet árnyalni kéne, mert pl. a Fidesz 98-ban nem szociális demagógiával nyert. Szerintem.
A gatyás tehenet kb. modern kapitalizmusnak hívják.
Mongyuk az is nemzetstratégiai cél lehetne, hogy legyen egyszer egy olyan kormány, amelyik szociális demagógia nélkül képes a második választást megnyerni.
Lásd még azt a kis történelmi elemzést, amit shadowcruiser tételére válaszolok, de elöbb vissza a melóhoz.
Ez a verseny és a szolidaritás úgy illik össze, mint tehén, meg a gatya.
(Az a baj az emelkedett nemzetstratégiákkal, hogy mindig elhasalnak azon a buktatón, hogy a választópolgárok mentalitása miatt
1. Választást nyerni Magyarországon ma csak szociális demagógiával lehet
2. Meg az ellenfél ideológiájának szélsőségesség felé "tolásával",
ezért aztán a "stratégia" mint olyan arra korlátozódik, hogy bemutassuk, az ellenfél egy népnyúzó komcsiplutokrata/náci. Ami ezen fölül van, az hiába ideálnemzeti, stratégiaként csődöt mond, mert nem megy át. A választópolgár látókörébe ennyi fér bele. A reálstratégia tehát négyévente egyszer kerül elő, közben pedig umbulda van időtöltésképpen, mi pedig az index eldugott sarkában vágyakozva sóhajtozunk, hogy mit kéne csinálni.)
Meg van "A korszakváltás programja" is (SZDSZ), de az is egy szép kívánságlista.
Ezekkel az a bajom, hogy a következökböl állnak:
- Gyönyörü általánosságok.
- Modern liberális polgárjogi elvek (ez szvsz egyáltalán nem baj, de topikunk témája, a felzárkózás és a nemzetközi pozíció szempontjából csak érintölegesen fontos, és bármennyire egyetértek vele, a konszenzus nincs garantálva).
- Vágyálmok (milyen lenne Magyarország, ha klassz lenne).
- Némi kesergés az ország kettészakadásáról, ami publicisztikába való. (Anélkül, hogy belemennék, ki mennyire felelös, amiröl 1ébként határozott véleményem van, ha feltételezzük, hogy 100%-ig a "jobboldal", akkor azon a "balliberális" oldal úgyse tud változtatni. Ha meg feltételezzük, hogy valahol a "balliberális" oldal is, akkor meg minek kesereg és okolja a másikat, ahelyett, hogy magába nézne, és csinálna valamit.)
És egyik se jelöl meg semmiféle stratégiát vagy taktikát arra, hogy ezt a kívánatos állapotot hogyan lehetne a gyakrolatban elérni.
Akárhogy nézem, mindig oda lukadok ki, hogy az egyetlen komolyan vehetö (persze vitatható) és az értékeit egyértelmüen tisztázó cselekvési program ebben a tárgykörben, "balliberális" oldalon Bokros 130 pontja ("verseny és szolidaritás").
Aha. Én is ilyesmire gondolok, optimális esetben. Ha jól értem, a felzárkózásról van szó, és ami annak a másik oldala: Magyarország nemzetközi pozíciójáról. Erröl meg is van a magam véleménye, de vár a család, holnap folyt.
