Én pár éve ismertem egy olyan lányt aki különleges betegségben szenved(remélem nem múlt időben kell beszélni róla)mégpedig hogy sok embert még akár cummantani csókolni .Amikor találkoztam vele engem is
Bár az nem most volt .Én jeleztem neki hogy ez túlzas ő nem reagált, de nem folytatta a ,,tettét,,.Allitólag sokan még is ütötték akiket hasonlóval ajándékozott meg.A volt osztálytársai (én nem voltam az, legalábbis amikor elkezdte ezeket csinálni)szerint 16 évesen kezdődhetett a gond vele addig csak az volt érdekes hogy szinte mindig mosolygott,jó kedve volt( eltanulhatnák többen ezt tőle itthon)az nem volt gond
Nem kizárt hogy kisebbként 1.,2. Osztály körül voltam osztálytarsa emlegetett ilyet mikor találkoztunk.Mivel sok osztálytársam volt a 12. Évalatt,nem mindenkire emlékszem.
Amúgy kövér,és elég igénytelen Nem feltétlenül közös az akarat bizonyos dolgokra azokkal akiket letámad.Én se vagyok nagyigényű ember, de fixen én se kezdenék vele ki.Én nem ütöttem meg(nőt csak akkor ha ,,engem üt,, akkor szabad ütni,fizikailag bántalmazni,
máskor ne)
Persze az ütésnek se kell box mérkőzéssel felérő erejűnek lenni.Xsak hogy elvegyem a kedvét a további incselkedéstől.Mondjuk ha tovább folytatta volna ,lehet én se álltam volna meg sima jelzésnél.
nem tudom mi a helyzet vele, 2015 október 25 én esett meg a fenti eset, hogy kvázi ,,levarrt,egy rendezvényen.De majdnem csak,így nem lett hír belőle.ez majdnem 9 éve történt.Vwlami elmeorvosi kezelés rafért volna .Nem rossz ember, nem így tekintek az ilyenre.csak valami van
Allitólag Éces is volt már, mondjuk nem tudom hogy, biztos van aki tett érte..Kb.28 éves lehet most, akkor 18 éves kora előtt esett át AIDS en?Durva lett volna ha megkapom ,vagy másnak is átadja.Nem épültem,tünk volna fel egyhamar belőle.Mint tudjuk, nemi betegség .Így én is atadhattam volna másnak.bar azóta se lett volna alkalom rá..
Van egy barátnőm, akivel örültem, hogy lesz kivel elmennem színházba, kiállításokra és mindenféle szabadidős tevékenységre.
Sajnos a férjének lett egy kapcsolata, amitől ő összeomlott és súlyos depresszióba esett, öngyilkossági kísérlettel.
Ennek már egy éve.
A nyáron egész jól volt, de jött egy kapcsolata, ami miatt a férje elkezdte lelkileg bántani, amitől újra összeomlott, ráadásul a kapcsolata is egy lelki hullámvasút, hol összevesznek, hol kibékülnek.
A barátnőm sem egy könnyű eset, eléggé önző tud lenni.
Amíg úgy tűnt, hogy a barátságunk a kikapcsolódásra alapszik, semmi probléma nem volt, de az elmúlt hónapokban egyre inkább lelkisegélyre használ, sőt, kifejezetten lelkitámasznak kellek neki.
Másról sem szól a barátságunk már, csak a kapcsolati problémáinak kielemzéséről, hol zokogva hív fel, vagy panaszkodik vagy a férjére vagy a szerelmére, vagy ha éppen jóban vannak, akkor áradozik róla.
Időnként rájön, hogy felőlem is kérdezzen, de a lényeg az ő magánélete.
A múltkor nekiesett a férjének, mert a férj provokálta, erre tíz körmével nekiesett, majd felhívott hisztériás zokogással, hogy este fél 10-kor menjek át hozzá, mert ő kiborult.
Épp izületi gyulladásom volt, mondtam neki, hogy nagyon fáj a lábam és lassan éjszaka lesz, beszéljünk telefonon, de ő ezt meg sem akarta érteni, mindenáron találkozni akart.
Végül valahogy kisántikáltam a két sarokra lévő térre egy kicsit megnyugtatni, éjjel 11-re értem vissza.
Tegnap átmentem hozzá, hogy a születésnapjára felköszöntsem.
Ziláltan, kisírt szemekkel találtam, a kisfiától borult ki, mert a gyerek nem akar neki szótfogadni.
Kitalálta, hogy én beszéljek a fiával (11 éves), a férje nem beszélget állítólag vele, hátha rám hallgat.
Elmondtam neki, hogy én nem vagyok pszichológus, nem tudom mit mondhatnék én a fiának, amikor nem is ismerem igazán a kisfiút, egyszer találkoztam csak vele.
Ez nem az én feladatom, forduljon az iskolapszichológushoz.
Hirtelen megsértődött, drámakirálynővé változott és fordított pszichológiát alkalmazva elkezdte mondogatni, hogy rossz ötlet volt megkérnie, hogy is gondolta, hogy majd én beszélek a gyerekkel.
Próbált rávenni, hogy beszéljek mégis csak vele, majd kiment, mint ha a fürdőbe ment volna, de közben a fiának szólt, hogy jöjjön be hozzám, mert beszélni akarok vele.
Majd bejött és elkezdte felvezetni a beszélgetést, mint ha semmi sem történt volna.
Kényszer helyzetbe kerültem, a gyerek előtt nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni az anyját, ezért beszéltem a kisfiúval, bár ez akaratom ellenére volt.
Ez után váratlanul hazaért a férje és ott, előttem kezdte a férjét szídni, milyen apa és a fejéhez vágta, hogy nekem kellett beszélnem a gyerekkel helyette.
Úgy érzem, ezzel arcul ütött, mert én ezt az egész helyzetet nem ajartam és úgy tüntetett fel a férje előtt, mint ha szándékosan beleakartam avatkozni a magánéletükbe.
Ráadásul előttem állt neki a férjével vitatkozni, amikor szóltam, hogy megyek, mert ez az ő magánügyük, ignorálta a kérésem.
A férjének kellett rászólnia, hogy vegye észre magát.
Érdekelne a véleményetek, én vagyok a hibás, hogy nincs már türelmem ehhez a barátsághoz, egyáltalán ez barátság?
Lehet én vagyok gonosz, hogy kezdek ebbe belefáradni?
A porcos topicban írtad, hogy fájnak az izmaid, és nem tudod mitől. Nem szedsz véletlenül valamilyen koleszterincsökkentő gyógyszert (sztatinok)? Mert azok okozhatnak ilyen tünetet.
De, igaz én már megszoktam, ez több fórumon is így megy. Én sem értem, mert ez egy beszélgetős, tapasztalat cserés oldal ( lenne) Ezért van az, hogy már én is sokkal kevesebbet reagálok beírásokra.
Egyébként nem furcsa (neked írom, mert tudom, hogy te régi arc vagy és "valódi"), hogy beírnak ide újabbnál újabb nikkek, felvetnek egy témát, és utána eltűnnek a p.ba? Ennyire nem érdekli őket még a saját témájuk sem?
Szerintem részben igazatok van, az embert saját maga miatt is érdekli egy csomó minden. Bár a pszichopátia nem azért érdekelt, mert az lennék. Tudtommal... 😀 Más részről inkább arról van szó, hogy megpróbálja értelmezni a körülötte lévő világot, hogy jobban kiismerhesse magát benne. Kb. 17-20 éves korom körül kezdtem erről olvasni, bár már nem emlékszem, akkor ki lehetett a konkrét tárgya. Valószínűbb, hogy csak hátborzongató volt, olyan megfejthetetlen a lelkiismeret nélküli ember. Érdekeltek olyan karakterek, mint a Heath Ledger által megformált Joker. (bele is halt, mert az "előhívott démon" felfalta őt) Kíváncsian várom, Joaquin Phoenix mit hozhat még, pláne Lady Gagával... hát, durva. Ezt nem láttam antiszociálisnak, ezt a karaktert, nem tudom elképzelni hideg fejű, racionális antiszocnak, szerintem ez egy eredetileg neurotikus karakter, akiből egy elszabadult, közveszélyes, de érző elmebeteg lett a filmben. Nem tudom, ebből hogyan csinálják meg "A Joker"-t, az élesre csiszolt pszichopatát, amilyennek én képzelem. (nem élesre fent, csillogó penge, hanem egy elgörbült, megnyomorított, éles szélű, funkcióját vesztett fémdarab, amibe véletlenül belelépsz a sárban vagy a fűben) Nem látom benne a gonoszt. A szerencsétlen, nyomorult kisembert látom benne, inkább sajnálom. De majd kiderül... Szóval, ilyenekkel foglalkoztam, mint Heath Ledger, vagy olyan valódi merénylőkkel, akik tömeggyilkosságokat követnek el. Nem ismereteket, adatokat gyűjtöttem, hanem bele akartam bújni, érdekelt, milyen lehet, hátborzongani akartam, másfajta tudatállapotokat átélni. Figyeltem, milyen a metakommunikációjuk, miért nem bánják, amit tettek, vagy mi árulkodik arról, hogy mégis igen, hogyan végzik ki őket. A "siralomház", a visszafordíthatatlan, vagy éppen hosszú évek a siralomházban. Viktor E. Frankl élményei a haláltáborban, Andrássy út 60. A dilemma, én megtörnék-e, meddig bírnám. Végigjátszottam magamban. 15 évesen persze sokkal egyszerűbben képzeltem el ezt, én biztos hősi halált halnék... Az egész kamaszkorom a depresszió, öngyilkosság-gyilkosság, némileg az elnyomás témái körül forgott. Kb. 15-22 évesen... most így, ebbe belegondolva, ez szerintem sem volt egészen normális. :))) Mintha ezek a sötét témák adnák az életem súlyát. Mindig kerestem valamit, amivel lesúlyozhatom magam.
Szerintem pedig csak arról van szó, hogy ha van valamilyen betegséged akarva-akaratlanul megtanulod a szakszavakat. Saját példám, akár mozgásszervi vonalon is. Egyébként introvertált, de nem zárkózott ember vagyok.
Régen olvastam egy internetes vagy 25 oldalas azt hiszem .doc fájlt, ami szakszerűen és jóindulatúan a pszichiátriáról szólt, nem szakembereknek .
Az egyik tétele az volt, hogy az betegek sokkal többet foglalkoznak a pszich. szakkifejezésekkel, mint az egészségesek . Ezért gondolkodj el ezen a tételen, mert én úgy látom, hogy te már nagyon "szakértő vagy", bocsánat ha megsértettelek .
Szerintem a befelé fordulás inkább egy enyhe neurotikus jelenség. Nem rég hallottam arról, hogy az introverzió és a zárkózottság két külön dolog, még ha sokszor össze is függenek (bennem eddig teljesen összemosódott a két fogalom). Csak azért, mert emberektől távol jobban feltöltődik valaki, sok énidőre van szüksége, attól még nem biztos, hogy zárkózott, ha eljön a kapcsolódás ideje. És akár egy extrovertált is lehet zárkózott, valaki, aki sokat beszél, de keveset mond, keveset ad magából, az is egyfajta zárkózottság. Csak lejátssza a benne lévő szöveges programokat kismillió semleges témában, de a valódi énjéről még mindig nem tudtál meg semmit.
Szóval zárkózott pszichopata szerintem előfordulhat, aki annak érdekében zárkózott, hogy ne derüljön ki, milyen valójában, de introvertált nem.
Ha szociopátiáról beszélünk, ami elvileg a tanult pszichopátia, ott el tudom képzelni. Ha például egy politikai rendszer, egy diktatúra, egy háború idején az lesz valakinek a munkája, hogy embereket öl vagy kínoz, akkor ezt egy munkának kell tekintenie ahhoz, hogy képes legyen huzamosabb ideig csinálni. És itt a "parancsra tettem" mögött igazából bármilyen személyiségű ember állhat szerintem.
Nincs is jobb, mint a napi betevő sorozatgyilkolás után leülni egy jó könyvvel és egy bögre teával egy kényelmes fotelba, távol az izgága, bulikázó tömegektől. :)
Egyébként minden azon múlik, mi a motivációd, ami miatt ezt kérdezed.
Sziasztok. Elnézését kérek, hogy egy ilyen együgyű kérdéssel jöttem, de kerekedett egy vita az ismerősömmel, és mivel mindketten csak igen felszínes ismeretekkel bírunk a témában, nem sikerült dülöre jutni. Tehát, létezik e visszahúzódó, befelé forduló pszichopata, vagy a kettő teljesen kizárja egymást? Köszönöm és bocs.
Óvatosan alkalmaznám, ha nincs akut fázisban, nincs nagy gyulladás, fájdalom. Persze lehet, h nem kiboltosulás vagy sérv, hanem meszesedés.
Schanz gallért, naponta pár óránál tovább nem szabad (ha jól tudom, fekvő helyzetben sem, mert ott megváltoznak az erőviszonyok), de az legalább tartja a fejet, nem nyiklik-nyaklik ide-oda. Néha fél óra után már érződik a hatása. Megnézném, milyen párnán alszom, több napig lehet, hogy háton és párna nélkül aludnék, bármennyire kényelmetlennek is tűnik először. Megéri az utánaolvasást...
Szép napot! A véleményetekre, segítségére lenne szükségem, mivel már olyan szintű a problémám, hogy félek nagy bajom lehet. A történet a következő: Szoktam nyaki tornát végezni az izületek megmozgatására, ez ugye roppanásokkal jár ahogy mozogtatja az izületeket. 4 napja hírtelen és gyorsan végeztem a fejemmel balra és jobbra mozgást, ekkor hátul éreztem pattan hangosan kétszer valami, azaz erősebben kattogott mint szokott a lassú tornáztatásnál, és felment a fejembe a forróság, a vérnyomásom 190/95/110 lett, a pulzusom vert, lekellett feküdnöm, nagyon nem voltam jól. Ki kellett hívni mentőket, adtak tensiomint, az levitte ezt a kiugrást, és bevittek sürgősségire, ahol vettek vért stb. de nem találtak semmit, mondták nyaki mri-re kellene valahogy elmennem. Voltam körzetinél, elküldött neurológiára, ott majd megnéznek és ott adhatnak mri-re beutalót elvileg. A lényeg viszont az és ezért írok, hogy félek, mivel a legkisebb ropogásra vagy pici kattogásra is ha ülök és mozdítom fejem vagy felállok bármi, megindul a fejembe a vérnyomás, és elönt a forróság, és ver a szivem, aztán kell fél óra mire jobban leszek. Ez naponta többször. A körzeti felírt tensiomint szintén, azt szedem, de érzem még nem hat, cseng a fülem zúg, és érzem nem vagyok a topon 4 napja a fejemen érzem, félek valami baj lesz. Doktor úr, mit tanácsol ez mi lehet, megsértettem egy ideget, vagy a nyaki eret, vagy meszesedés van erekbe és felszabadult vagy nyomják a csigolyák a pattogásnál vagy pont, hogy ekkor szabadul fel a vér? Mert nagyon nem vagyok jól, és a neurológiára még sok idő mire kaptam időpontot.
Szia! Háziorvos adhat beutalót. Sajnos az állami rendelésen nincs idő, így sokkal hamarabb írnak fel gyógyszert mint kellene és a vizsgálat is hagyhat kifogásolnivalót.
Az a kérdésem lenne hozzátok, hogy hogyan tudok bejutni egy állami pszichiátriai rendelésre Budapesten? (A 9. kerületben lakom.) Nemrég költöztem ide, és még nem volt szükségem itt állami egészségügyi ellátásra, így nem igazán ismerem ki magam a rendszerben. Hálás lennék, ha valaki leírná, mi a folyamat.
Valamint tényleg igaz, hogy ha nem magánrendelésre megyek, csak felírják a gyógyszert, és nem foglalkoznak a problémák gyökerével?
