"jajj, mit fog ehhez szólni a baloldali médiaértelmiség?"
NEM! Te tévedsz ott, hogy ha valamit a balliberálisok elleneznek, akkor azt képviselni kell. Tehát ha a balliberálisok azt mondják, hogy nem jó dolog a kútbaugrálni, akkor a radikálisok elkezdenek egybafőbe a kútba ugrálni...
Értem, hogy valamikor stabil (két cikluson át) 6%-os támogatottságuk volt. De én nem látok idehaza olyan markáns elkülönülő keresztény-jobboldali tábort mint mondjuk más keresztény országokban. (Érdekes módon markáns ateista-kommunista bázis sincs.) Szóval a magyar politikai szférát nem az ideológia osztja meg elsősorban. Hagyományos társadalmi konzervatív ám általában erősen szociális a társadalom egésze - legalább is magát úgy látja, bár támogatásra szorulónak véli magát lényegében mindenki. Tehát nehéz ezen az alapon politizálni.
Abban sem vagyok biztos, hogy a mérsékelt-radikális felosztás valóban megérett-e két pártra. Magyarán van-e olyan távolság, ami egyértelműen kikényszerítene egy új pártot. Mivel a választói akarat mindeddig elutasította egy radikálisabb párt tartós sikerét ezért vélhetőleg nincs szükség ilyen pártra. Tehát pl.egy ideológusabb KDNP-re sem. Ha az egyház pártot akar magának, akkor induljon a nulláról. Most ráakaszkodtak a Fideszre, akik nyilván kaptak cserébe némi túl nem értékelhető támogatást, kvázi vettek egy pártot, de ez nem igazán fair szerintem. Pláne nem egy maximálisan morális elvet hirdető intézménytől.
No mindegy pudding próbáj az evés.
Azt azonban még egyszer leszögezném, hogy pusztán az, hogy van egy tábornak elkötelezettebb, radikálisabb, hiszterizáltabb része, az nem jelenti azt, hogy nekik külön párt kell. Mert ez a rész minden mozgalomnak a magja. A magot nem lehet külön venni a mozgalommal kevésbé azonosulókkal, a távolabbi szimpatizánsokkal, vagy az alkalmi támogatókkal. Szerintem itt bukik el a legtöbb radikális jobboldalt favorizáló elmélet. Csake gy nagyon szűk csoport azonosul egy külön párttal, de nem tudják ők sem megindokolni ennek az új pártnak a létét, nincs rá magyarázatuk. Éppúgy ahogy az MSZP sem akar magából kispártokat leválasztani éppúgy Orbánnak is igaza van, hogy egy nagy pártunióban kell indulni. Ez részben matematikai részben szervezetelméleti kérdés. A felesleges disszonanciákat már a kezdet kezdetén ki kell védeni, különben elriasztja a választókat, ahogy pl. most az MDF-Fidesz ellentét láthatóan negatív hatású volt. Ezt kivédeni csak egy egységes, és erős központú szervezet képes. Máskülönben a most láthatóknál sokkal nagyobb s amúgy értelmetlen ideológiai viták fogják béníti az együttműködést.
A politika a demokráciában nemcsak arról szól, hogy mondom a magamét, hanem arról is, hogy másokkal megpróbálok egyezkedni, kompromisszumot kötni, érdekeket egyeztetni, közös megoldáson dolgozni. Ez utóbbi úgy marad ki a magyar politikumból mintha nem is lenne alapvető.
Azt azonban meg kell hagyni, hogy Orbán is téved, amikor el akarja mosni a jobboldal tagoltságát. Mert a különvélemények elnyomása semmiképpen nem megoldás. A viták elkerülése pedig éppúgy demokrácianélküliség, ami nyilván súlyos hiányossága a magyar jobboldalnak: vitaképtelen saéűját magán belül is, ezért nem talál sosem más utat egy gondolat mint az egész tábort gyengítő megosztást.
Hát mire? Hogy a nemzeti radikalizmus szlogenrepertoárjával operáljon? És ezt minek? Ilyen erővel kiírhatnák a MIÉP címszó alá, hogy &keresztények, oszt le van tudva a feladat. Istenkém, Csurka kicsit szidja néha a zsidókat, de belefér, mert ők Jézus gyilkosai, had emlékeztesse őket.
Az a baj, hogy azon az alapon szemléled a dolgokat, hogy "jajj, mit fog ehhez szólni a baloldali médiaértelmiség?"
-- Fidesz-fanok panaszkodnak, hogy elnyomja a hangjukat a ballib médiafölény. Ha jól tudom, te is így véled és ezért nem kéne kihagyni őket a számításból.
Persze azért remélem, hogy nemcsak a kultúrharcos vonulatra, hanem a keresztény egyházak szociális tanítására (szolidaritás, keresztényszocializmus) is hangsúlyt helyeznek.
Az a baj, hogy azon az alapon szemléled a dolgokat, hogy "jajj, mit fog ehhez szólni a baloldali médiaértelmiség?" Márpedig abban a közegben, a hagyományos keresztény-nemzeti, keresztényszocialista jobboldalon, ahol a KDNP és potenciális szavazói vannak, nem hiszem, hogy ez lenne a mérvadó. A KDNP nyilvánvalóan nem a politikai közép, a polgári-liberális, nagyvárosi szavazók megnyerésére jött létre.
"Egy nagy néppárt, pl. a Fidesz, számítván a liberális közép szavazóira is, nyilvánvalóan nem engedheti meg magának a gazdasági és kulturális liberalizmus erősebb kritikáját (sőt, ezt fel kell vállalnia kell részben, hiszen ezek a szavazók döntenek), de egy KDNP-féle tradícionális konzervatív szervezet számára szerintem nincs testhezállóbb és hitelesebb feladat."
-- Itt a jövőre vontakozó elképzelésedről beszélsz? Merthogy társadalmilag annál mélyebben ható kritikáját a gazdasági liberalizmusnak, mint amit a Fidesz 4 éve taglal, nem találsz. Radikálisabbat is csak Thürmertől talán, de az hálistennek nem érvényesül.
Ami a KDNP feladatát illeti: ha a keresztény vallást, mint politikai programot egy fundamentalista, erőszakos retorikájú, kulturális liberalizmust kritizáló párt sajátítja ki (hiszen a nevéből és egyházi kapcsolataiból következően ő a legilletékesebb), akkor az beviszi a KDNP-t a nemzet radikálisok mai pozíciójába - és ami a baj, hogy ezáltal a keresztény gondolatot gettóba zárja, mert a társadalom elsöprő többsége számára ezáltal vállalhatatlanná válik. Nem a templomba járás - a keresztény politika. Magyarország nem Lengyelország, nincsenek vallásos, vidéki, parasztkultúrához ragaszkodó, igen konzervatív tömegek. A városi társadalomba meg nem ezzel szokás behatolni, mert a fiatalság számára jórészt emészthetetlen. És ráadásul a "keresztény kurzushoz" nem kötődik semmiféle jó tapasztalat, jó emlék, boldog békeidők, semmi. Éppen ezért a keresztény politikának kritizálnia semmit nem szabad, mert azonnal horthysta, fasiszta, kirekesztő szemétláda lesz, ez ma már laza délutáni csuklógyakorlat a médiának. 90 óta ez van műsoron, ezerszer begyakorolták és a népben réges rég kialakult a tréningje, hogy valóban így van. Aki Magyarországon keresztény politikus akar lenni, az jobban teszi, ha a kritizálást elfelejti, szvsz.
Éppen ezért javasoltam (de nagyképű vagyok; mintha bizony elolvasnák), hogy alkosson új, pozitív arcot a keresztény politikának a párt. Mert amíg minden keresztény politikusban egy-egy inkvizítort látnak az emberek, máglyahalál, cölibátus és a pokol tüze lebeg előttük őket hallva, addig nincs tömegtámogatás, nincs hatás a társadalomra, nem lesz foganatja a tanításuknak.
The Christian Social Union of Bavaria (CSU – Christlich-Soziale Union in Bayern e.V.) is a Christian democratic political party in Germany. It operates exclusively in the state of Bavaria, while its sister party CDU operates in the rest of the country. Only in 1957 in the state of Saarland (in the first election after it had rejoined Germany) did the CSU run against CDU candidates, but this section of the CSU later merged with the CDU. On the federal level, the CSU is often perceived as the more socially conservative of the two parties, although recently it has also been seen as more leftist on economic issues than the CDU. At times, especially when the CDU showed weaknesses, there has been considerable tension up to threats to break up the cooperation. Most of the time, however, they work together very closely.
The CSU has led the Bavarian state government practically since it came into existence, and without the need for a coalition government for most of the time. This level of dominance is unique in post-war Germany. On the federal level, it forms a common fraction in the Bundestag (Federal Parliament) with the CDU. Edmund Stoiber took over the CSU chairmanship early in 1999. He ran for chancellor in 2002, but lost. In 2003 the CSU was re-elected as the Bavarian government with an overall majority. Franz Josef Strauß (1915-1988) is seen as having set the ideological basis of the party, although he was too young to be a founding leader of the party, which began as a continuation of the Weimar-era Bavarian People's Party.
Egy nagy néppárt, pl. a Fidesz, számítván a liberális közép szavazóira is, nyilvánvalóan nem engedheti meg magának a gazdasági és kulturális liberalizmus erősebb kritikáját (sőt, ezt fel kell vállalnia kell részben, hiszen ezek a szavazók döntenek), de egy KDNP-féle tradícionális konzervatív szervezet számára szerintem nincs testhezállóbb és hitelesebb feladat. A hajdan liberális Fidesznek éppen ezért teret kell itt engednie a KDNP-nek, nyilván valamiféle munkamegosztás, témamegosztás keretében. Kerülniük kell viszont kereszténydemokratáknak a markánsabb antikommunizmust, pont a viszonylag sok, kevéssé liberális, vallásos, konzervatívabb MSZP-s szavazó miatt, akik megnyerésére talán sikerrel törekedhetnek. Azzal egyetértek, hogy nagyon jó lenne ha a KDNP általában a keresztény/tradícionális világnézet, értékrend és nem a kat. egyház képviselőjeként jelenne meg. Attól azonban nem tartok, hogy Semjén v. Harrach valaha is a csurkai mélységekbe süllyedne. A markáns konzervatívizmust is lehet szalonképesen képviselni, ahogyan Gusztos Péter is tud kulturáltan érvelni a melegek házassága mellett.
"S a területi megosztás ténylegesen azt jelenti, hogy a bajoroknál nincs egyáltalán CDU, a többi tartományban pedig nincs CSU?"
-- Igen. Nem indulnak a másik területén. Voltaképpen így nem is igazán pártszövetségről van szó, hanem a CSU a CDU-nak a bajor tagozata.
"Ismeri valaki a CSU történetét, hogy miért nem léptek be a CDU-ba ahogy a többi kispárt?"
-- Valószínűleg megkerülhetetlenül erőssé váltak helyi szinten, miközben máshol meg nem akartak érvényesülni, a bajor CDU pedig nem muzsikált mellettük sehogy, mivel nagyjából ugyanazt képviselték volna, ugyanazok a szavazóik. De ez csak találgatás.
"De én jelenleg sehol nem látok jelentős KDNP-bázist."
-- Területileg elkülönülve én sem. De 97-ig még létezett a 6%-os KDNP választói bázis. Ennek körülbelül duplája lehet az aktív hívők száma, de abból egy rész nyilván baloldali beállítottságú és nem szavaz jobboldali pártra. Ha a KDNP militáns, antitoleráns, pártként jelenik meg, akkor nem sok jövőt jósolok neki, mert ilyenből már van. Ugye a Jobbik és a MIÉP nagyjából ugyanezt jeleníti meg + alkalomszerű zsidózás, cigányozás. A KDNP a zsidózás, cigányozás témát nem nyomathatja, de a harcos antiliberalizmus, antideviancia, antiszingli, antidrog politikát már nyomják egy páran. Ebben semmi új, a vonal elég sikertelen népszerűségi szempontból és nincs meg benne a kereszténység pozitívan átélhető tartalma, az összetartozás, a szeretet, a boldogság, a hit, az erényesség, kisugárzása. Mi látszik a vezetésből alulnézetben? Állandóan fenekednek és gyalázkodnak valamire, mufurc, magánakvaló népség, tüskések, összeférhetetlenek. Ennek így nincs vonzereje.
A KDNP akkor lehetne sikeres, ha a vallásos hangokat összhangba tudná hozni azokkal, akik vágynak a lelkibékére, de nem vágynak konkrétan az egyházra, annak bosszantó fícsöreire. Ebben az esetben nem korlátoznák magukat a kb. 15% (mínusz baloldali vallásgyakorlók) rétegére, hanem mélyebben meríthetnének. Afféle evangelizátor-prédikátor szerepet kéne nyomniuk, de annak nem az erőszakosan térító, megszállottan óbégató, egyfolytában hálaistenkedő verzióját, hanem egy méltóságteljesebb, megnyerőbb, bölcsebb, visszafogottabb, megbocsátóbb válfaját. És mindenekelőtt nem kéne a katolikusokra korlátozni a képviseletet, mert ez nonszensz, hogy a református lelkészek csak a MIÉP-Jobbikban jelennek meg a hit-remény-szeretet nevében és pont, ezenkívül református lelkész nincs, református kötődés nem föllelhető. Az evangélikusok meg a dicső Donáth személyében az MSZP frakcióját gyarapítják.
Szóval a KDNP-nek keresztény és befogadó párttá kéne átalakulni - tökellentétben azzal, amit most csinálnak, a hepciáskodó SZDSZ-mószerolással. Ezzel nem fognak labdába rúgni és nem az SZDSZ miatt, hanem azért, amiért az eddig ezzel próbálkozó elődeik sem tudtak érvényesülni: nincsenek erre belelkesedő tömegek. Az utálkozásnak ezt a válfaját nem értékelik 5%-ra a szavazók. Anno 97 előtt, Giczy és Füzessy feltünése előtt a KDNP nem volt radikális párt, békések, mérsékeltek és vallásosak voltak, stabilan hozták is a 6%-ukat minden felhajtás nélkül. Surján és Latorczai nem az állandó hepciáskodásáról volt ismert, Isépy remek szónok volt, a frakció nagy alakja. Ezt az imidzset kellene visszaszerezniük, ha sikeresebb politikát akarnak megcélozni, és aztán ezt továbbfejleszteni (mert azért a rendszerváltás utáni KDNP nem volt valami karizmatikus csúcsteljesítmény).
A CDU a sok kis jobboldali pártból állt össze tudtommal. Orbán is ugye egyazászló ezt hirdette meg, csak nem uniót vagy szövetséget akart létrehozni, hanem igyekezett minden más pártot magaalágyűrni. A párhuzamok minden téren sántítanak.
Ismeri valaki a CSU történetét, hogy miért nem léptek be a CDU-ba ahogy a többi kispárt? S a területi megosztás ténylegesen azt jelenti, hogy a bajoroknál nincs egyáltalán CDU, a többi tartományban pedig nincs CSU?
A KDNP jelenleg nem mérhető, súlytalan párt. Ha életet akarnak bele lehelni, akkor a Fidesznek és a KDNP-nek fel kell osztani az országot egymás közt mondjuk választókerületenként. De én jelenleg sehol nem látok jelentős KDNP-bázist. Nincs olyan régió vagy körzet, ahol különösebben erősek volnának és a Fidesz átadhatná a pozíciót. Az is kérdés, hogy egyáltalán miért adná át a Fidesz azt, amit kiépített. Melyik helyi szervezet követne el harakirit s végre mi értelme, célja, szerepe a KDNP-nek, ha nincs támogatottsága, önálló politikája, csak frakciója?
Fidesz-KDNP: Orbán újabb veresége
A Political Capital elemzése a Fidesz-KDNP frakciószövetségrőlPolitical Capital 2006. május 5. 20:30
A Magyar Szolidaritás Szövetsége néven a Fidesz és a KDNP önálló országgyűlési frakcióikat frakciószövetséggé egyesítik. A Fidesz a KDNP-vel közösen állított területi és országos listát a választásokon, illetve közös színekben mérették meg magukat az egyéni jelöltek is. A frakciószövetség azonban nehézségeket okozhat, ha a KDNP eltávolodik a Fidesztől, vagy funkciótlanná válik, ha túl közel marad egymáshoz a két párt.
Különbözünk, tehát vagyunk
A KDNP önálló frakciója egyértelműen a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor szándékai ellenére alakult meg, amennyire erre következtetni lehetett a Fidesz elnökének frakcióegységet szorgalmazó mondataiból A választási vereséget relatív győzelemmé átformálni hivatott mondatok a két párt egységére építettek. A KDNP ezután látványosan, a Fidesz körüli politikai térben szokatlanul élesen és nyíltan utasította el mind a közös frakció, mind Orbán Viktor egyedüli kiemelt szerepének lehetőségét.
Ebből a szempontból a frakciószövetség kérdése pedig már egészen más szinten értelmezhető csak, és leginkább azt jelenti, hogy a Fidesz csak ekkora út után tudta megállítani a távolodó KDNP-t. A kompromisszumnak pedig olyan ára van, ami kérdéses, hogy mennyiben használ a Fidesznek. Mivel ugyanis a KDNP nem egyezett bele abba, hogy Orbán Viktor egyedül álljon a két képviselőcsoport felett, Semjén Zsolt társelnökként került mellé – és ezáltal a Fidesz-frakció fölé is. A Fidesz-frakció ráadásul már önmagában is legalább egy olyan törésvonalat rejt magában, amely a jövőben konfliktusok kiindulópontja lehet: a „régi fideszesek” mellé most olyanok kerültek, akik valóban Orbán Viktornak köszönhetik pozíciójukat, miközben több – országosan vagy helyi szinten – ismert politikus kimaradt a képviselőcsoportból. Jól mutatja Orbán szorult helyzetét, hogy az esélyes és leginkább alkalmasnak tartott jelöltek közül senki nem vállalta a frakcióvezetői jelöltséget.
Stratégiailag a KDNP-vel kötött szövetség a Fidesz szempontjából igazolja azt a következtetést, melyet Orbán Viktor a választási vereségből vont le: potenciális szövetséges nélkül lehetetlen nyerni. Kérdés azonban, hogy az önállóságát már az első perctől (az eredmények ismeretében) hangsúlyozó KDNP és a Fidesz között milyen szükségszerűen kialakuló törésvonalak keletkeznek. A külön frakció ugyanis egyben külön álláspontot, külön nyilatkozati lehetőségeket és külön választói célcsoportot, vagyis külön üzeneteket is jelent. A KDNP-nek tehát ahhoz, hogy betöltse a „taktikai szövetséges” szerepét, a Fidesztől markánsan eltérő üzeneteket kell megjelenítenie. A két politikai erő különbségei azonban éppen a frakciószövetség intézményében keverednek össze: Semjén Zsolt markáns állításait az ellenfelek éppúgy Orbán Viktor fejére olvashatják, ahogy történt ez már a kampányban, a választás első fordulója előtt is.
Magyar Szolidaritás Szövetsége – nem egyenlő: CDU-CSU
A Fidesz politikusai nemzetközi példákat emlegetnek a frakciószövetség kapcsán. Az elsősorban a CDU-CSU-együttműködésre hivatkozó állítás azonban két szempontból is nehezen tartható A német példa pontosan azt mutatja, hogy két, a választásokon jól elkülöníthető párt a törvényhozásba bejutva egyesíti képviselőit (a CSU regionális pártként jól látható támogatottsággal rendelkezik Bajorországban).
A Fidesz és a KDNP közötti frakciószövetség viszont ennek éppen az ellenkezőjéről szól: a választásokon közösen induló pártok külön képviselőcsoportot hoznak létre. Ráadásul a KDNP támogatottsága a közös listás indulás miatt nem ismert. Összességében tehát a CDU-CSU és a Magyar Szolidaritás Szövetsége közötti hasonlat szervezetileg mindenképpen ellentmondásos. Érdekesebb a helyzet, és a Fidesz lehetséges stratégiájáról is többet mond, ha a német-magyar analógiát a politikai irányvonalak alapján vetjük össze. A CDU-CSU páros egy néppárti kereszténydemokrata párt és egy regionális alapon szerveződő, önmagát keresztényszociális politikai erőként meghatározó párt együttműködését jelenti. Ehhez képest nálunk a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor – nyitva a baloldali értékek és szavazók felé – önmagát határozta meg keresztényszociálisként, miközben pedig a KDNP – a radikálisokat is elérő üzeneteivel – aligha jellemezhető néppárti, vagyis eltérő szavazói csoportokat integráló politikai erőként.
Mindez pedig abból a szempontból lehet fontos, hogy Orbán Viktor hol helyezi el magát a kialakulóban lévő, szervezetileg meglehetősen bonyolultnak tűnő politikai pároshoz képest. Ha igaz az az állítás, hogy a Fidesz (és a KDNP) sem Orbán Viktorral, sem pedig nélküle nem képes a kormányzati többséghez elegendő szavazót maga mellé állítani, akkor a Fideszben helyet foglaló, de – frakciószövetségi elnökként – a KDNP-re is hatással lévő politikus az elmúlt napok összes taktikai lépésével, legfeljebb a KDNP távozása miatti kármentés feladatát teljesítette, de az alapproblémára még nem a Magyar Szolidaritás Szövetsége a válasz.
-- Viszont egy újabb szög az egyatábor koporsójában.
Igen, a legnagyobb közönség vonzása pedig akkora, amekkora és a jóistennek sem akar bővülni. Ez volna a nagy siker. Teljes népesség 30-35%, biztos szavazók 45%.
Még véletlenül sem egy szélesebb szövetség kialakítását célozta, hanem minden potenciális társát megpróbálta beledolgozni a fideszmasszába. És utána a mamelukjai a "jobboldal esélyeinek rongálásáról" értekeznek. Tudják mit, bukjanak. Mehetnek a levesbe, majd lesz olyan párt, amelyik tanul a hibájukból, ha már ők maguk erre képtelenek. Arról nem is beszélve, hogy a jobboldaliság náluk hovatovább a kádárizmussal egyenértékű. Na köszöntem, de ezt nem.
Savanyú a szőlő - nekem nem. Leadom a szavazatom, ha pedig ezzel együtt is bukik a Fórum, hát kiszelektálódott. Legfeljebb egy darabig érvénytelen szavazólapokat fogok leadni, míg jön egy olyan, akit szívből támogatni tudok.
1. elég álszent szöveg a FMPSZ beltagját "3. párt"-ként aposztrofálni... 2. vastag "csúsztatás", hogy az "emberek" fognak dönteni a KDNP bejutásáról: - ha kevesebb, mint 5% szavazatot kapnának, (gykv.: NEM elegen akarják őket), akkor is be fognak jutni a FMPSZ hathatós támogatásával. - 2002-ben az MDF 20,53(!)%-ot kapott (a közös lista szavazatainak a felét...) 3. "Óriási felelősséget vesz a nyakára <b>az, aki</b> úgy vág neki egy választásnak, hogy a rá leadott szavazatok esetleg elveszhetnek." "... az, aki ..." valóban! Ám a fentiek szerint a KDNP nem vesz a nyakába SEMILYÉN felelősséget sem, ugye?!
Molnár Béla - KDNP: "A kétpárti parlament réme csak ijesztgetésnek jó, hiszen a Fidesz-KDNP szövetséggel legalább három párt lesz a következő parlamenti ciklusban is. Ezen túl az Országgyűlésben mindig annyi párt volt, és annyi is lesz, amennyi a választók szerint alkalmas a képviseletükre. Nem érdemes azon gondolkodni, hogy szerintünk, bárki szerint mennyi kéne: a nem megfelelő munkát végzők, nem megfelelő stratégiát választók nem juthatnak be, bármennyire is szükségesnek gondolhatjuk akár objektív érvek alapján is parlamenti szerepüket. A választók döntenek, vagy ha úgy tetszik, vizsgáztatnak a jelen választójogi feltételek között, az eredmény pedig nem biztos hogy a logikus szükségszerűségek szerint fog megszületni, ahogy eddigi választásokon sem ez történt."
Szarvas Orsolya - Fidesz: "Ennek a kérdésnek a megválaszolásában nem a politikai pártok az illetékesek. Arról, hogy hány párt jusson be a parlamentbe, az emberek fognak dönteni a jövő évi választások során."
Semjén Zsolt - KDNP: "Óriási felelősséget vesz a nyakára az, aki úgy vág neki egy választásnak, hogy a rá leadott szavazatok esetleg elveszhetnek. A KDNP-t néhány éve építettük újjá, a mi dolgunk nem az, hogy kalandorakciókban veszélyeztessük a jobboldal győzelmét, hanem hogy szélesítsük a szövetség szavazóbázisát. A szövetség elég széles és erős ahhoz, hogy elbírjon különféle hangsúlyokat..."
Komolyan, ha valaki ilyen megátalkodottan hülye, éveken keresztül dolgozik a saját esélye rontásán, az megérdemel egy bukást.
Csak savanyú a szőlő :) , lehet, hogy Orbán hülye, de a rendszerváltás utáni jobboldali felhozatalból még mindig a legnagyobb közönséget tudja vonzani.
Ez nem nagy dicsőség (vakok közt félszemű a király, ugyebár), de ez is valami.
Ez valóban részletkérdés - lenne... A gondom nekem azzal van, hogy ez nem "VAGY", hanem "is-is", amiből az egyik még csak nem is önálló párt (nics olyan, hogy Fidesz Párt!).
Az önáló frakció teljesen logikus dolog: - több felszólalási idő - több bizottsági hely - több frakciópénz naná, hogy hülyeség lenne kihagyni... Sőt, kellene még melléjük egy Kisgazda (PE) és egy Nemzeti Fórumos frakció is! ((el.végre TÖBBpártrendszer van, vagy mi:))
Orbán Viktor rájött, hogy az egyatábor komplett hülyeség és most megpróbál konkurenciát állítani a MIÉP-Jobbiknak. Ettől ugyan a szavazat nem lesz több, mert azon a tájékon a Harmadik Útnak magának is kapaszkodni kell a bejutásért, de legalább a radikáliskodó dumákat ráhagyhatja a KDNP-re. Rájött, hogy egy seggel nehéz minduntalan egyidőben mindenféle irányzatnak megfelelőt nyilatkozni. De nem ám elismerné, hogy egyedül mégse megy, nem. Helyette a KDNP-vel akarja elvégeztetni a munkát, hogy neki tiszta maradjon a keze. A szélsőjobboldaliság vádját ez persze nem fogja elhárítani a Fidesz feje fölül (amennyiben ez az érv előkerül a mostani kampányban), mert a KDNP-re ugye elég nehéz lesz azt mondani a Fidesznek, hogy semmi közünk hozzá, mit beszél.
Komolyan, ha valaki ilyen megátalkodottan hülye, éveken keresztül dolgozik a saját esélye rontásán, az megérdemel egy bukást.
Részletkérdés, hogy a jobboldal kétarcúsága két egymással együttműködő külön pártban avagy egy párt jól elkülöníthető két irányzatában, arculatában jelenik meg. A KDNP egyébként külön frakciót (!) fog alakítani, azokat szólítja meg, akiknek Rogán, Martonyi és Tölgyessy pártja túl lightos.
Ez mind nagyon szép. Csak azt nem értem, hogy mi ez a "kint is vagyok, bent is vagyok", amikor a KDNP - mint "önálló párt" választási szövetséget köt "saját magával", vagyis azzal a szövetséggel, aminek amúgy is a tagja...
Egyelőre annyi biztos, hogy 24 egyéni jelöltet a KDNP nevezhet meg. Ám az nem világos (nekem:), hogy a listájuk "közös lista" lesz, avagy kizárólag a FIDESZ (szövetség) nevére fog szólni? Ez azért nem volna mindegy, mert úgy szól a választójogi tv., hogy a közös lista azon tagja nem szerezhet mandátumot, amelyik maga nem éri el az 5%-ot.
off: Az egész felállás olyan zavaros. Létezik pl. olyan, hogy FIDESZ párt? (szerintem nem:) Létezik viszont a FIDESZ szövetség, melynek tagjai pártok, egyesület(ek?), szövetség, "stb.": "A Fidesz mellett természetesen a Kisgazda Polgári Egyesület, a Fidelitas, Lungo Drom, a KDNP, MKDSZ, és a Nemzeti Fórum is képviselteti magát a rendezvényen" ((szöv.-i gyűlésen)) Csak, hogy ne legyen olyan 1*ű: A KDNP az MKDSZ-ben is benne van ugye...
Szerintem az adott körülmények között ideális megoldás a jobboldalon, jómagam régóta reméltem már, hogy valami hasonló megvalósul; s egyben megoldást jelenthet az Orbán utáni vagy egy esetleges választási vereség utáni szűkösebb esztendőkre is. A KDNP hosszú távon is hitelesen magához kötheti, megszólíthatja a vallásos és tradícionális jobboldalt, netán a radikálisokat (a KDNP-nek mindig is volt egy radikális vonulata) is, miközben a jó kapcsolat a két párt között továbbra is megmaradna, így tehermentesítve a Fideszt, amely így egy ideológiamentes vagy legalábbis kevesbé ideológikus, pragmatikus gyűjtőpártként jó eséllyel indulhatna az ideológiáktól, nem utolsósorban a jobboldali ideológiáktól írtozó, ám az anyagiak iránt annál fogékonyabb magyar társadalom kegyeinek elnyeréséért.
Fidesz-közeli kereszténydemokraták egymás ellen
A bíboros a helyettes államtitkárt támogatja a miniszterrel szembenBesenyei Zsolt 2005. október 28. 07:28
Nem kis részben Erdő Péter nyomására, de biztosnak tűnik a jövő évi választásokra a Fidesz-KDNP közös lista. Nem látszik ugyanakkor az MKDSZ helye a jobboldalon. Talán ezért is támadta élésen Harrach Péter a rivális politikai szervezetet, és hangsúlyozta Orbánhoz való hűségét.
Szélsőjobbos pártnak, de legalábbis azzal versengőnek minősítette a Kereszténydemokrata Néppártot egykori politikusa, Harrach Péter egy lapinterjúban. A magát a Fideszen belül működő, keresztény szervezetként meghatározó, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséget (MKDSZ) vezető politikus szerint a Semjén Zsolt elnökölte KDNP nem értékrendet képvisel, hanem a történelmi egyházak érdekeit. A két szervezetet összehasonlítva – a KDNP kapcsán – a Heti Válaszban azt mondta, „vannak, akik a mérkőzésen nem a labdát, hanem az ellenfél lábát rúgják”.
Helykeresés és hűség
Harrach nyilatkozata megütközést keltett a jobboldalon. Lukács Tamás, a KDNP szóvivője kérdésünkre önellentmondásosnak és „énidegennek” nevezte, ami mögött személyes motivációk állhatnak.
Ezzel zömmel egyetértenek névtelenséget kérő fideszes politikusok is, akik szerint Harrachnak indokolnia kellett, hogy miért van szükség az általa vezetett MKDSZ-re, amikor önálló kereszténydemokrata párt is jelen van a politikai porondon – amellyel ráadásul épp saját pártja, a Fidesz készül szövetséget kötni a 2006-os választásokra. Harrach ezért láthatta szükségesnek a jobboldal egysége, illetve Orbán Viktor iránti feltétlen hűségét bizonygatni (azt hangoztatva, hogy a majdani miniszterelnök az illetékes annak eldöntésében, hogy miniszter lesz-e belőle).
Semjén már jobban kell
Az MKDSZ és a KDNP közötti különbséget hangsúlyozni azonban már csak azért is érdekes Harrachtól, mivel ő maga is tagja a pártnak, és a két szervezet vezetése között is sok az átfedés. Ő maga két éve még elnökhelyettes volt a KDNP-ben, és éppen a túl sok átfedésre hivatkozva nem vállalt ismét vezető szerepet. Sokan már ezt is érthetetlennek találták; Lukács például emlékeztet arra, hogy az MKDSZ alapító okiratában is az szerepel, hogy a szervezet célja átmenteni a kereszténydemokrata örökséget a Giczy György (illetve később Bartók Tivadar) uralma utáni időkre – és ez megtörtént, „az MKDSZ betöltötte a hivatását”.
Az Orbán-kormányban az MKDSZ jelöltjeként szociális és családügyi miniszteri posztot betöltő Harrach körül elfogyott a levegő: fideszes forrásaink szerint – bár feltétlenül lojális Orbánhoz – ma már legfeljebb a második helyen áll a kereszténydemokrata szatellit-politikusok között, jelentőségében messze elmarad a KDNP-t újjászervező, és Varga László halála után az elnöki posztra is kerülő Semjéntől.
Nyomás a palotából
A Fidesz országgyűlési padsoraiban (az MKDSZ színeiben) ülő Semjén és Orbán között legkésőbb a nyári tárgyalások kezdete óta szoros a szövetség – de nem volt ez mindig így. A Harrach állításaival megegyezően – főként katolikus – egyházi vezetőkkel kimondottan szívélyes kapcsolatot ápoló Semjént Orbán 1998-ban csak a püspökök nyomására volt hajlandó bevenni a kormányába, akkor viszont helyettes államtitkári szintre süllyesztette az egyházpolitikát.
Két évvel később viszont még innen is ki akarta rúgni, miután Semjén bürokrataként a kereszténydemokratákat képviselte az MDF-fel, az MDNP-vel, a Vállalkozók Pártjával és egyes kisgazdákkal közösen a Fidesz jobbközép ellenpólusának szánt Békejobb 2000 nevű politikai formációban. Orbán csak a püspökök nyomására tartotta meg posztján, cserébe Semjén kiszállt a Békejobból (Pusztai Erzsébet MDNP-elnöknek viszont ugyancsak a Békejobb miatt távoznia kellett államtitkári székéből).
A 2003-as bírósági ítélet után újjászerzett párt élén azonban már nem akart önállósodni: elfogadta Isépy Tamás iránymutatását, hogy a majdani önálló (!) parlamenti frakcióval rendelkező KDNP a Fidesz „segédcsapata” legyen, mert Orbán nélkül nincs jobbközép kormányzás. (Segédcsapatként, de önálló csoportban, saját zászlók alatt akarnak megjelenni a Fidesz november 6-ai nagygyűlésén is, "hogy egyértelműen kinyilvánítsuk, valós erőt jelentő szövetségesek vagyunk".)
Tovább nyomnak
Orbánt viszont a püspöki palotákból kényszerítik a közös listára. Információink szerint Erdő Péter bíborosprímás világossá tette a Fidesz elnöke számára, hogy a katolikus egyház csak egy olyan pártot tud támogatni, amelyik tisztán keresztény, és feltétlenül, minden ügyben az egyház tanításait képviseli, a Fidesz pedig nem ilyen. A polgári körök radikalizmusát is bíráló érsek (a körök olyanok, mint egy nyári szerelem: a nyár elmúlik, de a gyerek ott marad – mondta állítólag a bíboros) gyakorlatilag közölte a szövetséges-keresőben nála járó Orbánnal, hogy csak akkor támogatják, ha közös listát állít Semjénékkel.
A KDNP-t nem véletlenül nevezte Harrach is a katolikus püspöki kar feltétlen kiszolgálójának: az elnök a napokban jelentette be, hogy vége az állam és az egyház szétválasztásának, a jobboldali győzelem után elismerik törvényesnek az egyházi esküvőt. De emlékezetes marad Semjén abortuszellenes, vagy az egyháznak – amúgy Harrachhal közösen – még több pénzt követelő kiállása, illetve februári homofób kirohanása is.
Zsilipszatellit
Semjénékre az a feladat vár, hogy átvegyék az MDF szerepét a Fidesz oldalán, ezt igyekszik kisebbíteni Harrach, amikor nyíltan kimondja: csak taktikai követelményről van szó – tehát nem valódi politikai súlyról.
Egyéb forrásaink azonban más magyarázatokkal szolgálnak. Egyrészt a KDNP „zsilippártként” működhet, amelyik felszívhatja például a Fideszbe belépni nem kívánó jobboldali politikusokat (lásd a minap az MDF-es Gémesi György esetét).
A másik viszont ennél is messzebb vezet. Eszerint Orbán – bár beismerni nem lesz hajlandó – felismerte, hogy egy a tábor, de több a zászló, és csak a többosztatú jobboldalnak lehet esélye győzni, csak nem magától balra (MDF), hanem jobbra keres szövetségest.
Bár a KDNP-ben azt hangsúlyozzák, hogy csak a keresztényi erkölcsöt képviselik, és jobbra zártak, a fideszesek úgy látják, a MIÉP-Jobbik-féle Harmadik Úttal szemben a KDNP-nek kellene megszólítani a szélsőjobbot is, hogy Orbán nyugodtan beszélhessen középre.
