Mostanában kezdtem el használni az eLingo-t, és kellemesen meglepődtem. A valós beszélgetésekre való összpontosítás nagyon hasznos, mert így sokkal természetesebben tanulható meg a nyelv. Az anyagok jól strukturáltak és a native speakerek által tervezett leckék hozzáadnak egy plusz réteget az autentikussághoz. Ha valaki még hezitál, érdemes legalább egyszer ellátogatni az elingo-edu.com oldalra és kipróbálni. Nekem nagyon segített!
Ha angol magántanárt kerestek, nézzetek szét a A TUTI magántanár-közvetítőn, ahol több mint 100 angoltanár hirdetését találjátok: https://tutimagantanar.hu/angoltanar
Egyszerű, gyors, ingyenes tanárkeresés, regisztráció nélkül. :)
Keresem Véges István: What about the news? Bevezetés az angol újságnyelvbe című könyvének a hanganyagát. A könyv hanganyagát a Magyar Rádió sugározta az 1970-es években (egészen pontosan 1976-ban) az Iskolarádiós műsorok keretében. Whar about the news? egy rádiós sorozat volt.
A könyv hanganyaga a Tanértes orsós magnetofon szalagokon is megjelent. 3 hangszalagon lehetet kapni akkoriban.
Aki esetleg annak idején felvette ezeket az adásokat, illetve meg vannak neki ezek a hangszalagok azt nagyon szépen megkérem, hogy lépjen velem kapcsolatban az alábbi e-mail címen:
istvankruppa@gmail.com
Akár tudunk cserélni is egymás között, mert nekem megvan a Galaxy-X Angol állami nyelvvizsga előkészítő hanganyaga.
Csatolok egy képet a Tankönyvkiadónál megjelent könyvről. Ez a könyv borító képe.
sok mindent nem különböztet meg az angol. se nem magáz (csak tegez), van vagy kétszáz szó amit szinte ugyanúgy ejtenek, meg egy rakás amit máshogy ragoznak, stb az a nyelv ami az is csoda h használható
Nemrég egy zenész angol nyelvű életrajzát olvastam, és egy pillanatra fennakadtam a "French horn player" kifejezésen, hiszen tudtam, hogy a zenész orosz. Persze szinte azonnal rájöttem, hogy nem egy francia kürtjátékosról, hanem egy franciakürt-játékosról van szó (illetve hát "sima" kürtjátékosról, hiszen a French horn az magyarul a külön jelző nélküli kürt). A kérdés, a dillema azonban megmaradt: a minden külön író angolok hogyan különböztetik meg a két fogalmat?
Tavasszal (a Covid-19 kapcsán) elkezdetem angol nyelvet oktatni online, a Youtube-on, hogy a tanulni vágyóknak ne kelljen személyesen tanárhoz járniuk. Direkt magyar anyanyelvűeknek szólnak a videók. Már kb. 100 van fent. Van köztük nyelvtani magyarázat, nyelvtangyakorlás, de már szókincsfejlesztő videók is. Itt mellékelem az egyiknek a linkjét, de a többit is érdemes megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=d6qhZ3up5Ec&t=281s
Tételezzük fel, hogy egy fórumon vagy facebookon meg akarok osztani egy képet valamiről, pl. legyen egy karkötő, és annyi az üzenet, hogy "Ezt készítettem." aztán jöhet a kép.
Lényegtelen, hogy mikor készítettem, de az lényeges, hogy nem csak láttam valahol a képet és levadásztam, hanem én csináltam a képen látható karkötőt.
Mi a helyes ilyenkor?
I made it. // ezt a formát elvileg idővel együtt használjuk (általában) pl. I made it yesterday. ,de én nem akarok időt megadni
I have made it. // ide nem kell idő, de ez inkább úgy fordítjuk, hogy megcsináltam, vagy elkészítettem...
That's what I made. // ez helyesnek tűnik, csak picit olyan fellengzős, Íme, ezt készítettem és jön a királynő koronája, de én csak egy sima karkötőt linkelek
(lemaradt a vége)... csak addig a szintig ajánlom, míg valaki el nem jut egy olyan szintre, hogy később az anyanyelvi anyagokat tudja önállóan forgatni, feldolgozni, azaz a célnyelv anyanyelvi szövegeit tudja olvasni, hallás után érteni, és tud egynyelvű szótárat használni. Ez egyébként nem olyan magas szint, nem is annyira nyelvvizsgafok kérdése, mint inkább tanulási módszer, gyakorlat függvénye, de azért kell hozzá egy alap nyelvi szint, mert úgy nem lehet anyanyelvi szöveget feldolgozni, ha valaki semmit nem ért belőle, meg minden vagy majdnem minden szó ismeretlen és kétnyelvű szótárban kell bogarászni őket.
Az egész lényege, hogy sok anyanyelvi szöveget kell olvasni (weboldalak, könyvek, újságok), filmet vagy sorozatot kell nézni a célnyelven (ha eleinte máshogy nem megy, akkor magyar, majd egy szinten túl célnyelvi felirattal), meg lehetőleg anyanyelvűekkel beszélgetni.
Egyébként meg a PEG-gel és a hasonló könyvekkel nem csak a baj, hogy régi, hanem hogy az említett alapszintre eljutáshoz túl sok, mire az ember eljutna oda, hogy ezen a szinten lenne szüksége az ismeretekre, akkor már tud ehelyett modernebb anyanyelvi gyakorlatból is tájékozódni. Ennek ellenére nyilván nem felesleges, mert ha nem ért egy nyelvtani szerkezetet vagy típust az ember, nem baj, ha valamit fel tud csapni, és alapszinten tájékozódni tud, magyarázatot talál, példamondatokat tud olvasni, azért még senkit nem vitt el a mentő.
Így van, 5 év alatt is nagyot változik a világ. Ennyi idő alatt teljesen megváltozott a vélemányem a nyelvről, nyelvtanulásról, nyelvtan fontosságáról. Már egész más nyelvváltozatot tanulok azóta évek óta, nem könyvekből, nem nyelvtani, hanem hangtani és statisztikai alapokon.
A T-Martinet (vagy inkább szokásos rövidítéssel a PEG) mindennek ellenére nem rossz könyv még mindig a maga műfajában, de lehetne magasabb szinten is nyelvtant összeállítani, modernebb formában. Megint más, hogy csak próbálkozások voltak rá (pl. camridge-i CGEL), de nem látom őket eredményesnek. A brit kiadványokkal egyébként is az a bajom, hogy túl konzervatívak, túl akadémiaiak, és sok olyan változást nem szentesítenek, ami egyébként már 30-50 éve egyre erősebb tendenciaként van jelen a tényleges köznyelvben, meg a modern nyelvváltozatokban. Ezeket meg lehet akadémiai és nyelvművelői szinten szubsztenderdnek minősíteni, csak gyakorlati relevanciája nincs, mert az anyanyelvi beszélők tömegesen használják, megbélyegzés nélkül. Amerikában meg nem nagyon adnak ki nyelvkönyveket, meg összefoglalókat, inkább csak magántanárok publikálgatnak ezt-azt alsóbb szinteken, meg inkább nyelviskolál állítanak össze saját tananyagot belső használatra, amit nem adnak ki.
Azóta rég rájöttem, hogy nyelvet csak anyanyelviektől érdemes tanulni, ők ismerik a legmagasabb (de nem tudományos) szinten, azt kell használni és úgy, ahogy ők is használnak. Nem pedig magyarból fordítgatni, meg tankönyves nyelvtani szerkezeteken vergődni, abból csak Hunglish lesz, nem használható, autentikus nyelvtudás. Épp ezért, a nyelvkönyveket csak egy nagyon alap szintig ajánlom, csak addig, míg a
Jó ég, ez a topik még nem halt ki, még ha évekre le is ül, valaki mindig megmenti a kihalástól.
Ami az I/me esetkörét ilelti: én azt a rendszert követem, miszerint csak akkor használok 'I'-t, ha a mondat alanyi részének legelején áll alanyesetben. Minden más esetben, ha alanyesetben áll az alanyi mondatrészben, de nem első helyen, vagy tárgyesetben van, stb., akkor a me-t használom helyette, azaz 'I and XY', 'XY and me', than me, stb.. Ezt követi a legtöbb anyanyelvi beszélő is. Az 'I' erőltetése alanyesetben, és than után nagyon régies már, és túl hivataloskodó, erőltetett, ahogy a kínai mondaná: too formal, too correct, too pompous. Elhiszem, hogy pl. az (o)Rigó Streeten esetleg csak a 'I'-t fogadják el, mikor jó lenne a me is, de nyelvet nem a nyelvvizsgáztatóknak tanulunk, meg eleve fő szabály, hogy modern nyelváltozatot érdemes tanulni, amit az anyanyelvi beszélők ténylegesen is beszélnek, és nem olyan nyelvtanokból, amelyek már az írásuk időpontjában 50-200 éve voltak elavulva.
Az elöljárókra nincs szabály, minden igénél meg kell tanulni, a legjobb minden igét eleve példamondattal megtanulni, amiben már szerepel a megfelelő elöljárószó is. Még ha lenne is rá egyetemes szabály, akkor sem érdemes foglalkozni vele, mert ha angolul beszélsz vagy spontán használod a nyelvet, nincs idő nyelvtani elemezgetésre, az ember elveszik a sok szabály között, hibázik, nem lesz ideje mindent átgondolni, vagy ha mindent sikeresen kiszámol szabályok mentén, az meg túl lassú lesz. Eleve készen tanult kifejezéseket érdemes használni, úgy nem kell nyelvtanilag számolgatni. Fordításnál meg mindig van felcsapni a szótárat, az egynyelvű angolszótárak (pl. cambridge.dictionary.org, oxforddictionaries.com, amerikai vonalon m-w.com) mindig lehozzák a vonzatot is, és példamondatot is megadnak rá. A write pont jó to-val és anélkül is, talán 'to' nélkül kicsit közvetlenebb stílus, és inkább amerikai forma, de a többi kontinensen is bevett. Nem kell felülni netes szakértéseknek, ahol az egyik tábor szentül meg van győződve, hogy csak az a jó, amit ők tudnak, tanultak, meg csak az egyik lehet "helyes". Használd, amelyik neked tetszik, rááll a szádra, vagy amelyiket angol anyanyelvűektől hallod, olvasod.
igazából a nyelvet tanító könyvek, nyelvtanok nem térnek ki erre
De kitér az, amelyik kitér. :) Geoffrey Broughton az egyik nagy ember - de mondjuk ő sem mond többet, mint azt, hogy ez a szerkezet elvileg a bizonyos mondatrész elhagyása, mert úgy lenne teljesen szabályosan, hogy: taller than I am. Tehát elhagyjuk az am-et, ami lehetséges, és így jó. És azt is megjegyzi, hogy tökéletesen elfogadott a személyes névmás tárgyesetének használata. :)
Keresem Véges István: What about the news? Bevezetés az angol újságnyelvbe című könyvének a hanganyagát. A könyv hanganyagát a Magyar Rádió sugározta az 1970-es években (egészen pontosan 1976-ban) az Iskolarádiós műsorok keretében. Whar about the news? egy rádiós sorozat volt. 
