A permanens kampányért én csak nagyon részlegesen okolnám.
Nézzük a napilapokat.
Ma Magyarország legkedveltebb, de mindenképpen legolvasottabb napilapja a Blikk, bőven egymillió példányszáma felett. (Legutóbb 1,4 milliót halottam, magam is hitetlenkedve fogadva a hírt.) A poltikai napilapokból a legolvasottabb a tizedét üti meg. Ráadásul egy politikai napilap nehezen teheti meg, hogy megkerüli a politikai híreket. Legfeljebb válogat a kendermagban (ezért már okolható).
Bár nem vagyok olvasója a Blikknek, de nem gondolnám, hogy a permanens kampányt szolgálná igazándiból.
Maradnak a híradók, de azok sem legnézettebb műsorsávok a televíziókban. Másrészt ők is a felszolgált menükből válogathatnak, ráadásul egy hír műsor nem igazán oknyomozó műfaj.
Szal én nem nagyon csökkenteném a pártok és politikusok valamint a poltizáló emberek -mint mi is- felelősségét ebben az ügyben, az amúgy szerintem is kritizálható sajtó rovására.
Még valami, ami idetartozik. A szocik a 2002-es őszi népszerűségi csúcs után értetlenül vették tudomásul az azt követő mélyrepülést.
Aztán megtalálták a fő okot -részben tévesen- a kommunikációban. Ezt erősítette a másik oldal a Medgyessy féle kommunikációra irányuló, állandó éles, gunyoros és netán még sértő kritikájával is. Ezzel a legfőbb baj meg az volt, hogy nem az érdemi elemekre helyezte a hangsúlyt.
No és ott volt mögötte mindig a kaján mosoly: a mi Viktorunk egy mondattal zsebre teszi. Ezzel meg az a baj, hogy már korábban a közgázon kiderült, ez egyáltalán nem olyan biztos.
Gyurcsány színrelépésével megváltozott a helyzet. Ő maga is láthatóan élvezi a közszereplést, ráadásul a kommunikáció súlyát a mélyrepülés ügye miatt tévesen túlértékelő szocik, még bíztatják is erre: mondd meg a Viktoruknak!
A másik oldal meg most Viktort bíztatja: mondd meg a Gyurcsányuknak!
Ráadásul a választási küzdelmeknek a televiziózás bevezetése óta szerves része lett a média. A bizonytalan választók egyetlen biztos meggyőzési eszközének ezt tartják a szakemberek is.
1. Sőt mi tőbb. A permanens kampány feltalálása óta nem választások között élünk, hanem egyfolytában választás alatt.
2. Szerviens és elkötelezett médiumok szövetségi rendszerei állnak szemben és viselnek hadat a civil polgárok feje fölött puszta hatalmi célból. Ennek érdekében tematizálnak azzal és akkor, ami kiszolgált klikkjeiknek érdekében áll.
Abszolút igazad van, indulatosabb vagyok. Fogy a türelmem.
A két felmérés közt jelentős különbség lenne. Csak a meg nem élt gyarapodás nem ér semmit, mert nem hozza el a boldogságot.
Egyetértek, a felsőoktatásunk (meg az egész) el van baltázva. Kijön a külkerről a végzős és a nemzetközi kommunikációs diplomájával elmegy hotelportásnak. Az ELTÉről a holland-német nyelvszakos elmegy a GE-hez helpdeskezni hollandul. A spanyol-angol fordító elmegy a Merckhez menedzserasszisztensnek nevezett titkárnői munkát végezni.
Elvégzi a középiskolát a nebuló 18 évesen és úgy jön ki, hogy tud harmadfokú egyenleteket megoldani, csonkagúla-térfogatot számolni, de fogalma sincs, hogy mihez kéne kezdenie ezzel. Nem csodálom, mert én sem tudtam és azóta sem kellet soha csonkagúlák térfogatát, valamint harmadfokú egyenleteket megoldanom. Egyetlen egyet sem. Na de ez itt mindegy. A lényeg az, hogy a felsőoktatást totál át kéne szervezni. A következő évtizedek arról fognak itt szólni, hogy az idetelepült minél több külföldi cégnek megfelelő tudású embereket képezzünk, minél többet. Ennek hiányában felsőoktatásra fölöslegesen dobáljuk ki a pénzeket. Hotelportásnak minek az olyan.
Hát én jelen pillanatban mindössze a jelenlegi politikai elit elzavarását látom kiútnak. Részemről prédikálok mellette, de mint vagyon- és ismeretséghiányos sehonnani underdog ennel többet nem tudok tenni. Nem tudok pártot szervezni, se tüntetést, nem tudok újságcikkeket produkálni. Jelen pillanatban le tudom írni ide, mi fáj, valamint a lócitromot tudom még arrébb rúgni. :-(
Csak igazolod állításomat, mert a választók felelőssége mindennap lecsapódik mikor közlekednek Budapesten. (Én magam már 92-ben is sokaltam Diósdtól Zuglóig, oszt inkább vidékre költzötem, és gyalogolok.:D)
Az is igaz, hogy az elit semmit sem változik. Így az Orbán kormány levette a napirendről a 4-es Metrót, ellenben ő sem kötötte össze a Kamaraerdőt Szentendrével, és gyorsvasútat se csinnált, pedig még annyiba se került volna. Így aztán egyik kutya, a másik eb.
A valasztoknak enszerintem felelossege van a valasztasok kozt is, ket okbol:
1. a "valasztasok kozt" fogalma mara ertelmezhetetlen, mert ugyanazt az elitet szavazzak be ujra meg ujra, mas szoval az elmult tizenot ev alapjan bizalmat kapnak megint, es ennek ellenere megis az elitet szidjak ... szidjak pl. Demszkit, mikozben mindig megszavazzak.
2. a kozbeszed tematizalasa... mivel lehet tematizalni a kozbeszedet? Fontos dolgokkal? Euro, versenykepesseg? Vagy inkabb botrannyal? Hat inkabb az utobbi.
Van epp ma egy jo publicisztika a bp-i metrorol: http://index.hu/velemeny/eheti/demszky0511/
Ilyen giga-metro sehol a vilagon nincs, megis, emberek ezrei rohangasztak "I love Metro 4" kituzokkel egy ideig, merthogy a gonosz Orban-kormany el akarta venni a metrot.
Es merte volna nekik valaki azt mondani hogy talan a szentendrei hevet kellene felvinnni a 19-es villamos vonalara es akkor Kamaraerdo osszekotheto lenne Szentendrevel, toredekannyibol mintha lukat furnak az egesz varos alatt, vagy a 49-es villamost lejuttatni a Kisfoldalatti alagutjaba a Deak-ternel , vagy a Csepeli hevet a 2-es vonalan felvinni a Kossuth-terig (mivel erre a kerdesre a vilag barmelyik felnott orszagaban nagyjabol ez a valasz).
Nem, itt metro kell, giga-penzert, es senkit nem erdekel hogy minden elrohad kozben. Es az istenadta nep tette magara a kituzoket ket valasztas kozt, nem Demszki vagy Orban vagy mas "elit".
Meddig tart a választók felelőssége, és miért nem beszél senki erről?
A választó felelősségéről azért nem beszél senki, mert a választó felelőtlen. A választói felelősség firtatásának "végpontja" az elit részéről választók felé a diktatúra, a választók egymás közötti kapcsolatában pedig a polgárháború. A végpontot el nem érő felelősségre vonás pedig egymás basztatása, aminek tényleg a legjobb eszköze a sajtó, illetve a kampány.
Az elit szerepéről pedig a sokat írtak sokan, én itt Bibótól idézek, mert szvsz nagyon idevág:
"Az elitképzés ugyanis elsősorban a társadalom ökonómiáját szolgálja, azt, hogy a követőknek ne kelljen kétségben élniök a követendő társadalmi példák és az érvényes társadalmi szerepek kérdéseiben: ezt pedig nem érheti el egy olyan elitkiválasztó módszer, mely ahelyett hogy a társadalom tagjainak életét megkönnyítené, őket az elitkijelölés folyamatába állandóan belevonja, s a vezetői helyzetek folytonos változásának izgalmában tartja benne."
A jelenlegi magyar társadalomban az elit a választást folyamatosan (kis túlzással) élet-halál közötti választássá transzformálja. Ez mindaddig fennmarad, amíg a társadalom nagy része vagy kilátástalanul él, vagy elég egy betegség, munkahelyelvesztés ahhoz, hogy nagyon gyorsan lecsússzon.
Vagyis a jelenlegi politikai elitnek azon kellene dolgoznia, hogy a társadalom minél nagyobb része számára kiszámíthatóvá váljanak a mindennapok és legalább a közeljövő (2-3 év). Ezt nem teszi meg, legalábbis nem elég gyorsan. Nem csak azért, mert nem képes rá (egyébként nem képes rá), hanem azért sem, mert nem áll az érdekében.
Egy bármennyire is hatékony konszenzus ugyanis éppen az alkalmatlanságra világítana rá. Megjegyzem ez jól látszott a rendszerváltó eliten. Az abban résztvevő elit már sehol sincs, vagy kiszorult a politikából, vagy teljesen átalakult. A forradalom megeszi a gyermekeit. A kutya sem sajnálja őket, ez volt a szükségszerű sorsuk.
A társadalom önmozgását, fejlődését azonban nem lehet leállítani (illetve csak diktatúrával, de azzal is csak időlegesen). Vagyis a társadalom le fogja váltani (vagy átalakulásra kényszeríti) ezt az elitet is, csak ehhez idő kell. Méghozzá sok idő.
(Bocsi, hogy feltételeztem a kivetítést, holott csak azon csodálkoztam, hogy mintha a szokásosnál indulatosabb lennél.)
Én nem kételkedek ezeknek a szociológiai felméréseknek a valóságában.
No, de ez arról szól, hogy hogyan is érik meg az érintettek a gyarapodásukat, mit gondolnak arról, és nem arról, hogy gyarapodtak e vagy sem.
Az egy másik szociológiai, de inkább statisztikai felmérés lehetne, gyanítom a két felmérés közt elég jelentős lenne a különbség.
Csak megjegyzem vannak dolgok, amiket nem veszünk gyarapodásnak, nem élünk meg annak, de végül is ettől még gyarapodás.
Például a tizenöt évvel ezelőttihez képest megduplázódott a felsőoktatásban résztvevők száma. "Valamelyest" drágább is lett az oktatás, és drágább az ellátás biztosítása a tanuló gyermeknek, sőt a tanulók fele évente elég komoly tandíjat fizet, még is kibírják-juk a szülők ezt. Pedig nem csak azt jelenti, hogy többet költünk évekig, de kevesebb a családi bevétele is emiatt, mer ugyi dolgozhatna is az a gyermek.
Akkor mivel is van a bajunk?
Pl: Elköltjük a jó sok pénzt a gyermek taníttatására, azt várván, hogy ezzel gyermekünk tudásban gyarapodjék, és a munkaerőpiacon értékesebb legyen.
Helyette a végzés után sokan nem találnak állást, munkanélküliek lesznek.
Mivel van akkor baj?
Az állam szolgáltatásainak a minőségével.
Miközben anyagilag sokan gyarapodtak az elmúlt 15 év alatt az állam szolgáltatásainak minősége néhány viszonylatban abszolut értékben is, legtöbb viszonylatban relatív értékben romlott.
Ráadásul rossz beidegződéseink szerint, az államnak minél több szolgáltatást kell nyújtania az állampolgárainak.
Ezért teljesen érthető, ha nem kötődünk különösebben a harmadik köztársasághoz.
Én nem mondom, hogy feltétlen eltérően éreznék, mint Te: "javítsák meg!"
De az eszem azt mondja, hogy talán nekünk is többet kellene tennünk érte, és tán akkor kevesebbet ronthatnának ők rajta!:D
Én nem vetítek ki semmilyen szegénységet sehova. A Tökös-mákosba beirogattam szociológiai femérést, mely szerint a renszerváltás óta a népesség fele lecsúszást érzékelt, a 40%-a stagnálást és csak 10%-a felemelkedést. Ennyit a gyarapodásról; alig-alig tudunk olyan embert találni, aki ezt a 15 évet gyarapodásnak élte volna meg, ergo nem támasza a rendszernek(!).
"nagy kár lenne a harmadik köztársaságot kidobni.
Fürdővízzel a gyermeket akarod kiönteni?"
-- Nem igazán érzem magaménak...
De különben benne vagyok, hogy javíccsák meg, csak mivel erre sehol sem látok erőfeszítést, ezért aztán mi marad?
Elég pontos képem van arról -az ország tán legszegényebb megyéjében- hogy milyen szegénység létetezik ma Magyarországon.
De ezt a szegénységet általánosítani, és kivetítteni az egész országra az bizony baj.
A Magyarországon ma meglévő -és sajnos a kelleténél is sokkal inkább meglévő- nyomor mellett, azért vannak akik boldogulnak. Most nem a gazdagokra gondolok.
Azokra gondolok akik új házba, lakásba tudtak költözni vagy éppen új autót tudtak venni, vagy más javakkal gyarapodtak. Akik ezt megtehettékk, -hogy gyarapodnak- azért kicsivel tán többen vannak azoknál, akik a gazdagok.
(talán harmadolást elfogadhatjuk, egyharmad láthatóan éerzhetően gyarapodott, egyharmad nem érzi gyarapodását és egyharmad szegényedik)
Ez gazdasági, megélhetési értelemben nem olyan helyzet, amikor az emberek az utcára szaladnak, hogy nekik már teljesen mindegy.
(Ami nem zárja ki, hogy a poltika miatt ne lehetne tele a hócipőnk az egésszel vagy éppen a poltikusokkal.)
Még annyit, míg bárki félreértelmezné a beírásomat, nem állítottam, hogy a dolgok nem mehettek volna akár jobban is az elmúlt tizenöt évben, hogy nem vezethették volna okosabban az országot.
De azért, mert ma végletekig felfokozott politikai küzdelem alakult ki, nagy kár lenne a harmadik köztársaságot kidobni.
Amit írsz bevezetésként azzal sokan egyetérthetnek, tán én magam is.
A kérdés feltevésed ennek ellenére rossz.
Azt kérded, meddig tart a választók felelőssége? Hát pontoasan négy évig, ha valami különleges esemény közbe nem jön. Pontosan négy évig kell viselnünk annak a felelősségét és következményét, ahogyan szavazunk.
Egészen addig fog tartani, amíg ez a típusú választói sérelem nem hallatja egészen félremagyarázhatatlanul a hangját. Szerintem egészen kiváló úton haladunk felé, hogy szociális okokból kifolyólag egy valódi forradalmat élhessünk át: a korrupt és tehetetlenkedő harmadik köztársaság elsöprését és aztán egy ki tudja minek a megalapítását.
Kipróbáltuk egyszer az MDF-et KDNP és Kisgazda körítéssel, kétszer az MSZP-SZDSZ-t, egyszer a FIDESZ-t Kisgazda és MDF körítéssel és most eljutottunk oda, hogy már nincs új erő, nincs kiben reménykedni, nincs kire cserélni a régieket. Mindegyikkel meghasonlottunk és kiábrándultunk belőlük, mert nem oldották meg a problémáinkat. Egyfolytában kulturális kérdések tekintetében püfölték egymást és ilyesmiben démonizálták az ellenfelüket, holott az embereknek ez nagyon mindegy. Mindegy volt akkor, mikor az MDF-et lecserélték a nemrég elzavart, még nagyon posztkommunistának kinéző MSZP-re, de rohadtul mindegy volt nekik akkor is, mikor a jobboldalt szélsőjobbá démonizáló ballibet kellett elzavarniuk. Mert nem ez a problémájuk.
Az a gondjuk, hogy úgy érzik, a gazdasági felemelkedés nem történt meg, pedig a kádárizmust nem azért érezték terhesnek, mert ideológiailag oly elkötelezetten kapitalisták lettek volna, hanem mert a nyugatiak annyival jobban éltek, hogy az szemet szúró volt. És ez a helyzet semmit nem változott 15 év alatt, csak éppen még az addig meglevő későkádári biztonságérzet is semmivé lett, amit aszontak fel kell áldozni a gazdasági felemelkedésért, mert úgy nem lehet.
A harmadik köztársaság vezető politikai pártjai pediglen nem egyebet csinálnak, mint a kulturális bal-jobb polgárháborút vívják és ennek úgy alárendelik az emberek legfőbb problémáját, mint a sicc. Ha az kell, akkor egyszerre van választási költségvetés és adócsökkentés, csak Gyurcsány maradhasson hatalmon (mondván különben jönnének a posztfasiszták), vagy ha az kell, akkor vesztett választás után jól elherdálja a kormány a még meglevő tartalékot, nehogy a posztkomcsi Medgyessynek valami is maradjon. Naszóval így nem lehet. Amikor itten nem a nyomor az ellensége a politikai elitnek, hanem a fő cél a másikkal való kibaszás - akár a nyomor fokozása révén is...
A reformjainknak semmi jele, hozzájuk való elszántság nulla, csak demagóg dumák mennek, a gátlástalan, pofátlan hazudozás és mint Csaba László találóan megfogalmazta, a választóknak való népszerűsködés rövid távú céljait szedik elő.
Észhez kell téríteni a politikai elitet, éspedig minél hamarabb, annál jobb, mert annál hamarabb lesznek rákényszerítve a valódi cselekvésre. Éreztetni kell velük, hogy krízis szélén állunk, mert maguktól nem érzik. Úgy látszik, amíg Latour nem akasztják a póznára, addig a polelit nem tanul.
Ráadásul, (már nemtom hanyadjára írom) van egy nagyon rossz választási metódus. Magas bejutási küszöb a kisebb választható pártok számára, és ha nem jutnak be, akkor a rájuk adott szavazatok pont azoké lesznek, akire nem akart a szavazó voksolni!
Az egyéniben pedig, amíg a pártok állítanak jelölteket, mely jelöltek kampányát a pártok finanszírozzák......
A politika egyre alacsonyabb színvonalú, amiért minden sajtóorgánum valamelyik politikai felet okolja.
Az emberek ennek ellenére beválasztják ugyanazokat az alakokat a Parlamentbe négy évente, tehát igazándiból nem lehet azt mondani hogy zsákbamacskát vennének, se azt hogy nem önként vennék a nyakukba mindazt ami most a nyaku(n)kban van.
Meddig tart a választók felelőssége, és miért nem beszél senki erről?
