A központi költségvetés ugyanis 2006-ban összesen 50 milliárd forintot ad a BKV működésére, 20 milliárd forinttal többet, mint amennyire előzetesen számíthatott a vállalat. A BKV ugyanis 32 milliárdot kap tömegközlekedési normatíva címén, 18 milliárdot fogyasztói árkiegészítésként (ez a nyugdíjas és a tanulóbérletek állami támogatását jelenti). Ez összesen ötvenmilliárd forint, amihez még további 10-12 milliárdos fővárosi támogatás járul, részben működtetésre, részben pedig fejlesztésekre,
***********
A BKV-t ugyanis úgy támogatja az állami költségvetés az összes adófizető pénzéből, hogy nem általában növelték meg a tömegközlekedési normatívát az egész országra vonatkozóan, hanem csak a BKV esetére emeltek be egy 2,7-szeres szorzót ezekbe a normatívákba, és így jött ki a fővárosi tömegközlekedés 12+20 milliárdos támogatása.
Annyival egészíteném ki, hogy a Kádár-korszakban természetesen nem a fővárosi tanács elnökei döntöttek a fejlesztésekről, ez ügyben az első titkárnak volt nagyobb a lobbiereje.
A fővárosi tömegközlekedésfejlesztő lobbi sikeresen felhasználta Kádár János két közismert mondását is: "Akié Budapest, azé az ország" és "én a gyalogosok pártján állok".
