Itt van ez a csaj elvégez mindent, világkapcsolatokra tesz szert majd ha "lehetne külügyminiszter" akkor valami fideszes/dks/tiszas/akarmilyenes balfasz lesz helyette akkir csak majd bekéretni tud meg kiabálni hogy több tiszteletet.
Én tisztelem becsülöm mint embert Barabás Botondot de tudjuk hogy nem a tehetsége és a világszínvonalú pályázata repitette ebbe a székbe hanem az apósának es Szalaynak a kapcsolata.
Most nem feccölök bele több időt de nézd meg kik az igazgatók az országban es gondolkozz el azon hogy ha egy ismertagy pályakezdőre felfigyelnek az igazgatók akkor ugyan hogy fog dönteni a a kiszemelt személy?
Ennek a srácnak csak politikai kapcsolatai lehetnek max. de szakma az biztosnem. A politkai kulrturharc jegyében elég sok szabaduszó "nagy név van az utcán" ami nem azt jelenti hogy munkanélküliek hanem nem fix társulati tagok és projektekre lehetne szerzodtetni őket. Nyilván szolnokon is tul kellene jutni hogy nem jobboldali pártszinészeket futtatunk hanem egyszer el kellene kezdeni értékelni a szakmai kvalitást is.
Már többször leirtam, hogy valaki bárki bármiféle szakmában politikai felé fordul szakmai képességeinek edzése helyett és még döntéshozói pozicióba kerül az jót nem hoz nem hozhat annak a környezetnek. Nyilván sokkal könnyebb azt mondani hirdetni, hogy azert vagyok mellőzött bármi mert en jobbolnali vagy baloldali vagy akármilyen gondolkodású vagyok pedig a valós ok az hogy szar vagyok abban.
“Azt szoktuk mondani, hogy ami 25-nél kevesebbszer kerül műsorra, mert nincsenek rá nézők, az bukásnak számít. Az elmúlt években a Nemzetiben 11 olyan előadás volt, amely nem érte el ezt a minimumot. Ezeket 8–10 alkalommal játszotta a színház, de volt olyan, amit csak 5-ször. A Nagyszínpadon. Miközben ezeknek az előadásoknak a rendezői több ezer eurós gázsit kaptak. Ez pazarlás, de ami még fájóbb számomra, az a mérhetetlen sok energia és tehetség, ami kárba vész mindössze néhány előadás után”.
A magyarországi politikai kultúrában azt látom, hogy arcátlan gőggel dózerolnak le mindent és mindenkit, hitvány szavakat használnak komoly emberekre és alkotásokra. Elképesztő volt például, hogy Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesete kapcsán Vidnyánszky Attila képes volt szentté avatni önmagát, és nem vállalta a felelősséget sem rendezőként, sem igazgatóként, sem emberként. Két színésze majdnem meghalt, ő mégis a helyén maradt.”
Benkő Péter 1992 őszéig – amíg Törőcsik Mari és Schwajda György át nem vette ott az irányítást – a Thália, majd Arizona Színház színésze volt.
Benkőt a Bors kereste meg az után, hogy Zsurzs Kati a Bóta Caféban elmesélte, Törőcsik Mari hogyan rúgta ki személyesen a művészeket, negyedóránként magához rendelve az egész társulatot.
„Eszem ágában sincs szegény Törőcsik Marit eláztatni, valószínűleg ő is egy áldozata volt az eseményeknek.
Schwajda kitalálta, hogy egy művészszínházat akar csinálni a magyar színészet színe-javával, és a Pesti Broadwayn találták meg ehhez a megfelelő épületet – magyarázta a lapnak Benkő, miért lett kollégáival együtt ő is munkanélküli.
Az ötletet valószínűleg szegény Marit maguk előtt tolva tudták elfogadtatni.”
Benkő Péter elmesélte, a társulatból mindenkit utcára tettek, három-négy ember maradhatott statisztálni, akik nyugdíj előtt voltak: Bitskey Tibor, Kautzky József, Szabó Gyula.
Benkő hozzátette, Törőcsik Mari valóban mindenkit egyenként behívatott magához.
„Engem is, de nem mentem.
Úgy jöttem el, hogy nem is beszéltünk egymással. Soha többet nem találkoztunk.”
"Szedett-vedett társulat a Szigligetiben: bukásra ítélt darab kacagtat a szolnoki teátrumban A Függöny fel! az évad utolsóként bemutatott és műsorra tűzött produkciója a Szolnoki Szigligeti Színházban.
A teátrum ezzel teljesítette a véleménynyilvánításra felkért közönsége műfaji kívánságát, és ezzel a Frayn-bohózattal ereszti le függönyét a szezon végén.
Egy bizonyos! A Tisza parti teátrumban e darab sikeréért mindenki keményen megdolgozik.
Bizonyára nincsen egyforma előadás, noha ez esetben másodperc-töredékeken és millimétereken múlik, hogy a kulisszák mögötti, fordított játékban pontos időzítéssel érkezzenek, távozzanak, szóljanak, vagy hallgassanak el a játékosok, csak úgy, mint a második felvonás „helyreigazított”, záró részében.2
Balázs Péter másod harmad negyed hegedüs volt világ életében.
Pályája vége felé kezdett el kompenzálni politikával. Nyilván annyi önkritikája lehetett vagy a főnökei nem bizták a véletlenre hogy Bor Zoltánt is idehozta anno magával.
Zoltán már jó pár éve elhagyta a sűlyedő hajót. Volt szeme hozzá ...
Régebben erősebben kötődtem Szolnokhoz, már csak az egyik munkám miatt is a médiában.
Van szerencsém személyesen ismerni ebből kifolyólag Balázs Pétert.
Számomra - hangsúlyozom számomra!!! - egy szimpatikus ember.
- Sokan azt hiszik, hogy amit ő csinált a színészi pályán, az csak szimpla ripacskodás. Messze nem így van, és akik ezt állítják, azok nincsenek tisztában azzal, hogy az un. "könnyű műfaj" a kultúra legnehezebb része! Ő ebben egyáltalán nem volt rossz!
Tessék csak emlékezni - ha van köztünk olyan öreg, mint én - nem csak a kabarék, a Nagy Ho-ho-horgász volt ám ő, vagy az ő hangja, hanem a Vígszínházban a Képzelt riport egyik fontos szereplője is! Az most mindegy, hogy a darabot kik rendelték meg, maga a produkció időtálló! (Lehet, hogy nem egészen így gondolták a megrendelők anno, de nem baj!)
- Színigazgató. Szolnokon. Nézzünk már szembe egy kicsit a tényekkel! Egy vidéki, nem túl nagy város egy színházat tud eltartani, és ismerve Szolnok helyzetét, annak is örülni kell, hogy ez az egy egyáltalán működik! Ergo, ez nem Budapest, hogy, ha Schillert akarok nézni, akkor bemegyek a Nemzetibe, ha meg vígjátékot, akkor a Játékszínbe, vagy a Madáchba, stb, stb. Most csak sarkítok. Szolnokon ez nem megy, itt a Szigligetinek egyfajta svájci bicskának kell lennie! Azt, hogy ennek a "svájci bicskának" melyik részét nyitjuk ki többször, vagy kevesebbszer, azt nagyon nehéz ám megmondani! Pálne inne kívülről! Erre választ az ad, hogy mennyire fogynak a pénztárban a jegyek és a bérletek! Ha folyamatosan tele van a színház, akkor szerintem közelebb van ahhoz, hogy jó úton van. Ha annyira rossz, és pocsék lenne, ahogy itt sokna állítják, akkor üres, vagy legalábbis foghíjjas lenne a nézőtér. Csak ez - személyes tapasztalataim alapján - nem így van. Akkor sem volt így, amikor ő volt a direktor.
- Ha valaki az un. "magas kultúrára" vágyik, és nem a tömegigényekre, akkor annak ott van a Színműhely. Az is tele van ám folyamatosan. Rengeteg, vágatlan nyers felvételt láttam onnan is, és dolgoztam vele, ahogy a nagy színpad előadásairól is. Páratlan értékek születnek ott (is), és ez már akkor is működött, amikor Balázs Péter volt az igazgató.
- Politikai, közéleti szerepvállalása. Az nyilván már kiderült rólam, aki visszaolvas egy kicsit a szösszeneteimben, hogy nem vagyok éppen kormánypárti, és mélyen elítélem a FIDESZ tevékenységének 99%-t. Az, hogy valaki meg nem ért velem egyet, és a véleménye szembe meg az enyémmel, attól még lehet normális Ember! Nyilván voltak szerintem szerencsétlen megnyilvánulásai (FSZE ügy például), de ez az én vélymeényem, neki nyilván vannak, lennének érvei az én álláspontommal szemben. Na és? Ettől gyűlölnöm kellene? Kígót békát kiabálni rá? Pocskondiázni? Nem hiszem!
Pontosan ez a FIDESZ kotttája, amit elénk rak! Gyűlöletet kelteni, uszítani az ellen, aki nem mindenben ért velünk egyet. Én utálom az összes fideszest, a fideszes meg utálja az összes nem fideszest (kivéve, akiket ők fizetnek meg!). Divide et impera! Ezt a legkönnyebb úgy elérni, hogy uszítjuk a másikat!
Én ebből nem kérek, köszönöm! Ez nem az én kottám! Sajnos pont ez a mai magyarság legnyagobb tragédiája, hogy az un. ellenzék, és az ellenzék is ebből az uszító, gyűlöletet, félelmet keltő kottából játszik, amit a fidesz elé tesz. Ezt egyébként úgy hívják ám, hogy: Göbbels-i propaganda. Nem volt olyan régen, tudjuk hova vezetett... Csak avnnnak, akik elfelejtik ezt, mindkét oldalon.
