Éppen ideje itt is nyitni egy ilyen topikot.:D
Van apropója is. A kampány korai kezdete miatt mára már eljutottunk oda, hogy a pártok korábbi saját érveiket is elfelejtik.
Ma reggel mar lattam mszps reklamot erre kihegyezve:
1. kep: OV-GYF vita: OV: "megszavaztam a 13, havit" 2. kep. parlamenti jegyzokonyv: OV nemmel szavazott. 3. kep "Elhiszi ezek utan, hogy OV pont a hatalomol mondana le?"
Az egész választás egy szimpátiaszavazás, az elejétől fogva.
Olvasom, hogy Orbán nélküli hirdetésekkel készül a FIDESZ a 2. fordulóra (MH), de Orbán is viszi a kampányt, járja a vidéket (MN). Közben ráerősítenenek a FIDESZ-ben az ifjú Eddig Nenenincs titánok, akik valszeg a vezér körüli vákuumra spekulálnak.
Programról vagy pozitív kampányról már az első forduló előtt se nagyon volt szó, mert csak azt halhattuk, hogy "rosszabbul élünk mint 4 éve", meg "na, ezt jól megcsinálták".
A hab a tortán pedig az volt, amikor az MSZP ütőképes kampányszöveget tudott csinálni a FIDESZ kampányszövegéből. Esélye a FIDESZ-nek addig volt, amíg nem jött elő a miniszterelnök-helyettesi pozíció ötlete Mikolával.
Csakhogy a kormányoldalnak van egy ennél erősebb érv a tarsolyában: - akarja-e ön, hogy Orbán újra visszatérjen a hatalomba. És azért ez eléggé ütős. Legalábbis sokak szemében. Akik - eddig legalábbis úgy tűnik - nem csupán sokan vannak, de elegen is.
Az nem rossz otlet a fidesz reszerol, hogy a masodik fordulot egy szimpatiszavazassa akarja transzformalni: "elegedett on a kormany munkajaval?" Ez az utolso eselyuk. A fidesz tehat nem beszel tobbe programrol, tisztan negativ kampany fog fojtatni az utolso heten.
A 2002-es választást közvetlenül megelőzően sem a programok vitték a prímet, hanem a módszeres hitelrombolás és félelemkeltés, amire – no meg a populista ígéretekre – azért volt szükség, mert nem igazán találtak fogást a kormányzat gazdasági teljesítményén.
Az SZDSZ és az MSZP 1998-as kampányának filozófiáját a „Tartsuk a jó irányt!” és a „Nincs alternatíva” szlogenjeivel lehet a legfrappánsabban illusztrálni. A két kormánypárt ennek megfelelően depolitizáló, demobilizáló, „passzivizáló”, mindösszesen lehangoló kampányt folytatott.
Az akkori ellenzék még 1997-ben az „álliberális férgekről” és az „idegenszívűekről” szóló kisgazda és fideszes retorikával, no meg a külföldiek földvásárlásával kapcsolatos népszavazás kezdeményezésével vágott saját szavazótáborának egységesítésébe és mozgósításába, valamint a bizonytalanok áthangolásába. Az ellenzéki stratégia lényege az volt, hogy a Bokros-csomag utáni gazdasági és társadalmi konszolidáció sikereire támaszkodni próbáló kormányoldallal szemben a változtatás hangulatát igyekeztek beleplántálni a társadalomba. Az addig ellenzék-ellenes újságírásba süppedő kormánypárti (baloldali) sajtó ennek megfelelően adta föl végképp a kampányra a „sajtó mindig ellenzéki” szerepét, s mutatott lehangoló közömbösséget a részvételi demokrácia iránt.
A jobboldal győzelme után a pártok szerepet cseréltek. 2002-ben a jobboldali kormánypártok kampánya az ország-, nemzet- és jövőépítésre alapozódott, és arra, hogy „nézzen mindenki körül a maga privát életében”. Utóbbi legalább akkora melléfogás volt, mint a másik oldalon a „tartsuk a jó irányt”. A kormányzati építkezés „pozitív” kampánya azonban ekkor már meg volt terhelve „negatív” elemekkel (lásd a hazaárulózást), ami a két forduló között valóságos szőnyegbombázásba csapott át, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a baloldali ellenzék 1998 után lényegében folyamatos (negatív) kampányt, Orbán Viktor ellen meg hajtóvadászatot folytatott.
Az azóta is élő mítosszal ellentétben a választást közvetlenül megelőzően sem a programok vitték a prímet, hanem a módszeres hitelrombolás és félelemkeltés, amire – no meg a populista ígéretekre – azért volt szükség, mert nem igazán találtak fogást a kormányzat gazdasági teljesítményén, és – láss csodát – ők is szükségét érezték a szavazók áthangolásának. A jobboldal második fordulót követő ellentámadása részben annak tudható be, hogy az „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” elve alapján csőstül akartak törleszteni. A kormánypárti (jobboldali) sajtó az „ellenzék-ellenes” újságírás átvett gyakorlatával magát a baloldali ellenzékkel szembeni front élvonalába helyezte, de baloldali kollégáik is nyílt kártyákkal játszottak: nemcsak visszatértek a „sajtó mindig ellenzéki” elvéhez, hanem nyíltan a kormányváltás mellett foglaltak állást.
Az elmúlt négy évben az ellenzékbe szorult jobboldal átvette és professzionalizálta a korábbi ciklus baloldali ellenzéke az egész cikluson átnyúló, folyamatos (negatív) kampányának stratégiáját, amennyiben racionálisan megtervezett és szó szoros értelmében vett kampányok sorával rukkolt elő (lásd különösen az európai parlamenti, de belpolitikára hangolt választást, valamint a 2004-es népszavazást), és folyamatos zárótűz alatt tartották a kormányfőket – Orbán Viktor kihívóit.
Kard ki kard: a kormányzó szocialisták is professzionális politikacsinálásba vágtak bele, szakítva a Horn Gyula fémjelezte, de önmagában már nem versenyképes posztkommunista hangulatépítés módszereivel. A kormányfőváltás ennek szellemében történt meg. A ciklus sajátossága, hogy a kormányoldal sem várt a választási kampány eljövetelére, hanem módszeresen törekedett minden fronton aláásni az ellenzék társadalmi hitelét. Ennek legfontosabb taktikai eleme az volt, hogy igyekeztek az ellenzéket kormányzati szerepbe tolni (mondja meg, mit tenne, ha kormányozna, de viseljen kvázi kormányzati felelősséget az állításaiért), ezzel párhuzamosan lesújtó képet festettek az ellenzék kormányzó képességéről. Az ellenzék által sulykolt „dumakormány” és a kormánypropaganda, miszerint „az ellenzék csak beszél”, tökéletesen tükrözi a hangulatkeltésben beállt patthelyzetet.
A kampány eddigi szakaszában szembeötlő a média nagyobbik részének fanyalgása a (jobboldali) ígéretlicit és az egyes (jobboldali) kampányok irracionálisnak mondott elemei miatt, amiről azt gondolom, hogy szerves folytatása a 2004-es népszavazás kormányzati stratégiájának: a választási kampány „szétracionalizálásával” próbálják demobilizálni és „passzivizálni” a bizonytalan, de az ellenzék felé nyitott szavazókat.
Kard ki kard: ahogy a Fidesz levonta az MDF 1994-es tanulságait, úgy nagyítóval kutatott az MSZP 2002-es győzelmének titkai után. Az eredmény az lett, hogy lelkifurdalás nélkül vették át és tuningolták fel Medgyessyék szociális ígéretekkel szavatokat szerző taktikáját, s hangolják át ők is „depressziós kampánnyal” a közvéleményt.
Mi van itt? Mi vagyunk itt. Az idei országgyűlési választások előtti kampányidőszak a legsúlyosabb merénylet a köztársaság ellen azóta, hogy Győzike képenyőre kerülhetett.
Rosszabbul élünk, mint négy éve, legalábbis mentálisan: frusztráltabbak és agresszívebbek vagyunk, és ezt akkor éljük ki, ha szembetalálkozunk a politikával néhány pártfiatal képében. A 2002-es, kokárdás kampányidőszak megosztotta ugyan az országot, a várost meg a híres embert, de talán nem hozta elő ennyire az állatot abból a sok szabad individuumból, amit jobb híján népnek nevezünk.
Durvul a kampány: a magyar választópolgár rosszul tűri, ha csengetnek nála, és elkérik az ajánlószelvényét. A választópolgár ilyenkor ideges lesz, verejtékcseppek kezdenek gyöngyözni a homlokán, arra gondol, hogy melyik barom akarta ezt a demokráciát, jó esetben kiüvölt az ajtón, hogy takarodó, már leadta a szelvényt a konkurrenciának, rosszabbik esetben előveszi a gázpisztolyát és arcon lövi a kampányfiatalt. Vagy megrugdossa és kicsit megalázza. Vagy eleve be sem engedi a lakóparkba, panelbe. Vagy összekarcolja a kocsiját. Vagy ráereszti a kutyákat. Vagy vegzálni kezdi, hol a megbízólevele. Vagy nekimegy a vasvillával (vidéki mutáció).
A kampányfiatalok csengetésére a választópolgár maradék agyában évtizedes emlékek tolulnak elő – emlékek egy boldog aranykorból, amikor nem háborgatták különböző pártok különböző jelöltjei, a jelöltek sleppjei, agresszív fiatalok, akik csak azt az egyet akarják; amikor még nem volt több párt, több jelölt, és ugyan sok minden másban sem kérték ki az ember véleményét, de legalább rend volt, fegyelem és körlettisztaság, munka, otthon, biztonság - mindaz, ami ma csak színes ígéret az óriásplakáton. Na akkor dübörgött a gazdaság, rohadékok.
És ez csak a nép. Akkor még nem beszéltünk arról, hogy a politika, illetve a központilag önjáró aktivisták mit meg nem tesznek azért, hogy a népet ilyenre kondicionálják. Lenyúlják a konkurrencia adatbázisát, levélben kérik az átszavazást. Az ellenfél kopogtatóit gyűjtik; az ellenfél ellenfelének kopogtatóit gyűjtik; üres kopogtatókat kérnek el, és ők töltik ki a nevet; „független brigádok” gyűjtik és adják el a pártoknak a cédulákat – a kampányban mindent szabad, csak rajt ne kapjanak, ha meg igen, nevezd a történteket „bocsánatos bűnnek” (mint történt legutóbb adatbázis-lenyúlás ügyben a XI. kerületben).
A választópolgár legközvetlenebb találkozása a politikával nem vált be. Az állampolgári bunkóságra nem létezik kormányzati válasz, de a szükségtelen, módszeres politikai vegzálásra igen. A 750 kopogtatócédula négyévenkénti összegyűjtésének agyrémét, ezt a talán már 1990-ben is anakronisztikus őrületet ideje kiváltani valami mással. Itt van pl. a MDF értelmes javaslata: a parlamenti pártoknál eleve elhagyható volna ez a rituálé, a parlamenten kívüliek kicsit törhetnék magukat. És mi lenne, ha bőven elég lenne egy 4 százalékos küszöb a parlamentbe kerüléshez? Nagyobb demokrácia.
Várjuk ki az eredményt. Ha a két kispárt annyit el tud érni, hogy bentmarad, akkor elmondhatjuk, hogy van Magyarországon egy 10% nagyságú embertömeg, aki nem birka. Ezek nyugati értelemben vett citoyenek, nem lehet fanatizálni őket, nem lehet démonokkal riogatni őket, nem lehet alaptalan ígéretekkel palira venni őket. Legalábbis annyira nem, mint a többit, ez már valami.
Ha nem lehet lesöpörni őket az asztalról, akkor még van esély, hogy a gulyáskommunizmus öröksége nem ural el itt mindent. Akkor szívósan kell bővíteni ezt a bázist és talán ötven év múlva Magyarország is nyugati demokrácia lesz.
A mi generációnk feladata úgy látszik az ebben az életben, hogy cipeljük a terhet az átmenet több évtizedes időszaka alatt. Jobb, mintha Sztálint és Hitlert kaptuk volna ehelyett.
Ha elbuknak a józanok, az igen kellemetlen. A sok hőzöngő előbb-utóbb nagy balhét fog rendezni, így vagy úgy, demokráciáról meg még a mai, eródálódó értelemben sem lesz szó, gondolom. Persze az EU nem hagyja, de hogy mi tartsa akkor össze az országot...?
Álmomban nem gondoltam volna, hogy a FIDESZ ilyen gyenge kampánnyal jön elő. Elcseszték rendesen. Nem látok semmiféle új üzenetet a kampányukban. Orbán most nem kampányvezér, ellentétben Gyurcsánnyal. Elhozta Putyint, míg Orbánnak Sarközy is beintett.
A franc se érti ezt?! Mintha Orbán, nem is akarna nyerni. Nehezen tudok most olyan új üzenetüket elképzelni az utolsó két hétre, ami komoly előnyt biztosítana számukra.
Sierre kartács!
Ez az imbecillis-idióta szavazó a két párt részéről, tényleg abban erősít meg engem is, hogy éretlenek vagyunk a demokráciára, vagy tényleg megbukott a demokrácia?! Ilyen alacsony színvonalú kampányt?????
2002-ben, a két forduló között kizárólag negatív kampányt folytattak.
Jövő vs múlt, azonnali nagyarányú gázáremelés, stb.
A negatív kampány viszont már folyik, miközben semmiféle koherens programmal sem álltak elő eddig. Mondjuk azt a jobbra-balra csapkodást, amit Orbán művel, nehéz is lenne koherens programba önteni.
Úgyhogy fogalmam sincs, mi lehet az a bizonyos impulzusszerű kampány, amire várunk.
Úgy egyáltalán. Már csak 5 hét van hátra és én még a kampány nyomait sem látom, egyik párttól sem.
Az SZDSZ erőtlenül nyomatja a több SZDSZ-rizsát, az MDF még ennél is haloványabb.
Gyurcsánynál látok valami tervszerűséget, mintha tudná, hogy honnan hová akar eljutni.
"...hogy az utolsó pillanatban fog előjönni a nagy erejű üzenetekkel, impulzusszerű kampányt folytat majd, csakúgy, mint 2002-ben a két választási forduló között. "
Ezt én is így gondolom, de hogy milyen nagy erejű ígéret van a tarsolyukban azt nagyon kíváncsian várom.
Mondjuk az üzenet nem feltétlen ígéret az igaz. De, hát már üzenni is négy éve egyfolytában üzennek, hogy a kormány rossz, cselekvőképtelen, stb.
Ma este - a karcagi és püspökladányi esetek után- megállapítom, hogy az általam nyitott topiknak nincs értelme.
Már a választási kampány elején kiderült számomra, hogy a jóslatom -mindenki valami nagy balhét szeretneezért ez be is fog következni- túlteljesülni látszik.
(Magam csak poltikai viharokra gondoltam, poros szekrények polcainak kitakarításra.)
A most kirajzolódni látszó kép azt mutatja, hogy a szokásos módokon ez a kampány már nem elemezhető.
A történéseket, azok következményeit ezentúl már egy új tartományban is kutatni kell.
A hanyadszorra vonatkozó kérdést törlöm. Nincs értelme számolgatni, hogy idén mi volt előrször. De úgy érzem, hogy ilyen kaliber most volt először, ehhez hasonlót eddig csak Tóbiás vétkezett, csak nem lenyúlással, hanem erkölcsi nihillel.
Javagyúgy... tehát akkor részletezve: "a tisztesség bukik meg először" azért nem igaz erre az esetre, mert megbukott ugyan, de nem a tisztesség, és nem is először.
"Megengeded, hogy ezt a végén cum grano salis vegyem? "
-- Szó se lehet róla, mert fogalmam sincs (mi az a cum grano salis)... :o)
Igen. A lelkiismeretem azt mondaná, semmi rosszat nem tettem. Nem loptam senkitől semmit a jelszóhoz és ki tudja, mihez elég az általad megadott jelszó, sima felhasználótól kezdve bármire elég lehet. A hoaxok korszakában egy tipp nem világrengető. (Ráadásul az USA nyalja ki, nem vagyok állampolgára, milyen alapon akar engem megbüntetni?)
Más kérdés, hogy ha beléptem, mit állok neki elbaszkurálni a rendszerükben, meg letöltögetni.
De a jogászkodás távol áll tőlem és lehet, hogy ennek ellenére megbüntetnének.
Megengeded, hogy ezt a végén cum grano salis vegyem? Tegyük fel, hogy egy héttel ezelőtt küldök neked egy levelet, hogy nézd, Sierra, mit lőttem, íme, a CIA legszupertitkosabb jelszava, amivel beléphetsz a legterrorelhárítóbb rendszerükbe. Egészen biztos, hogy gondolkodás nélkül szaladtál volna körülnézni náluk?
Jó, persze, az MSZP elvetett kampányanyagai nem igazán mérhetők a CIA-hoz, de azért mégis...
"Ez a „tisztesség bukik meg először” fíling jól hangzik, csak nem erre az esetre igaz."
arra következtettem: tisztességes eljárásnak, tévedésnek vélted a dolgot (Rogán ebben a szellemben Mokkázott (há mi nem is tudtuk kérem és tökvéletlenül kerültünk oda)). Ennek számomra ellentmond, hogy 11 óráig letöltöttek. Ezért kérdeztem (hitelt adsz-e Rogán magyarázatának. Nem abban, hogyan kapták a jelszót, hanem abban, hogy 11 óra letöltés után az aktivistájuk még mindig tökártatlanság állapotában van.)
Egyébiránt ha én kaptam volna emilben és én megyek föl a szájtra, lehet, hogy ugyanúgy nekiállok letölteni, mert miként a topicban leírt kételyemből látszik, nekem pl. fogalmam se volt, hogy jogsértés lenne valahova bemennem, aminek tudom a jelszavát, csak azért mert azt a jelszót nem nekem adták személyesen.
Rogán Tónitól (egyáltalán: a FIDESZ-től) egy körömszakadtáig történő tagadást vártam volna, meg olyan ellenvádat, hogy az MSZP létrehozott valahol egy ál-fideszes szervert ami pont úgy műxik, mintha igazi lenne, vagy az MSZP-s ügynökök megszerezték a FIDESZ szerverhez való hozzáférés jogát és oda belépvén, az MSZP-s szerverről leszedtek érdektelen cuccokat. De nem: beismerték, saját túlbuzgó emberük volt az elkövető. A Rogán Tóni-féle tálalásnak az üzenete: lám, ha a FIDESZ hibázik, azt - még ha vonakodva is - de képes felvállalni (ami a kommunikációjukban egy abszolút új elem).
Persze, igazad van, komoly esély van arra, hogy az MSZP-nek sikerült csőbe húzni a FIDESZ-t egy megfelelő helyen és időben ottfelejtett laptoppal vagy egy jól elküldött maillel, és a mostani reakció csak ennek csorbaköszörülése.
A kommunikációs stratégák agyműködésén amúgy ölég nehéz átlagos ésszel kiigazodni (nekem pölö eszem ágába' nem jutna sírásra görbülő szájú férfiemberrel választási kampányon "4 éve jobban éltünk" szlogennel megjelenni; helyette inkább vártam volna olyasmit, hogy a férfimunkásember dacosan - ámde pozitívan kisugárzó orcával - lenéz a plakátról és aszongya: "fideszre szavazz, ha munkát akarsz")
Miért, merő véletlenségből mentek fel az oldalra és csak 11 órányi download után zizzentek rá, hogy a letöltött anyagokhoz semmi illetékességük nem volna?
Már ne is haragudj, de Rogán ebben annyifélét mondott, annyifélét beismert, hogy nem tom melyiket tartod szimpatikusnak. Három napig állandóan csak azt keresték, hogy mit is mondjanak. A beismerés akkor lett volna ütős, ha hamarabb és határozottabban teszik, netán valakit számon is kérnek.
Nem feltétlen aki csinálta -mert azt ugyi nem tudják-, de aki felelős lehet érte. Nem is kell a felsőházból, és nem is olyan örökre eltiltást.
Az ügy csak akkor lesz nagyobb hatással a kampányra, ha jövő héten folytatódik, hogy így lesz-e, azt még nem tudhatjuk. Gondolom most Blair és kongresszus miatt nem is nagyon akarták erőltetni. Ha jövő héten se naon erőltetik, akkor már valszeg elhal.
Csak úgy megjegyzem, hogy én azért még olyan kommunikációs stratégiáról nem naon halottam, ami úgy kezdődik, hogy leplezzenek le minket, aztán akkor mi meg jól beismerjük akkor ez milyen szimpatikus lesz! Ráadásul az elhalasztott sajtótájékoztató se erre vallott.
Ha azt kezdted volna firtatni, hogy a szocik nem húzták-e őket csőbe, annak sokkal több indokát látnám.
Nyahh, én a nyugtámat nem rájuk bizom. Úgy, hogy ha jön egy zaftosabb ügy, attól én még tudom dícsérni a napot.:)
Csak tettem egy megállapítást. Az én olvasatomban most Hiller tartja rajta a párton -és elég szigorúan- a kezét. Gondolom ki van neki osztva a feladat. Magam hallottam vagy két éve egy beszédét a vajai kastély átadásakor, és ért a polgári szakmájához, ami ritkaság a politikusok közt.:D (Mondjuk a Rákócziakról neki biztos nem volt nehéz, ha jól tom témájához tartozott.)
Szerintem senkit nem érdemes lebecsülni külsőségek miatt.
Azt hiszem, hogy minden korábbihoz képest nagyon összeszedettek. Ugyanakkor elég lagymatag a kampányuk, különösebb átütőerőt nem érzek ki belőle.
Érdemes Gyurcsányra figyelni, mert ő képes belecsapni a tehénlepénybe.:D
Nem igazán tudni, mennyire tekinthető ez a szervertéma ügyetlen balfékségnek vagy pedig agyafúrt húzásnak: a FIDESZ-szavazók ettől nem fogják megváltoztatni pártszimpátiájukat és az ügy (?) csak a másik táborban vált ki bármiféle reakciót, ott kavarja az indulatokat. Rogán Tóni beismerését pedig még akár szimpatikusnak is találhatják az ingadozók.... ja, és közben állandóan beszélnek a FIDESZ-ről.
Ez a „tisztesség bukik meg először” fíling jól hangzik, csak nem erre az esetre igaz.
"Ha nem lennének ennyire elszállva maguktól, simán kijöhettek volna az ügyből, csak szerintem senki sem meri felvállalni, hogy elnézést kérjen. Ha azt mondják, bocs, egyik aktivistánk túl aktív volt, megtaláljuk és átadjuk a rendőrségnek, akkor már el is felejtettük volna.
Csakhogy kampány van, most a tévedhetetlenség az imázs és ha valaki puszta racionalitásból ez ellen lépne, mindjárt megkapná, hogy nem a párt érdekeit helyezi előre."
-- Na ja, de ha mea culpáznának, a szocialista reakció akkor sem gálánskodás lenne, hanem minél gátlástalanabb kihasználás.
Másrészt az emberek egy része szocialistáktól hallva semmit nem hisz el. De ha egy fideszes beismer, akkor lelappadnak, mint a kiszúr labda, most mikor mozgósítás van.
Minden választási kampányban a tisztesség bukik meg elsőként az indulók közül.
