Pint Egy pici félgömbben a víz meg sem moccan, még fejjel lefelé is lógna. Érdekel tehát, hogy milyen lehet a füljáratban lévő folyadék minősége? Hátha hidraulikai rendszerekben is használható? Mondjuk növeli a hatásfokot! Tömeggyártás kezdeményezhető, és a CO2 kereskedelemben is érvényesíthető. (Micsoda ötlet, értékelhetnéd!)
Persze, kétséges, hogy mekkora ott a felületi feszültsége a víznek? A jó egyensúlyérzékűeknél nagyon kicsi lehet. De mérte e már valaki a fülfolyadék felületi feszültségét? Minek, Mert kell! Tételek: - A helyzetérzékelés erősen függ a füljárat folyadék minőségétől is - Különböző embereknél a hallókürt folyadék minősége eltérő. - Fontos fizikai paraméterei: sűrűség, viszkozitás, felületi feszültség, összenyomhatóság - A fizikai paraméterek adott egyénél is változhatnak. Pld. megfázás esetén. Vagy láz esetén. Vagy vérnyomás ingadozásnál.
lehet, hogy én tudom rosszul, de íme a mit én tudok:
ez a szerv, amiről beszélsz, nem a gravitáció irányát, tehát a függőleges irányt méri, hanem az elfordulást, ahogy le is írtad aztán, mégpedig három merőleges tengely mentén.
a függőleges irányt egy kis gömb méri, ami félig van folyadékkal, ami nyilván mindig vízszintesen igyekszik lenni, a gömb belső felületén levő érzékelők pedig ezt érzékelik.
tcs Esek de la kétségbe. Mert hogy nem látod, hogy a folyadék a gravitációs tér hatására (ha az változik) elmozdul? És hogy a hegy tömege icipicit megváltoztja?
Arra, hogy a gravitáció irányát hogyan érzékeljük, és egy hegyet megérzünk-e, most nem térnék ki, hanem csak a fül egyensúlyi szervéről szólnék pár szót:
A fülben - a hallószervecskék mellett - van 3 db kb. fálkör alakú járat (csövecske). Ezek egymásra nagyjából merőlegesen helyezkednek el. Belsejükben folyadék van. Ha a fejünk valamerre elmozdul, akkor a folyadék a tehetetlensége miatt (nem gravitáció!) áramolni kezd. Ezt az áramlást érzékelik a csövek falában lévő sejtek, és az érzékletet az agyba továbbítják. Normál esetben az innen érkező érzékletek összhangban vannak az egyéb érzékletekkel (látás, nyakizmok feszessége, egyéb helyzetinformációt adó érzékletek...), és nem tapasztalunk semmi különöset. A világot úgy tapasztaljuk, ahogy még csecsemőkor tájékán megszoktuk. A fejünket balra fordítva nem a világ fordul jobbra a látásunk szerint, hanem tudjuk, hogy balra néztünk.
Ezt a folyamatot sok minden megzavarhatja, pl. az egyensúlyszerv megsérülése is. Ilyenkor szédülést érzünk a megszokott összhang hiánya miatt. Ha csak sokáig forogtunk körbe (körhinta), akkor a félkörben a folyadék áramlása időlegesen állandósul, és ezért szédülünk. Az áramlási érzékletet igyekszik a szemmozgató izmunk összhangba hozni a szem mozgatása által, s úgy látjuk, hogy forog velünk a világ.
Nem folytatom a példákat, inkább csak arra helyezném a hangsúlyt, hogy az egyensúlyi szervek a test helyzetének megváltozását(!) érzékelik, nem pedig a pozícióját, és semmiképpen sem a gravitációt. Utóbbira máshonnan jönnek arra utaló jelzések (pl. a liftben a hasi szervek elmozdulása, a talpnyomás, stb.).
TCs Valamely tömeg (pld épület, szikla) közelében megváltozik a gravitáció. Egy hegy közelében ez mondjuk csak tizezred mértékű, de akkor is, a helyzetérzékelésed a füledben ennyit változik. Így egy valójában függőleges objektumot ferdének fogsz látni, anélkül, hogy ittál volna.
Elvileg igazatok van, ám az egyensúly érzékelést a fülhöz szokták kötni, mivel ott helyezkednek el az "érzékelő egységek". A halláshoz ugyan semmi köze, mégis a fül az érzékszerv.
Valójában öt érzékszervről beszélünk és nem érzékről. A "hatodik érzék" csupán egyfajta költői kifejezés ami - gondolom mások is így értik - arra utal, hogy a ténylegesen ismert biológiai érzékeléseinken túl is valahogy tudomást szereztünk valamiről, azaz "megéreztünk" valamit.
Igazából jóval több érzékelőnk van mint az az az öt érzékszerv amibe durván csoportosítják a tankönyvek.
Nem csak a "gázok feszítése", hanem pl. - ami jóval fontosabb, csak tudomást sem veszünk róla - a mozgásszervek helyzetérzékelése az izmokon belül. E nélkül nem tudnánk pontosan koordinálni a mozgásunkat. Ha éjszaka elfeküdjük a karunkat, akkor - mivel ez az érzék a zsibbadás miatt nem működik - könnyen pofáncsaphatjuk magunkat vele, mert mozgatni azért tudjuk (gondolom ez nem ritka élmény). És még folytathatnánk...
A körfolyosóval kapcsolatban pedig (én gyerekkoromban ott nőttem föl, és jól bírtam, most meg több évtizedes földszint után írtózom tőle) úgy gondolom, hogy az meg nem érzék, hanem az érzékszervi benyomásokból következtetett, tanult jelenség, úgy mint a vezetésnél, hogy a kocsival elférünk-e vagy sem egy szűkületben. De az biztos, hogy egyfajta érzésként jelentkezik, és nem egy tudatos gondolatsor nyomán.
Szerintem is érzékelés. Helyzetérzékelés? Mert minden érzékelésnek tekinthető, ami a szervezetben valamely hatást vált ki, vagy nem? Mondjuk legyen "helyzet érzékelés". Csak azért mondom, mert én vagyok az, aki a hátával egy körfolyosón letörli a falat. Tudom, sokan vannak így. Nem én vagyok magas, csak a korlát alacsony. Azt érzékelem, hogy alacsonyabb, mint a súlypontom. Még nem próbáltam, de ezt szerintem mindenki nagyon pontosan érzékeli. Ha a korlát magasabb a súlypontnál, biztonság érzett van, vagy fordítva. Ugyanakkor sokaknál, akik felhőkarcolót, hidat építenek, ez semmit nem vált ki, 500 m-en járnak egy csúszós acélgerendán pfú, a hátam borsódzik. Vagy az alpinisták...Meg a biciklisták... (bocs, tévedtem, másik kategória). Ez viszont csak egy másik reakció, de az érzékelés ugyanaz. Persze mondhatja vsalaki, hogy a fülben is ugyanolyan nyomásérzékelők vannak, mint a bőrőn, csak a folyadék szintjét érzékelik... Vagyis hogy ez egyfajta "tapintás" nem külön érzékelés... Nehezen különíthető el, persze. Mondok egy furcsát, az hányadik érzékelés, ha például a gázok feszítenek? Szörnyen fájhat, és nem tapintás.
