Szerintem nem szembeszökő, mindketten kivárásra játszanak, csak Ádernek valamiért almás az önkormányzatok valamelyikében elidőznie, míg a bomlás előre nem halad annyira, hogy nyíltan pártütésre adják a fejüket.
Abban egyetértek, hogy Orbán korábbi nívójú támogatásának megvonása egyfajta elfordulás, mely elég beszédes önmagában is. De hogy ez ellenállás lenne, abban nem. Szvsz ez kivárás. Amiből egy esetleges Orbáni feltámadás után még visszapártolás is kisülhet. Mert mostanában ismét arról szólnak a hírek, hogy a szocialisták addig bénáztak a csomagjukkal, hogy a közvélemény nagyobb arányban támogatja a Fideszt immár, mint őket. (Persze ezzel a nagyobb támogatottsággal ismét ugyanaz a baj, mint a 2003-as kétharmados álmokkal: az előny nem a saját politika nagyszerűségéből származik, hanem az ellenfél töketlenkedéséből, így ha az ellenfél magára talál (akkor Medgyessy cseréje Gyurcsányra, most normális koherens stabilizációs elképzelés kidolgozása mellédumálás, hazudozás nélkül), akkor az előny pillanatok alatt semmivé válik.)
Szépen módeszeresen halad előre és 0rbán nem tudja megállítani. Nem veszi fel közvetlenül a harcot vele, halad a maga útján, ezzel tágítja a saját lehetőségeit és szűkíti 0rbánét - főleg Budapesten. Áder az átmeneti passzivitást választotta, szerintem szembeszökő a különbség.
Én nem látom a Pokorni-irányvonalat. Azt látom, hogy Tirts és Sasvári harcolgat a saját szemétdombján - ez aktív ellenállás. Az, hogy Pokorni önkormányzati menekülőútját miért nevezi LL aktív reziszteciának, rejtélyes számomra.
Lengyel László kivételesen jó cikket írt, örülök, hogy engedékenyebb lett a jobboldallal. Úgy látom, hogy a jobboldal előtt nincs is más út, mint a -- most éppen --- Lengyel, de sok jobboldali által is felvetett út: határozottabb nyitás a liberálisok (nem az extrém SZDSZ-es értelemben), nagyvárosok, középrétegek, vállalkozások, nem feltétlenül ballib, hanem hol ide-, hol odaszavazó értelmiségiek irányába. Az MSZP-t balról lehetetlen előzni, nincs erő, amely elmozdítaná onnan a tipikus MSZP-szavazót.
Igazi esélyt Pokorni Zoltánnak és jövendő csapatának adnék, de könynyen lehet, hogy előbb kivégzik a viktoriánusok, mielőtt képes lenne helyzetbe hozni magát. A polgári Magyarország republikánus világa, vagy a nemzeti Magyarország királysága. Ez a tét a jobboldalon.
A radikális keresztény és nemzeti stratégia, a nemzeti Magyarország koncepciója a 2004. decemberi népszavazással megbukott. A zsákutcából Orbán gyorsan és rugalmasan kitolatott, és befordult a polgári liberális, a liberál-konzervatív városok és vállalkozók Európa felé vezető útjára. Ha később folytatja 2005. január-júliusi útját, vagyis a polgári liberális, a polgári Magyarország irányába megy, akkor alighanem nyer. Akkor megnyerte a hazai kisvállalkozókat és a nemzetközi cégeket, a nagyvárosi elitet és a külföldet (a populista gazdaságpolitika éles bírálata, radikális, szlovák mintájú adóreform, együttműködő részvétel az NFT 2-ben, Budapest-program, kibékülés Amerikával és Izraellel, 2010-es euróövezeti tagság meghirdetése), és ezzel elzárta a szocialisták és a liberálisok útját a modernizációs pálya irányába.
A nacionalista és konzervatív életforma szavazói tántoríthatatlanul megvoltak, és igen kicsiny százalékuk hagyta volna el a Fideszt, ha ismét fölveszi a konzervatív liberális, polgári Magyarország narancsszín fonalát. Át nem állhattak máshová, mert se a MIÉP, se a Jobbik nem nyújtott alternatívát. A középre menetelő Orbánnak föl kellett volna használnia a hozzá visszatérő gazdasági szereplőket. Schüssel, Dzurinda, Miklos, Rokita, Popescu Tariceanu nyelvén kellett volna beszélnie, amit nemcsak hazai vállalkozóik, hanem Brüsszel és Washington is jól ért. Vissza kellett volna hoznia a médiaszereplőket Tölgyessytől Stumpfig, Debreczenitől Elekig. Együtt kellett volna működnie az MDF-el, sőt a Centrummal, elvállalva, hogy a vidéki elitek sokszínűek. Sikeres Fidesz-önkormányzatokat, -vállalkozókat kellett volna mutogatnia. Polgári liberális, pozitív kormányzati alternatívát kellett volna nyújtania. Erre a békés alternatívára az ellenfél az ördögi, diktatúrával fenyegető Orbán képét aligha festhette volna fel. Elvette volna a levegőt az SZDSZ és az MSZP liberális szárnya elől. Visszanyeri a népszavazással elveszített kezdeményezést. Pannon nyelven beszél a hun nyelvjárás helyett.
De Orbán 2005 nyarán lejött saját liberál-konzervatív térfeléről. Odahagyta a polgári Magyarországot. Visszavonult a keresztény és nemzeti csalútra. Ismét nemzetiszín zsinórral fűzte szavait. A narancsos, polgári mondatok varázsa fölfeslett. A választófejedelem ismét tőke-, Budapest- és privatizációellenes hangot ütött meg. Felszólalt a múltbeli törvényes privatizációk és a Ferihegyi repülőtér eladása ellen. Vidéki bugrisnak álcázta magát, hogy saját törzsbeli szavazói ráismerjenek. Helytelenül értékelte a magyar közhangulatot, amikor beillesztette a kelet-közép-európai általános antikapitalista, Európa- és Nyugat-ellenes folyamatokba. Igen, 2005 őszétől nacionalista, szuverenista, EU-ellenes hullám söpört végig a térségben Lengyelországtól Szerbiáig, Csehországtól Ukrajnáig, Romániától Szlovákiáig. Emlékszem a vele folytatott 2005. őszi vitámra Lengyelországról, ami azt igazolja, hogy lengyel típusú változásokat gondolt el Magyarországon is. De Magyarország más - hála istennek -, és nálunk inkább német, olasz, osztrák mintákban kellett volna hinnie. Azzal, hogy a Kaczinsky testvérek, Klaus, Basescu, Boc, Kostunica, sőt Fico vonalába állt be; hogy először pesszimista, majd nevetségessé váló, populista, ígérgető kampányt folytatott, már tévúton járt. Ezt csak tetézte, hogy a végén az életforma-konzervatív, morális kellemetlenkedőket, iskolamestereket, Mikola Istvánt és Semjén Zsoltot beszéltette. Ezzel magára lázította a liberális életformájú nagyvárosiakat és a fiatalokat - vereségre ítélte magát.
Másodszor is eltévesztette az ütemet 2004 decembere után, amit azért se lehetett kijavítani, mert olyan hatalmi rendszert alakított ki, ahol nem volt helye és módja a visszajelzésnek, az igazításnak. A hatalom torzítja a jellemet, a korlátlan hatalom új jellemet alakít ki: nincs belső határ. A 2006-os vereségnek kizárólag Orbán Viktor az okozója, ő tette tönkre a politikai jobboldalt, pártját, önmagát. Mindenki más az ő parancsait hajtotta végre. Ez immár 1994 óta az ötödik veresége - 1994-es parlamenti, 1998-as önkormányzati, 2002-es parlamenti és önkormányzati és 2006-os országgyűlési választások -, és kivételes tehetségét, valamint a jobboldal gyengeségét mutatja, hogy ennyi vereség után is Orbán Viktor a jobboldal megkérdőjelezhetetlen vezére. Paradox módon Orbán nélkül a jobboldalnak semmi esélye nem lett volna, így érthető ragaszkodása a derék Fortinbras királyhoz.
A Fidesz az elképzeltnél simább veresége három zavaros, megáradt patakot hömpölyget a Fidesz folyómedréből. Az első, a legnagyobb Orbán Viktoré és a hívő viktoriánusoké. Ez a mindjárt visszajövünk, addig mindent megakadályozunk párt. Az uralkodó, miután minden és így semmilyen felelősséget se vállalt magára a vereségért, az okot a másik oldal kiváló manipulációjának tulajdonítja. Gyurcsány és csapata félrevezették az ostoba népet a gazdaság helyzetét illetően, s ő abban hibás, hogy nem tudott elég meggyőző lenni leleplező és felvilágosító kampányában. De a helyzet lelepleződik, a megszorító csomagra sor kerül, s ezzel igazolódik az okosak és igazak előrelátó igazsága. Mi előre megmondtuk, hogy mi következik. Nem tehetünk róla, hogy nem hittek nekünk. Majd hisznek, amikor a gázáremelés, az adók növekedése beleveri az orrukat a valóságba. Akkor nem választhatnak mást, mint minket, mert egyedül mi védjük őket a Bokros-féle farkasoktól és a Gyurcsány-sakáloktól. A megszorító csomag és a reformok elmaradása, mert nem adjuk szavazatainkat a változásokhoz, lehetetlenné teszi a Gyurcsány-kormány helyzetét. Jobb is, hogy most nem győztünk, hiszen nekünk is meg kellett volna szorítanunk, de így ők teszik. Népszerűtlenné válnak, bebizonyítják alkalmatlanságukat, menniük kell. Vissza fogunk jönni már az önkormányzati választásokon, de legkésőbb 2007 tavaszán.
Orbán új megosztást vezetett be a társadalomba: a korábbi nemzeti-nemzetietlen, antikommunista-kommunista mellé az okos-buta párost is odaállította. Mi képviseljük az okos kisebbséget a buta és félrevezetett többséggel szemben. Buta nép, Kádár népe, akiket Gyurcsány és a szocialisták könnyen rászedhettek. A jobboldali választóknak hízeleg, hogy az intelligens kiválasztottak közé tartoznak, a megvethető buta többséggel szemben. Természetesen ez tovább gettósítja a jobboldalt, hiszen mindenkit magára dühít, aki nem a jobboldalra szavazott, és akit ily módon lehülyéznek. A viktoriánus pártban sohase fognak szembenézni azzal, hogy Orbán mit, mikor, hogyan rontott el, hiszen ez a vezérelvű párt felszámolásához vezetne. Hinniük kell a csodákban és a csodatévőben.
A gaulle-ista típusú pártnak és Orbánnak csak akkor van esélye a visszatérésre, ha a vezér átmenetileg száműzetésbe vonul, s hagyja folyni a történelmet, magáról, nélküle beszéltetni a történetet. Orbán választhatja a belső emigrációt, visszavonulva a Hegyre 2008-ig, 2009-ig. Vagy elmehet külső emigrációba, bárhová Európába az Európai Néppárt segedelmével. De láthatólag nem képes ilyen józan felismerésre. Orbán magára vállalta, hogy azonnal visszavág, és 2006 őszén, 2007 tavaszán bizonyít. Lehet, hogy igazolódik, mert ellenfele, Gyurcsány tükörjátékot játszik, és ugyanazokat a stratégiai hibákat követi el, mint ő. Gyurcsány ugyanúgy lerohanja saját pártját és az SZDSZ-t, ugyanúgy agresszívan megsérti az erős csoportokat a vállalkozóktól a polgármesterekig, a reformelittől a médiaszereplőkig. Csak az a különbség, hogy a szocialisták válthatnak, továbbmehetnek Gyurcsány nélkül, és akkor Orbán hoppon marad.
A második áramlatban Áder János, és alighanem a régi Fidesz-vezetők eveznek. Ez a se vele, se nélküle párt. Igaz, hogy veszítettünk Orbán Viktorral, de esélyünk se lett volna Orbán Viktor nélkül. A jobboldal csak akkor nyerhet, ha Orbán a jobboldal szimbóluma, de nem vezére. Meghallgattam Áder történetét a Fideszről és Orbánról: "A Fidesz igazi magyar törzs, amelynek törzsfőnöke hosszú-hosszú idő óta Orbán Viktor. A törzsfő vezetésével a kicsiny törzs igen messzire jutott, uralhatta nemcsak a maga, de más törzsek legelőit is. Ám egyszer a törzsfő elvonult, hogy Istennel beszélgessen. Amikor visszatért, kiderült, hogy sámánná, táltossá változott. Csakhogy a sámán nem vezetheti a törzset, mert más dolog Istennel beszélni, s megint más az embereket vezetni. A törzsnek azóta rosszul megy a dolga. Nagy szükség van sámánra, de törzsfőre is. Most a sámánnak az a szerepe, hogy odalépjen valamelyikünkhöz, vállára tegye a kezét, és azt mondja: te vagy a törzsfő, melletted állok. Amíg nem teszi, addig zavarodottságban fogunk élni."
Áder a passzív rezisztenciát, a se ártani, se használni stratégiát vállalta 2007 tavaszáig. Addig nem kell tisztségeket vállalnia, harcokba bonyolódnia, hanem célszerű elemeznie és erőt gyűjtenie. Ha a választófejedelemnek sikerül a visszatérés addig, akkor követi, ha nem, akkor a Fidesz kongresszusán új helyzetet teremt. Döntő a jogfolytonosság, hogy Orbán által kijelöltessék egy komoly tekintéllyel rendelkező, 2010-ben elindítható utód, akitől győzelem várható. (Alig hiszem, hogy a most átmeneti utódlásra kijelölt Navracsics Tibor erre alkalmas lenne akár saját pártja, akár az egész jobboldal számára.) 2007 tavaszától még elég idő van ahhoz, hogy 2010-re új elképzelésekkel lehessen elindulni.
A harmadik, zuhogókkal és kanyarokkal sebesen lerohanó patakon Pokorni Zoltán evez. Csónakjaikban talán a Fidesz-szavazók harmada lehet. A polgári Magyarországot képviselő Pokorni egyértelműen vereségnek tartja a vereséget. Nincs mentő körülmény. Orbán Viktor 2002 nyarától követett stratégiája s vezérelvű pártépítése bukáshoz vezetett. De még nincs itt a mélypont: a Fidesz, a jobboldal tovább fog menni lefelé. El fogja veszíteni nemcsak a 2006-os önkormányzati, hanem a 2010-es országgyűlési választásokat is. A szocialisták nem Gyurcsánnyal nyertek, hanem mert tartósan birtokolják Budapestet és a nagyvárosokat. Ezeket Orbán stratégiai tévedései miatt veszítette el a Fidesz, és Gyurcsány nem tud annyit hibázni, hogy a Fidesz itt nyerhessen. Hiába jut 2007-ben a szociálliberális kormány mélypontra, 2008-tól beáramlanak az európai pénzek, és újra stabilizálhatják helyüket.
Pokorni stratégiája, az aktív rezisztencia szerint az önkormányzatok és az egyéni képviselői helyek felé kell fordulni. Itt győzedelmeskedtek a szocialisták, innen kell őket kibillenteni. A Fidesznek bele kell tanulnia az önkormányzati, a helyi munkába, innen kell építkeznie. Elindul a XII. kerületben a polgármesteri címért, és barátait is arra biztatja, hogy induljanak az önkormányzati választásokon. Csak itt lehet függetlenedni a királytól, csak innen lehet alternatívát kínálni. Ha sikerül megteremteni a Fidesz biztos helyi alapjait, ahogy Kósa Lajosnak Debrecenben vagy Kovács Zoltánnak Pápán, akkor van esély a tárgyalásokra a gazdasági, az értelmiségi és a médiaszereplőkkel, a többi jobboldali párttal a polgári Magyarország modernizációs megoldásai alapján. Világosan el kell határolódni a Fideszen belüli és kívüli szélsőjobbtól. Le kell számolni a nemzeti populizmussal. Ki kell egyezni az Egyesült Államokkal és Európával.
Igazi esélyt Pokorni Zoltánnak és jövendő csapatának adnék, de könynyen lehet, hogy előbb kivégzik a viktoriánusok, mielőtt képes lenne helyzetbe hozni magát. A polgári Magyarország republikánus világa, vagy a nemzeti Magyarország királysága. Ez a tét a jobboldalon.
Ez a zavargás arra utal, hogy eltünőben van a belső kohézió, megszünt a kollegalitás, szolidaritás. Helyette médiahírek, üzengetés van. És megvolt az első kilépés, ez az elég ismeretlen Weszelovszky se marad tovább, úgy tűnik.
Ezt kábé annak tulajdonítom, hogy a vereség után a vezérkar semmiféle új perspektívát nem tudott nyújtani. Saját felelőssége helyett a mégoly disztingvált és belső ellenzéknek elég nehezen nevezhető tagságkörök közt kezdett rendet csinálni. Ami aztán maga után vonta a felülről rájuk dobott ejtőernyősök elleni elégedetlenkedést a helyi szervezeteknél. Ezeket a győzelem pacifikálta volna egy hasonló eljárás esetén, vagy a győzelem reális ígérete, de jelen pillanatban ilyen nincs a látóhatáron (nem önkormányzati, parlamenti).
Orbán Viktor ismét keresztülverte az akaratát a Fideszen - hiába voltak belső zúgolódások, hiába írták fölül a Fidesz elnöke által egyszer már átírt listákat, az országos választmány szombati ülésén végül mégiscsak az Orbán Viktorhoz kötődő listákat szentesítette.
Nem volt meglepetés a Fidesz választmányi ülésén - szombaton szentesítették, hogy Tarlós István legyen a Fidesz főpolgármester-jelöltje.
Végül is az sem volt nagy meglepetés, hogy Orbán Viktor budapesti listája győzött, mégpedig a lapunkhoz eljutott információk szerint 67:4 arányban (volt közel 20 tartózkodás is, de ezt azzal magyarázzák, hogy a vidéki választmányi küldöttek nem érezték magukat illetékesnek a fővárosi belharcokban).
"Annyi cikcakk után is egyértelmű volt, hogy a pártelnök átviszi az akaratát. Mégpedig azzal, hogy a szövetségeseket is reprezentálni kell a listákon, és változásra van szükség" - mondta munkatársunknak az egyik fideszes. Így ősszel Tarlós Istvánvezeti a Fidesz-KDNP közös listát, a második helyen Fónagy János volt közlekedési miniszter szerepel, Pokorni Zoltán, a pártalelnöke pedig - aki 2010-ben a Fidesz főpolgármester-jelöltje szeretne lenni - ezúttal a harmadik helyre szorult.
Ezt a helyzetet fideszesek úgy kommentálják, hogy Orbán Viktor így "szúrt vissza" azért, mert Pokorni Zoltán előzetesen nem kért tőle engedélyt, mielőtt elhatározta, hogy az őszi önkormányzati választásokon elindul a XII. kerületi polgármesteri posztért. Másrészt nemsokára feláll egy Budapest-csoport, hogy a Fidesz parlamenti és fővárosi politizálását összehangolja, s ennek az elnöke Fónagy János lesz.
A budapesti listán mindenesetre a széles közvélemény számára ismeretlen nevek követik egymást: a negyedik helyen a Fidelitas jelöltje, Wintermantel Zsolt szerepel, a KDNP jelöltje, Bagdy Gábor az ötödik, a következő hely viszont szó szerint ki van pontozva: mindössze azt lehet tudni, hogy arra a Vállalkozók Pártja delegálhat valakit. A Lezsák Sándor nevével fémjelzett Nemzeti Fórum jelöltje, Csallóközi Zoltán a hetedik, míg a nyolcadik - sok csatározás után - Orbán Viktor személyes döntése szerint a polgári körös regionális igazgató, parlamenti képviselő Pesti Imre lett. Kosztolányi Dénes a tizenegyedik, de a politikus állítólag a Kupper András és Tirts Tamás által összeállított ellenlistán is ugyanott szerepelt.
Komoly ellenállás nem volt a választmány zárt ülésén, azok után sem, hogy Orbán Viktor teljesen átírta a budapesti erőviszonyokat: az nem volt titok, hogy Kupper Andrásnak, a Fidesz budapesti elnökének már nem lesz túl sok szerepe, azt viszont információink szerint Németh Zsolt is szóvá tette, hogy az "ősfideszes" Tirts Tamás egyáltalán nem kapott helyet a listán. Cselovszki Zoltán Budapest-politikus sem, holott néhány hete még mindketten "főpolgármester-jelölt-jelöltek" voltak. Rátonyi Gábor zuglói polgármester sem lesz közgyűlési képviselő. "Orbán Viktor általában a megegyezés híve, de úgy tűnik, nem velük képzeli el a Fidesz jövőjét" - mondták lapunknak némi iróniával.
A Fidesz-választmány Baranya, Csongrád és Komárom-Esztergom kivételével megnevezte a megyei közgyűlési elnökjelölteket is, és jóváhagyta a megyei választási listákat. Egyes információk szerint ott, ahol Orbán Viktornak nem tetszett a névsor, egyszerűen "lediktált egy másik listát".Ez komoly visszhangot váltott ki például Fejér megyében, ahol a megyeiek úgy fogalmaztak, hogy "a Viktor olyanokat tett föl a listára, akikről még csak nem is hallottunk".
A Fidesz pártigazgatója lesz Kubatov Gábor, a Polgárok Házának főigazgatója, a fideszes mozgósítás szervezője. Korábban arról volt szó, hogy az önkormányzati választások kampányfőnöke lesz, ez azonban lekerült a napirendről. A fideszes kampány politikai irányítója Varga Mihály alelnök, de Rogán Antal utódát, az "igazi" kampányfőnököt még keresik.
"Elveszett-e a választásokon a Fidesz identitása?" - egy Schmidt Mária által szervezett budai találkozón erről vitáztak csütörtök délután fideszes politikusok, Kövér László, Áder János, Pokorni Zoltán, Navracsics Tibor, ott volt Martonyi János, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke, Balog Zoltán volt miniszterelnöki egyházügyi tanácsadó, Hankiss Ágnes történész, valamint a Heti Válasz és a Magyar Nemzet képviselői is.
Hetekkel ezelőtt is zajlott egy hasonló "közös gondolkodás", azon Fritz Tamás politológus, Matolcsy György, a Fidesz gazdaságpolitikusa és Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője és Kósa Lajos debreceni polgármester is részt vett.
A névsor reprezentatív, s jelzi: zárt ajtók mögött a fideszesek is keresik a stratégiát, amellyel a Fidesz 2010-re képes lesz győztes csapattal pályára vonulni. Egyben a választ az Orbán Viktor-paradoxonra, a "se vele, se nélküle" szituációra.
A liberalizmus is a jobboldali gondolkodás része - Granasztói György beszélt erről a találkozón -, hozzátéve, hogy nem az SZDSZ "extrém" liberalizmusára gondol. Információink szerint Martonyi János is osztotta, hogy a Fidesz "a nemzeti liberális pályát még nem futotta le". Nem így Kövér László, aki határozottan elutasított egy ilyen elmozdulást. Arra a meglátására, miszerint az antikommunizmus a fideszes ősidentitáshoz tartozik, a jelenlévők egy része úgy reflektált, hogy ez az ideológiai talapzat, de annál nem több. Áder számára a csúcspont az 1998-as "a polgári" Magyarország volt, szerinte azóta sincs jobb. Pokorni Zoltán - aki a még senki által nem látott Egei Antal egyetemista elhíresült Magyar Nemzet-beli cikke nyomán maga a "liberális métely" - információink szerint nem reagált egyértelműen. Navracsics Tibor a pragmatikus-technokrata vonalvezetés mellett szállt síkra. Vele többen egyetértettek,már csak azért is, mert ezen az alapon most könnyen sebezhetőnek látják a kormányzatot.
Az önkormányzati választások előtt úgy találják, jó szelet ad, hogy megvalósul a Fidesz összes sötét jóslata. A parlamenti frakció egyik prominense hozzátette ehhez, hogy a polgármesteri, s más pozíciók megszerzésekor fél szemmel már a 2007-es májusi fideszes tisztújításra figyelnek. Az energiákat a csatározások, rivalizálások, a kiszorítósdi köti le.
"Pártszakadást vagy frakciószakadást, azért, hogy a fideszes liberálisok meghatározzák magukat, senki sem akar. De ezt a lehetőséget senki sem zárja ki" - nyilatkozta lapunknak név nélkül a Fidesz egyik elnökségi tagja. Azt viszont cáfolta, hogy egy Pokorni Zoltán-Stumpf István-Kósa Lajos team liberális pártot alakítana. Másfelől akár csak egy nemzeti-liberális nyitás is elképzelhetetlen Orbán Viktorral. A pártelnök középre sem akar húzni. Zárt ajtók mögött közölte, hogy a MIÉP-től kell elvenni a két százalékot.
Válaszul a liberális fideszesek egy gondolatkísérlet végén arra jutottak, hogy ha Orbán Viktor a kampány során már megjelenítette a "populista népvezér" szerepét, optimális megoldás lenne, ha a "keményvonalasokkal", Mikola Istvánnal,Wittner Máriával,Kubatov Gáborral, a polgári körösökkel és az általa felfedezett "nemzeti konzultációsokkal" elhagyná a Fideszt. Orbán a kereszténydemokraták és a kisgazdák élére állna - a Fidesz pedig visszatérne a nemzeti liberális térfélre. "Ez egy szép álom" - kommentált a pártelnök környezete, s a helyzetet reálisan ismerők sem tartják reálisnak. Azt viszont el tudják képzelni, hogy Orbán Viktor megelégszik egy megtisztelő ranggal, a kormányra kerüléshez vezető úthoz pedig más vágná az ösvényt. Úgy vélik, hogy egy bizonyos szavazatszámot képes hozni, ám úgy tűnik, egy széles réteg elképzelhetetlennek tartja, hogy rá adja voksát. Ezt a kört, bármit is tesz, ma már nem éri el. Másrészt az utóbbi időben bizalmatlan lett, egy szűk csoportra és a hízelgőkre támaszkodik - csapata azonban a kampány során finoman szólva sem vizsgázott jelesre. A kérdések kérdése, hogy Orbán Viktor mennyire ismeri fel korábbi hibáit és korlátjait - forrásaink szerint sem egyikben, sem másikban nem tapasztalható áttörés.
Meglehet, az, hogy a Fidesz nem képes potenciális főpolgármester-jelöltet adni Budapestnek, azt mutatja, hogy a Fidesz elnöke tart egy ilyen konkurenciától, másfelől már fővárosfóbiája is lehet.
Zavar, elégedetlenség tapintható mindenütt, de nincsenek pontosan leírható frontvonalak, a személyes sérelmek dominálnak - konstatálják az "ellenállók". Igaz, Kövér László, a Fidesz egyik legtekintélyesebb politikusa rendületlenül Orbán Viktor mellett áll. Áder János az Orbán utáni időkre vár a parlamenti alelnöki poszton, és "változatlanul viszonyítási pont". Pokorni Zoltán pedig "nem kért ugyan engedélyt, hogy XII. kerületi polgármesterjelölt legyen, de rendszeresen beszél Orbán Viktorral". 2010-ben főpolgármester-jelölt szeretne lenni, de nem vállalja a Fidesz-frakció vezetését a Fővárosi Közgyűlésben, nem akar elkopni. Elképzelhető, hogy alkut köt Pesti Imrével (Kubatov Gábor "harcostársával"), valamint Rogán Antallal, aki viszont V. kerületi polgármester szeretne lenni. E liberális-polgári körös-pragmatista team válthatná fel a mostani Kupper András- Tirts Tamás-vonalat.
Ha a Fidesz ősszel győz, vagy legalább 2002-nél jobban szerepel, felülkerekedhet a pártban az önámítás. De ha veszít... Orbán Viktort "akkor sem tudja elsöpörni a népharag"; egyrészt, mert egy erős prezidenciális rendszer centrumába helyezte magát (frakciószövetségi elnök biztos ellenőrzési pontokkal), másrészt mert egyelőre nincs olyan fideszes, aki "a győri magoszosoktól a debreceni motorosklubig" képes lenne integráló szerepre. - Kósa Lajos sem. Neki valószínűleg akkor nyílik tere, hogy pártelnök vagy miniszterelnök-jelölt legyen, ha Orbán Viktor már csak királycsináló akar lenni.
"Úgy akarunk ötös találatot a lottón, hogy nem veszünk szelvényt" - fogalmazott a zárt kongresszuson a debreceni polgármester, aki a 168 óra legutóbbi számában a magyar politikai mezőny egyik legtehetségesebb alakjának nevezte Orbánt, olyan politikusnak, aki a jövőben is a jobboldal kovásza lehet. De táltosnak sokkalta alkalmasabb, mint operatív irányítónak - nyilatkozta.
Úgy tűnik, minden fél az Orbáni vezetés stabilizációjában érdekelt. Az MSZP jelen pillanatban úgy látja, hogy a megszorítósdi idején jobb, ha a hiteltelenné vált Orbánnal állnak szemben, mintha egy friss erővel kéne mérkőzni, így semmiféle kataklizmatikus változást nem akarnak látni. Az MDF kábé ugyanebben érdekelt, csak ők a Fideszből emiatt lemorzsolódó szavazótábort is szeretnék megszólítani (ez az MSZP-nek utópia). Az SZDSZ tesz az egészre. A Fidesz belső helyzete pedig ha nem is leszámolások nélkül, de az orbánpártiak javára fog eldőlni, mivel nincs szervezett ellenzék a párton belül, csak összefüggés nélküli, helyi lázongások és azok sem céloznak semmit a saját megélhetési pozícióvadászaton kívül.
A VII. kerületi Fidesz-tagság ugyan a múlt héten egyértelműen leszavazta, a párt fővárosi választáselőkészítő bizottsága mégis egyhangúlag támogatta a Deutsch-Für Tamás nevével fémjelzett önkormányzati kompenzációs listát.
A hírszerző.hu információi szerint a Fidesz fővárosi Önkormányzati Választási Egyeztető Bizottsága kedden ellenszavazat nélkül támogatta a párt VII. kerületi önkormányzati listáját.
Hiába lázadtak
A névsor, amely Kecskés Gusztávot, mint helyi polgármester-jelöltet az első, a második, biztos befutó helyre pedig Deutsch-Für Tamást sorolja, a múlt héten, csütörtökön még: 55-23-ra megbukott a kerületi taggyűlésen. Az erzsébetvárosi fideszesek akkor azért lázadtak fel az elnökség tervezete ellen, mert szerintük a lista alapján megint azok kerülnek majd be a VII. kerületi önkormányzat képviselőtestületébe, akik az elmúlt időszakban nem végeztek pártmunkát.
A listát ellenzők nevében Garabits Károly, a parlamenti választás helyi kampányfőnöke az Indexnek akkor azt mondta: azért háborodott fel a tagság, mert ismét azokat próbálták meg képviselőséghez juttatni, akik eddig is egyéni megmérettetés nélkül kapták meg az önkormányzati posztokat.
Az Index megpróbálta megkérdezni Deutsch-Für Tamást a két döntésről, a Fidesz volt kommunikációs vezetője azonban sem az erzsébetvárosi taggyűlés, sem bizottsági döntés után nem volt elérhető.
Szerintem olyan, hogy "Fidesz", nincs. Van Orbán Viktor, van neki egy pártja, oszt jónapot. Bármiféle olyan "megújulás", ami Orbán nélkül történne, csak a fidesz nélkül (a fideszen kívül) lehetséges. G
Leszavazta a VII. kerületi Fidesz-tagság a Deutsch-Für Tamás által támogatott önkormányzati választási listát. A Fidesz korábbi kommunikációs vezetője a 2. helyen szerepelt a polgármester-jelölt, Kecskés Gusztáv mögött. Garabits Károly, a Fidesz helyi kampányfőnöke szerint azért bukott meg az elnökség által összeállított lista, mert a befutó helyekre olyanok kerültek, akik a kampányban sem dolgoztak, és mindig potyautasként jutnak be a képviselőtestületbe.
Csütörtökön "elszakadt a cérna" az erzsébetvárosi fideszeseknél: 55-23 arányban leszavazták a Kecskés Gusztáv polgármester-jelölt és Deutsch-Für Tamás által vezetett önkormányzati listát.
Leszavazott lista
A VII. kerületi Fidesz taggyűlésén terjesztették elő a korábban jóváhagyott polgármester-jelölt mellett az őszi önkormányzati választásokra szóló jelöltlistát, amelynek befutó helyeit a kerületi önkormányzatban korábban is képviselői posztokat szerzett jelöltek kapták. Az Index már beszámolt róla, hogy ezen a párt volt kommunikációs vezetője a 2. helyre került fel, azaz biztos befutó pozíciót szerzett. A névsorról döntéshozó csütörtöki gyűlésen viszont váratlanul megbukott Deutsch-Für listája. A Fidesz fővárosi szervezeteiben immár sokadik belháborút a VII. kerületi "újak" közül többen a "régiek" vereségeként értékelik, más szintén névtelenséget kérő informátorunk magyarázata szerint viszont Deutsch-Für Tamás listás helye verte ki a biztosítékot.
A változás csak jelszó
Garabits Károly - akit Deutsch-Für léptetett be a pártba és egyengette karrierjét, így belépése után három nappal a kerületi elnökség tagjává választották - a parlamenti választás helyi kampányfőnöke az Indexnek azt mondta, azért háborodott fel a tagság, mert a névsorral az elnökség ismét azokat próbálta meg átnyomni, akik az elmúlt években szinte alig végeztek pártmunkát, a kampányban nem dolgoztak, és egyéni megmérettetés helyett mindig listán akarnak bejutni az önkormányzatba.
A szocialisták oldaláról a helyi Fidesz vezetésébe alig egy éve átállt vállalkozó szerint az országgyűlési választások előtt sikerült a "régi, csak telefonrögzítőn elérhető Fidesz" helyett egy jól működő, fiatalokból álló csapatot építeni, de ez a társaság nem kapott helyet az önkormányzati listán. Garabits leszögezte, nem Deutsch-Fürrel volt bajuk, hanem azzal, hogy a volt pártfőkommunikátor a "Változás2006" kampányszlogent figyelmen kívül hagyva a "potyautasok" mellé állt. Garabits első pártja egyébként az MSZP volt, majd független képviselőként tevékenykedett az erzsébetvárosi önkormányzatban. Végül egy megígért, azonban másnak adott poszt miatt otthagyta a szocialista vezetést. Később megpróbált visszatérni az MSZP-be, aztán mégis a a Fidesznél kötött ki. Az erzsébetvárosi vállalkozó az elmúlt időszakban Orbán Viktor bizalmát is élvezte: forrásaink szerint speciális fővárosi megbízatást is kapott a pártelnöktől.
Deutsch elsietett a fiaskó után
Úgy tudjuk, hogy a súlyos vereség után Deutsch-Für, Kecskés és a többiek elhagyták a helyszínt. Deutsch-Für Tamást, aki a választási vereség után Pokorni Zoltánhoz és Rogán Antalhoz hasonlóan döntött úgy, hogy megpróbálkozik egy kerületi poszt beszerzésével, egyelőre nem sikerült elérnünk. Az azonban biztos, hogy a VII. kerületi alapszervezet döntését a párt önkormányzati választásokat előkészítő bizottsága jövő heti ülésén még felülbírálhatja.
A fidesz olyan rosszul szerepelt 4 eve, hogy iden csak nyerhetnek.
Az onkormanyzati inkabb abban szamit, hogy a helyi emberek most nem nagyon mernek ugralni, mert attol felnek, hogy a renitensek nem kapnak helyet a listakon.
Ezzel csak azt érnék el vele, hogy egy másik - esetleg többre hivatott csapatot is leamortizálnak az önkormányzati választásokon. Ugyanis nincs idő felépíteni ennek a csapatnak az imizsét, a stratégiáját, a mondanivalóját eleget sulykolni és meggyőzni a a szavazókat, hogy ez a Fidesz már nem az a Fidesz. Azaz másik csapatnak sincs sokkal több esélye, mint ennek, így minek kapkodni - majd utána lesz másfél év foglalkozni belső kérdésekkel.
Hát éppen ez az: vesztes csapattól nem várható áttörés! Budapesten például, amíg 0rbán a vezér, biztosan nem. Minél később indul be a folyamat, annál később érik be a gyümölcse!
Túl közel vannak az önkormányzati választások, így most nincs idő azon tipródni, hogyan változtassák meg a vezetőséget. A vezetőség-váltáshoz pedig kongresszus kell, a kongresszushoz pedig a új küldöttválasztás és a mostani küldöttek nem olyan nagyon akarják kockáztatni, hogy pont fél évvel a választások előtt kerüljenek távolabb a tűztől.
A másik probléma, hogy azt lehet tudni, hogy Orbánnak háttérbe kell vonulnia, de a következő lépések - mit csináljanak és kivel - teljesen bizonytalanok, ezért vár ki mindenki és aki Orbánt le akarja váltani, az sem akarja még hogy most azonnal, előbb tisztázni kell az erőviszonyokat - és senki nem egy szétesett Fidesz egy kis maradékának akar a főnöke lenni, hanem az egész nagyé. Most alakul ki (vagy most kellene kialakulnia), ami az MSZP-ban természetes, hogy a különböző lobbik és érdekszövetségek folyamatosan rivalizálnak, de néhány lemorzsolódó emberen kívül az az alulmaradók nagy részének továbbra sem jut eszébe, hogy kilépjen és valami külön utakon próbáljon 5%-ot elérni.
Azt csak Elek István írta eddig, hogy több részre kellene szedni a pártot (több - szövetséges - párttá alakulni?), amelyből az egyik visszatér a 94-98-as liberálisabb, a (nagy)városi értelmiség megszólítására alkalmas irányvonalhoz. Itt lehetne esélye Pokorninak... (Ez a cikk a Gondolán volt, elég rendesen beszólt benne Orbánnak és nem úgy tűnt, mintha elégedett lenne a Fidesz belső demokráciájával.)
Viszont azt se felejtsük el, hogy ez nem egy valós választás volt, csak egy bizalmi szavazás.
Nem két, vagy több jelölt közül kellett választani.
Viszont arra azért kíváncsi lennék, hogy esetleg képesek voltak-e leírni valami pártszabályban, hogy bizalmi indítvány csak 2/3-addal mehet át, vagy egyszerűen Orbán ötlete volt az egész.
Mindenesetre régebben nem volt példa ilyen mértékű bizonytalankodásra, érdektelenségre. A dolog pikantériája az, hogy győzelem után érthető a nyugalom, a "győztes csapaton ne változtass"-érzés, de egy választási vereség általában pezsdítőleg hat egy demokratikus párt belső életére. Mindenki latolgat, megújulást emleget, aktivizálódik. Elek István még mindig tartja magát, hogy a Fidesz demokratikus. Szerintem ez már a mundér becsületéről szól, vagy a remény hal meg utoljára...
A bizonytalanok azok bizonytalanok és nem tudják, hogy orbántalanítani kéne, vagy sem. Ergo nem szavaznak semerre. Nem lehet hozzácsapni őket a nemmel szavazókhoz, se az el nem menteket semelyikükhöz.
Amúgy szerintem a Fideszben az lehet főnök, aki hajlandó legelőbb visszatérni a polgári (középosztály) jelszóhoz, még O.V. előtt (az egy külön kérdés, hogy ő képes-e visszatérni, további karrierje nagyjából ezen múlik, de eddig még nem tért vissza sehova).
Gyakorlatilag a Fideszről most csak annyit tudni, hogy ellenzék.
Pont úgy, mint régebben az MSZP-ről, hogy ők a szocik.
Rogan Okos gyerek, aki egy hibát követett el, hagyta magát belerángatni ebbe a hülye kampányba, ami rajta is száradt
Szerintem nagyon is megfontolt taktikai huzas volt OV reszerol, hogy R-t tette erre a posztra.
Pokornit magam is sulytalannak tartom. Raadasul most a a kormany (egyebkent szvsz abszurd) "utologos kepzesi hozzajarulasa" kapcsan nyilatkozataival maga is beallt abba a sorba, akik OV utmutatasait kovetve mindent tamadnak amit a kormany tesz vagy mond.
A nem-Orbán "vonal" jelen pillanatban 12%-ot teljesített, ami elég kudarc-szagú
Pillanat.
A küldöttek több, mint negyede valami fatális félreértés folytán azt hitte, hogy nincs is kongresszus, vagy máshol van, ez azért furcsa.
Ha elképzeljük, hogy a bizonytalanokat eleve távol akarták tartani és az ebben a pártben messze nem összeesküvés-elmélet, a 2/3-ad csak vágyálom lehetett volna.
Mindenesetre azt hiszem, hogy az Orbán-korszak abban a pillanatban ért véget, amint lett 12% ellenszavazat.
Egy párt az egy massza, egy birkanyáj, ami meglepően gyorsan le tud tenni addig istenített vezetőket.
Emlékezzünk csak Torgyán vesszőfutására, akit alig fél évvel korábban kórusban kérleltek, hogy legyen szíves Köztársasági Elnök lenni.
Azt viszont nem tudom, honnan tudjuk, hogy Pokorni egyáltalán meg akarja próbálni. Az MN cikkből? Az szerintem csak figyelmeztetés, nehogy valaki kísérletezzen, mert letörjük a derekát.
De ha akarná is, neki biztosan nem fog sikerülni. Először is ízig-vérig pesti értelmiségi, aki a vidékiek nyelvén soha nem fog tudni megszólalni. Nem tud annyira hülye lenni, ami a gazdaköröknek elég lenne. El tudja őt valaki képzelni kolbászt töltögetve? Gumicsizmában a gáton? Én nem.
Másodszor tökéletesen súlytalan politikus. Sótlan, olyan, hogy ha visszamenőleg kiradíroznánk a Fideszből, senkinek se tűnne fel a hiánya.
Én 2 embert látok, aki királyt csinálhat és egyet, aki király lehetne.
A 2 ember Kövér és Áder, a királycsik Rogán.
K és Á vidéki emberek, szerintem mindketten jó kapcsolatokat ápolnak a vidéki potentátokkal.
Kövérnek szerintem több esze van annál, hogy elnök akarjon lenni, neki nagyon megfelel a rettegett szürke eminenciás szerepe.
Áder valószínűleg ambicionálná az elnökséget és abban sem vagyok biztos, hogy okvetlenül rossz választás lenne. Nem olyan hülye az a pali, mint amilyennek az elmúlt ciklus parlamenti szereplése alapján gondolnánk. Van benne egy adag szarkazmus, egy jó beszédíró csodákat művelhetne vele.
Viszont a jó választásnak Rogánt tartanám.
Okos gyerek, aki egy hibát követett el, hagyta magát belerángatni ebbe a hülye kampányba, ami rajta is száradt. De azt a párton belül szerintem mindenki pontosan tudja, mennyi mozgástér jutott neki.
Mindenesetre azt gondolom, hogy Kövér és a másik kettő valamelyike (vagy mindkettő) kell egy életképes puccshoz.
De hogy a kedvezményezett nem Pokorni lesz, abban egészen biztos vagyok.
Nem tudom, szerintem is csak úgy önálló vonal Pokorni, mint Kirov volt Sztálinhoz képest. Hithű, semmi önálló gondolata, de a reménykedő titkos ellenzékiek belé helyezik a bizalmat...
