6 éves kislányunk szelektív mutizmusban szenved. otthon cserfes, felszabadult, idegen helyen nem köszön, nem kommunkál másokkal. Ha van más is, akit érint a dolog, kérem írjon!
Azért írok nektek, mert nekem is van egy szelektív mutista húgom. A probléma az, hogy ő már felnőtt, 23 éves, és továbbra sem beszél senkivel, a családon kívül. Pedig rengeteg szakembernél jártunk vele, egészen óvodás kora óta. Ha idegen van a környezetében, a családtagokhoz sem szól. Leszegi inkább a fejét, fel sem néz, akár még el is fordul. Másokkal csak írásban kommunikál, de így sem mindig. Sehol nem találok anyagot felnőttek mutizmusáról, csak gyerekek történeteit találom, akárhol keresgélek a válogatott némaságról. Segítségedet szeretném kérni, hogy egy ilyen problémával küszködő felnőtt hogyan tud magának állást találni, egyáltalán milyen munkakörben alkalmaznak ilyen gonddal küszködő munkaerőt? Van olyan szervezet, vagy közösség, ami kifejezetten azzal foglalkozik, hogy az ilyen felnőtteknek segítsen? Van köztetek olyan, aki hasonló gondokkal küzd? Merre indulhatnánk el? Szeretnék segíteni neki, de nem tudom hogy fogjak bele. Továbbá szeretnék létrehozni kis regionális közösségeket-mondjuk megyék szerinti bontásban, ahol ilyen mutista gyerekek és/vagy felnőttek ismerkedhetnek, barátkozhatnak, hogy segítsünk nekik kapcsolatokat teremteni. Mit szóltok hozzá? Lenne rá igény?
Konkrét személyt keresnék, akinek ez a szakterülete. (Sz)elektív mutizmus. A kislányom 5,5 éves, egy tündér, okos, ügyes, cserfes, de csak itthon és másutt gyerekekkel (bár nem mindegyikkel). Felnőttekkel nem kommunikál, óvónőkkel sem. Ha valaki tud konkrét személyt, kérem írja meg: st6969@gmail.com
Kedves aggódó anyukák! Némi vigasszal szolgálnék nektek. Az én lányom most 22 éves, ő is mutatta a szelektív mutizmus összes tünetét, a bölcsitől az iskolakezdésig. Hiába vittük gyermekpszichológushoz, gyermekorvoshoz, nevelési tanácsadóba, akkor még talán neve sem volt ennek a kórképnek, senki sem tudott segíteni. Viszont kifogtunk egy tündéri tanító nénit (a legjobbat a városban), és 4 év alatt minden megváltozott. Szépen kommunikált mindenkivel, osztályelső lett, megszűnt az éjszakai ágybavizelés. Ma pedig egyszerre 2 szakot végez az egyetemen, 4 nyelven beszél! Szóval fel a fejjel, keressetek egy kiváló tanító nénit, sok türelemmel és figyelemmel forduljatok a gyermekhez!
Sziasztok. Nekem 2 éves a kisfiam. Sajnos nem szól se az idegenekhez sem a bölcsődében a bölcsisnénikhez. Itthon élénk kisfiú. Szeptemberbe kezdett járni a bölcsibe azóta egy szót sem szolt a felnőttekhez. Csoporttársaival komunikál de ha egy felnőt odanéz egyből csendes lesz. A vezető a bölcsődében azt mondta nem hiszi hogy baja lenne a kisfiúnak. De én szerintem egy olyan gyerek aki itthol felszabadult csacsogos gyermek és ott egy kukkot nem szól hozzájuk hanem lemereved vagy elbújik az nem egészséges.Olvastam hogy ritka. Nem tudom merre induljunk. Megfelelő szakemberrel szeretnénk beszélni a férjemmel hogy tudjunk segiteni a kisfiúnak hogy ezt a szorongást tudja kezelni. Azt elfelejtettem irni hogy szeret bölcsibe járni jól érzi magát ott. Vki esetleg aki hasonló gondokkal küzd?!
Értem. És leendő tanítónéni van már kinézve? Talán vele lehetne beszélni, még mielőtt elkezdi a sulit...
Én nagyon nem akartam, hogy normál iskolába menjen a fiam, hát, nem ment könnyen, de kiharcoltam. Nekünk nagyon bejött a beszédfejlesztő iskola, és hamar kinőtte a fiam. :) Nem tudom, arrafelé van-e olyan, ill. jó lenne-e a te gyerkőcödnek. Valaki foglalkozik most vele? Enyém gyógypedagógushoz járt egy darabig még ovis korában. Logopédusnál is voltunk, aki azt mondta, hogy nem sok értelme lenne a terápiának, mert arra talán meg tudja tanítani, hogy vele beszéljen, de attól még senki mással nem fog. Azért jobb eleve iskolai közösségben fejleszteni, csak ahhoz meg ugye kevesen értenek, hacsak nem ez a szakterületük...
Nem, nem igazán beszélt az oviban. Az ovónőkkel beszél úgy, hogy megsúgja nekik amit akar, és egy két gyerekkel beszél játék közben, de senki mással nem hajlandó. Nálunk ez úgy megy, hogy belépünk az ovi kapuján a gyerek szinte megnémul, kilépünk és akkora a szája mint a bécsi kapu. Őszintén? utál oviba járni. Ez a harmadik év, hogy ovis.
Hogy haladsz a dolgozatoddal? Ugyan is én hasonló cipőben járok mint te csak nekem egy évfolyam dolgozatot kellene írnom a mutizmusról 15 oldal..Annyira nem vagyok a témában jártas hogy nagyon nem. Kecskemétre járok óvodapedagógus szakra és logopédiából adták ki nekem ez a feladatot.:/Bármilyen segítséget szívesen vennék hátha te már előrébb vagy nálam:)
Ne izguljatok minden megoldódik az én lányom most volt 5.-es nagyon jó tanulmányi eredménnyel fejezte be (4,8) pedig mikor suliba került egy szót nem szólt Legszívesebben az óvónőnek az arcába nyomnám a bizit aki szerintem kiváltotta benne azzal hozzáállással,hogy te még kicsi vagy úgysem tudod megcsinálni! Most se egy cserfes kislány de megállja derekasan a helyét a suliban sportol(Rsg-ik) és csapatban már többször is nyertek országos versenyen aranyérmet.Akiknél érti,hogy nem cseszegetik a betegsége miatt első szóra megszólal! :-) Aki meg ezt nem érti meg le van szarva! Nekem mindig is a gyerekem lesz az első nem az ,hogy kinek köszön és kinek nem!
A nagylányom (12 éves) szelektív mutista volt. Jelenleg szakdolgozatomat írom ebben a témában, melyhez segítséget szeretnék kérni! Összeállítottam egy kérdőívet, melynek kitöltése nagy segítségemre lenne. Aki tudja, kérem töltse ki az alábbi linken található kérdőívet, amely minimális időt vesz igénybe és teljesen anoním.
Hello mindenki! A szakdolgozatomhoz keresnék olyan családokat, érintetteket, akik tudnának válaszolni néhány kérdésemre, főként a szelektív mutizmus felfedezésével és ellátásával kapcsolatban. A válaszadók adatai teljesen névtelenek lennének, csupán magyarországi érintettek tapasztalataiként tüntetném fel az elmondottakat a dolgozatban. Nyugodtan írjanak privát üzenetet az e-mailemre: csoked@gmail.com Előre is köszönöm! Üdv, Csőke Dóri
Én egy végzős, szocálpedagógus hallgató vagyok, és jelenleg egy lakásotthonban dolgozom nevelőként. Nem szeretnék tolakodó lenni a levelemmel, mindössze a segítségedet szeretném kérni egy dolgozatom megírásához, ami a mutizmus témakörét dolgozza fel. Sokat olvastam már a témáról, sajnos nem sikerült olyan közegbe kerülnöm, ahol személyesen is találkozhatnék mutista gyermekekkel illetve a szüleikkel, így a fórumokon keresztül próbálok segítséget kérni.
Amennyiben úgy érzed, hogy szívesen részt vennél, illetve segítenél nekem a dolgozat megírásában, hogy bemutathassam a problémakört a csoportom többi tagjának is, kérlek jelezd az alábbi e-mail címen:
mi is evvel a problémával küzdünk évek óta. Azt szeretném kérdezni, hogy jelenleg igénybe lehet-e venni gyest, evvel a pszichés betegséggel. Ha igen, milyen orvos írhatja meg a tartós beteg papírt, hova kéne fordulnunk?
A családom tudta a kiváltó okot, mivel másfél évvel idősebb testvérem elmesélte otthon a szüleinknek, amit látott az oviban. Természetesen az óvónő "megúszta" az esetet, de pár évvel később állítólag el is bocsátották bántalmazásai miatt. Engem beírattak másik oviba, de akkor már késő volt.
Hú… Mi történt azon az ünnepségen? :( A régi óvó nénikkel volt valami gond? Mert írod, hogy kivetted a régi csoportból. Az én kisfiamnál az ovikezdésnél kezdődött a probléma, elég tipikus forgatókönyv. Idegen nyelvű környezet (külföldön élünk), inkompetens pedagógiai hozzáállás és nem túl kedves óvónők… Hát, ennél kevesebb is elég egy érzékeny gyereknek. Azóta látom, hogy a szelektív mutizmus nagyon gyakori, főleg külföldre került vagy kétnyelvű családokban. De ezek szerint nálatok nem ez a helyzet, igaz? A te kisfiad is nagyon érzékeny?
Az én fiam most 7 éves, már második éve iskolás. Kiharcoltam, hogy rendes suli helyett beszédfejlesztő iskolába menjen. Nem volt könnyű! És visszatartásra itt nincs lehetőség. Integráció meg ebben a helyzetben nem lett volna jó megoldás. Nagyon jó helyre került! Kis létszám, kompetens, empatikus és kedves tanító néni(k), egyéni foglalkozások - három hónap suli után, novemberben már elkezdett beszélni! Most másfél év után ott tartanak, hogy hamarosan kiteszik a szűrét és megy normál iskolába. Érdekesnek tartom, hogy az új helyen egy volt ovistársa is évfolyamtársa lesz, aki ugyanezzel a problémával küzd (vajon véletlen, vagy ennek az ovinak specialitása?:( ), de őt rendes iskolába iratták, hogy majd így integrálva megoldják a fejlesztését… és hát azóta se beszél. Ja, igen, abban is hasonlít, amit a kisfiadról írsz, hogy az enyém is átlagon felül tehetséges, négyéves korában megtanult írni, olvasni a nővérétől :), meg más területeken is ügyeske. De szerencsére ebben a suliban tényleg egyénileg foglalkoztak a gyerekekkel minden téren, így ő külön feladatokat kapott. Mostanra meg már annyira nem lóg ki a sorból, talán ezzel nem lesz gondja a rendes suliban.
Kisfiam májusban lesz 6 éves. Tavaly májusban kezdődött az egész problémánk :( Az oviban májusban anyáknapi ünnepség volt...... odafelé még aranyos, vidám sokat beszélő kis srác volt, hazafelé még a szomszédunknak sem köszönt :( Ez az állapot azóta így van :( Velem, Apukájával, Nagymamával (én anyukámmal mert Ő velünk lakik) beszél csak, a nagy tesójával (fiú testvér 21 éves elég keveset volt itthon a tesó, dolgozott pont ebben az időszakban) sem beszél..... sem a nővéremékkel (akik elég sűrűn nálunk jártak-járnak), sem apuka-anyukájával, sem a nagypapával.... szóval csak hármunkkal áll szóba........ mi is voltunk pszichológusnál, pszichiáternél...... eredmény semmi...... természetesen abból a csoportból még május végén kivettem, és az új csoportjába november közepétől jár..... két angyali ovónénit kaptunk és egy nagyon-nagyon tüneményes csoportot :) Mindenki segít Kristófnak hogy jol érezze magát és senki nem bántja azért, mert nem beszél ....... el fogadták olyannak, amilyen :) Kristóf nagyon sokat fejlődött a közösségbe, már nagyon magabiztosan éli mindennapjait az oviban :) Képességei korához képest kiváló :) Az ABC-t 3,5 éves korától ismeri, leírja, a számokat 1000-ig magabiztosan mondja, két számot teljesen hibátlanul ad össze, most a 3 szám összeadását gyakorolja. Mind ezt csakis fejben :) Sakkozik, kártyázik, puzzle-kat rak ki (de leginkább már azt is fejjel lefelé, mert egyébként uncsi), malmozik és imád verseket megtanulni.... szóval úgy gondolom nem feltétlen kellene ezeket tudnia egy ilyen idős gyereknek. Nagyon szeret logikai játékokkal játszani :) És már nagyon várja az iskolát :) Szóval dióhéjban :) Ez van Velünk :)
Nekem gyermekkoromban szelektív mutizmusom volt. Közel 27 éve, óvodáskoromban kezdődött. Kiváltó oka nálam lelki trauma volt, az óvónő bántalmazása miatt alakult ki, éjszakai ágybavizelés kíséretében. A betegség végigkísérte egész gyermekkoromat, 14 éves koromig tartott, amikor gimnáziumba kerültem. A szűk családomon és barátaimon kívül senkivel sem kommunikáltam, rokonaimmal, nagyszülőkkel sem.
1. osztályban kis létszámú csoportba kerültem, halkan, suttogva olvastam, de már 2. osztálytól semmi. Az iskolai barátnőimmel is csak suttogva beszéltem, a tanárokkal pedig non verbálisan kommunikáltam.
Az általános iskola gyermekszemmel nekem kínszenvedés volt. Mivel mindenki tudta, hogy nem beszélek, már csak azért is megmakacsoltam magam, hiszen ezt "szokta meg" mindenki tőlem. Szüleim több specialistához, még táltoshoz is elvittek, voltak évek, amikor heti 2X pszichológushoz hordtak, de hiába. A sok iskolai hiányzás miatt csak a tanulmányi átlagom romlott erős közepesre.
Új iskolába akartak beiratni, ahol a nagynéném tanított, de én hallani sem akartam róla. A gimnáziumban, új környezetbe kerülve már elkezdtem beszélni. Voltak osztálytársaim, akkkel még az általános iskolában együtt jártam, ők tudtak rólam mindent, előttük nagyon szégyenlős voltam, nem igazán beszélgettem velük. A túlzott zárkózottság és bizalmatlanság még ma is jellemez.
Érdeklődni szeretnék, hogy jár még valaki ebbe a topikba??????? Nagyon jó lenne, ha tudnék olyan szülőkkel beszélgetni, akiknek a gyermeke szintén szelektív mutzizmus problémákkal él :( :(
Találkozásom egy mutizmus gyanús kisfiúval. Mai napig szeretettel és mint egyik legkedvesebb tanítványomként emlékszem vissza rá és a közös foglalkozásainkra :) Remélem azóta is folyamatosan nyílik neki kifelé a világ :
