Nos, a napokban újabb konkrét példát tapasztaltam, ami az itt vázolt bajok lényegére mutat. Sőt, azt bizonyítja, hogy nem csak az államháztartás legátfogóbb kérdéseinek kezelésében jelentkeznek ezek a bajok, de mindenütt, ahova az államháztartásnak valamiféle kisugárzása van.
Megyénkben (SzSzB) a gyümölcsösöket különösen érintik a tavaszi a fagykárok, elég jelentős a gyümölcsösterület, így elég sok embert, választót is érint.
Már is megindult a harc ebben az ügyben.
Az ellenzék azonnali kormányzati intézkedéseket követel, ami szerintük minimum kárenyhítést jelent. Csak igazolásként két idézet: "...gazdák a kormánytól várnak segítséget, hiszen például 2001-ben is megsegítette őket egy jövedelemkiegészítéssel, pedig akkor jóval enyhébb terménykiesés történt csupán."
"... Komoly pusztítást végzett a fagy, így nem túlzok akkor, ha azt állítom, hogy a gyümölcstermesztésben katasztrófahelyzet alakult ki. Emellett hatalmas az aszálykár is. Most bebizonyíthatja a kormány, hogy mennyire segíti a magyar mezőgazdaságból élőket: eldől, hogy a nyugati tőkét vagy a vidéki embert preferálja majd."
Csak megjegyzésként, 2001-ben nem voltunk tagja az EU-nak, tehát egyáltalán nem azonos a helyzet. Másik idézetben visszaköszön az elmúlt időszakban az Orbán Viktor beszédeiben tapasztalható tőke ellenesség.
Gyakorlatilag innen kezdve az ésszerű, eu mezőgazdasági politikával is valamelyest összhangban lévő megoldás elvetéséről, és a poltikai háború kódolásáról van szó.
Természetesen a gazdák sem fogják ezután másképpen gondolni, és nem is akarnak majd biztosításokat kötni vagy olyan -netán államilag is támogatott- önbiztosító rendszerek kialakításán fáradozni, ami megoldást jelenthetne a problémára. Elvész a szakmai megoldás keresésének a reménye is. (Lehet esetleg háttérben újra úttorlaszok építésére gondolni. Ami persze a gazdákon hosszútávon semmit sem fog
segíteni.)
Hát "csak" ennyire vagyunk távol az írektől, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj, hogy saját magunktól távolodunk egyre inkább.
