Akhenaton fáraót óriásként ábrázolták a falfestményeken, lehet a zsidók ezt látták Egyiptomban és hangszerelték meg az ominózus ószövetségi történetben.
Akivel én "egy padban" ültem a TRAVEL SERVICE nevezetű, hogy-hogy nem magyar nyelven felszolgáló személyzetű, de (őszerintük) szlovák magáncég gépén (2011) - utazván Budapestre - az kövér és középkorú óriás volt.
Tehát nem lehetett aktív kosaras.
Egyébként Magyaroszágon is él egy nagyon-nagyon magas ismerősöm... ezek a heidelbergi leszármazottai.
Nem olvastam át a kétszáz valamennyi hozzászólást.
Léteztek, igen. A HEIDELBERGI 200-250 cm magas volt.
Ma is vannak leszármazottai, pl. tavaly együtt utaztam egy elképesztően magas pasival (mellettem ült). Magyarországra Izraelből utaztam. Ekkorát még soha nem láttam, 220-nál biztosan magasabb volt. Magyarul beszéltem vele.
Természetesen létezhettek. (Pl.:a gigantopithecus a homo sapiens kortársa volt; akromegália, stb. 2000 éve a Mediterránumban 1,5m körül volt az átlagmagasság. A turini lepel lenyomata szerint Jézus 182 cm-rel "óriásnak" számított. Ma a világ legmagasabb embere kb. 2,5 méter.)
De azért a mesterségesen torzított koponyákat - ami maja, inka, hun, egyiptomi, tatár stb. kultúrákban a koronacsakra testen belül kerülését volt hivatva elérni - óriások vagy ufók maradványainak nézni enyhe túlzás...
(mert most éppen úgy döntött a drága szeszélyes fórummotor hogy nem értelmezi az időponttól hivatkozást - amit az előző hsz-ben még hajlandó volt... halleluja...)
...nagyapám inka volt,apám még inkább,én meg pláne!
---Голямата стъпка, известен и като Саскуоч („дивият човек от горите“) е фигура от северноамериканския фолклор, за която се твърди, че обитава усамотени гори, най-вече в северозападната част на САЩ и канадска провинция Британска Колумбия. В северен Уисконсин индианците Лакота знаят съществото под името Чийе-танка, което означава „Големият възрастен брат“[1]. Голямата стъпка често е описван като голям, космат двуног хуманоид, близък до други легендарни същества, известни по света с регионалните си имена, като Йети в Тибет и Непал, Йерен от континентален Китай и Йоуи от Австралия.
Алмас[1] е името на предполагаемо същество, живеещо в района на Монголия, Непал, Памир, Кавказ и планината Алтай.[2] На монголски името на съществото означава „див човек“. Най-ранното писмено сведение за Алмас е от дневника на баварския благородник Ханс Шилтберг и датира от 1420 година. Тогава той бил пленник на монголите, които го завели при своя владетел. На път за там те минали покрай Тиеншан и там Ханс видял дивите хора.
----Gólem (héber szó, jelentése: alaktalan, élettelen tömeg) idomtalan, varázsigék segítségével agyagból készült emberi alak.
A Gólem történetek megtalálhatóak a sumér legendákban is, ahol Enki (sumer: „a föld ura”, „az alsó ura”) két embert gyúrt agyagból, mert azt akarta, hogy ők dolgozzanak az istenek helyett. Mivel hasznosnak ítélte a művét, két újabb gólemet Kurgarrut és Kalaturrut teremtette meg az agyagból. A nemek nélküli két lény vigyázta az „élet vizét”. Ezután Enki leküldte Kurgarrut és Kalaturrut az alvilágba az „élet vizével”, hogy támasszák fel Innint, a termékenység istennőjét.
---A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִשְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítására Jehuda Hanászi nevéhez köthető.
----Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. -----
yess?...jevek jevek...
---The Almas, Mongolian for "wild man", is a purported hominidcryptozoological species reputed to inhabit the Caucasus and Pamir Mountains of central Asia, and the Altai Mountains of southern Mongolia.[1] The creature is not currently recognized or cataloged by science. Furthermore, scientists generally reject the possibility that such mega-fauna cryptids exist, because of the improbably large numbers necessary to maintain a breeding population,[2] and because climate and food supply issues make their survival in reported habitats unlikely.[3]
www.2hcreations.net/enquetes-impossible/zana.php
...yeti a hegyi ember...hetü moger...
..fel vörösök..Almás egy egyedülálló szó a mongol, a türk alakított rendesen többes számban lenne "almaslar". [4] A tipikus hasonló legendás lények egész Közép-Ázsia, Oroszország, Pakisztán és a Kaukázus, az Almás általában úgy, hogy inkább hasonlít "vad nép" megjelenésében és szokások mint a majmok (ellentétben a Yeti a Himalája).Almases általában le emberszerű, két lábon járó állatok, öt-hat és fél láb magas, a testüket borítja vöröses-barna haj, antropomorf arcvonásait, beleértve a hangsúlyos browridge, lapos orr, és a gyenge állát. [5] Sokan úgy vélik cryptozoologists van hasonlóság a leírások és a modern rekonstrukciók, hogyan neandervölgyiek volna meg. [6]
Description
Almas is a singular word in Mongolian; the properly formed Turkic plural would be 'almaslar'.[4] As is typical of similar legendary creatures throughout Central Asia, Russia, Pakistan and the Caucasus, the Almas is generally considered to be more akin to "wild people" in appearance and habits than to apes (in contrast to the Yeti of the Himalayas).
Almases are typically described as human-like bipedal animals, between five and six and a half feet tall, their bodies covered with reddish-brown hair, with anthropomorphic facial features including a pronounced browridge, flat nose, and a weak chin.[5] Many cryptozoologists believe there is a similarity between these descriptions and modern reconstructions of how Neanderthals might have appeared.[6]
Evidence
Speculation that Almases may be something other than legendary creatures is based on purported eyewitness accounts, alleged footprint finds, and interpretations of long-standing native traditions that have been anthropologically collected.[7]
Folk tales
Almases appear in the legends of local people, who tell stories of sightings and human-Almas interactions dating back several hundred years.
Drawings interpreted as Almas also appear in a Tibetan medicinal book. British anthropologist Myra Shackley noted that "The book contains thousands of illustrations of various classes of animals (reptiles, mammals and amphibia), but not one single mythological animal such as are known from similar medieval European books. All the creatures are living and observable today." (1983, p. 98)
Ami az igába hajtást illeti, ez valami tudás és világmegismerési isteni kényszer a teremteni is akaró vágy lehet az emberben. Mindenesetre egyre jobban utánozzuk és majmoljuk a teremtészetet. A tudás tehet valakit kizárólag relatív hatalmasságnak, a többi ember előtt és felett. Asszem nem kellene azon különösebben elmélkednünk, hogy ha a mai tudásoddal, egy két csecsebcsével, és önvédelmi eszközzel is csingilingizve rajtad letévednél, mondjuk a 80.000 évvel ezelőtti """tudatlan""" HSS-ek közé, mennyi idő is kellene ahhoz, hogy isteni rangra emeljenek.
Ha tán költői is a kérdés, a választ rá a pszichológia adja: KOMPENZÁCIÓ.
Ha valaki testméretében kicsi: kompenzálja (karizmatikummal => ez külső adomány !!), tudással, nagyobb empátiával... Ha ez nincs, akkor bizony HATALOMMAL és ERŐszakos akarattal.. ( ez utóbbi sok esetben HISZTIS megnyilvánulás is lehet.)...
Ellenben ha minden normális, a természetfeletti adományon alapuló KARIZMATIKUM is a helyén, és még a testméret is KIMAGASLÓ ( kivált LÓHÁTRÓL tárgyalni !) akkor igazi vezéregyéniségekkel állhatunk szemben, akit akár a többiek jogosan tekintenek közösségi szolgálatra termett BEAVATOTTNAK, akire nyugodtan rábízhatják az életüket.
A fizikai nagyság-kicsiség túl viszonylagos.
Persze ebben a kimondott ÖNCÉLÚvá degradált nyugati gondolkodásrendszerben mindent MAGUNKhoz mérünk. Ez nem is lenne annyira baj, csakhogy ebben a viszonyításban a felsőbbrendűség gőgjével magunkat tartjuk ETALONnak, mintha bármifajta ilyen-olyan evolúciós "gyártási folyamaton" kívül állnánk, és magunk lennénk az a természetfelettiség, amely igába hajtotta a világmindenséget, vagy legalábbis annak egyetlen galacsinját....
Induljunk ki ebből az ősi bölcseletből! (Avagy prehisztorikus történetírás is??)
Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
Míg első két kiemeltet testméretekben is lehetne természettudományosan és esetleg régészeti leletekkel igazolhatóan értelmezni, addig legutolsót, már bölcseleti elven is kellene. Melyik a fontosabb? Vannak testóriások, és vannak szellemóriások is. Mellelseg általában a kettő együtt, nem feltétlenül jár. Sem a szellemóriások testméretei (Joda mester?), sem a csatákban is szellemóriás hadvezérek. Általában ritkábbak a kis testméretű, magasságú ilyenek. Bár ez spec. Napóleonról nem annyira mondható el. És ugye Dávid és Góliát küzdelme. Erre mondjuk mi magyarok. Többet ésszel, mint erővel. Mi is az emberi óriásság alapismérve? Méret, avagy tudás és szellemiség? Erről Guliver is mesélhetne néhány dolgot. :-))
Sajnos olyan ÁLTALÁNOSSÁGBAN beszélsz a tudományról, hogy gyakorlatilag egybemosódik a ma tudományként jelölt valamennyi terület. Pedig a különbségek számottevőek.
Írod: "...A tudomány gyakran merevnek és ortodoxnak és oktalanul elutasítónak tűnik, ez azért van, mert szükségszerűen egy nagyon szigorú és komoly rendszer,.."
Nos valóban : MEREV is ORTODOX is, legtöbbször OKTALANUL ELUTASÍTÓ, de amit látni kell: mindezeknek teljesen más az alapja a természettudományokban szemben a társadalomtudományokkal / a BÖLCSELETivel/, még ha ez utóbbiak megpróbálják LEUTÁNOZNI, vagy legalábbis bevonni a természettudományos TÁMaszokat .
Ma már a tudományos MÓDSZERtanok vonatkozásában is több irányt vettek a vélemények.
Ez boszorkányüldözés. A jelenség, amit te a tudomány szemére vetsz, jó okkal tapasztalható és te egy szubjektív félreértelmését interpretálod, mi jellemzően a parakutatók és biznisz-ezo-kóklerek kedvence.
A tudomány gyakran merevnek és ortodoxnak és oktalanul elutasítónak tűnik, ez azért van, mert szükségszerűen egy nagyon szigorú és komoly rendszer, ami minél kevesebbet akar hibázni. Ha a tudomány kritériumainak megfelelő reformot akarsz (pláne paradigmát váltani), akkor fel kell kötni a gatyát. Mindenféle igénytelen, dilettáns, bugyuta teóriával nincs kapacitása foglalkozni és nem is látja értelmét teljesen korrekten. Átalában azok a csalódott dilettáns próbálkozók hőzöngenek és kiáltanak kígyót-békát a tudományra, akik képtelenek ezen a szinten tevékenykedni, nem tudnak egy olyan tudományos igényű dolgozatot alkotni, amire már felfigyel az adott szakma (és ugye itt még van egy nagy kérdés: hogy felvetés tartalma is valós, értelmes és érdemi legyen ugyebár)...
A tudomány azt mondja: parancsolj, bármely paradigmámat lehetőséged van kikezdeni, megkérdőjelezni, megpróbálni megcáfolni, lecserélni egy újra; de ezt tudományos igénnyel kell megtedd, megfelelő színvonalon. És ez abszolút korrekt és érthető!
Ilyen egyszerű ez. Egy profi sportversenyen is csak profi sportoló indulhat, nénike járókerettel nem igazán...
Ma már egy 10 éves is tudja, hogy a tudomány progresszív, fejlődik és kutat. Kész ennyi... Ebben benne van minden, amit te hosszan fejtegetsz. Igen. Egy fejlődő, kutató, önkritikus valami, az természetes, hogy ha kell, túllépi paradigmáit... Ez nem is volt kérdés. Régesrég túl vagyunk ezen.... Mi a probléma?
"--Természetesen nem lehet egy paradigmát, illetve az általa meghatározott normál tudományos tradíciót a végtelenségig fenntartani. Megesik, hogy a meglévõ anomáliák kiküszöbölése érdekében végzett megfigyelések és kísérletek újabb anomáliákat hoznak felszínre, vagy a régi, kisebb jelentõségûekrõl derül ki az idõk során, hogy valójában tolerálhatatlanok. Minél tovább, s minél többen vizsgálják ezeket a neuralgikus pontokat, annál több olyan problémára bukkannak, amelyek a paradigma fogalmaival és módszereivel értelmezhetetlenek, amelyek nem illenek bele a paradigma által vázolt képbe. Fontos hangsúlyozni, hogy a normál tudományhoz tartozó elvárásoknak nagyon fontos szerepük van az anomáliák felismerésében. Miután a paradigma nem csak a rejtvényeket jelöli ki, hanem azt is, hogy mik a várható megoldások, a kutató, aki tudja, hogy milyen eredményt vár a kísérlettõl, könnyen észreveszi, hogy valami nincs rendben, ha nem a várt eredményt kapja. Az adott paradigma módszereivel és fogalmaival végzett újabb és újabb megoldási kísérletek sikertelensége bizonytalanságot teremt a paradigma megbízhatóságát illetõen. A paradigma ekkor válságba kerül. A válság idõszakában a kutatások és megközelítésmódok nem konvergálnak, megváltozik a tudósoknak a meglévõ tudományos eredményekhez való viszonya. A korábbi konzervativizmust radikalizmus váltja föl, megszûnik a tradíció és a tekintélyek elismerése. Ezt a periódust Kuhn rendkívüli kutatások idõszakának nevezi. A rendkívüli kutatások fõ jellemzõje, hogy ekkor:
1) A kutatások ismét individuálissá válnak, ki-ki saját invenciója szerint választ megoldhatónak látszó problémát, s dolgoz ki ehhez egyéni eljárást. A kutatók nem kooperálnak, hanem rivalizálnak, ennek következtében sokasodnak az elméletek, paradigma-jelöltek, alternatívák.
2) Az individuális kutatás nem támaszkodik kidolgozott mintákra, nincs tradíció, nagyobb szerephez jut a próba-szerencse módszer. A tudósok sokszor véletlenszerû kísérletekbe és megfigyelésekbe kezdenek, ad hoc hipotéziseket kreálnak s azután próbálják ezeket tesztelni stb. A kutatásnak nincs egységes orientációja, a legalapvetõbbnek számító dogmák is kétségbe vonhatók, metafizikai kérdésekrõl lehet vitázni, gyökeresen új módszerek vezethetõk be...."
