Azért nem árt ha rákérdezel, hogy mekkor területet akarsz lekeríteni és milyen kerítésed van, mert nem biztos, hogy betonoszlopokra egyszerű a rögzítés......
Nyáron építettünk férjemmel egy kis kerti tavat. Érden lakunk és kutyánk rászokott, hogy megmártózik a tóban.... csak a halak nem bírják a társaságát. Olvastam valahol hogy mini villanypásztort lehetne esetleg tenni a tó köré, itt van is egy ilyen kutya villanypásztor szett:
Úgy néztem, ti is fennelleztek. Most van nálam 2 hónapja egy kis tacskóbébi. Ezzel a módszerrel kezdtem, de vannak kétségeim afelől, hogy jól csinálom-e. Újraegyesülést mindig csinálom. A könyv azt írja, hogy ilyen csöppnél (3,5 hónapos) nem kell kivárni az öt percet, meg nem is kell, hogy lefeküdjön, elég, ha leül szépen, és vár. Na ez működik, úgy tűnik.
Viszont nem tudom, hogyha vmi rosszat csinál, pl rángatja a bútorhuzatot, mit tegyek. Eddig az volt, hogy elhívtam, odaadtam a rágókáját, simi. Ezt megcsináltam háromszor, ha 4. alkalommal is visszament a bútorhoz, akkor kicsuktam. Először 10 perc, 20, majd sorban. Hát nem nagyon működött.... Most a bútorra felugrásnál csináljuk ugyanezt, de nem látszik eredmény. Ahogy visszaengedem, az első dolga, hogy megy fotelhoz, és felugrik. Úgyhogy újra kicsuk.
Mit kellene tennem? Nagyobb viselkedéses problémák nincs ennek vele.
2009. karácsonya táján minden magyar emberhez elérkezett a változás szele! A gleccserek, jégmezők olvadása már nem színes dokumentumfilm többé. Emlékezünk az egész napos hóviharra, a mínusz 18 fokra. Majd a négy nappal későbbi plussz 20 fokos nyárelőre.
Ideje felismernünk, hogy a közös jövőnkért itt kell tenni a mában, most. A környezettudatosságot nem lehet levenni a polcról, betenni a kosárba és kifizetni. Azt magunkban kell kialakítani!
Most nem szólunk a madarakról, az erdőkről, a kipufogó gázokról, az elpocsékolt energiafelhasználásunkról, a csomagolóanyagokról, a kommunális hulladékainkról, a felesleges vásárlásainkról.
Most a kutyákról szólunk! Több tízezrük él menhelyeken, ketrecben, a szerencsésebbje némi jó szóval, némi törődéssel. Több ezrük él utcákon, az éhhalál küszöbén, autók, kamionok, vonatok között állandó életveszélyben. Több tízezren élnek láncon, udvari portákon, elhanyagolva, élelem, orvosi ellátás, szeretet szűkében. Rettegésben, félelemben, bizonytalanságban, agresszivitásban, vagy teljes közönyben, méltatlan szerepben.
Ma elérkezett az idő, hogy észrevegyük, erről nem mások tehetnek, hanem mi magunk. Itt az ideje, hogy ma, gondolkodást váltsunk. Képesek legyünk egymással beszélni és megvizsgálni, én mit tehetek értük.
Be kell látnunk, hogy a kutyák tenyésztése tanulmányokat, pénzt, időt, szelektálást és minőségi követelményeket igényel. Meg kell értsük, hogy ők érző lények, akik ki vannak szolgáltatva nekünk embereknek. Mi hoztuk létre őket, nekünk is kell értük felelősséget vállalni.
Itt az ideje, hogy elfogadjuk a problémát és kitaláljunk különböző megoldásokat. A törvények, rendeletek és szabályok csupán időt húznak és altatnak. Eljött az idő, hogy felébredjünk mély álmunkból és megoldásokat keressünk, tettekkel! Ideje, hogy megvizsgáljuk mivel tudunk tenni itt a mában, hogy a sok problémára megoldások szülessenek.
Néhány maroknyi csapat igyekszik erőn felül tenni a kutyákért. Mentik őket, élelemhez, gyógyuláshoz és otthonhoz juttatni őket. Mind emellett szükség lenne tájékoztatásra, megelőzésre, és mindenek előtt gondolkodásmód váltásra. Ideje, hogy valami picit tegyünk értük is, csatlakozzunk hozzájuk. Éppen annyira ami nem erőn felüli, hanem ami jól esik. Nem várhatjuk egymástól, hogy megszakadjon, de jólesően adhatunk bele egy apró dolgot, hogy megszülethessenek a megoldások!
Van, akinek pénze van. Van, akinek ideje. Van, akinek szállítóeszköze, valaki jól tud kommunikálni, valaki ért a számítógéphez, valaki az internetet bújja, valaki szívesen ápol, valaki szívesen gyógyít, sétáltat, nevel. Valaki csak a másik emberhez szól, de a lényeg, hogy tehetünk valamit értük. El kell jutni az állatvédelemmel minden emberhez, hogy megelőzzük a felesleges szaporulatokat, a kóborlást, az utcára dobást, a kutyák ezreinek felesleges létét és halálát.
Szükségünk van nevelőkre, akik a gyerekeknek mutatják a jövő kutyatartásának elveit. Türelmes emberekre akik elmagyarázzák a chipeztetés és az ivartalanítás jelentőségét. Tettre kész emberekre, akik elhárítják a bajt, akik kimentik a rászoruló kutyát a legsanyarúbb körülményből, legnagyobb veszélyből. Szükségünk van egymásra, hogy meghalljuk egymás gondolatait. Még az is segítség, hogy meghallgatjuk az állatvédőket. Kezdetnek elég nézni és hagyni őket ahogyan teszik a dolgukat. Majd meglátva tettük jelentőségét, elismerve munkájukat, jó ha magunkénak érezzük már nézeteiket. A többi jön magától. Lassan megszületnek a cselekedetek, a tettek, a megoldások. Mi emberek, tudunk tenni a kutyákért, jobb sorsukért, európai körülményeikért!
Itt az ideje, hogy változzon a gondolkodásmódunk! A kutyákért, a környezetünkért, az emberiségért és egy új földért!
Kérlek, ne vedd tolakodásnak, de szeretnélek megkérni, hogy szavazz a kutyámra a szépségversenyen. Ajka városban indultunk, a kutya neve Mia, száma: 94.
Ezt is orvosolja a könyvben, örülök, hogy műkszik én most a gyerek kutyáimat próbálom nem elkapatni ez alapján. A mopszomat pár nap alatt leszoktattam az áhgyban alvásról, bár azért még próbálkozik:-) A második könyv sajnos nincs meg elektronikusan,de a pontos címe: Jan Fennel Tanuljunk meg kutyául.
Szval olvastam és kipróbáltam az ugrálás leszoktatást és műkszik!!!!!Két ugrás után rádöbbent arrébment és lefeküdt.Most a kaja adásásnál én eszem először az ő kajájukból(mintha onnan tenném), illedelmesen ülnek és nagyra nyílt szemekkel bámulnak rám: mi van????Szval tetszik és sztem nagyon is kivitelezhető. Így tehát elkezdtem...kössz a tippet, azt hiszem meg kéne venni a többi könyvét.....
Emily éjjel ugatott,(kóbor dögök miatt) kinéztem az ablakon , kinyitottam és megdícsértem, jó kutya és ezután bement a házába és csendben maradt...máskor órákig kell rá ordítozni hogy kussoljon már végre.Ettől olyan izgatott lettem, hogy nem ugat, nem tudtam visszaaludni. Pofátlan szokásait remélem mihamarabb elhagyja: ugrálás, szájon-nyalás, kézharapdálás és nyalás. Egyébként tudom, hogy okos a dög, mert nagyon hamar és könnyen tanul: már nem kellett ma veszekedni, hogy menjen be a kennelbe, magától bement, amikor kértem.
Kiváncsi vagyok segít-e. Nálunk az agár teljesen megváltozott, bár sajnos a család többi tagja nem foglalkozik a kérdéssel:-( Még a spicc keverékemet kell valahogy leszoktatni az állandó ugatásról, az is benne van, de vele tényleg csak lépésben haladok, de nem adom fel!
Lehet,hogy nem 100%-os a megoldás, de egy próbát megér és talán választ kaptok a kutya ilyen jellegű viselkedésére, az írónőnek is volt egy ilyen kutyája, azt még nem tudta kezelni , később rájött a megoldásra.
Írhatnál pár tippet....a könyvet megvenni lusta vagyok, oly sok ilysmiben csalódtam már...de ha írnál egy-két dolgot, amit kipróbáznék, akkor tán megerőszakolnám magamat és megvenném.Esetleg olyasmi nincsen benne, hogyan tanítsuk meg a dögöknek ne szarjanak a pázsit közepére????
Villanypásztor kész. Agár az első napot persze így is az utcán töltötte, viszont beleakadt kifele ugrásnál, így rendesen érezhette a villanypásztor jótékony, marasztaló hatását. Azóta bent van a kerítésen belül:-)
Akinek hasonló gondjai vannak kutyákkal javaslok egy könyvet: Jan Fennel Tanuljunk meg kutyául.Többekközt a szökésre is van terápiája és semmilyen fizikai hatás nem éri a kutyát. Sajnos mivel egésznap nem vagyunk itthon lassabban megy a pszichológia, de én mondom 6 kutyámál pár napja csinálom és működik:-)))
Nálunk is, bár mindig van vmi újdonság.Most annyi, hogy a kutyaház a kennelben elég közel van a fedett kocsibeállóhoz, így a "dög" felugrik a házára, és láttam amint felfelé kacsingat merre lehetne arrafelé kiszökni. Bár elég nagyot kellene ugrania, de ettől minden kitelik...sztem tud repülni is...és most azt várom, mikor jön rá, hogy a másik szomszéd felé még szabad az út.
Majd beszámolok róla természetesen.Amúgy egy alattomos dög:-) 9 hónapos koráig csak feküdt (futtatni sem tudtuk), meg sem szólalt, gyakorlatilag olyan volt, mint egy fantom.Aztán megtanult a többiektől ugatni és a sétáltatások, futtatások során idegen kutyákkal is találkozott, akikre nem átallot rámarni. Ma már szociálisabb főleg mert emberek is vannak a sétálótársaságban és emberekkel szemben meg egy nebáncs virág, félős őérzékenysége.Na ehhez tegyétek hozzá, hogy kiugrál a kapun és megtámadja a kintlévő kóbor, vagy sétáltatott kutyákat...Biztos a kissebségi komplexusát kompenzálja...
Na a változatosság kedvéért fokozódik az agár szökdösési mizéria nálunk.Tegnap felhívott egy utcánk beli hölgy, hogy az összes kutya kint van az utcán, meg persze az agár is és valami utcabéli elment feljelenteni minket a polgármesteri hivatalba ( a Jenőhöz:-))).Lestem nagy szemekkel, hogy az meg hogyan lehet, hiszen reggel megkötöttem az agarat a többi meg általában kerítésen belül marad, ha nincs hol kimenniük. Hazaérve látom ám, hogy vagy a kutyák, vagy egy kedves "jóakaró" bedöntötte a nagykaput az agár meg elszakította a pórázt amivel kikötöttem.
Az egyik fa "léc" megtekeredett sztem az esőtől és így egy hajszálnyit hozzáért a vezeték a vizes fához, mert amúgy műanyag távtartókkal van rá felfogatva. A szikraközt működni még én sem láttam...biztos műkszik?! A lényeg, hogy használjon ott ahol kell....kutyik vigyázzba!(és mindenféle betolakodó négylábúak)
Igen, csináltam egyet. Levertem az egyik cölöp közelében egy 8-as gömbvasat, ahol még nincs nagy belógása a vezetéknek. Kb 2 cm-t hagytam el. Nem tudom, hogy lesz-e értelme, majd meglátom.
"Még vmi: nekünk nem pattog, csak akkor ha vmi leföldeli, pl. a múltkor hozzáért ahhoz a facölöphöz, amin feszítve van(eltekeredett a léc?!) és akkor ott pattogott, amikor visszaigazítottuk abbahagyta"
Ezt nem értem. A fa cölöp nem földeli le, nekem az egész karámvezeték fa cölöpökre van kihúzva. No, mindegy.
Nálunk is volt macska baleset. Zárt ablaknál hallottam a süvöltést....Valamelyik fórumon olvastam, hogy valaki rálökte próbaképpen a kutyát a drótra, de olyan jól volt megfogalmazva, hogy jót nevettem rajta. Nem rég elkerítettem a kert egy kis részét, mert a kutyink letiporta a beültetett bokrokat: korallberkenye, kecskerágó miegymás: annyi nekik.Emily elfelejtkezett magáról és beugrott az elkerített részbe. Aztán észbe kapott, de ki már nem mert jönni, pedig nincs magasan a szimplán kihúzott vezeték. Ki kellett mennem és átpakolni rajta.....megvárta
Most csendben bontogatja a kutyaházat. De még mindig jobb, mintha a teraszt bontaná....
Ja! Neked van szikraközöd? Még vmi: nekünk nem pattog, csak akkor ha vmi leföldeli, pl. a múltkor hozzáért ahhoz a facölöphöz, amin feszítve van(eltekeredett a léc?!) és akkor ott pattogott, amikor visszaigazítottuk abbahagyta.Na jó mulatást
Amikor még dohányoztam, akkor történt, hogy a teraszról láttam, amint a szomszéd fehér cirmije a sötétben battyogott a kerítésünkkkel párhuzamosan, persze már nálunk (estére bejönnek a kuyták a házba). Gondoltam is, hogy pillanatok kérdése csupán és szegény kiscica is megtapasztalja az akkor éppen működő pásztor hatását. Hát, belemnt szerencsétlen. Azt a visítást...
