"A párt sem tudja, hogy épp hogy áll a párt, de majd most. Némi csúszással ugyan, de sikerült feltérképezni az MSZP állapotát. A hivatalos verzió szerint azért késett egy-két hónapot az MSZP átlámpázása, mert rosszul mérték fel, kit és hogyan lehet elérni nyáron. Bár a szociológiai felmérést összességében még csak egy nagyon szűk kör ismerheti (a megyei elnökök egyelőre csak a saját domíniumaikra vonatkozó adatokat kapták kézhez, illetve az utolsó elnökségi ülésen ugyan kitették az asztalra a dokumentumot, de még helyben vissza is szedték), a párt máris kritizál.
Kontrollált átvilágítás
Számos helyi erő úgy véli, hogy az átvilágítás aligha lehet reprezentatív, hiszen az eredeti elképzeléssel szemben a majd' száz pontos kérdőívet lobogtató biztosok nem kopogtak be minden alapszervezet ajtaján, csupán két-három emberrel konzultáltak választókerületenként. Hogy megáll-e a bírálat az kérdéses, az viszont biztos, hogy összesen vagy négyszáz interjúban faggatták a pártembereket az MSZP állapotáról. Az alanyokat egyébként a tagság javaslata alapján válogatták össze, így a felmérésben azonos súllyal esik latba egy képviselő és például egy helyben hangadó sportszakkör-vezető véleménye. Ráadásul a beszélgetéseket a tagságból verbuvált kontrollcsoporttal ellensúlyozták. Sokatmondó tény, hogy minden választókörzetben akadtak véleménykülönbségek a hivatalos megkérdezettek, illetve a kontrollcsoportok között.
Az országos központ leginkább a politikai akcióképességre volt kiváncsi. Többek között azt feszegették, hogy egy-egy szervezet két nap alatt hány párttagot, aktivistát és szimpatizánst tudna mozgósítani. (A kérdésnek a népszavazás közelsége ad különös aktualitást.) Mindenestre az MSZP vezérkara azt szeretné, hogy amikor a párt alapérték-bizottsága nemsokára kirukkol a "hogyan tovább szocialisták" elméleti alapvetéseivel, akkor ez a dokumentum a gyakorlati ügyekre, magyarán a működési visszásságokra is térjen ki. Ez pedig nem csak elméleti kívánság, hiszen a javaslatcsomagot pártvitára bocsátják, ha pedig a tagság például kongresszust követel, akkor ott keresztülnyomhatják a párt hatékony működéséhez szükséges központosító intézkedéseket. (E szempontból egyébként kifejezetten kedvező, hogy egyre-másra pattannak ki a büntetőügyekig fajuló helyi tagszervezési balhék, például Kőbányán, Zuglóban.)
Bár az MSZP átvilágításának nem célja a szervezetek leminősítése, sommás következtetések azért születtek, például hogy a tagság harmada a pártból él, a szervezetek egy része pedig inkább egy döcögős szabadidőklubhoz hasonlít, mintsem helyi politikaalakító műhelyhez, illetve a helyi vezetőket a helyi hatalmi csaták kötik le, míg a "talpasok" építkezni akarnak. Vágyuk egyébként - legalábbis részben - teljesülhet, hisz az MSZP szépen sorban rakja egymásra a kommunikációs téglákat vidéken. Például nagyjai háromszáz városban, és ezer kistelepülésen roadshowznak.
Gyurcsányt akarták utálni, a házelnököt sikerült
Ezek a terápiás beszélgetések egyébként már kézzelfogható hasznot is hajtottak Gyurcsány Ferencnek, mégpedig paradox módon Szili Katalin jóvoltából. A házelnök ugyanis meglehetősen hibás ütemérzékkel kezdte mószerolni a kormányt. A tempó azért volt rossz, mivel a forgácsolódó népszerűségű MSZP nagyon akart utálni valakit, nevezetesen a pártelnököt, de Szili antiszociális nyilatkozatai után Gyurcsányék sikerrel tolták rá a szoci keserűséget az országgyűlés elnökére, minek kézzel fogható bizonyítéka, hogy a Nagy Párbeszéd fórumain a népek maguktól csepülik a vidéken egyébként igen erősnek tartott Szilit.
Persze ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs már "kárhoztassuk a kormányfőt" hangulat. Hogy mit érnek a pártelnöknek szóló odamondogatások, azt egyébként a szocialista marsallbotot Hiller Istvánnak átadó Kovács László esete jelzi. Ugyanis a pártban szinte nem tekintették embernek, aki nem szólt be Kovácsnak, aki mégis csak akkor köszönt le posztjáról, miután az egész hatalmi struktúra átrendeződött alatta (lásd: Medgyessy Péter bukása). Jelen esetben viszont a pártelnöki és a kormányfői székben egyaránt Gyurcsány ül.
Boldog-boldogtalan alulfinanszírozottság
Ám az, hogy az MSZP a népszavazási kampány előtt megpróbál némi teljesítményt kicsiholni régi struktúrájából (és elkölt néhány tízmillió forintot), egy kis népszerűség-javulást hozhat, de érdemben nem oszt, nem szoroz. Valódi változást csak a szerkezet alapvető módosítása, és ezzel párhuzamosan új szervezetek létrehozása jelenthetne.
Első lépésként rendbe kellene tenni a belső pártfinanszírozást. Az MSZP évente jelenleg mintegy 3,5 milliárd forint állami támogatásból gazdálkodhat: egy milliárdot szakít a frakció, egy milliárd forintot söpör be a párt, illetve mintegy 0,5 milliárd forinttal kalkulálhat a Táncsics Mihályról elnevezett alapítvány. Bár a szigorúan vett pártbevételek 20 százaléka az épületbérlésekre, újabb 20 százaléka pedig a nemzetközi kapcsolatok ápolására megy el, ez a summa - állítják az MSZP pénzügyi helyzetét ismerők - szűkösen elegendő lenne a nagyobbik kormánypárt feszes, de nem szűkös működtetéséhez, még úgy is, hogy a Táncsics Alapítvány nem költekezik jelentősen, hanem a pénz nagyobb részét "elvermeli".
Ennek ellenére a pénzosztás meglehetősen rapszodikus, egyes területeket szépen kistafíroznak, máshol alig csurran-cseppen valami. És persze a pártpénztárnok elemi érdeke, hogy fenntartsa az alulfinanszírozottság látszatát, hiszen csak úgy maradhat erős, ha a különböző szervezetek elhiszik, hogy csak a őt tud keríteni valami pénzmagot. Kormány közeli forrásaink ugyan úgy kalkulálnak, hogy a párt még a tél végére normatív alapúvá teszi a juttatásokat, azaz taglétszám és projektek függvényében érkeznek a támogatások, de ezt sokadszor harangozzák be Gyurcsány pártelnökké választása óta.
Igaz, most az új pártfinanszírozási törvényjavaslat (ami normál évben a jelenlegi summa triplájára, választási esztendőben pedig négy és féleszeresére duzzasztaná a pártok állami járandóságát) alapjaiban írja át az MSZP könyvelését, a jövőben nem tartható fenn az alulfinanszírozottság látszata, így automatikusan gyöngül a pártelnöki pozíció is, feltéve ha a parlament áment mond a tervezettre.
Felére fogyott aktivistahad
A második alapvető változtatás a struktúra megforgatása volna. Azaz már most ki kellene építeni a 2010-es választásoknak nekifutó kampánystáb-hálózatot. Magyarán a választókerületek képviselői mellé rohamtempóban ki kellene választani a kampányfőnököket. Ez - vélik a szocialisták - azt eredményezhetné, hogy a mindennapok kommunikációját (lásd: reformmagyarázat, fejlesztések kormányhoz kapcsolása) is ez a csapat vihetné, nem pedig a gyakran alig-alig működő, az akciókhoz analfabéta helyi szervezetekre hárulna a feladat. Persze hiba lenne az országos kommunikációban működő egy "ember, egy stáb" (értsd: Gyurcsány és a kabinet) modellt egy az egybe átemelni, ugyanis vidéken hiányzik a helyi médiahátszél, tehát az egyébként felére fogyott aktivista tábort is mozgásba kell hozni.
Tanult a Fidesz
Az a miniszterelnöki kezdeményezés, miszerint megyénként egy ember figyelje a Fidesz önkormányzati takarítását, és a kirugdalt embereket próbálják az MSZP uszályába keríteni, sokak szerint hamvába holt. Mert az ugyan tény, hogy a kiebrudalt intézményvezetők és képviselők valóban véleményformáló kisközösségi hangadók, ám mivel tavaly ősszel a párt nem segített rajtuk, mára jórészük eltávolodott az MSZP-től. (Ráadásul egy, a nagyobbik ellenzéki párt jogsértéseit feltáró médiakampányt sem lehet rájuk építeni, ugyanis a Fidesz tanult 1998-ból, s immár - magyarázzák balos prominensek - jogszerűen, gyakran jelentős lelépési pénzzel söprűzi ki az embereket.)
Fenébe a szóvirágokkal
Ahhoz, hogy a fent vázolt kommunikációs struktúra hatékony legyen, az országos központ megerősödésére is szükség van, magyarán arra, hogy valós programokkal és feladatokkal ismertesse el primátusát. Pro forma ugyan soha nem ülésezett ennyit a szűk és a kibővített vezérkar, de sokat mondó tény, hogy a megyei elnökök bevonásával zajló értekezletek témái sokszor nem jutnak el a tagságig. "Egy-egy ilyen dzsembori után a megyékben is össze kellene hívni a vezetőséget, hogy tolmácsoljuk az aktuális irányvonalat, de hívja a fene, minek untassam őket szóvirágokkal" - formál lesújtó véleményt több megyei elnök. Sőt a csúcsszervben sem dúlt mindig az együttműködés, jó példa erre Gyurcsány és Juhász Ferenc vitája.
Juhász: nem jövök át
A pártszervezésért felelős elnökhelyettest a kormányfő arra kérte a Magyar Gárda alakulásakor, hogy állna ki, s ítélné el jól a szélsőséges szervezetet. Juhász azonban hárította a felkérést, forrásaink szerint nagyjából azzal az indoklással, hogy "a Péter szerint én úgysem jövök át". (Az ügy előzménye: egy feladat-kiosztó értekezleten Baráth Péter, a miniszterelnöki kabinet főigazgatója azt kérdezte, hogy "ki a fasz az a Juhász Feri".) Számos szocialista szerint Juhász visszautasítása nonszensz, ám azt jól jelzi, hogy komoly gondok adódnak a pártfegyelemmel, ha a pártelnök a helyettesét sem képes egy ilyen kérés teljesítésére rászorítani.
Viszont az is igaz, hogy az utóbbi egy két-hétben mocorogni kezdett valami a szocialista vezérkarban. az immár nem csak kötelességszerű elnökségi üléseken mindenki önkritikát gyakorol, ígéri, jobban beleáll a saját területébe. Juhász és Puch László pedig egyre gyakrabban tanácskozik arról, miként forgatható meg a pártstruktúra. Minimálprogramként a helyi erőket, képviselőket és szocialista vezetőket tréningeznék, ugyanis azt már felismerték, hogy egy honatya szelektáló, reagáló képessége, illetve gyakran informáltsága sem haladja meg az átlagemberét."
