"Szumír ur-ur ’sakál, vallási szereplő’ (vö. ordít, mint a sakál). Sakál szavunk az ākilu közönséges sz-elővetéses változatának látszik"
A Szászánida-kor előtti nyelv zoroaszteri változatát pahlaví-nak (pehlevi) is nevezik, amelyet gyakran a középperzsa szinonimájaként is értenek, de pontatlan kifejezés.
Shoghal[twlk] /tōrag/ (Mackenzie, 2011 p. 148) = sakál
...and when jackal arrives, he protests against the smallest fear (Bahar, 2011 p. 100)
...the hunting panther, the hyena, and the fox which they also call the jackal, they are the cave diggers... (Bahar, 2011 p. 100)
In Avestan: raoža- (Bartholomae, 1904 p. 1496). Chorasmian: šk'ryk (Hasandoust, 2010 p. 258). Khotanese: rrūvā¦sa- (Bailey, 1979 p. 367). Buddhist Sogdian: šk'r'k (Gharib, 1995 p. 372). Sanskrit: crgā¦lae- (Abdollahi, 2002 p. 541), and śrg¦lá- (Mayrhofer II, 1996 p. 652).
Description The term jackal is derived from the Sanskrit root crg¦ālaé which has changed into the Pahlavi form of šayā¦l. The same pronunciation with little difference, then, has been recorded in Dari Language (Middle Persian). Pourdavoud believes that the term shaghāl (Jackal) is not a Persian term and has been transferred from Babylonia. He, regarding the same issue, observes that: “the term pup which is used in Persian to refer to the baby of a dog is the same as Tureh meaning jackal” (Pourdavoud, 1999 p. 218). He, besides, when discussing the root of Tureh, opines that: “tauruna- is an adjective; it means young and has been used to address both the babies of human beings and animals. Of the same root is the term Tureh which is the Persian equivalent for Jackal” (Pourdavoud, 1999 p. 217). In Bundahishn, the jackal is considered of the “wolf- species” and of wild animals, yet it is placed in the lowest rank of this group and is described as lilylivered: “That flock of sheep remains very boldly with which the dog is. He protects against the greatest fear when the lion arrives and against the smallest fear when the jackal arrives” (Bahar, 2011 p. 79). Above all, in Bundahishn, in one of the sentences, both Tureh and jackal are used to address the same animal: “.... other wolf-species such as the tiger... and the Tureh which they also call the jackal” (Bahar, 2011 p. 100).
Sakál-nak nevezik a kutyafélék családjában a Canis nem három (néha négy) fajának tagjait. Első írásos említése a magyarban ezen a néven 1792: „úgy uralkodtak, mint a’ sakalok” (TESz.). 1799-ben sakál (Fábián). 1815-ben sakál (Pethe). Óindiai eredetű állatnév, amely a perzsa sagál, majd a tör. çakal és a fr. chacal révén terjedt el, a magyarba a ném. Schakal ’ua.’ (W.) közvetítette. A szanszkrit eredetű sagál, szagál arab közvetítéssel honosodott meg Európában. Az, hogy nem belső keletkezésű vagy szomszédainktól átvett jövevényszó, azt sejteti, hogy eleink más néven ismerték az állatot, vagyis rá is vonatkozhatott a toportyán és a nádi, illetve réti farkas megjelölés. Nemzetközi szó, további megfelelő az ang. jackal, ol. sciacallo, sp. chacal (uo.), blg. чакал, or.шакал(EL.) stb.
Jackal:c. 1600, from French chacal, earlier jackal, from Turkish çakal, from Persian shaghal, from or cognate with Sanskrit srgala-s, literally "the howler."
Igen, ezzel egyet értek, több nyelvből is lehetne hozni hasonló példákat, ahol váltakozik az s és az sz a magyarhoz képest.
De van erre még példa az akkád nyelvben is, például:
masû : ang. ’wash’, magy. ’mos, mosó'
šaggaštu, šagaltu *: ang. ’slaughter’, magy. ’szaggat, mészáros’. Vö. szaggat
Nem is ezzel van problémám, inkább az foglalkoztat mostanában, mi az eredete a közös szavaknak. Az akkád sémi nyelv, ezért ezek a szóhasonlóságok, vagy azonos etimonok magyarázatra szorulnak. Van elképzelésem, de azon még dolgozni kell.
Ja, és ahogy a török nyelvek többségében is sz van sok helyütt, míg a csuvasban és magyarban s, úgy ez más nyelvek rokon szavaival kapcsolatban is érvényesülhet a nyelvünkben.
"némileg bonyolítja, hogy a szókezdő ’s’-t az akkádban ’sz’-nek kell kiejteni"
Tudom, és hacsekkal mindig jelzem, ha /ʃ/ fonémáról van szó.
A sakkujelentése ugyanúgy 'süket', de átvitt értelemben 'ostoba, buta, félnótás, szellemi fogyatékos' is, vö. magy. süke, sike, melyeket a TESz a süket rövidítésének tart a lüke, hülye, gügye mintájára.
Semmi sem kizárt, de némileg bonyolítja, hogy a szókezdő ’s’-t az akkádban ’sz’-nek kell kiejteni, így a helyes magyar olvasata „szukkuku”. Talán érdekes lehet a szó második fele is, a „kuku’, aminek nem találom a saját önálló jelentését, csak a magyar nyelvben ismert a ’kukul, megkukult’ alak, ami a némákra vonatkozik inkább. Van egy másik ismert alakja is a szónak, a sakkuku.
„A görög fordítás szerinti kamilosz-t (κάμιλος) nézhették be kamélosz-nak a másolók.”
Ha elhagyjuk a görög ’osz’ végződést, megkapjuk a ’kml’ gyököt, amelyik az akkád ’ ’gml’ gyökre vezethető vissza.
Az akkád gamlu ’görbe bot, pásztorbot’, megjegyzem, sumér jövevényszó (gam) az akkád nyelvben. Hasonló a magyar ’gamó’, jelentése kampós, horgas végű bot. (Ister-gam = Dunakanyar)
A púpos teve akkád elnevezése gammalu. Az ugariti gml jelentése (sickle) sarló. Így a ’gml’ gyök egyértelműen a görbeséggel kapcsolatos.
A gaméla láthatóan rokon a kamélosz-szal, és valóban: Old English camel, perhaps via Old North French camel(Old French chamel, Modern French chameau), from Latin camelus, from Greek kamelos, from Hebrew or Phoenician gamal, perhaps related to Arabic jamala"to bear."
The Babylonian Talmud applies the aphorism to unthinkable thoughts. To explain that dreams reveal the thoughts of a man's heart, the product of reason rather than the absence of it, some rabbis say:
They do not show a man a palm tree of gold, nor an elephant going through the eye of a needle.[1]
A Midrash on the Song of Songs uses the phrase to speak of God's willingness and ability beyond comparison, to accomplish the salvation of a sinner:
The Holy One said, open for me a door as big as a needle's eye and I will open for you a door through which may enter tents and [camels?].[2]
Rav Sheishet of Nehardea applies the same aphorism to the convoluted reasoning for which the sages of Pumbedita were evidently famous: "Are you from Pumbedita, where they push an elephant through the eye of a needle?" (Baba Metzia, 38b).
Christianity
"The eye of a needle" is scripture quoting Jesus recorded in the synoptic gospels:
I tell you the truth, it is hard for a rich man to enter the kingdom of heaven. Again I tell you, it is easier for a camel to go through the eye of a needle than for a rich man to enter the kingdom of God. When the disciples heard this, they were greatly astonished and asked, “Who then can be saved?” Jesus looked at them and said, “With man this is impossible, but with God all things are possible.” Matthew 19:23-26
Parallel versions appear in Mark 10:24-27, and Luke 18:24-27.
The saying was a response to a young rich man who had asked Jesus what he needed to do in order to inherit eternal life. Jesus replied that he should keep the commandments, to which the man stated he had done. Jesus responded, "If you want to be perfect, go, sell your possessions and give to the poor, and you will have treasure in heaven. Then come, follow me." The young man became sad and was unwilling to do this. Jesus then spoke this response, leaving his disciples astonished.
Cyril of Alexandria claimed that "camel" is a Greek misprint; that kamêlos (camel) was a misprint of kamilos, meaning "rope" or "cable".[2][3]
Gate
The "Eye of the Needle" has been claimed to be a gate in Jerusalem, which opened after the main gate was closed at night. A camel could only pass through this smaller gate if it was stooped and had its baggage removed. This story has been put forth since at least the 15th century, and possibly as far back as the 9th century. However, there is no widely accepted evidence for the existence of such a gate.[4][5] There is actually a small gate in Jerusalem called "eye of a needle". It can be found in the Russian Church, in the Old City of Jerusalem, but was built in the 16th century, and clearly has nothing to do with this passage.
Variations on this story include that of ancient inns having small entrances to thwart thieves, or a story of an old mountain pass known as the "eye of the needle", so narrow that merchants would have to dismount from their camels and were thus more vulnerable to waiting brigands. There is no historical evidence for any of these, either. This also ignores the explanation given in Matthew 19:26 :“With man this is impossible, but with God all things are possible.”
It is easier for a rope to enter through the eye of a needle than for a rich man to enter into the kingdom of God. - Mark 10:25 KJV
Whereas ܓܐܡܠܥalways means “halter” and ܓܐܡܠܐ means either “Camel” or “Beam”.
Oddly, when the Greek biblical redactors began translating the original Aramaic texts into the Kioné, they misunderstood the meaning of the Aramaic "ܓܐܡܠܥ" (‘GaMLA’), which refers to a halter, which according to the American Heritage Dictionary, “a rope or strap with a noose or headstall for leading or restraining horses or cattle.”; and instead translated the meaning of the word ܓܐܡܠܐ thus replacing the logical “halter” with an illogical and absurd camel (i.e. the handsome desert animal). In the time of Christ, however, the halter would be wound through a large iron eye to "hitch" the animal to which it was attached. Thus, the idea of a halter passing through the eye of a needle would be familiar to the action of threading the halter through the hitching post. Thus, in the Gospel, where the word ܓܐܡܠܥ is used, the statement makes logical sense, and brings to mind the familiar gesture of both hitching an animal and threading a needle.
You can see this rather silly error of the Greek perpetuated in the English of the NIV versions of both Mark and Matthew:
Mark 10:24-25 NIV
The disciples were amazed at his words. But Jesus said again, “Children, how hard it is to enter the kingdom of God! It is easier for a camel to go through the eye of a needle than for someone who is rich to enter the kingdom of God.”
Matthew 19:23-25 NIV
Then said Jesus to his disciples, “Truly I say to you, that a rich man shall hardly enter into the kingdom of heaven. And again I say to you, it is easier for a camel to go through the eye of a needle, than for a rich man to enter into the kingdom of God.”
From the Greek perspective then, Jesus was creating a logical absurdity - since under no circumstances can you ever get a camel (or even all of the blood and hair of a mechanically decimated camel) through the eye of a needle – the implication being that it is impossible for a rich man to get into heaven. This is yet another instance of the Deceiver working through the Greek to distort and dispel the real message and power of Jesus.
Hope however comes from the original Aramaic text. For the rope of a halter can always be disentwined slowly and painstakingly, into smaller and smaller cords, until each piece really could be strung through the eye of a needle. We really can choose to undo what binds us, disentwine what parts of this word have been twisted together around us and hold us back from our desire to follow God.
And even though the Greek words καμήλα (camel) and καλώδιο (a rope) and the Aramaic word ܓܡܠܐ, are all derived from the Hebrew גמל, Aramaic has only one split word to mean beam and camel, whereas the Greek has two separate words with separate spellings, and thus it is much more likely that the problem originated with the initial Aramaic split word, than with a mispronunciation of the Greek as some Greek Primacists claim, and is not at all unlikely that the similar Aramaic word meaning halter could have been misspelled in multiple copying. Especially if the scribe were accustomed to reading a line, then turning and writing it. The soundex would would be easy to plug in.
Dr. George Lamsa, in his translation of the Peshitta, changes ܓܐܡܠܐ to mean “rope” rather than its meaning of “camel” or “beam”. He had two reasons for doing this, both of which are wrong. First, he was acting on the supposition that it made more sense for a rope, something akin to a giant piece of thread, to pass through a needle, than a “halter” would. Secondly, he asserts that the rope was made of camel hair, and for this reason, in this instance, it means rope. That would be ‘translation’ according to what the translator believes makes the most sense, rather than what the words actually say. The most likely scenario is that in the multiple copying of the text, at some point, an ayin was changed to an alap based upon the sound of the word in the West Syriac dialect, which effectively changed the meaning of the word from “halter”, to “camel”, thus perpetuating the Greek’s mistake.
The Armenian Church, which was founded in the third Century by Aramaic speaking Christians from the region of Palestine has consistently translated this as մալուխ (‘malukh’), which means “cable” (Edmond, page 32), and not ‘camel’.
Saint Cyril of Alexandria speaking only in regard to the Greek text, claimed that the use of "camel" was a kamêlos (camel) was a misprint of kamilos, meaning "rope" or "cable".[2][5] all early manuscripts and quotations in the western church fathers from the 3rd through to the 8th centuries have 'camel' not 'rope'.
But there is more, much more, and a more precise reading. As it turns out, in Hebrew גמל (‘gamel’) can mean “bounty” or “possessions”. This is because the book most used and looked to for the Jewish liturgy of the time, Tehillim (Psalms), there are several passages that use this word, or a variation thereof, and would have been quite familiar in a liturgical (and thus deeper and more heartfelt) sense. Psalm 13:6, Psalm 116:7, Psalm 119:17 all use the word to refer to bounty, reward and possessions. For instance: לָמָּה יִגְמְלֵנִי הַגְּמוּלָה הַזּאֹת - ‘Lama yigama yigmaleni hagamula hazot?’, which translates as “Why have you rewarded me with this bounty?” There are also similar references in Samuel and the prophets.
Taking this into consideration, Jesus’ actual intention was likely to have been: “It is harder for a rich man to enter the kingdom of heaven than for all his possessions to pass through the eye of a needle." Which gives much more meaning to Peter's response to Him, “We have left all we had to follow you!” (Luke 18:28*)
Thus indicating that he and the apostles had no “bounty” remaining to pass through the eye of a needle. In this context, Peters response is not quite so baffling and out of place, and teaches us what we must do now if we are to claim a calling as Christ’s children.
The many Greek errors on which the “church fathers” relied for their philosophy leave much to be desired and only confusion can come from them.
Some in an attempt to explain this passage, actually claimed that the “Eye of the Needle” was one of the gates which led into the city of Jerusalem.
The gates are clearly mentioned by name in Nechemyah and Shmuel, as well as being outlined by Josephus, and discussed at length in the Talmud.
The number of gates has changed through the centuries, but at no point was one referred to as "eye of the needle".
Cheese/Dung Gate (Shepoth/Ashpoth)
the Fountain Gate
the Valley Gate
the Corner Gate
the Gate of Benyamin/Ephrayim
the Prison/Archers Gate
the Sheep Gate
the Old/Middle/Upper Gate,
the Fish Gate
the Horse Gate.
At later times after the destruction, there were four:
the Gate of Abraham,
the Gate of David
the Gate of Zion
the Gate of Jehoshaphat
In modern times, there are eight:
the Zion Gate
the Dung Gate
the Gate of Mercy
the Lion's Gate
Herod's Gate
the Damascus Gate
the New gate
the Gate of Jaffa
From the Matthew Henry commentary (A Protestant, mind you): "From taking a too literal view of the passage, some commentators have invented a gate at Jerusalem, low and narrow, designed only for foot passengers, which was called "the needle's eye.""
His commentary is not the only to chide those that "invent" gates to make sense of the Gospel.
As for the Protestant "gates" interpretation, the Greek camel and Lamsa's bizzare "rope trick", I can only say that these are just a repetition of the same redacted statements of the Messiah that the Greeks have been repeating since they translated their scriptures from the original Aramaic texts back in the early third century A.D. - Error after error, compounded into a new theology that with the fall of the Nazarani churches a thousand years later, became the dominant philosophy of the western world. It's time however for us to return to the true faith as taught by Jesus and His Apostles in their original language.
Alexandriai Szent Cirill vonta kétségbe a görög fordítás helyességét, szerinte a kötelet jelentő kamilosz-t (κάμιλος) nézhették be kamélosz-nak a másolók. Mások szerint "a tű foka" a város fő kapujában egy kisebb kapu, amit éjszakára nyitva hagytak, és ezen csak úgy tudott egy nagyobb állat (a zsidó hasonlatokban nemcsak teve, hanem pl. elefánt) áthaladni, ha a csomagot lepakolták róla. Ilyen nevű kapu tényleg van Jeruzsálemben, az orosz ortodox egyházi városrészben, csak azt jóval később építették - bár attól még, hogy 15-16. századi a hagyomány, illetve az építmény, az elnevezés lehet ősi eredetű. Egy harmadik verzió szerint az arámi szöveg gamlá-ját (ܓܐܡܠܥ=kötöfék) keverték össze a gamélá-val (ܓܐܡܠܐ=teve; Gaugaméla = Teveháza).
The Kudurru of Gula is a boundary stone (Kudurru) for the BabyloniangoddessGula. Gula is the goddess of healing. It is from the 14th century - 13th century BC KassiteBabylonia, and is located at the Louvre.
The Kudurru of Gula shows Gula seated on her chair with her dog adjacent. Another side of the kudurru has registers representing symbols of gods, and also sections of cuneiform text.
Kudurruwas a type of stone document used as boundary stones and as records of land grants to vassals by the Kassites in ancient Babylonia between the 16th and 12th centuries BCE. The word is Akkadian for "frontier" or "boundary" (cf. Hebrew גדר "gader", fence, boundary; Arabic جدر "jadr", جدار "jidar" 'wall'; pl. جدور "judūr").
A következtetésed hibás.. az ősvallás a kereszténység... Mózes a leviket megmosta, és szívüket metélre körbe szeretettel....
A zsidó szó meg sincs említve az ótestamentum feléig...
Tehát a kereszténység eljövetelét nem tudta megjósolni... ha a levi Dávidházi királyi család legyilkolásáig kereszténység volt Szamariai izraelben... és csak Salamon után lett a vallásból hit...
A Bibliában olvasunk egy ilyen becsületes, erkölcsös, gazdag emberről, aki szintén azt gondolta, hogy tetteivel érdemelheti ki mennyei helyét. Ezért odarohant Jézushoz s leborulva előtte kérdezte meg tőle, hogy mit kell tennie, hogy üdvözülhessen? A Márk 10:17-30-ból idézem történetét, melyben Jézus útnak indult, s ekkor: "...odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus így szólt hozzá:...Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat!" Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." Jézus... megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a Mennyben: azután jöjj, és kövess engem." A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor... így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!" A taníványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt ... "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni."
Az Lilit volt a szabad gondolkodású független Nő... aki Istenné lett.. belőle származi az ELLÁ, Élet, Illés, ISTAR szavak.. akiknek égi szekerét tüzes fehér lovak húzták!
Achád is pont akkora terület volt, mint asszíria, babilónia, vagy sumer... nem csak egy várost jelölt.. ott számtalan nyelvjárás és dialektus is lehetett, attól függően, mennyire volt elterjedt az írás...
Az ótestamentum időszámításunk után kb 600 évvel született, írták meg... bármilyen hihetetlen, a szamaritáriánusok 5 könyvén kívül, újabb mint az új testamentum..
Sajnos Nagysanyi előtt nem volt Egyiptom.. Kemet volt.. így minden egyiptomi történet mese..
Bábel tornya is csak Nagy Sanyi után lett lebontva.. tehát már ez a történet is évszázadokkal utána született, amikor az emberek már nem ismerték ezeket a történeteket...
Így az ótestamentumban levő történetek... valóság tartalma igen megkérdőjelezhető... nem lehet tudni.. ezer évvel később mi alapján készítették el őket.. jah egy valamit azért lehet... hogy az antiszociális sérülteket kiválogassa a szociálisok közül...
Csak annyit tennék hozzá, hogy egy "hívő" (bármiben hívő) mindeneserte azt gondolja, hogy amit ő TUD (az előző nemzedékek tapasztalataiból, a csillagok vándorlásából az égen, az eddig ott nem élő állatok, növények hirtelen megjelenéséből, stb.)
azt mind az ő isten(i) hozták a tudtára. Tehát ő, a saját szemében nem "szélhámos", hanem igaz ember:-).
Ugyanezt mondhatjuk el pl. a hivatásos nyelvészekről is, akik többségükben HISZNEK: a professzoraiknak, a tanulmányaiknak, s abban, hogy "ha ennyire nem úgy volna, lehetetlen, hogy mások már nem jöttek volna rá"... stb.
A tudományok embere, a tehetségtelen többség, ugyanígy HISZ.
S a tehetséges(ebb)? Olyanok is vannak azért:-). Azok meg először is megélni és a gyerekeit felnevelni akarják. Tehát nem rúgatják ki magukat az állásukból, hogy a nyelvészeti diplomájukkal elmehessenek... söpörni.
Nem hiszem, hogy Ezékiel könyve már Egyiptom bukását tartalmazná. Már csak azért sem gondolom, mert több év eltéréssel jegyzi ismételten ugyanazt a dumát:"elsötétítem az eget, kiirtom, felperzselem, leigázom, stb. és majd megmutatom, hogy én vagyok az úr" aztán úgy tünik, akkkor sokminden nem jött össze ebből, hiszen akkor nem kellene újra és újra fenyegetőzni. Ennél sokkal érdekesebb, hogy a fenyegetőzéshez az "úr" olyan természeti jelenséget használ, ami tőle függetlenül is be kellett hogy következzen, amennyiben jól számolt.
3. A régies és az "új" (már az ókorban új) jövő idő együttes használata hitelteleníti Ezékielt - legalább annyit belőle, hogy a teljes szöveg egyidőben keletkezett volna.
köszi az elemzést. Konkrétan ezeken a jövő időkön én is megütköztem, de Ezékiel hitelességét más módon próbálom megközelíteni, mivel egyébként meglehetősen pontos kronológiai váza van a szövegnek. Ráadásul az idézett két sor szerintem egy napfogyatkozást és egy holdfogyatkozást ír le.
Ezékiel Ez 32.7 A magyar fordítás (Károlyi is, meg az is, amit Te adtál, lényegében nem kifogásolható. MÁS problémák vannak Ezékiellel, de előbb a magyarosan fonetikus kiolvasás és a szószerinti fordítás: 7. Ve-kiszíti b’kabotchá samáim, ve-hikdad’ti et kohavéhem semes b’anán akaszenu ve-jaréah lo jire oro.
Nap ban-felhők én-borít és-Hold nem látszik fénye.
8. Kol m’oré or b’samáim akdidem alécha ve-natáti hósech al-arcechá n’om Adonáj J’hve.
Minden világító fény ban-égbolt fogom elhomályosítani (valódi jövő idő, mint ma) terád, majd-adtam sötétség rá-országod – mondta Uram Jahve.
***
Problémák: 1. Ezékielnél a keresztény vallás (úgy látom az internetből) Jézus eljövetelét látja bejósolni. Ezt a zsidók, mivel szerintük MÉG nem jött el a Messiás, nyilván nem ismerik el.
2. Az én Károlyi Bibliámban a 32. fejezet címe: Az Egyiptomi Király romlásán lejendő siralom.
Megjegyzésem: miért pont az egyiptomi királySÁG (birodalom) bukása - a babiloni fogság idején? Legalábbis itt nincs is szó Egyiptomról. (A héber Ószövetségben ezek a kis fejezetcímek sincsenek benne.)
3. A régies és az "új" (már az ókorban új) jövő idő együttes használata hitelteleníti Ezékielt - legalább annyit belőle, hogy a teljes szöveg egyidőben keletkezett volna.
Ez 32.7 Ha majd kioltom életedet, beborítom az eget és elsötétítem csillagait. Befödöm felhővel a napot, s a hold nem ad többé világosságot. Ez 32.8 Az égen minden égitestet elsötétítek miattad, és sötétséget hozok földedre - mondja az Úr, az Isten.
