Keresés

A lovaglás tökélyre fejlesztői Padányi szerint a kaššuk voltak, David I. Owen azonban már egy III. uri dinasztia idejéből való sumír pecséthengeren felismerni véli a lovaglást (Šu-Szín király állatbeszerzőjéé lehetett hajdanán ez a lelettárgy). V. I. Sarianidi is közöl egy baktria-margianai pecsételőt vagy két-háromszáz évvel későbbről, tehát már a kasszita időszakból.

Ez is a kašukat megelőző korszakból való: óbabiloni férfi kis termetű szamáron vagy öszvéren üget

Kerámiaplakett Larszából a Kr. e. II. évezred elejéről

Magassága 6.2, szélessége 5 cm

P. R. S. Moorey

Pictorial Evidence for the history of horse-riding in Iraq before the Kassite Period

In: Iraq XXXII, 36–50., 1970, 39, XIIIb tábla

Az uruki Inanna-templom egyik oromdísze – Richard Ellis fotója 1967-ből. A szentélyt Kara-Indaš nagykirály építtetette.

A Diyala-vidékről egy kitűnő munka:

Land Behind Baghdad – A History of Settlement on the Diyala Plains

University of Chicago Press, Chicago–London, 1965

PDF

Egész jó, de a szeleukida kód itt is érvényes;

http://www.seleucidcode.com/

1. Gandaš 1724–1708

2. I. Agum 1708–1695

3. I. Kaštiliaš 1684–1662

4. Ušši 1662–1654

5. Abirattaš 1654

6. II. Kaštiliaš 1650

7. Urzigurumaš 1647

8. Harbašihu 1644–1630

9. Tiptakzi 1630–1560

10. II. Agum 1560–1490

11. I. Burnaburiaš 1490–1465

12. III. Kaštiliaš 1465–1460

13. Ulamburiaš 1460–1450

14. III. Agum 1450

...

19. Kara-Indaš 1415–1400 (?)

20. I. Kadašman-Harbe 1400–1385 (?)

21. I. Kurigalzu 1385–1374 (?)

22. I. Kadašman-Enlil 1374–1359

23. II. Burnaburiaš 1359–1333

24. Kara-hardaš 1333

25. Nazi-bugaš 1333

26. II. Kurigalzu 1332–1308

27. Nazi-maruttaš 1307–1281

28. Kadašman-Turgu 1281–1263

29. II. Kadašman-Enlil 1263–1254

30. Kudur-Enlil 1254–1245

31. Šagarakti-šuriaš 1245–1232

32. IV. Kaštiliaš 1232–1224

Wilhelm Kroll

Plinius und die Chaldäer

In: Hermes vol. 65 (1930), 1–13.

PDF

Az előző kötetből: személynevek (39–57.), helynevek (57–58.), istennevek (59–60.)

Albert T. Clay

Documents from the Temple Archives of Nippur, dated in the Reigns of Cassite Rulers

Department of Archaeology, University of Pennsylvania, 1906

PDF

 ...és ha nem csak a forrásokat nézed, hanem szintetizálod őket ? Mi jut eszedbe ?

 Padányi dr. a ÚZ-okkal azonosítja őket. Mi igaz ebből ?

 kisharsány

Mezopotámia kaššû uralkodóinak listája az ún. hosszú időrend szerint

A Babilóni királylista mezopotámiai uralmukat 576 évre és 9 hónapra teszi, s 36 királyukat sorolja fel (az uralkodási évek itt megadott számából bárki könnyen kiszámolhatja, az adott királyok mettől meddig uralkodtak):

Gandaš   Kr. e. 1739±8 – 1713±8

I. Agum   Kr. e. 1713±8 – 1691±8

I. Kaštiliaš

Ušši

Abirattaš

II. Kaštiliaš

Urzigurumaš

Harbašihu

Tiptakzi

II. Agum

I. Burna-Buriaš

III. Kaštiliaš

Ulam-Buriaš

III. Agum

…

I. Kadašman-Harbe

I. Kurigalzu

I. Kadašman-Enlil

II. Burna-Buriaš

Kara-hardaš

Nazi-bugaš

II. Kurigalzu

Nazi-maruttaš

Kadašman-Turgu

II. Kadašman-Enlil

Kudur-Enlil

Šagarakti-šuriaš

IV. Kaštiliaš

Az asszír befolyás már a Kr. e. 1345 körüli népi felkelés leverése óta öntő jelentőségű volt, amikor is az előkelők Aššur-uballitot hívták be a mozgalom által trónra emelt Nazi-bugaš meggyilkolására. A Kr. e. XIII. század második felében I. Tukulti-Ninurta asszír király már Babilón városát is kifosztotta és lerombolta, a legyengült ország asszír báburalkodói pedig (Enlil-nadin-šumi,   Adad-šuma-iddina,   Adad-šuma-usur,   Melišipak, I. Marduk-apal-iddina, Zababa-šuma-iddina, Enlil-nadin-ahhe) már nem tudtak ellenállni az elámiak támadásának. A délkeleti szomszéd ismételten kifosztotta a birodalmat, Enlil-nadin-ahit pedig Kr. e. 1154 körül fogságba hurcolták.

1    2    3    4

Vö. John E. Morby–Hideg János: A világ királyai és királynői az idők kezdetétől napjainkig; Maecenas, Bp., 1991

A Folyamköz egészét a kaššûk Kr. e. 1747–1731 között foglalták el, lesöpörve az amurru dinasztiát a trónról. Első királyuk, Gandaš néhány évig még együtt uralkodhatott a Hammurabi-dinasztia utolsó királyával, Samsu-Ditanával, mielőtt a terület egészét birtokba nem vette. A munkásjegyzékek tanúsága szerint a kaššûk már az előző századokban jelen voltak Mezopotámiában, különösen annak középső részén. Valószínűleg a Zagrosz hegyeiből ereszkedtek a Turnatu (Dijála) völgyén át a folyóparti síkságra, s ott főleg a mezőgazdaságban helyezkedtek el. Hammurabi fia, Samsu-Iluna még visszaverte egy támadásukat uralkodásának 9. évében, de a siker részlegesnek és átmenetinek bizonyult.

E nép képviselői magukat galdunak vagy galzunak hívták, kaššûknak csak az akkádok és az amurruk nevezték őket. Az Ószövetségben kasszitákként, a görög forrásokban κίσσιοιként szerepelnek. Államuk neve: Kār-Duniaš, más olvasatban Kur-Teniz. Ragozó nyelven beszéltek, ennek emlékei galdu–hurri és galdu–akkád szószedetekben is fennmaradtak. Jobbára akkádul, néha szumírul írtak, sok – főleg lótenyésztésre vonatkozó – kifejezésük bekerült az akkád nyelvbe.

Idézet tőlem a Kik voltak a szkíták? topikból (10879. hsz.):

„...a DURA ( DR ) fordítva olvasva (RD) ARUD <-- ERED <-- ERŐD ?”

Ez itt nem az Indul a görög aludni c. kvízjáték... Ilyen alapon kipattanhatna a fejemből, hogy Durának az etimológiai rokona Rudabánya vagy Daruvár. Ezzel együtt nem állítom, hogy a metatézis ne lenne létező jelenség.

„La fortaleza de Kurigalzu” ruinas que existen en Aqar Quf („Kurigalzu erődje” romjai, melyek Aqar Qufnál találhatók, vagyis itt a „Dur” szót „erőd”-nek fordították – Kadasman-Turgu), justo al oeste de Bagdad es célebre por su ziqquratum muy bien conservada, su perfil distintivo se debe a capas de esteras de caña y cuerdas trenzadas, que se conservan muy bien, tal vez como niveladores.

Forrás: Kurigalzu_erődje

Dur-Kurigalzu was a city in southern Mesopotamia (modern Iraq) near the confluence of the Tigris and Diyala rivers, at a site now known as Aqa Quf (coordinates 33° 21’ N 44° 21’ E) about 30 km west of Baghdad. It was founded by a Kassite king of Babylon, Kurigalzu I or II, some time in the 14^th century BC, and was abandoned after the fall of the Kassite dynasty.

The city contained a ziggurat and temples dedicated to Sumerian gods, as well as a royal palace. It was excavated by Iraqi archaeologists between 1943–1945. The ziggurat was unusually well-preserved, standing to a height of about 170 feet. It was "restored" to its first level by the Saddam Hussein government during the 1970s.

Dur-Kurigalzu egy város volt Mezopotámia déli részén, a mai Irak területén, közel a Tigris (ószumír Idiglat) és a Diyala (ószumír Turnatu) összefolyásához. Ma Aqar Quf néven ismerik ezt a helyet, amely Bagdadtól mintegy 30 kilométerrel nyugatra található. Koordinátái: északi szélesség 33° 21’, keleti hosszúság 44° 21’. Egy babilóni kassu uralkodó, I. vagy II. Kurigalzu alapította valamikor a Krisztus születését megelőző XIV. évszázad folyamán. A települést a kasszita dinasztia bukása után elhagyták.

A városban volt egy zikkurat, valamint templomok is, szumír isteneknek ajánlva, azonkívül egy királyi palota. Iraki régészek ásták ki a romokat 1943 és 1945 között. A zikkurat meglepően épen maradt fönn, kb. 170 lábnyi magasságban emelkedik ki a földből. Első szintjét Szaddám Husszein kormányzása idején állították helyre az 1970-es években.

In the late 15th or early 14th century BCE, a Kassite king, Kurigalzu, named this city for himself and made it his capital. With the fall of his dynasty two centuries later, the city was soon abandoned and its soil used for a cemetery. Today, the remains of Dur-Kurigalzu occupy two mounds – Aqar Quf and Tell al-Abyad – located 18 miles west of Baghdad. On one mound, Tell al-Abyad, are the ruins of a palace. One room features a painted procession of officials. Running along a corridor are the pillaged chambers of a treasury. Elsewhere, a terra-cotta hyena silently howls. Towering over desolate Aqar Quf is the 187-foot-tall twisted and eroding hulk of a ziggurat once dedicated to Enlil, chief god of the Sumerian pantheon. All that is left is the mud-brick core…

A Kr. e. XV. század végén vagy a XIV. század elején egy kasszita király, Kurigalzu nevezte el ezt a várost magáról, és tette fővárosává. Két évszázaddal a dinasztia bukása után a település elnéptelenedett, földjét már csak temetőnek használták. Dur-Kurigalzu romjai ma két dombocskát (tellt) foglalnak magukban, Aqar Qufot és Tell al-Abyadot, 18 mérföldnyire nyugatra Bagdadtól. Az egyik dombon, Tell al-Abyadon egy palota maradványai láthatók. Az egyik terem festményei hivatalnokok menetét jelenítik meg. A folyosó mentén kifosztott kincseskamrák. Másutt egy terrakotta hiéna vonít némán. A vigasztalan Aqar Quf fölé emelkedve egy 187 láb magas, valaha Enlilnek, a szumír pantheon főistenének szentelt zikkurat elcsavart, vízmállasztotta, behemót tömbje. Mindaz, ami megmarad, a vályogtégla mag…

Idézet Stephen Bertman Dur-Kurigalzu c. munkájából (Handbook to Life in Ancient Mesopotamia; Facts On File, Inc., New York, 2003).

Forrás: Dur-Kurigalzu_romjai

…Dúr-Kurigalzu, „[I.] Kurigalzu fala”, ma Aqar Quf, Bagdad közelében… (Komoróczy nyomán)

Forrás: Hahn-Kákosy-Komoróczy

A 10861. hsz.-ban idézett Simon James-féle honlap szerint a Dura szó ’erőd’-öt jelentett. Érdemes összevetni ezt a kifejezést a Dur-Sarrukin, Dur-Kurigalzu stb. településnevekben előforduló, ’fal’-at jelentő Dur szóval. Szemantikailag a fal semmiképp nem áll távol az erődtől, mint ahogy az említett három település sem fekszik túlságosan messzire egymástól földrajzi értelemben. Egyébként – ha emlékeim nem csalnak meg – Egyiptomban a Ménész által alapított Memphiszt (Menfer) emlegették korábban Ineb-Hedzs ’fehér fal’ néven.

A Dur-Kurigalzu városnév jelentése: ’Kurigalzu fala’. Például a következőket olvashatjuk róla:

Ancient Kassite Dur Kurigalzu (Modern Aqar Quf)

The city was built by the Kassite rulers of Old Babylonia probably in the early 14th century BC. An unusually well preserved ziggurat, whose mud brick core still stands to a height of about 170 feet, it is a prominent feature on the flat plain in the vicinity of Baghdad. The lowest terrace of the ziggurat was restored by the Directorate-General of Antiquities.

Az ősi kasszita Dur-Kurigalzu (a modern kori Aqar Quf helyén): A várost Óbabilónia kassu királyai építették, valószínűleg a Kr. előtti XIV. század elején. Egy kivételesen ép állapotban fennmaradt zikkuratu, amelynek sártéglából emelt magja napjainkban is még kb. 170 láb magasra emelkedik, a Bagdadot övező síkság szembeötlő jellegzetessége. A zikkuratu legalacsonyabb teraszát a Régiségek Főigazgatósága helyreállította. (A Directorate-General of Antiquities egy bagdadi székhellyel működő intézmény.)

Dur Kurigalzu: A New Capital

Though there is not a lot of information concerning the Kassite Period the information we have indicates that it was not a culturally deprived era. The new capital that was created was called Dur Kurigalzu after King Kurigalzu. The city developed extensive building projects and great artistic achievements. The Kassite rulers had so revered the Babylonian civilization that there are very few traces of anything distinctively Kassite.

Dur-Kurigalzu: egy új főváros. Noha kevés az információnk a kassu időszakra vonatkozóan, a rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy művelődési szempontból ez az időszak nem hozott visszaesést. Az újonnan alapított fővárost Dur-Kurigalzunak hívták Kurigalzu királyról. A város széles körű építészeti tervek és a nagyszerű művészi teljesítmények szerint fejlődött. A kassu uralkodók olyannyira tisztelték a babilóni civilizációt, hogy nagyon kevés sajátosan kasszita emléket hagytak maguk után.

A Kaššû Birodalom területén minden valószínűség szerint magyarok is éltek. A mada (méd) népre, Mitanni vezető etnikumára gondolok, akik a jelek szerint a hurrik egy csoportját képezték.

C - vörösréz (copper)

I - vas (iron)

S - ezüst (silver)

T - építőfa (timber)

A Galdu (Káld) Birodalom legnagyobb kiterjedését II. Agum idején érte el

A térképen jelzett asszír területek (barna színnel) még a Kaššu Birodalom területét képezték II. Agum idején. A térképen fel van tüntetve a guti (kutu) nép lakhelye a Zagroszban. Ők amiatt is érdekesek, mivel nyelvünkben ma is elterjedt a Guti és a Kuti személynév. Egyesek az akkádokkal azonosítják őket.

"Kur-Teniz uralkodói lovas hadművészetük tökélye folytán a nemzetközi porondon többnyire az erő pozíciójából tárgyalhattak."

Az állam neve más olvastaban Kar-Duniaš

Másolatban fennmaradt alapítólevele szerint a királyjegyzék első galdu uralkodója, Gandaš már templomot építtetett Babilón városában Enlil isten tiszteletére. Gandaš „a négy világtáj urá”-nak nevezi magát, és a „Szumír, Akkád és Babilón királya” címmel dicsekszik^1. II. Agum hasonlóképpen „Kassi és Akkadi”, valamint Babilónia urának, továbbá Marduk és Esagila isten babilóni temploma újjáépítőjének mondja magát².

Attól, hogy a lótenyésztés domináns szerepet játszott az életükben, a kaššûk vitathatatlanul urbánus életmódot folytattak. A birodalom nagy részén – az amurru és arámi területeket leszámítva – gazdasági jólét uralkodott, a királyok nagy erőfeszítéseket tettek az öntözőművek kijavítására, új csatornákat, gátakat, vízgyűjtő medencéket építtettek. A lovat Mezopotámiában ők terjesztették el, sőt, messze földre exportálták azt a hagyományos árucikkek mellett.

A mezőgazdaságot összességében az erőteljes földbirtok-koncentráció jellemezte. A legnagyobb földeket bíró katonai vezető réteg ugyanis hadi szolgálatai fejében adómentességet élvezett. Kiterjedt szántóik eredetét mutatja, hogy a földek elszórtan, egymástól távol, kis parcellákban helyezkedtek el, ahogy az a jellegzetes kaššû emlékekből, a kudurruk, a birtokhatárra állított kövek előfordulásából látható (vö. a magyar határ szóval!). A kudurruk részletekbe menően rögzítették a tulajdonos földre vonatkozó jogcímét, és pénzbüntetéssel, testi csonkítással fenyegették a birtokháborítókat.

Élénk kereskedelmet folytattak a galduk Észak-Szíriával és Kánaánnal (Kinahhi), legalábbis Kara-indaš és I. Kuri-galzu királyokról ezt állítják az okmányok. Különösen bensőséges viszonyt ápoltak Ugarit (Rās Šamra) városával, amely feltehetően a rezet közvetítette hozzájuk Ciprus és a Taurus felől. Ugaritban ekkor nagy létszámú babilóni kolónia élt, ezek a kereskedők, vállalkozók, gazdasági tanácsadók és tanítók pedig jelentősen hozzájárultak a szumír-akkád vívmányok – a könyvelés, a tudomány és az irodalom – nyugati elterjesztéséhez. Az ugariti mássalhangzóírás jelformáihoz szintén az ékírás szolgálhatott mintául.

Különleges szerep jutott Dél-Mezopotámiának, az egykori szumír törzsterületeknek. Szemben a kaššûk központi tájegységeivel, amely gazdasági és politikai értelemben egyaránt Mezopotámia középső részein, illetve a Zagroszban és a Dijála völgyében húzódott – mint az új adminisztratív főváros, a mai Aqar Quf helyén, Bagdadhoz közel felépült Dūr-Kurigalzu (=Kurigalzu fala) is mutatja –, a szikesedés ezeken a déli területeken sokkal erőteljesebben jelentkezett. Ez a vidék volt az ún. Tengerföld, amelyet III. Kaštiliaš hódított meg Kr. e. 1510–1505 körül. Kaštiliaš a fivérét, Ulam-buriašt ültette Tengerföld trónjára, az említett országrész azonban már a kaššûk legnagyobb igyekezete ellenére sem tudta régi fényét visszanyerni. A nagyszabású építkezések dacára Ur, Uruk és a többi város falai közé egyre nagyobb számban arámi népek szállingóztak Dél-Szíria és Arábia felől, a sós, kopár talaj csak az ide-oda vándorolgató nomád állattartás számára kínált egyre soványodó esélyt. Az amurru és arámi térnyerés következtében a Perzsa-öböl kereskedelme lassanként elhalt, az áruszállítás útvonalai fokozatosan a félsivatagi karavánutakra helyeződtek át.

Kur-Teniz uralkodói lovas hadművészetük tökélye folytán a nemzetközi porondon többnyire az erő pozíciójából tárgyalhattak. Nagyhatalmi egyenlőségük kifejezéseként például a „testvér” kifejezést használhatták a fáraókkal folytatott diplomáciai levelezésükben³. A Nílus-menti állammal fennálló bensőséges viszony Kadašman-Harbe korától igazolható. Egyiptom urai szerették volna legalább a galduk jóindulatú semlegességét biztosítani a Mitannival és a hettitákkal folytatott vetélkedésükben. Úgy látszik, Kurigalzu meg is tagadta Kánaán apró fejedelemségeitől az Egyiptom elleni segítséget, jogosan kifogásolta ezért II. Burna-Buriaš, hogy Ehnatón – az ő tudta nélkül – egyik rebellis hűbéresével, Aššurral lépett kapcsolatba. (Ettől függetlenül Egyiptom lépése indokoltnak tűnik akkor, amikor még nem lehetett sejteni, vajon a feltörekvő Aššurnādinahē és I. Aššur-uballit, avagy a kaššûk országa válik-e majd ígéretesebb szövetségessé a fáraók számára Mitanni, illetve a Hettita Birodalom hátában⁴.)

A kaššûk katonai nagyhatalmának lényegében egy Kr. e. 1345 körül kirobbant felkelés vetett véget, amely alapjaiban rázta meg a birodalom teljes struktúráját. Kara-hardaš királyt, Burna-Buriašnak Aššur-uballit asszír tartományúr lányától, Muballit-Šeruától született fiát megölték, és az alacsony sorból származó Nazi-bugašt ültették a helyére. Csak az előkelők által behívott Aššur-uballit tudta látszólag helyreállítani a dinasztia hatalmát, végezvén Nazi-bugašsal, valójában azonban a galdu állam megindult a lassú agonizáció útján. A trónra emelt II. Kuri-galzunak, Kara-hardaš öccsének már nem sok beleszólása maradt az ügyek intézésébe az ugyancsak királyi címet fölvevő asszír nagypapa árnyékában.

Ezután következett a nagy vonalakban már ismertetett Tukulti-Ninurta-féle betörés és az utolsó asszír bábkirály, Enlil-nadin-ahhe fogásgba hurcolása Kr. e. 1154 körül az elámiták által.

¹ Realläxikon der Assyrologie und vorderasiatischen Archäologie III; Berlin–New York, 1957–72, 138.

² RLA I; Berlin, 1928

³ Az Amarna-levelek közül idéz a Harmatta által szerkesztett Ókori Keleti Történeti Chrestomathia; Tankönyvkiadó, Bp., 1965, 158–161.

⁴ Vö. ÓKTCh 161., 163–164.

 Eddig rendben is van, de akkor mit kezdünk a Pallas-féle semita-hagyományos vonallal ?  Meg a "szülöttel" ?

Historically Khuzestan is what historians refer to as ancient Elam, whose capital was in Susa. The Achaemenid Old Persian term for Elam was Hujiyā, which is present in the modern name.

 Kedves Sa-Su ?

   Hány Kus-ról beszélhetünk ? ...és hányról beszélünk ?

  üdv.: kisharsány

(héber, egyipt. Kos), a semitikus hagyomány szerint Hamnak legidősebb fia és róla elnevezve K. földje a Septuaguntában és Vulgatában, a. m. Etiopia, majd általában az ókorban a. m. Nubia és az a föld, mely Nubiától délre egészen a mai Khartumig terjed. Különösen a Nilus völgyére terjesztették ki ezt a földrajzi fogalmat és annak is arra a darabjára, mely a Kék-Nilus torkolatáig húzódik. Kusiták nevén egyébként Lapsius óta sokáig nem csupán K. lakóit, hanem mindazon kelet-afrikai, nem semita néptörzseket értették, akikről Lepsius föltételezte, hogy mint hajós nép az Aufrát mellékén keletkezett kulturát Afrikában és Elő-Ázsáiban előkészítették: oly elmélet, mely bár sok tekintetben megingatva és megcáfolva, meghaladottnak még sem tekinthető. V. ö. Lepsius, Nubische Grammatik (Berlin 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon

""...Paradicsom képe, világmodell és ősi hagyományokra nyúlik vissza, amelyek a Teremtés könyvében is fellehetők: "Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található. Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkő is. A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz." (Ter 2,10-14) ""

 A Havilla nyilvánvalóan az Evilát.

 De végül is hány Kus van ???

 kisharsány

 Nagyon érdekes, hogy ez a hétalakos, s ráadásul kétsoros - tehát eléggé nagy - henger mennyi információt tartalmaz a henger tulajdonosáról. Az ékjeleket ugyan nem ismerem (nyilvánvaló, hogy az alakokhoz tartozó információt hordozzák), például számomra megjeleníti az uralkodó, a tudós, a harcos, tulajdonságokat(territóriumokat), míg a két emelet számomra az "előd", és az "utód" megjelenítése.

 Mit mond ezekről a szakirodalom  ?

 Egyébiránt tudni kell, hogy ilyen hengert készíteni "eléggé bonyolult történet". Mivel nem látszik "függőleges osztósík", nyilvánvaló, hogy nem lemez feltekerésével alakították ki. Így viszont az először síkban megtervezett ábrázolást egy formahenger belsejére kellett felvinni, majd ezt "kiönteni".Vagy készíthettek lágy és olvadékony anyagból egy első hengert, ezt formaanyaggal körbevette, a kiégetés során az alapminta kiolvadt, és ebbe öntötte a végleges hengert.(ezt ma is alkalmazzák - viaszvesztésnek hívják) Végül marad a "legegyszerűbb": agyagból formáz és éget - ekkor viszont figyelemreméltó a pozitív formázás finomsága és preciztása, valamint, hogy az égetés nem eredményezett mintavesztést, tehát nagy tapasztalattal készült.

 Egyébként milyen anyagból van ?

 kisharsány 

 Érdekes, hogy a pegazus-kentaur lábából. és bal kezéből valami "lekoptatott", de a felette levő kereszt viszont ép.

 Ez egy nagyon pici henger, mindössze négyalakos. Ez nem von le semmit semmiből, sima ténymegállapítás.

Kaššu pecséthenger lenyomata Nippurból, Nazi-Maruttaš nagykirály idejéből