4 egészséges, gyönyörü gyermek anyukája vagyok. Sokan már így is csodabogárnak tartanak (bár annak tartottak 3, sőt 2 gyerekes (!) szülőként is.
Nem mondom, hogy szuper jól élünk (persze manapság ezt elég kevesen mondhatják szerintem), de van szép, új házunk, nagy kert, szép nagy autónk, a gyerekek jól öltözöttek stb., stb., Tényleg nagyon klassz gyerekek, szépek, tiszták és nagyon okosak mind. Én egy ideje itthon vagyok ugye, de apának eléggé biztos (köztisztviselői) állása van, egész jó fizetéssel, bár lakáshitelünk ketyeg, de eddig elviselhető. Minden évben eljutunk nyaralni is, bár idén "csak" a Balaton fért bele.
Nagyobbik csemeténk a 8.-at végzi, pályaválasztás előtt áll, ez megijeszt kissé!
Alapvetően nagyszerüen megvagyok a gyerekekkel, de néha besokkallok, ilyenkor menekülnék itthonról. Többnyire elég, ha egy másik kerületbe kerülök, máris hiányzik mind :))
Szóval néha nehéz idegileg ennyi emberkére figyelni főleg, hogy a nagyok kamaszodnak, a kicsik dacolnak! :) Mégis őrülten vágyok a szülés katarzis élményére, az édes baba illatra, arra, hogy megismételjem a CSODÁT, hogy még egy ilyen nagyszerü gyerekem lehessen, mint a meglévők. A szivem repes ezért, de tényleg borzasztóan vágyom rá. Mégis ott motoszkál bennem, hogy Te jó ég, más 1-et is alig mer vállalni a mai nehéz időkben, néha a meglévő néggyel is nehezen boldogulok, ráadásul tuti, hogy mindenki sült boldondnak nézne!
Kedves anyukák, esetleg apukák, segítsetek a döntésben. Talán van köztetek, aki hasonló dilemával küzdött!
Várom a hozzászólásaitokat!
Tegnap meg volt az első orvosi vizsgálat (a dokim jót mosolygot, hogy ilyen korán jöttem), betöltött 5 hetes kismama vagyok! :))) Nagyon biztatott, hogy az 5. baba sem esendőbb, talán a méhszáj nyílhat ki előbb, arra meg vigyázunk. ;)
Aranyos volt, mert elmesélte, hogy ők is 5-en voltak tesók, ha az anyukája a 3.-nál megáll most bajban lenne! :D Hát én nagyon sajnálnám!
Ami viszont megijesztett kissé, hogy egy ciszta is növekedik a pocakomban. Kaptam Utrogestant, és a doki biztatott, hogy ez sokszor előfordul, majd eltünik! Én még is izgulok kicsit, mert még nem tapasztaltam ilyet a 4 terhességem során! :((
Nektek volt esetleg ilyen? Tényleg nem kell aggódni?
Gratula :) nagyon jó egészséget Nektek és soksoksok csodálatos együtt töltött időt :)
"Másállapotban" különösen nehezen veszi az ember lánya a nem annyira jóindulatú megjegyzéseket, de mindenki a saját életéből indul ki és nem értheti, hogy NEKTEK EZ ÍGY JÓ :) Gondolj ilyenkor arra a sok szép és jó dologra, ami miatt pont ennyi gyermeked van és ne foglalkozz vele :)
Nézd, két pont között mindig a legrövidebb út az egyenes, matematikai axióma, de az életben is alkalmazható.
Én a következő dolgot csinálnám: bárki bármi dehonesztáűló megjegyzést tesz, mosolyogva a szemébe néznék és ezt mondanám: "Tudod én nagyon szeretlek, és adok a véleményedre, de ha mégegyszer lekicsinyled a hasamban lévő magzatomat, akiből a gyerekeim testvére lesz, soha többet nem állok veled szóba. Ezt a gyereket mi hívjuk életre a férjemmel, és a mi döntésünk, te úgy éled az életedet ahogy akarod és mi is úgy. Légyszives tartsd tiszteletben a döntésünket, nagyon köszönöm."
A szöveg a szitutól képest változhat, de az alaphang ez legyen oszt annyi.
Nahát, nagy gratula, minden szépet és jót nektek! :))
Hát, ha ennyire rendben van az életetek, a férjeddel közösen hozott megfontolt döntés eredménye ez a baba, akkor mégis ki a francot érdekel, hogy ki mit gondol? Tessék felülemelkedni ezen, és azokon, akik úgy érzed, bírálnak!
Mondjuk én mindig csak hallom ezt, h hányan és kik nézik hülyének a nagycsaládosokat, nekem 3 van, a testvéremnek 4, én személy szerint soha_semmilyen_megjegyzést nem kaptam, bár tény, hogy ki is húzom magam és büszke vagyok. Talán gondolkodj el rajta, h a környezeted miért a környezeted, lehet, h más emberekkel kellene barátkoznod!
Amúgy rendre van az embereknek manapság 3-4-5-6 gyerekük, különböző házasságokból, saját gyerek, férj gyereke, nevelt gyerek, az miért elfogadottabb, mint közös döntésből, egy jó házasságban 3+ gyereket vállalni? Én ezt szoktam mondani mindenkinek, ha felmerül ez a sok gyerek kérdés.
Angi, milyen bölcs vagy! :) Én pedig el is gondolkoztam egy percig...
Nem, persze nem csupán a tejszagú picur miatt vágyok 5. gyerekre. Ez a csoda, egyszerüen a csalogató vonzerő :) A másállapot, a szülés, a pihegő, törékeny kis EMBER ahogy írtam számomra maga a katarzis. Ezen felül viszont, - ahogy anyabanya is írta - fantasztikus dolog végig nézni, ahogy a kis tejszagú csomagocska felnő! Ahogy végig nézem a 4 gyerkőcömet, milyen csodás emberkék, szeretném még a világot megajándékozni egy ilyen tüneménnyel.
Pont ezt érzem, amit Alice is írt, hogy valahogy erre születni kell, van akinek tényleg az a fontos, hogy végre nyugodtan megegyen egy tál ételt, megvásároljon minden lehetségest a gyerkőcnek, és élhessen, mint önálló ember, nem biztos, hogy ő rosszabb, csak más!
Én egyke voltam (borzasztó volt), akkor változott meg valami, amikor a 3. babát vártam, akkor döbbentem rá, te jó ég mennyire szeretek anyuka lenni.
A 4. babát eleinte nem akartam, pont a jelenlegi félelmeim miatt. Most is attól félek igazán, hogy vajon anyagilag bírjuk-e (bár itt teszem hozzá, hogy szerintem sokkal kifizetődőbb több gyereket nevelni, hiszen többen is használják ugyanazt a babakocsit, kiságyat, kiskádat... ;), lesz-e elég türelmem, egészségileg bírom-e. Végül mindent átbeszéltünk a férjemmel és megnyugodva, őszintén végiggondolva vágtunk bele. Ez a drága kislány pedig azóta is bearanyozza életünk minden egyes pillanatát, mintha csak "megköszönné" egy végtelenül kedves, gyönyörü, tünemény! :))
Most az 5. babánál is ugyanezek a félelmeim, ezeket szerettem volna végigbeszélni, a párommal, és olyan szülőkkel, akik hasonló cipőben járnak! Úgy érzem jó ötlet volt indítani ezt a topicot, nagyon sokat tanultam tőletek, nagycsaládos anyukák, köszönöm! :)
Egyébként el kell, hogy mondjam nektek az én kis titkomat: kisbabát várok! :) Még csak 1 pozitív teszt van a kezemben, holnap megyek dokihoz, de nagyon boldog vagyok!!!!! Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz!
Még nem tudom, hogy mondjam el, tudom, hogy hüjjjje vagyok, de igenis tartok tőle mit szólnak a többiek! Ahogy írtam már, többen bolondnak, felelőtlennek, vagy szerencsétlennek (jaj kiszakadt a gummmi???) tartottak. Persze, amikor látták, hogy milyen jól megvagyunk, milyen klassz gyerekek ők 4-en elcsitult a dolog, de félek most még nehezebb lesz. Ráadásul anyukámtól félek legjobban, aki több kisbabáját is elvetette, nekem sem volt túl odaadó anyukám, a 4. babánál is üvöltözött velem, hogy minek ennyi gyerek, ő eggyel is alig bírt? :(((
Ti hogy csinálnátok a helyemben? Hogy vérteztétek fel magatokat a rosszindulatú megjegyzések ellen? A sokadik babánál mire kell ügyelni a terhesség során?
Tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik megfontoltan vállalnak sok (4, 5 vagy akár több) gyereket.
Megértem a "babaillat" utáni vágyat ill. a szülés katarzisát :), hozzátéve, hogy utána is nagyon jó a cseperdő vagy nagyobb gyerek, látni, hogy alakul, növöget, hogy okos, szép és klassz ember(ke) válik belőle, ha fiatalabb lennék én is szülnék még :)
(nekem a 2 nagy után született a picur, aki lassan 2 éves - 15 és 10 év korkülönbséggel)
Szerintem semmiféle munka, siker nem ér fel a gyerekeimmel, a legnagyobb eredménynek tartom őket :) (pedig sokan csodálkoznak/tak, hogy a vezető beosztásomat és a "nagyzsés" fizetésemet "adtam fel" a pici miatt)
A férjemmel is mindig mondjuk, hogy a legjobb dolog, amit közösen "létrehoztunk" az a picur (ő a közös gyermekünk) és ő is szokta emlegetni, hogy jó lenne még baba, de már nem lesz :( (megfontolt döntés eredménye: 40 felett, az egészségem veszélyeztetné, a 3. volt a legnehezebb szülésem, mire a kicsi érettségizik én a 60-at közelítem stbstbstb)
Ezek az én érzéseim, talán adhatnak vmit a döntésedhez :)
Még annyit, hogy eltekintve attól a sztereotipiától, miszerint "csak szülik a sok gyereket a segélyért, mert ilyen is van, én is sok nagycsaládost láttam, és ismertem. És azt szűrtem le belőle, hogy nagycsaládos szülőnek születni kell, mert a nagycsalád nem csak arról szól, hogy sok a gyerek, hanem arról is, hogy azt a pénzt amibe kerülnek egyrészt legyen honnan előteremteni (a szükségesekre, nem a luxusra természetesen, de a szükségesekre igen, és az sem kevés), másrészt egy veleszületett logisztikai tehetség is kell hozzá, hogy hogyan szervezzük meg a mindennapokat, kell hozzá veleszületett türelem, magabiztosság, és igen! anyabanyának igaza van, jókora rész veleszületett humorérzék, és fegyelmezési képesség is.
Volt szerencsém olyan nagycsaládhoz is, ahol csak azért születtek meg a gyerekek, mert ahogy esett úgy puffant, és ha már ott van a pocakban, akkor meg is szüljük. Nem mondom, rendes ember lett mindegyikből, de én még olyan rendetlenséget és szervezetlenséget és olyan fokú zűrzavart nem tapasztaltam mint náluk, és a gyerekeik is ilyenek lettek... és olyan nagycsaládost is ismerek, ahol az anya csakis akkor érezte, hogy ő értékes amikor éppen terhes volt vagy szoptatott, és valóban a babaillat miatt szült... hát nem egy vídám történet na.
Csak a topicnyitóhoz szeretnék hozzászólni, sajnos nicns időm most végigolvasni a hsz-eket. Sok nagy családost ismerek, így véleltenül sincs ellenérzésem velük kapcsolatban, de egy következő gyerek születésének oka ne az legyen, h újra legyen babaillat, hogy lehessen újra babázni. Ő is meg fog nőni:)
nem hiszem, hogy valami extrát hoztunk volna létre, mert hát egyrészt azért vállaltuk a 6-ot, mert mi ebben élünk jól, másrészt a 3 ráadást meg megkaptuk és ilyen helyzetben mindenki hasonloan vállalta volna...
Szerintem mindenki ha ráérez és rátalál a saját utjára, akkor igazán csak abban tud egész emberként boldog lenni. Van aki 1 van aki 2 és van, aki sok gyerekkel tud igazán nagyszerüt (hála az égnek közel sem tökéletest) alkotni. Minden varriáció jó és mindegyiknek lennie kell, mert valójában tényleg nem minösit a sok gyerek vagy a kevés, csak az, hogy amit vállaltunk mennyi emberséggel visszük véghez.
Nekem igy kerek az élet, másnak csak egy csemetével, de egyik sem kerekebb vagy tökletesebb a másiknál. Ha a helyünkön vagyunk, akkor igaz és ez a lényeg.
Egyébként sem hiszek még abban sem, hogy a gyereknevelésben mindenen átlendit a tapasztalat, mert hát minden yerek más és más. Nekem is volt szükségem idönként tanácsokra akár a hatodiknál is és bevallom engem leginkább az első gyermekesek tanácsai fogtak meg, mert abban a szüzi lendületben még lendületesebb az ösztönös ráérzés, miközben a többediknél hajlamosak vagyunk a sztereotipiákra figyelni.
Azt hiszem egy jó család amugy egyszerre liberális, konzervatív és szociális és persze ez nem politikai értelemben igaz.
Mi liberális szülök vagyunk, akik talán tényleg kissé konzervatívan gondolkodnak és szociálisan érzékennyé váltak és igy aztán a saját mamlasz kamaszaimat és a még nagyobbakat elnézve azt látom, hogy x év felett már nem is kell nevelni, mert a gyerek nevelödve tanulta meg saját magát jól kezelni, a helyére tenni és jó nyomon haladni...a saját utján, de az önmaga és a mások méltóságát mindig tisztelni.
Persze nincs rosszabb dolog, mint a tökéletesség. Max, ha hiszünk a tökéletességben, esetleg azt hisszük, hogy össze is jött.
Igy aztán bármit is gondolunk arról, hogy ez vagy az, a kevés gyerek vagy sok gyerek milyen jó, de azt ne feledjük, hogy másnak meg más jó...és ovatosan itéljük meg azt, akinek nem jártunk még a cipőjében...(ezzel csak azt akartam mondani, hogy ne gondolja senki sem azt, hogy lekezelöen kezelheti a másik másfajta útját, ami azért néha megesik ám pro és kontra sok-kevés gyerek álláspontban)
Minden elismerésem a tiéd, nem lehet könnyü 6 gyerkőc mellett, még 3-at nevelni, büszkék lehettek magatokra!
Külön tiszteletem, amiért mégis a boldogság süt minden egyes szavadból! :))
Ismét nagyon szépeket írtál! :)
Az egyik (vagy fő) oka az volt egyébként a topic indításnak, hogy a környezetemben közel, s távol senkinek nincs nagycsaládja! Márpedig a nagycsaládos lét az egészen más, mint ahol csak a hagyományos 1, 2 gyermeket nevelnek.
Egyik kedves barátnőm egyenesen őrültnek tartott, amiért a kis Noémit (ő a 4. gyerkőc) vállaltam. Mondván ő még az egy csemetéjével is alig bír, és úgy szeretne egy éjszakát végigaludni, egy ebédet nyugodtan végigenni.....
Kész csodabogárnak tartottam magam, amiért én nem tudtam együttérezni vele. Pontosabban, néha nekem is hiányoznak ezek a dolgok, jó lenne apával többet romantikázni, az 1 tál ételemet nem 3 felé osztani ;), de enél sokkal fontosabb esténként a 4 kis kobakot még utoljára megölelgetni, mesét olvasni miközben úgy közrefognak, hogy mozdulni sem birok. :) látni az örömtől ragyogó arcukat egy-egy kis meglepetés alkalmával.
Érdekes, hogy te épp azt írod, hogy a nagycsaládos élet "önző lét" :) , mert amit adunk ezerszeresen kapjuk vissza!!
Még mostanában is nagyon sokszor hallom (persze nem ránk, vagy nekünk mondják!), hogy ahol sok gyerek van, ott nem törődnek eléggé velük! Ha az iskolába valamit elfelejtünk vinni, hányszor hallom, hogy hát persze sok gyerek van, nem érnek rá mindre. Hogy egyszerübb anyukának otthon "ülni" (Ha, ha, ha), mint dolgozni, hogy a családi pótlék miatt van sok gyerek (ismét csak ha, ha, ha). Valahogy sokkal több rosszat hallok, mint jót.
Hogyha valaki nem kritizál, akkor sajnál. Igazán kevés az, aki képes elfogadni, hogy lehet így is NORMÁLISAN élni!
Szívesen írnék még, de megjött a nagyfiam, és farkaséhes! :)
6 saját és 3 a tesom árvái, mert minkét szülö meghalt. Hát voltak nehéz szakaszai a gyámságnak, de mára már minden oké.
Nekem az egészségem nagyjából rendben, bár a nagy stresszek idején jön a gyomorfájás, epegörcs, stb, de azt hiszem stresszből mi kaptunk némi extrát is az élettől.
Amugy a legjobb idöszakaim a terheségeim voltak:)
Mi amolyan pofázos család vagyunk, nálunk mindig beszélget valaki valakivel és azt hiszem mindenki kap elég idöt és ha ugy érzi nem, akkor tesz arról, hogy kapjon. Vannak családi örökségeink, amik kissé nehezitett pályára löki a dedeket, pl-ul ilyen a diszgráfia is, de jól veszik az akadályokat. Talán ebben azért van szerepe a nagycsaládnak, mert azt tapasztalom, hogy a mi gyerekeink ugye egyfelöl, ha valami nem megy, akkor van aki segít, de ugyis kell villogni valamiben a többiek elött és igy ha valakit valami érdekel, akkor évekkel a kora fölé nő. Igy pl-ul a most hetedikes fiam olyasmikről beszél fizikából, amit max gimiben tanulnak és ugy szerel kerékpárt, mint egy felnött....amugy meg olyan balfék tud lenni, hogy az katasztrofa.
Egyébiránt én most is érzek idönként vágyat egy icipici puha baba arcocska simizésére:)
Voltak praktikus utjai is annak, hogy mindenki kapjon 1/1-es idöt. Mindenki loghatott idönként az oviból, söt még a suliból is, hogy csak kettesben legyünk, mindenkinek jár a saját élettér, a saját kucko, a saját kis kincsek. S mindenkinek jár, hogy bármiről komolyan beszélgessünk, mert a kisember kis gondja neki olyan nagy, mint a nagyember nagygondja.
A nagycsaládhoz elengedhetetlen a humorérzék és töröltetni kell a maximalizmust, mert másként belefásul az ember.
A nagycsalád egy burok is ám egyben és ennek is vannak hátrányai, mert hát meg kell tanulni, hogy a burkon túl is lehet jól élni....nehezebben talán késöbb is lépnek ki, de aztán hamar talpukra esnek, hisz a nagycsaládban folyamatos a konfliktuskezelöi tréning...miként folyamatos a képességfejlesztő, a bizalomerősitő, stb tréning
Nem szívtam fel magam, nem értettem, ahogy továbbra sem értem mi értelme volt ennek! Azt írod: "én aztán tényleg nem akarok neked rosszat!" Nos, akkor miért csináltad? De tudod mit? Mindegy is!
Nem szívd fel magad, én aztán tényleg nem akarok neked rosszat, hiszen még a gyerekholmis topikban is segítettem, hogyan kell képet beszúrni;) Szóval felőlem aztán ott és azzal beszéled meg a dolgaidat, ahol és akivel akarod, szíved joga.
Ha érdekel, hogy történt a "nyomozás", elárulom. Barátnőimmel chateltem és találtam ezt a topikot igen érdekes címmel, 11 hsz-szel, gondoltam, beleolvasok. És igazából volt valami fura a topiknyitóban, amit a barátnőimmel megvitattunk. Aztán az egyikük rákeresett a nickedre (ez pár kattintás, nem kell hozzá órákig nyomozni) és kiderültek ezek az ellentmondások (ezek szerint látszólagosak csak). Hát, ennyi. Nem foglalkozom veled többet, mint ezt a kb. 10 percet, amíg téma voltál.
Hogy milyen ember vagyok, azt a hozzám közelállók tudják és ennyi nekem elég, idegen emberek véleménye rég nem érdekel.
Én is hasonló jókat kívánok neked, mint te nekem :)
6 + 3 ? Ez igen, te akkor tudod milyen is az igazi nagycsalád! :))
Rögtön fel is tennék neked pár kérdést, ha nem bánod! Ami tul. képpen a fejtörést okozza nálam:
Jut az embernek ennyi gyerek részére is kellő figyelem??
Gondolom a 9-ből 6 gyerkőcöt szültél te? Hogy bírtad egészségileg? A terhességet rendben ki tudtad hordani? A pocakod tudott azóta regenerálódni?
Legalább egy kicsi időt tudsz szakítani a párodra is?
Remélem nem bánod, hogy megbombáztalak a kérdéseimmel! :)
Igen, igazából az is eszembejutott, hogy vajon akkor mikor elég! Hogyha valóban megszülegtik az 5. baba, nem ugyanezt a gyötrő vágyat érzem-e majd utána is? Az ember így belejön a szülésbe/babázásba, mikor mondja, hogy elég! Te mit gondolsz?
Végül és nem utolsósorban, gratulálok a melegszívü, széplelkü gyerkőcökhöz!!! :)
Azt gondolom egyébként, hogy a nagycsalád egyfajta bástya is. Főleg, ha több nagycsalád is van a rokonságban! A mai világban mindenki arról panaszkodik, hogy elszigetelődnek a családok, hogy az emberek nem járnak össze, nem tartják a kapcsolatot. Ahol nagy a család, ott ez szerintem nem is téma! Nálunk pl., minden szülinap, karácsony zajosan telik! :)
Igen, a nagyokra is feltétlenül jó hatással van a kicsikkel való törődés, és persze a kicsikre is a nagyok babusgatása! :)
Az "ideális" persze, az lenne, ha most tarthatnék egy kis szünetet (én is dolgoznék, kicsit fogynék ;)) Azonban én már így is veszélyeztetett lennék, (most vagyok 37), nincs sok időm várakozni.
"Csak nyugodtan irígykedjenek, hogy megengedhetünk magunknak 3-4- akár 5 gyereket :):):)"
Ez jó! Én is olyan, de olyan büszke vagyok rá, hogy bár négyen vannak, de mind klassz gyerek, és nem rendetlenek, sőt jólneveltek, rendesek! Ez olyan jó!!!
Nem én vagyok itt az egyetlen, aki több topicot is indított! Talán számodra hihetetlen, de két keresztnevet kaptam a szüleimtől az Évát és Andreát, valóban mindkettőt használom, nem tudom hol itt a probléma amikor itt az indexen a legtöbben egyszerüen a valóságtól messze elrugaszkodó nicknevét használja!
Soha nem mondtam/írtam, hogy nagyon rosszul élnénk, ahogy azt sem, hogy nagyon jól! Valóban jól keres a férjem, de ez nem azt jelenti, hogy egy 6 tagú családban, nem jönne jól egy kis kiegészítés. Abban a bizonyos topicban is azt írtam, hogy jelenleg jól meg vagyunk, de a GYES nagyon kevés lesz, emiatt izgultam, és ezért kerestem otthon végezhető munkát.
Azért, mert 4 gyerekes anyuka vagyok, még nekem is lehetnek kérdéseim akár a 9 hónapos (te jó ég milyen rég volt :o)) csemetém táplálásával kapcsolatban is, hiszen nem vagyok mindentudó!
Senki nem veregetett vállon ismeretlenül, az őszinteségemért, de hallod, hogy te vetted a fáradtságot és végignézted a már hónapokkal ezelőtt írt hozzászólásaimat, hogy azután ide gyere és mocskolódj!
Komolyan belátogattál egy topicba, végigolvastad, majd nekiálltál nyomozni?
Hogy miért vadidegen emberekkel beszélem meg a problémáimat? Azért, hogy talán más is átesett már ezen a dlémán, talán eszmét tudunk cserélni, más édesanyával, édesapával! Hiszen a fórumozás pont eről szól, nem??
Nem hiszem, hogy ezek az általad ideírt "bakik" befolyásolnák, hogy milyen ember vagyok, mennyire őszinte, melyire valósak a problémáim! Senkitől semmit nem kértem, és nincs is szándékomban, egyszerüen beszélgetni jöttem, méghozzá ŐSZINTÉN!
Kedves Mamua! Te milyen ember vagy, mesélj magadról!
Kedves Miszmészi! A Felesleges gyerekholmikban Évi vagy, a korababás topikon Andi, a babakonyhás topikon Noémi. Egyszer remek, jól fizető állása van a férjednek (eléggé biztos, köztisztv.), máskor meg azon izgulsz, nem fogtok megélni a gyesből. Továbbá gyakorlott, többgyermekes anyukaként tanácstalan vagy a 9 hónapos gyermeked táplálását illetően. Most akkor hogy is van ez?
Na, csak azoknak hívom fel a figyelmét erre a kis bakira, akik így ismeretlenül is vállon veregetnek, milyen nagyszerű őszinte ember vagy.:) És egyáltalán: a valahányadik, akárhányadik gyermekvállalást tényleg vadidegenekkel beszéli meg az ember? Ez életszerű?:)
Nekünk egyelőre "csak" három fiúnk van. Szigorúan, de szeretetben neveljük őket. Nagyon gondolkozunk egy 4.ben, de hasonlóan hozzád nem tudunk dönteni. Mindenki bíztat, hogy na majd a 4. lány lesz (amit én borzasztóan szeretnék), de persze nem ez a fő ok, hogy bevállalnánk még egyet.
Nekünk egy Gyermekünk van és sok ok miatt (anyagi gondok, testi-lelki-idegi problémák, szülé nehézsége, elég rosszul éltem meg...) nem lesz testvére.
Az biztos, hogy ha minden adott ahhoz, hogy lehessen 5. Gyerkőc, és Ti is nagyon szeretnétek, akkor nem hsizem, hogy kellene a külvilággal törődni, ez a Ti döntésetek.
ezt én is nyithattam volna, max ugy, hogy a tétet emelem:)
Azt hiszem minden megoldható, vagy majdnem. Van hogy nehéz, sőt van keserüség is elég, de azt hiszem ezek kellenek, hogy ne szálljunk el, hogy emberségünkből megmaradjék az esendő, a szerethető is.
Nekem 6+3 van és azt hiszem mind gazdagabbá teszi az életem.
A legnagyobb a törzstökéhez tartozó 6-ból most ment tovább, és jelenleg a Petőben van, mint egy hívatást kereső ember.
Azt hiszem sokat dagadt a májam, mikor láttam, hogy okosak, szépek, emberségesek, stb, stb...Viszont most már repkedni is tudnék, ahogy hallom az én 19 évesemet, mert nem szakmát, nem csak megélhetést keres, hanem igazi hívatást. Nagyon jó volt halgatni, amint boldogan meséli, hogy miként simogatott álomba egy kis gyermeket, hogy mennyire felmelengette a lelkét a kis halmozottan sérült ölelése. Igazán éreztem, hogy sikerült valami, amiért érdemes volt igy leélni az életünket. Van már egy lányom, aki remek ember, akiben ott van a szív, az értelem, pedig csak éppen alig múlt 18.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bármennyire nehéz idönként, bármennyi hibát követünk el idönként, de akkor sincs nagyszerübb dolog, mint végigkisérni egy embert a kezdetektől a szárnyprobálgatásokon át az útrakelésig és látni, hogy mennyi minden jót képes felszívni egy gyermek személyisége.
A nagycsaládos dolog valami halatlan önzöl ét, mert az ember ezerszeresen vissza szívja magába azt, amit az évtizedeken át átadott és mindig van utánpotlás ám, mert nem csak huszonéven át kisérjük a felnöttségbe a dedet, hanem akár 30-40 éven át.
Persze az sem semmi, ahogy látjuk, hogy tökéletesen mindegy, hogy hány gyerekünk van, mert nincs két egyforma csoda, mert mindegyik más és más és megismételhetetlen.
S persze az is izgi, ahogy látjuk, miként más és más első, második, sokadik egykének lenni...mert a mi gyerekeink az igazi szuper egykék, mert mindennek a sokszorosát kapják, lubickolnak az emberi kapcsolatokbban, idönként a konfliktusokban.
Sokadiknak lenni, hát bizonyára kevesek kiváltsága, de azt hiszem nagyszerű dolog.
Szóval néha engem is elfog a vágy, hogy hu de jó volna egy hetedik...de azért se haragudnék, ha valaki ide hozna egy törpét a küszöbömre:)
Vannak hasonló családok a rokonságban, és az az általános tapasztalat, hogy a legtöbb esetben a nagyokat elő lehet készíteni az új csemetére úgy, hogy már alig várják az érkezését. Az ugyanis fontos kérdés, hogy a kicsi kinek lesz a párja, ki lesz a számára a legszeretettebb bátyó vagy nővér.
Plusz a nagyok letesztelhetik magukat és versenyezhetnek abban is, hogy hogyan tudnak valamit elmagyarázni a kicsinek, valamit megtanítani a kicsinek stb. Kitől érti meg a leghamarabb? Ki tudja legügyesebben rávenni, hogy ne üvöltsön, később, hogy ne kakiljon be, még később, hogy bekösse a cipőjét, megcsinálja a háziját stb.
Nagyon jó iskola ez a nagyoknak. Nemcsak a lányoknak, bár az ő esetük evidens.
Ha jó egészségben vagy és megengedheted magadnak, akkor csak hajrá!
Drukkolok! Sokadik gyereknek lenni a világ egyik legjobb dolga! A nagyok már kellően megpuhították a szülőket, a létező összes szabadságjogot kivívták, csak bele kell ülni a készbe. Plusz elkövették helyettünk az összes elképzelhető pályaválasztási, párválasztási és egyéb hibát is, amiből tanulhatunk.
Csak első unokatestvérem 27 van (helyesebben csak volt eredetileg), úgyhogy tudom.
