Észre kell vennünk, hogy a demokrácia adta politikai kereteken belül szinte lehetetlen szemmellátható változásokat kivívni, azon kívül hogy 4 évenkén egyszer kiválaszjuk azokat, akik majd lenyomják a torkunkon az általunk NEM választható és számunkra úgyszólván láthatalan elit határozatait.
nos, kisbót drága, adócsal, teccsó óccsó és adózik, meg munkahelyet teremt, igaz, hogy sokszor szarabb a cucca, mint a kisbóté (mely azért rendszerint aro termékeket viszontelad)
tudod, döntse el mindenki, hol süti el a csodafegyverét, elég volt az erkölcsi megmondókból
aki azt akarja, hogy nála süssék el, annak is van rá csodafegyvere: versenyképességnek hívják
Észre kell vennünk, hogy a demokrácia adta politikai kereteken belül szinte lehetetlen szemmellátható változásokat kivívni, azon kívül hogy 4 évenkén egyszer kiválaszjuk azokat, akik majd lenyomják a torkunkon az általunk NEM választható és számunkra úgyszólván láthatalan elit határozatait. Pedig észre kell venni hogy a csodafegyver a zsebünkben lapul! A pénztárcánk.
Ha képesek vagyunk az orrunknál csak egy kicsivel tovább látni, és elvégezni a házi feladatainkat, hatalmas változásokat érhetünk el a politikai összképben. Ha olyan kitartóan keressük a vásárolandó temék előállítóját, mint az árát, akkor dönthetünk, hogy kinek adjuk nehezen megkersett pénzünket. A nemzetközi nagyvállalatnak, aki rögtön kimenekíti az országból, lehetőleg az adófizetést is elkerülve, vagy a helyi termelőnek, aki holnap a környéken költi el, és itt fizet adót is... ráadásul elég magasat? El lehet dönteni hogy a génpiszkált vackot veszi az ember mert ócsó, bár annak az ára is kirepül az országból, vagy a helyi paraszt tudjon megélni, és elérhető áron legyen képes vegyszermentes árut adni?
És ha itthon nem található termékről lenne szó: támogatunk-e olyan országokat amelyik politikájával nem értünk egyet, mert folyton véres konfliktusokat szít, vagy vállalatokkal, melyek gyermek rabszolgamunkából húzzák a hasznukat ?
Vigyük be politikai nézeteinket az üzletbe, a piacra, az interneten való vásárlásba! Fejezzük ki ezeket a nézeteket azzal, hogy kinek adjuk oda munkánk gyümölcsét!
Igaz.... nem könnyű elkezdeni. De bele lehet szokni. Elvégre a saját életünkről, jövőnkről, gyermekeink jövőjéről van szó.
Ha megelégszünk azzal, hogy számunkra a politika nem más, mint a TV előtt való morgolódás, meg az újabb megszorítások utáni szitkozódás, akkor nehezen fogunk tudni gyermekeink szemébe nézni amikor megkérdezik, hogy milyen világot hagyunk rájuk és miért ilyet.
Nem biztos hogy megbocsátanak nekünk arra a kifogásra hogy a "Tescó ócsóbb vót".
Úgy adjunk ki minden forintot a kezünkből hogy tudjuk: Ellenségnek megy vagy barátnak adjuk! Hogy előre mozdítja-e azokat az értékeket, erőfeszítéseket amikben hiszünk, hogy olyan irányba mozdítja-e a világot amilyet a gyermekeink számára szeretnénk hagyni? Vagy azoknak a zsírját növeli akiket egyébként naponta emlegetünk kevéssé választékos jelzők kíséretében?
Ha elkezdünk tudatosan költekezni, akkor ekőbb utóbb beláthatjuk, hogy hatalmas erő lapul a zsebünkben, csak okosan kell használni !
