A történelmi Nyitrai Fejedelemség nem köthető a jelenlegi Nyitra városához, hanem a Délvidék történelmének volt szerves része a 9. századtól kezdve egészen a 11. század legvégéig. Ez a felismerés alapjaiban írhatja át a magyar államiság kezdeteiről alkotott képünket is.
Keressük meg ezen történelmi fejedelemség pontos földrajzi elhelyezkedését, a mai Nyitra városával való téves azonosítás okait, történelmi körülményeit.
[...] per Mesias [Moesia] autem Tyrana, Nytraba, Seclavia [Sclabonia-Szlavónia]” (MMFH IV. 404-6).
...
A „nitrava”-i püspöki székhelyről Piligrim passaui püspök is megemlékezik abban a levelezésben és dokumentációban, amelyet annak érdekében állított össze, hogy Pannónia és Moesia területe felett elnyerje a joghatóságot.
Bárminek is tekintjük az általa készített dokumentációt - hamisítványnak vagy az elveszett eredeti kútfők silány másolatának - a passaui püspök eljuttatta azt Rómába, valamint a vele szembeforduló bajorországi főpapokhoz. Az egyik dokumentumban szó esik egy bizonyos főpapról („Alchuuinus sanctae Nitravensis ecclesiae episcopus), aki II. Jenő pápasága idején (824—827) élt. (V MMFH HL 254-259). Az említett „sancta ecclesia Nitravensis” azonos kell hogy legyen a História episcoporum Patavensium címen ismert forrásban szereplő „per Mesias [in] Nytraba” névvel illetett püspökséggel. A „sancta ecclesia Nitravensis/Nitrensis”-ként felbukkanó egyház, valamint a Moesiában előforduló Nytraba hely fekvését mind ez ideig nem sikerült meghatározni. Ha Metód egyháztartománya csupán Pannónia orientalis-ban és Moesia-ban fekvő területeket foglalt magába, akkor az újonnan kinevezett püspököt a Duna, Dráva és Száva folyók között fekvő Pannonia-ba vagy a Szávától délre eső Moesia secunda-ba kellett volna útnak indítani.
Mert ott születtek. Sajnos a Mehu-t rosszul fejtették meg a filológusok, mert ő az északi Kismorávia alapítója, és nem a távoli moszkvai fejedelemségé.)
-------------------------------
Nem tudom, de régebben az orosz, azaz a rusz nálunk is m betűvel kezdődött: muszka. A legenda más változataiban Rus a neve. Egyébként a cseh krónikák is úgy tudják, hogy horvát földről származnak. Csak az utódok hazudják a később elszlávosított területeket őshonosnak.
némely változataiban nem is szlávok ők se, a harmadik fivér benne sincs: Lél és Bulcsu
Čeh, Leh i Meh... na vajon hogy kerülnek ezek Horvátországba?"
Mert ott születtek. Sajnos a Mehu-t rosszul fejtették meg a filológusok, mert ő az északi Kismorávia alapítója, és nem a távoli moszkvai fejedelemségé.)
Ovu je znamenitu legendu prema narodnoj krapinskoj predaji zapisao Ljudevit Gaj oko 1851./1852. godine. Priča glasi ovako: Na ova tri brijega što se nad ovim mjestom (Krapinom) dižu bijahu tri grada. Ovaj, od koga su se ovolike stare zidine još uzdržale, od negda zvaše se, a tako i današnji dan, kao i samo mjesto Krapina. Na onom brdu, ondje nad franjevačkom crkvom, bijaše grad imenom Psar, a tu nad gospodskom (spahinskom) vodenicom, na brijegu Šabcu bijaše grad istoga imena Šabac. U ova tri grada tri brata, po imenu Čeh, Leh i Meh, negda vladahu. Ova tri brata bijahu kraljevske krvi našega (slavenskoga) naroda te imahu sestru, koja se je zvala Vilina. U ono vrijeme Rimljani gospodovahu ovom zemljom. Od njih naš narod za nevolju mnogo stradaše te podnošaše velike sile. Viteška se braća dogovarahu među sobom, kako bi se mogli oteti ispod teškog jarma rimskoga. Kako najstariji ljudi pripovijedahu,među krapinskim i psarskim gradom kožnat visimost visaše o lancih. Po ovom mostu brat bratu dolažaše na tajne dogovore. Utom sestra njihova bijaše u skrovitoj (tajnoj) ljubavi sa rimskim poglavarom, koji je zapovijedao ovom zemljom. Kad su se braća dogovorila sa ostalim znamenitimi poglavicami narodnimi i okletvom (zavjerom) ujedinila protiv Rimljana te svijećala, da će na njih složno udariti, Vilina, prevelikom ljubavlju opojena, izdade okletvu ljubavniku svome. Okletnici ipak udare na njega te ga ubiju, a ona najprije uteče u Dupljaču u Strahinje, a odanle u Jame nad Žutnicom, koje se još i danas zovu Ljubine iliti Vuline Jame, a ono zato, jer su ondje prebivale vile, koje su od obranu svoju primile imenjakinju svoju. Ondje ona rodi gospodsko čedo. Malo je vrijeme potom postojalo, kad se ona sunčala pred špiljom, braća, našavši se u lovu, zapaze je, uhvate, odvedu u grad Krapinu i uzidaju u onom tornju, koji je nad vratima drugoga dvorišta blizu pećinske pivnice, u jednom uglu, a od djeteta se njena osobiti čudo stvori. Divlji vo, jedan dan kad su se vile po šumi bile razišle, utrči u špilju, gdje se dijete zlatnom jabukom sigralo. Divlji vo se u njega zaleti, digne ga na rogovima i divljim skokom proskočivši kroz podzemaljski put, koji je ispod gora Velikoga Žlieba i Hajdinskoga Zrna vodio, ća na drugu stranu ondje onako iznese napolje u šumu, gdje ga je neki pustinjak sahranio, a ono se mjesto od onoga vremena do današnjega dana, po lijepoj glavi ovoga djeteta, zove Lijepa Glava - Lepoglava. Rimljani da osvete ubistvo svoga časnika i da pokore pobunjeni narod, započeše utom sa svih strana kupiti vojsku. Tri brata, videći kako ne mogu onolikoj sili kolika se dizala na Zagorje, gdje su se oni bili utaborili, ni prevrlom hrabrošću da odole, skupe sve starješine, župane i satnike narodne, svijećahu - odluče, da sa svimi odličnijmi pristašami svojimi ostave svoju domovinu i da se posve isele iz rimske države. Oni su znali da se narod našega (slavenskoga) jezika daleko pruža preko Dunaja, i zato pređoše sa vjernimi svojimi preko Dunava pa se tamo raziđoše na tri strane i utemeljiše tri države slavenske. Čeh podiže stolicu svoju u Pemskoj zemlji Bohemiji, Leh u Poljskoj, a od Meha zadobiše Moskovati (Rusi) svoj početak. I ovako je prava korenika svega našega naroda slavenskoga izišla iz ove naše okoline.
Čeh, Leh i Meh... na vajon hogy kerülnek ezek Horvátországba?
Ez ott rosszul lett lefordítva, és a kontexttusból is ki lett ragadva. Egyrészt „Constantine”, az a vámpírvadász: ez azért lényeges, mert úgy látszik, a fordítás nem közvetlen, hanem angolon keresztül történt. Másik pedig, hogy a творец (a творцом szótári alakja) nem ’alkotás’, hanem ’alkotó, (meg)teremtő’.
„V. M. Isztrin nem lát ellentmondást a »«grekofil« és a »szlavofil« tendenciák közt: ha ilyen előfordul is a PVL-ben [a Nesztor-krónikában], ez a két kép közti különbségé, [akmelyek közül az egyik] a fejedelemé, aki elhatározta az országának a megkeresztelését (ezért Vlagyimir [fejedelmet] nevezhetjük a Rusz apostolának), [a másik] Konstantiné, aki nem is hozta el a keresztyénséget Moráviába, hanem csak a szláv írásbeliség és kultúra megteremtője.”
Abban mindenki egyetért, hogy Morávia megtérítése már Konstantin és Metód megérkezése előtt megkezdődött, másrészt maga Konstantin nem végzett missziós munkát: az a testvére feladata volt. Erről szól hát a szöveg: hogy a PVL-ben vannak konstantinápolyi egyházi körök missziós nézeteit tükröző szövegek, és vannak olyanok, amelyek autokefál szláv ortodox nézőpontból láttatják a régi egyházi eseményeket. Az egyháziakat..!
te kezdted őket zöngétleníteni, én meg leírtam, hogyan zöngétlenedtek
ugyanis „délnémet zöngétlenedés”-ről írtam
-------------------------------------
Na igen, csak minek? Fuldai "délnémet" évkönyvekben is benne van:
"..Isti fuge presidium querentes Megingoz et Papo in flumine, qui dicitur Hrapa, vitam finivere ; frater vero Berhtoldi comitis l cum aliis quamplurimis a Sclavanis tentus est..."
Hát igen, ennek előtte mindenki csak mutogatással érintkezett, inkluzíve a magyarok. De mondjuk, ha a képzelgések helyett valóban elolvasnád, ami a szemed elé kerül, nem csak beleképzelnél dolgokat, akkor esetleg ki is láthatnál a szemellenződ mögül. Én ugyanis „délnémet zöngétlenedés”-ről írtam: hogy is kerülnek ide a szlávok..?
Szent Emmerámnak szentelt templom nincs sehol máshol a Felvidéken, de még a környéken se. Nincs és nem volt hagyománya ennek a szentnek arrafelé. A Szent Emmerám-templom, ami ma áll, meg egyébként is későbbi építésű, és nincs nyoma, hogy lett volna ott előtte más.
Ez a zöngétlenedéd egy jó nagy nyelvészeti kamu. .
Soha nem játszódott le ilyen a szláv nyelvekben, már csak azért se, mert senki se beszélt szlávul. Az egész az írásra vezethető vissza, Cirillre és Metódra, na meg a cirillbetűs és a gagolita írásra.
Az egész egyszerűen az eltérő olvasatokra vezethető vissza. Ahol a nyelvtanárok/hittérítők a nyugati ritust követték, ott az ószláv irományok a latin hangérték szerint kerültek a fejekbe, ahol meg a keleti ritust, ott a cirill/görög hangérték szerint. Ezért ami a délszlávban g, Γ, az a csehben, lengyelben meg a szlovákban gyakran h, Η
Szlovéneknél, horvátoknál, szerbeknél van némi keveredés, mert ezek ténylegesen kontaktusban voltak egymással
Ennyi a titok, de ez már inkább 10-11 sz.-i történet
Zöngétlen p-s szláv formát nem nagyon találhatni régen sem, ma sem. Ehhez egyébként germán vonalon is egy másik tövet kell venni, azt amit belinkeltem. A délnémet zöngétlenedés, amely a szlovén grapa előzményét létrehozta, kései jelenség.
A német Graben egyébként erősen kötődik a vízhez: vegyük mondjuk a környékről Mühlgraben, Schwendgraben településeket.
De ezen a német-szlovén Graben ~ graben ~ grapa vonalon valójában az idejekoráni zöngétlenedést leszámítva sem jutsz közelebb a Hrapa víznév azonosításához, mert a /gr/ az érintett nyelvekben stabil hangkapcsolat, benne a /g/ nem válik /h/-vá (hacsak nem a teljes nyelvet érinti ez a fejlemény, mint ahogy a szlovákban történt).
A Conversioval kb. egyidejű szláv nyelvű "grapa" kéne, ha vóna...
Egyébként, ha német nyelvterületen nincs a Grabe-nak folyóvízzel való összefüggése, a szó simán lehet szlovén eredetű az adott korban, úgy ahogy ma is. Az pedig nyilvánvaló, hogy a Rábának kisebb patakként történt az elnevezése, ahol a forrásához közel éppen a karantánok, a mai szlovének elődei éltek.
A témához pedig annyiban kapcsolódik az egész, hogy ezek szerint bármelyik folyó lehetett "Hrapa".
Nem tudom, mit értesz ebben a kontextusban közeli szláv forráson. Az o-fokú ablautalakok a szláv egyébként ma ’sír’ jelentésűek, ahogy a német Grab is ilyen értelmű a Graben mellett.
A szlovén graben és grapa jelentése ’(meredek falú, víz vájta) árok’. Mindkettő viszonylag fiatal átvétel a német Graben ’árok’ szó köznyelvi, illetve bajor nyelvjárási ejtéséből. Nem építeném rá a Conversatio korabeli Hrapa víznév etimológiáját.
Szombathelyen egyetlen Savaria/Sabaria feliratos követ sem találtak eddig. Pedig Savaria, egy olyan folyó mellett kelljen, hogy feküdjön, ahol simán megfulladhat egy ember. (Mondjuk a Rába parti Sárváron)
