Volt idö mikor sokat olvastam Földünk keletkezésérõl, Istenröl, a teremtésröl…a tudósok elemzéseiröl, foglalkotam Darwin téziseivel,de nem jutottam eredményre, nincs egyértelmü bizonyíték, bár sokszor ugy érzem, hogy valami féle “ gondviselés” van! Igyekszem ezzel a témával nem foglalkozni és elmerülni benne.
A teremtés hat napja előtt c. versét. Nagyon elnyerte a tetszésemet. Korábban már én is gondolkodtam erről. Univerzumunk tökéletesen meg lett teremtve. Tökéletesen lett kialakítva benne a Földünk is, és a rajta lévő élet. Ha mindez nem lenne tökélesen kialakítva, nem működne évmilliárdokon keresztül. Olyan, mintha a Teremtő megtervezte volna.
Mit mond az ősrobbanás elmélete, amiről tanultunk? A világegyetem, kezdeti állapotában egy végtelenül kis kiterjedésű, ugyanakkor végtelen sűrűségű és hőmérsékletű pont volt. Ez az állapot azonban túl van a matematikai leírhatóság határain – semmit nem lehet róla kijelenteni; a számítások teljesen összezavarodnak, értelmetlenné válnak.
Lehetetlen megmondani. A szaknyelv ezt nevezi szingularitásnak.
Ma már több elmélet is létezik a világegyetem keletkezésére. De maradjunk az ősrobbanásnál. A világegyetem nem az ősrobbanással kezdődött, hiszen azt állítják, hogy már előtte is volt valami, amiből robbanásszerűen kifejlődött és elkezdett tágulni. Az a végtelenül kis kiterjedésű és végtelen sűrűségű, hőmérsékletű valami az mitől keletkezett? Az csak úgy volt öröktől fogva? Vagy a semmiből lett?
Mi emberek, nem tudjuk elképzelni azt, hogy "öröktől fogva". Hiszen a mi világunkban minden kezdődik valahol. és semmi nem örök életű. Ezért hiszünk a Teremtőben (nevezhetjük Istennek is), aki tökéletesen megtervezte világunkat. Egyes élőlényeknek tudatot adott és érzésekkel ruházta fel. Megadta a jó és rossz lehetőségét. Olyan ez, mint a Teremtő kísérlete arra, hogy mit kezdünk ezekkel.
(Jó egy hétig nem volt nálam a laptopom, ezért reagálok csak most. Kölcsönadtam a fiamnak, aki hajóvezetői vizsgára készül, és a teszt kérdéseket kézenfekvőbb laptopon kitölteni és beküldeni, mint mobilon. )
Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!
Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?! S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülőjé szavát?! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!
E templom s iskola között Futkostam én is egykoron, S hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom. Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!
A koldusnak, a páriának, A jöttmentnek is van joga Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia. Csak nektek ajánlgatják templomul Az útszélét s az égbolt sátorát? Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!
Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!
Jó Uram, aki egyként letekintesz bogárra, hegyre, völgyre, virágra, főre, szétmáló göröngyre, – Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz csak nagyon-nagyon gyönge. Mert pókháló és köd a szív, selyemszőttes az álom, pehelykönnyű és szinte-szinte semmi s én erőtlen kezem még azt sem tudja Hozzádig emelni. De azért vágyaim ne dobáld a sárba, ami az Óceánnak legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz csak gyönge, nagyon gyönge.
Köszönöm, hogy megosztottad 60-as évekbeli ausztriai tapasztalatodat. Most megsúgom, hogy az ottani, utcán elszívott cigaretta csikkmaradványának dilemmájával nem csak Te szembesültél.
Igaz ezt már a kilencvenes évek elején mesélte nekem egy ismerősöm. Ő ugyan nem Ausztriába, hanem Németországba utazott. Már nem emlékszem, melyik városba. A lényeg az, hogy ő is ciggarettázott az utcán. Aztán rájött, hogy nem dobhatja el a csikket, mert sehol sem látott eldobott cigaretta csikkeket az utcán. Szemétgyűjtő ládákat sem látott. Rövid ideig tanakodott, hogy mit csináljon. Elnyomta a cigicsikket, majd a nála lévő papírzsebkendőbe csomagolta. Amúgy is be akart menni egy plázába, ahol a plaza mosdójában lehúzta a vécén.
De számtalan más megoldás is létezik. Japánban pl. hazaviszik a szemetet. Hogy miben? Ez nem gond nekik. Az élelmiszerüzletekben több plusz zacskót adnak a vásárláshoz, pont ezért. Ha valamit elfogyasztanak út közben, a szemetet egy üres zacskóba teszik A járműveken az utas ülések alatt is vannak zacskók. Minden szemét zacskókba kerül, és hazaviszik, vagy a munkahelyen dobják ki a szemetesbe. A szelektív gyűjtés fegyelmezetten történik. Mindenütt plakátok vannak, hogy milyen napokon milyen szelektív hulladékot gyűjtenek, és ezt számon is tartják. Szóval, mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. :) Csupán két dolog kell hozzá nálunk: A közgondolkodás megváltozása és kollektív összefogás. Egyelőre nem látok esélyt. (:
Érdekes amit hoztál. Bennem már csak egyetlen kérdés merül fel:
Nálunk ez miért nem működik?
Valamikor a 60-as évek eléggé az elején jutottam, ki első alkalommal Ausztriába, és ott is Bécsbe.
Bár Japánnal nyilván nem tudom összehasonlítani, hisz ott sosem jártam, de meglepett az osztrák utcák terek tisztasága, karbantartottsága. Akkoriban nálunk ilyent el sem lehetett képzelni, ott érezni lehetett, hogy mindenki ügyel a tisztaságra. Már akkor is dohányoztam- sajnos- és nekem az okozott rövid időn belül problémát mit csináljak a maradékkal. Itthon ez akkor sem volt probléma, bár nálunk akkoriban viszonylag elég sok utcai szeméttartó volt kihelyezve. Bécsben ilyent nem találtam és gondot okozott mit csináljak a csikkel.
Kevés az utcán dohányzó emberrel találkoztam, nem tudtam következtetést levonni, hogy ők hogy tüntetik el a csikket. Viszont az mély nyomot hagyott bennem, hogy ott nem szemeltek az emberek és még stikában sem akartam eldobni. Eszembe jutott, hogy általában mindenhol vannak az utcán a csapadékelvezetőkön csatorna nyílások, így amikor elszívtam a cigit, a markomban tartva gyalogoltam a legközelebbi csatorna nyílásig, és ott szépen beleejtettem. Nem tudom helyesen jártam-e el, mástól igazából ilyent nem láttam, és az ott töltött rövid idő alatt -2 napot voltunk kint-nem tudtam rájönni a kérdés megoldására, hogy a sógorok hová tüntetik el a csikket.
Dicséretemre legyen mondva, hogy ez alatt a 2 nap alatt a megszokott cigi mintegy egy harmadát szívtam csak el.
(Költői kérdés, mindnyájan tudjuk rá a választ. De ha mégsem tudnánk, az alábbi cikk részleteiből kiderül.)
Nemrég láttam egy érdekes film összeállítást a japán tisztaságról. Makulátlan rend az utcákon, az otthonokban, a különféle intézményekben, metró és vasútállomásokon, közlekedési járműveken. Nem hittem a szememnek. Európában ilyen példás rendet egyetlen országban sem lehet találni.
Többet akartam erről tudni. Rákerestem a neten, ahol nem egy cikket lehet olvasni a japán tisztaságról.Többet ugyan nem tudtam meg, mert tök ugyanezeket láttam az összeállításban, de ennél többet nem is kell róla tudni. Minden magáért beszél.
Levontam a konzekvenciát. Általánosságban véve nekünk nem fontos a tisztaság. Annak ellenére, hogy sokaknak fontos az otthonuk tisztasága, még ha a rendezettsége nem is annyira. De az utcán és a járműveken már ezzel nem mindenki törődik. Ott hagyják a szemetet, ahol éppen képződik náluk az útjuk során. Az üres fémdobozokat, műanyag flakonokat, zacskókat, ételmaradékokat. Járművek ülésein, parkolókban, az erdőben, stb.,stb. Rengeteget tudnék erről mesélni. Egy forgalmas KFC-ben dolgozom, és a KFC parkolóját naponta többször fel kell söpörni. Sokan elvitelre kérik az ételt, megeszik a kocsiban, a maradékot pedig kidobják a kocsi ablakán, holott a kültéri padok mellett is van egy nagy kuka. Csak akkor ki kellene szállni az autóból. Rendszeresen vannak szétszórva kukoricacsutkák, zacskók, papírkosarak, üdítős poharak, csirkecsontok, és akkor a rengeteg cigarettacsikkről még nem is beszéltem, pedig a kültéri kuka mellett van egy elegáns fémdoboz, ahol tábla jelzi, hogy a cigarettacsikkeket ide lehet bedobni. Nálunk a közgondolkodás olyan, hogy azért vannak a szolgáltatóknak takarítói, hogy ezeket eltakarítsák, nekem nem kell törődni vele. Az emberek többségéből kiveszett a jóérzés, hogy amit otthon esetleg nem tehetsz meg, azt otthonon kívül megteheted, hiszen otthonodon kívül nem kell neked takarítani. Japánban ilyen elő nem fordulhat. Ennek ellenére mégis szükség van az utcák, járművek takarítására. És nem azért, hogy ne legyenek mocskosak a városok, (mert mocsok aztán végképp nincs Japánban), hanem hogy makulátlanul tiszták legyenek. Mert ők így érzik jól magukat.
Miközben Japánban általános probléma a szemét kezelése, összességében ez a világ egyik legtisztább országa. A városok utcái rendezettek, minden élére van állítva, a boltosok maguk mossák a járdát üzletük előtt, ritka a graffiti, az emberek nem szemetelnek.
Bár nem minden japán ilyen rendszerető, ha a köztisztaságról van szó, a japán városok ragyognak. Japánban az az alapvető elképzelés, hogy ami tiszta, az jó. A gyerekek saját maguk után tisztítják az osztálytermeket tanítás után, a tisztító szertartások a templomokban rendszeresek, a cipőt szinte mindenhol le kell venni, még egyes éttermekben is. Pedig az utcán szemetes sincsen.
De akkor miért is ilyen tiszta Japán? Íme, nyolc ok. (Ezekből csak néhányat emelnék ki.)
1. Nincsenek nyilvános szemetesek? Nem probléma!
Az első dolog, amit észrevehet egy turista, hogy nagyon kevés hulladékgyűjtő van a városban. Szinte csak a vasútállomásokon találkozhatunk velük. Nálunk valószínűleg azért van ilyen sok szemetes, hogy az emberek még véletlenül se a földre dobják a szemetet. Érdekes, hogy mégis megteszik. A japánok viszont nem várják el, hogy mások gondoskodjanak az ő szemetükről. Őket arra tanították, hogy mindig legyenek felelősek saját környezetükért, és tegyenek meg mindent, hogy tiszta legyen a hely, ahol élnek. A szemetet általában mindenki hazaviszi. Arra, hogy a szemetet tessék hazavinni, még tábla is figyelmeztet, melyen egy béka látható. Azért, mert a hazamenni és a béka ugyanúgy hangzik japán nyelven: kaeru.
..........
5. Önkéntesek is sokat takarítanak
Sok olyan nonprofit szervezet van, amely arra törekszik, hogy páratlan legyen a tisztaság. A Greenbird is egy ilyen szervezet, sok prefektúrában működik, és arra buzdítja az embereket, hogy rendszeresen tisztítsák meg a különböző közterületeket, például a vasútállomásokat. Az önkéntesek a legapróbb dolgokat, az utolsó cigarettacsikket is összegyűjtik. A folyamat öngerjesztő: az emberek kevésbé szemetelnek, ha tudják, hogy aztán nekik kell feltakarítaniuk.
6. A tömegközlekedésben is kifogástalan a tisztaság
Akár egy olcsó metróvonalról, akár a szupergyors sinkanszenről beszélünk, a tisztaság elsődleges. A takarítóbrigádnak ráadásul csak összesen 7 perce van mindent kitakarítani.
7.
7. Ragyognak még az utak is
Ami szintén meglepő Japánban, az a hihetetlen tisztaság és rendezettség az építkezések körül. Több építkezés mellett is elmentünk közelről, sőt még éjszaka is építkeztek a szálloda közelében, de sosem éreztem szagokat, port, vagy bármit, a hangokon kívül. Az építési területet úgy kerítik el, úgy hálózzák fel, hogy sosem száll például cement a levegőben. Az építkezés körül minden ragyogóan tiszta, az emberek biztonságáért külön őr felel a járdán. A műszak után a kamionsofőrök gondosan lemossák a járműveket. Az autópályák ennek köszönhetően még a kevésbé forgalmas területeken is makulátlanok.
És ne felejtsük el a fehér kesztyűs taxisofőröket, akik az autót polírozzák, miközben várják a következő utast.
8. A szomszédság összefog
Ha valaki Japánban él, köteles részt venni a közös takarítónapokon. Egy adott időben a környék lakossága fogja magát, reggel 7-kor felkel, fogja a lapátokat, seprűket, kaszákat, gereblyéket, ollókat és útnak indulnak. Megtisztítják a csatornarácsokat, visszavágják a fákat, kivágják a gazt, füvet nyírnak, rendbe teszik a környéket. Ez vonatkozik a közeli kis parkokra és a nyilvános illemhelyekre is. A lakosok pedig büszkék arra, hogy milyen szép és rendezett helyen élnek.
Bizonyára minden nagyszülőnek vannak csodálatos, felejthetetlen élményei az unokákkal.
Nekem is van három unokám. Mikor még aprók voltak, én is sok ilyen élményt raktároztam el a fejemben. Aztán elhatároztam, hogy ezeket le is írom. Idővel összegyűlt egy füzetnyi írásban rögzített közös élményünk. Milyen jó lesz – gondoltam -, ha évek múlva újra előveszem ezeket a történeteket, és az időközben már felnövekedett unokáimnak felolvasom. Ezek nagyon személyes történetek, egyet mégis felteszek ide, mert ez volt a legelső, amit leírtam. Ez inspirált arra, hogy a többi élményemet is megírjam az unokáimmal. Valamint én is szívesen olvasom újra bármikor.
A kis piros autó és Olivér (Játszódott 2016-ban)
Olivér unokám most 11 éves, de belém rögződött egy jelenet még alig hároméves korából,
Lurdi játszóház. Rengeteg gyermek. Nézem az unokámat, ahogy össze-vissza szaladgál, és boldogan hol egyik, hol másik játékot veszi igénybe. Nagyon tetszik neki egy piros kisautó, mellyel hosszasan kocsikázik. Aztán más játékok kötik le a figyelmét.
El kell mondanom, hogy Olivér bölcsődés korában inkább félénk és visszahúzódó volt. Igaz, ő volt a legfiatalabb és a legkisebb a csoportban. Ha egy másik gyerek elvett tőle egy játékot, akkor keservesen sírt, és azt hüppögte: Evetteee!!! Evetteee!!! Ezért is lepett meg, ami itt és akkor történt.
Olivér megunva a sok más játékot a játszóházban, újra be akart szállni a piros kisautóba. Azonban megelőzte egy másik, hasonló korú kisfiú. Ahogy ránéztem az unokámra, szinte érzékeltem, hogy ezt most nem fogja annyiban hagyni. De mit fog csinálni? Mit tud kitalálni, ha a másik kisfiú már benne ül?
A kisfiú elindult az autóval. Olivér egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet és döntött. Halálmegvető bátorsággal a kocsi elé feküdt, kitárt karokkal, mint a keresztre feszített Jézus. A kisfiú egy pillanatra meghökkent, de aztán nem esett kétségbe, kikerülte az unokámat, és haladt tovább az autóval. Olivér újból eléje szaladt, és megint a kocsi elé vetette magát az előbbi pózban. A kisfiúnak megint sikerült kikerülnie, de már nehezebben, mert kezdett szűkülni a tér, amerre tovább haladhatott. Olivér - immár harmadszor - újra eléje szaladt, és megismétlődött az előző jelenet. Ekkorra már annyira összeszűkült a haladási irány, hogy a kisfiú az előtte fekvő Olivért nem tudta kikerülni. Így nem tehetett mást, kiszállt az autóból és másik játék után nézett.
Unokám azzal a lendülettel már be is pattant a piros kis autóba és elhajtott. Tudom, nem szép dolog, hogy fondorlattal vette el a másik gyerektől a játékot, mégis jókedvre derített ez a jelenet, és büszkeséget éreztem. Unokám nem erőszakkal vette el a kisautót – jelleméből adódóan szerintem ez eszébe sem jutott – hanem gondolkodott, felmérte a helyzetet, és hogy mit tud tenni. Érezte, hogy előbb-utóbb így megszerezheti a kisautót. Neki óriási sikerélmény volt, nekem pedig, - amíg élek -, egy olyan élmény, melyre jókedvűen és szeretettel emlékezem vissza.
Erdőn-mezőn nyitott szemmel, sok virágra lel az ember. Én most őket megöntözöm, Piros tojást megköszönöm. Van víz elég, nem kell kölni, Azzal foglak lefröcskölni!
Mélységes elnézést kérek!!! Most vettem észre, hogy Bajkálifóka neve helyett valami nagy hülyeséget írtam. Először a "fifóka" végződést észrevételeztem, aztán rájöttem, hogy már a név elejét sem írtam jól.
Ezért újra küldve az üzenet, most már hibátlanul.
Kedves Időgép és Bajkálifóka!
Mindkettőtöknek nagyon köszönöm a kedves húsvéti üdvözletet. Kívánok én is Nektek és szeretteiteknek kellemes húsvéti ünnepeket.
Miért öltöznél már ilyen korán ma, drága, miért rejtenéd virágzó tested már ruhába? Ne még, ne bujtasd melledet sötétbe hát, az ing alá; hordd még e hosszú pongyolát! csipkéi közt mezítlen bőröd villog ujra s akár borzongó szárny repül bő, széles ujja. Igyunk egy korty tavaszt, gyerünk a kertbe most, lengő uszályod friss gyeptől lesz harmatos, virágok közt kutatsz s gyümölcsöt nyujtsz te nékem, felfrissül majd szemünk levelek zöld szemében s hajnalt lélekzünk kint, akárcsak két madár. Jöjj hát, a szél szerelmes sóhajára vár s röpködni kezd hajad, hiába fogja háló; és látod majd a hajnal színeket szivárgó ködében szőke kontyu kis felhőcske száll. És fürtjeid között süt majd a napsugár.
A régi Honfoglaló archívumából átmentett verssel kívánok szép estét, jó éjszakát!
A rendszerem totális összeomlásának következtében a koncert váratlanul véget ért. Azért remélem az eddigiek is tetszenek majd, ha hallgatod őket. Most megint napok óta jönnek újabb és újabb szrságok, amikkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Félórák, órák mennek el, hogy egyáltalán valamit használható állapotba imádkozzak vissza.
Szia! Köszi, hogy felraktad, most én is próbálom majd előkeresni őket.
A baj az, hogy megint az egész rendszerem szétesőben van, fél órákat kell várnom hogy egyáltalán megtaláljak valamit és tovább tudjak lépni. Most itt is egy teljesen új felület van, a régi nem tudom hová lett és honnan kerrül majd elő.
Küldök egy egyveleget, - nekem nem ez tetszik legjobban- most ezt találtam.
S mire idáig értem már el is veszett. Sebaj, majd keresek jobbat és küldöm. Szép napot.
