Kedves Nikon és nem Nikon felhasználók! Itt lehet sörösüveget törni egymás fején, ha valaki nem ért egyet a másik véleményével fotózás ügyében. Értelmes megbeszéldének indul, kérem, értelmes emberek értelmes hozzászólásaival emeljék a Korcsma színvonalát... Sértődni lehet, de nem érdemes.
Kérem a tisztelt italozókat, hozzászólásban megjelenő, később látható képet csak indokolt esetben illesszetek be nagy méretben.
A Korcsmalakóknak fenntartott galéria itt érhető el.
Ide tölthetőek fel, nézhetőek meg a tagok képei.
Amikor először a kezembe vettem a Z-t és a szabadban próbálgattam, komolyan mondom, hogy nagyon tetszett, amit a keresőben látok.
Aztán most, hogy egyre többet használom a tükrös mellett, rájöttem, hogy zavar az a művi kép amit a keresőben látok. Azért zavar, mert "szebb", mint az elkészült kép. A kész kép viszont meg csak annyira szép, mint a D810-es által elkészített kép. Szemre kábé. Együtt lehet persze élni vele, de hasonlóan gondolom én is, amit leírtál. Amikor felveszem a tükrös, a keresőben látottak a kellemesebb. Remélem ez is szokás kérdése lesz és majd kiheverem :) Jó lenne már.
A többit most hagyjuk, az az én problémám. Most értem az elágazáshoz, most nézem merre is menjek. Kell a bölcsesség!
A nagy látószögű objektíveknél a probléma, hogy a kép egyik fele veszít a részletekből, amit a PS interpolarassal pótol. A 35mm-es gépek a kényelemért feláldozzák a perspektíva korrekciót.
Immáron már egy hónapja kukkolgatom egy MILC (2021-es) és a tükörreflex D810 keresőjét.
A végső konklúzióm az, hogy a szobai ,,fotelfotografáláskor" a MILC kereső zseniális, tökéletes és még fokozhatnám a dicsérő, magasztaló jelzőket ha irodalmi lélek lennék.
A szabadban viszont minden másképpen van, szabadban a tükrös kereső sokkal jobb. Pontosítok, a keresőben szemlélt kép minősége jobb, nem az elkészített fotó minősége. Szabadban lehet állítgatni a MILC keresőjét így, meg úgy, világosságot és a színeket, de például a fű zöldje sohasem lesz olyan mint egy igazi tükrösnél. Szóval a szabadtéri fotózgatáshoz sohasem hagynám el a tükröst, és nem is fogom elhagyni.
A Milc szeretete az egy más kérdés. Basszus, a Fujinak tényleg jobb színe van.
Te végül is nem hibáztál, jól komponáltál, korrigáltál minden rendben volt.
Más: Egy darabig kísérleteztem, hogy mi a jobb megoldás shift objektívet használni, vagy inkább egy sima nagy látószögű objektív ,,függőleges" vonalait Photoshoppal megigazítani? Az eredmény az volt, hogy a képi eredmény jó utómunka esetén pontosan ugyanaz lehet. Lehet ugyan vitatkozni arról, hogy a nagy látószögű optika esetén látószög, terület tehát élesség vesztés van, de ugyanakkor a shift objektívek sem makulátlan élességűek, sőt a régi AI-S shiftek mai szemmel elég gyenge darabok. A shiftekkel való munka ráadásul kényelmetlen is. Szóval egyszerűbb és olcsóbb egy nagylátószögű objektív által rajzolt kép függőlegeseit pontosítani.
"CSak akkor, ha az egész képet be tudod fogni egy pillantással."
Igen. Ez egy tanulható látásmód (ezt az emberi látásra mondom). A megfigyelő képesség tanulható. Trenírozni lehet az agyat, hogy egy pillantással megtekintett valamit utólag a legapróbb részletekig vissza tudj idézni. A pont szerű látás is tanulható. Csak és kizárólag azt lásd, amit szeretnél, akármilyen távolságban (nyilván ennek is vannak korlátai) is van.
Szóval csodálatos képződmény az agy. Ezt leképezni a mesterséges intelligenciával - egyenlőre - nem lehet. Aztán a fene sem látja előre, hogy mi lesz 100-200 év múlva - ha még lesz ember a föld nevű golyóbison - ami lehet, hogy lapos, de ezt majd a brit tudósok megmondják :-)
CSak akkor, ha az egesz kepet be tudod fogni egy pillantassal. De ez nem igaz a valosagban, mert keptelenek vagyunk az egesz latomezot befogni egyszerre. Az agyunk ezt megteszi helyettunk a tapasztalatunk alapjan. Gyakorlatilag lekepezi a valosagot reszinformaciok alapjan. Az erzekeink egy dologra vannak kielezve, a tulelesre. Ezert szelektalnak a legfontosabbakra. Egy nagylatoszogu kepen latva ugyanazt, faltol-falig elesen ez termeszetellenes, de nem torzitott. Egyszeruen a kep nem alkalmas arra, hogy belekepzeljuk magunkat, de a helyszinen azonnal megtalalnak a nezopontot es normalisnak hatna.
Én ezt a csőlátás velejárójának tekintem. A fotográfia is egyfajta csőlátás az emberi szem látásához képest. Az emberi szem perspektivikusan lát és az agy feldolgoz, ahogy egy optika soha. Pláne, akinek két szeme van. Talán a panoráma kép adja vissza azt, amit az emberi szem befogad, azzal a kis különbséggel, hogy a horizontális szélek részletei nem vesznek el az információs sokadalomban. Értem ez alatt azt, hogy az agy a perspektivikus kép kevés információval rendelkező részét elhanyagolhatónak tekinti és törli a memóriából. Erről a céllövők tudnának mesélni. A jó szem az 50 m-en levő céltáblán levő találatot is látja. A többi részt ebben az esetben nem, mert az agy azonnal törli, mint lényegtelen információt.
Egy ilyen "torzult", "deformált" kép azért megtévesztő, mert van időnk a képen pásztázni bármennyi ideig. Ha csak 1 tized mp-ig, vagy kevesebb ideig néznénk, észre sem vennénk. Szóval bonyolultabb a történet, de nagy vonalakban én így gondolom.
A különbség, hogy az agy a szem segítségével a tapasztalat alapján azonnal helyesen dolgozza fel és nem törődik a perspektívával. Ez egyedfejlődés a túlélés érdekében. Szerintem ez nem hiba, hanem tapasztalt és az adott helyzetben feldolgozott realitás. Míg a ”hordózás” és a “párnázás” optikai leképezési probléma, nincs kötődése az egyedfejlődéshez. Úgy érzem, hogy a perspektívánál a “torzítás” szó helytelenül került be a hétköznapokba. A perspektíva magyarul nézőpontot jelent, ami fényképezőgépnél “egyiránypontos” perspektívaként, nézőpontként jelenik meg, ahol a szemlélő a középpontja a térnek. Állj egy méterre egy templomtól. Semmi nem torzul. Egyszerűen túl közel vagy.
Ezzel csak annyi gond lehet, hogy az a kreativitást korlátozhatja ha az ember mondjuk egy béka perspektívát vagy egy lebegő perspektívát torzúlásnak él meg és mondjuk azt mondja az ilyenekre, hogy "össze vissza dől a kép".:)
Nincs ezzel gond, bár tény, hogy nehéz lenne figyelmen kívül hagyni, igaz, a kövérekre is azt szokás már mondani, hogy erős, telt, kerek, túlzottan nőies testalkatú, stb., de hát ami nem normál állapotú, az nem feltétlenül torz, ezt már megtanultuk, innentől azért még szép a világ továbbra is.
Én is hajlok egy kicsit képfaragó álláspontjára hogy az nem torzítás még ha így is hívják. Mert a perspektíva akkor is torzul a ha merőlegesen tartom az objektívet a témára, de a valós életben is érzékeljük a szemünkkel a párhuzamosok perspektivikus összetartását a végtelenben pedig a valóságban nem is tartanak össze. Vagyis a tárgyra merőleg tartást is optikai torzításnak kéne neveznünk, de ezt nem hívjuk torzításnak.
Ma találkoztam az ingatlanos Eszterrel és eszembe jutott, hogy megkérdezem emlékszik e rád. Emlékezett. Mondta, hogy az Alizék házát vettétek meg amit meg én fotóztam. És tessék össze értek a szálak. Biztos, hogy a jó fotók miatt vettétek meg.:))
Visszajövök a városi civilizációba és látom zajlik az élet. Róbert Ficora valaki rálőtt, egy echte francia drogbárót (valami Mohamed A.) meg úgy szabadítottak ki nehéz fegyverekkel, mint egy amerikai akció filmben. Nálunk minden határon bevezettek a szigorú ellenőrzést.
Jaja. Mindig van egy két helyzet, amikor tényleg jól jön.
Sokat járt nekem is a fejem, hogy magammal vigyem-e 20 mm-t, és vittem. 10 napból 8 napon at azonban a szálláson hagytam. A maradék 2 napon szerencsére velem volt. Majd jönnek tőlem is fotók. Tőled pedig várjuk a Barcelona by nappal fotókat :)))
