A topik lényege, hogy összegyűjtsük a Kárpát-medencében keletkezett, írott nyelvemlékeket, és megadjuk ezek mai jelentését vagy ennek különböző nyelvű kísérleteit.
Visszafelé görgetve úgy tűnik, de szerintem azok a németek meg korábban hunok (nyelvükben asszimilálódtak) voltak, nem véletlenül vonzódtak az ősi földre, ismerve a Nibelung mondát.
Az eredeti arany lemezek sorsáról rengeteg verzió létezik. Egyesek szerint a királyi család birtokában maradtak. (Mária királynő, Ferdinánd felesége egy levelében halványan utal arra, hogy tudomása van a lemezekről) Az sem kizárt, hogy Károly átadta őket a 1880-ban megalakult Nemzeti Banknak, melynek teljes aranytartalékát (93 tonnát) 1916 decemberében a románok Moszkvába menekítették. A transzportban a királyi család tulajdonát képező értéktárgyak is voltak, de csak a ládák száma van feltüntetve az átadási protokollban, részletes tartalmuk ismeretlen. A sinaiai kolostor arhívumában egy 1964-ből származó leltárlista 954 darab eredeti cirillbetűs dokumentumot nevez meg, ezek 1387 és 1702 között keletkeztek, és itt sem akadunk a lemezek eredetére vonatkozó feljegyzésre.
A sinaiai lemezek a román régészet talán legvitatottabb tárgyi leletei.
Előkerülésüknek körülményeiről csupán ellenőrizhetetlen információkból értesülhetünk. 1873-ban I. Hohenzollern Károly, a kastély építését megelőzően kikotortatta a Sinaia-i Peles patak medrét. Akkor került elő az aranylelet. A helyi szájhagyomány szerint a száznál több, domborműves aranylemez halgatólagosan I. Károly tulajdonába került, de a király a busteni-i szeggyárban kiöntette ólomból a lemezek másolatát. Ezek a másolatok évtizedekig a Peles kastélyban voltak, majd átvitték őket Bukarestbe.
Napjainkban a Régészeti Intézet alagsorában negyvenkét darab található (de nem szerepelnek a leltárban), kettőt a sinaiai kolostorban leltek meg nemrégen, és ismerik még csaknem negyven lemez fényképét. Ezeket a felvételeket a második világháború alatt készítette Vasile Al. Ionescu, egy erdőmérnök, az akkor még létező matricákról.
Tekergethetjük, de továbbra is azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy az "illír" Diocletianus császártól kitüntetett dalmáciai(!) mattiariusok csapatában szolgálva elesett katonának állíttatta a családja a sírkövet, miként az szokás volt.
Egyébként pedig a Mommsen-féle latin felirattárban ez a hozzáfűznivaló szerepel ehhez a felirathoz:
Populi nomen alibi non repperi; certe non sunt Magyari sive Hungari. (Cf. Zeuss p. 747)
(A népnév másutt nem található; biztosan nem a magyarokat fedi.)
Az "ólmos nyílnak" létezett a katonai szlengben a martiobarbulus elnevezése is. Ez a "c" hangot magyarázhatja. A helyi provinciális kőfaragók és a művelt írástudók nem ugyanazt a latint használták. A feliratokon a betűtévesztések, rontások nem olyan nagyon ritkák.
Ezt nagyon köszönöm Tomtom, ez azért is fontos, mert a dák-román kontinuitás elméletre eddig úgy tekintettek mint tudománytalan nacionalista elméletre. Ezek szerint egész mostanáig, mert mára bizonyítást nyert!
A Rohonczi kódexet viszont javaslom ugorjuk át, mert annak a kritériumnak nem felel meg, hogy 1000 előtt keletkezett volna. Olvasom hogy hoax, ettől még lehet hoax nyelvemlék (nyelvemlék hamisítás), csak legalább mondjuk 523-ban írták volna, ne a 18-19. században!
Ezt köszönöm és olvasom, hogy a dák írásbeliség megítélése a különböző kutatók között nem egységes.
Olvasom azt is hogy a sinaiai táblák nem arany, hanem ólom táblák, de már nem tudok ezen módosítani.
Mindegy, a táblákról még van képem, majd lassan bemutatjuk azokat is. A feliratok értelmezéséhez odateszem majd a szerzőt is. Így tárgyilagossá válik az egész, tehát ha odaírom hogy ki szerint, akkor innentől kezdve csak forrásidézés.
A dák amforafeliratnak külön örültem.
Úgy tűnik számomra hogy a dák irodalom, törvénykezés, tudományos élet még kutatás kérdése és reméljük előbb utóbb előkerülnek olyan leletek is mint pl. Burebista ifjúkori szerelmes versei vagy Decebal törvényoszlopa satöbbi......
