18 éves múltam másfél hónapja. Mivel korábban egyszer sajnos buktam (családi okok és általános iskolában), így még csak 11. osztályos vagyok. 9 éve táncolok. Az egyik idei ballagó osztályból egy lány felkért, hogy legyek a párja a keringőnél. Én belementem. Szeptember közepe óta hetente 4 alkalommal próbálunk. Hétfőn 0., kedden 0., szerdán 0., valamint csütörtökön 8-9. órában. 2018. november 14-én, vagyis bő két héttel ezelőtt elkezdett fájni a bokám. Meg nem mondanám, hogy mi vezetett idáig, mert hiába gondoltam már többször végig, nem tudom, hogy hol és mi történt vele. Azt tudom, hogy már a próba alatt is fájt. Pihentetés közben mindig elmúlt a fájdalom. Mostanra odáig jutottunk, hogy egyre hosszabb ideig fáj, a pihentetés alatt is egyre nehezebben múlik, és mintha minimális duzzanat is lenne rajta. Ez lehet valami súlyosabb is vagy elég lenne egy hosszabb pihentetés, felpolcolás stb-stb?
Szia mindenkinek! Nekem is vannak problémáim az ízületi fájdalommal, különösen a térdemben. Sok különböző módszert kipróbáltam, de hosszú ideig nem találtam hatékony megoldást. Azonban nemrégiben ajánlották nekem a Remofix gélt, és lenyűgözött az eredmény! Néhány alkalmazás után észrevehetően csökkent a fájdalom és javult a mozgékonyság. Folytatni fogom a használatát és másoknak is ajánlom kipróbálni.
Nem tudom, hogy hogy halad a keresztfiad gyógyulása, de engem az általad leírtak kicsit elkeserítenek. Azért is keserítenek el, mert 6 gyermekem és 10 unokám van. De azért is, mert magam is jártam orvosi egyetemre. Bár azt családi okok miatt abbahagytam.
A ti helyzetetekre gombot varrni sem tudok. Elég balszerencsés baleset, ami jelen állapot szerint féloldalas bénulással jár. Hiába fiatal, de minél hosszabb ideig áll fenn ez a helyzet sajnos annál kisebb a valószínűsége, hogy teljesen felépülhet!
Néhány szó magamról:
69 éves vagyok. Fentebb már leírtam, hogy van 6 gyermekem és 10 unokám. Az orvosi egyetem 12 szemeszterét (6 év) elvégeztem. A baleseti sebészet-traumatológia 12 szemeszteréből először 4, majd egy év kihagyással további 2 szemesztert, majd újabb két év kihagyással a maradék 6 szemesztert is elvégeztem (ez összesen 12 szemeszter, vagyis 6 év). Aztán 1982 és 2003 között eleinte kórházba, majd két SZTK-ba is praktizáltam a szakterületemen. Egyebekben pedig 1961 és 1970 között kosárlabdáztam versenyszerűen.
1963-ben (14 évesen) az egyik edzésen az egymás elleni meccs közben olyan szerencsétlenül fogtam talajt, hogy nem volt elég, hogy magam alá bicsaklott a jobb bokám, még az ellenem védekező csapattársam lényegében vétlen körülmények között a lábamon fogott talajt. A síp- és szárkapocscsontom eltört. Még aznap megműtöttek. 6 hét múlva 2 csavart kivettek a bokámból, majd további 12 hét múlva a többit is. Ezt már csak műtéti úton. Aztán 1966. tavaszán elszakadt a bal térdemben az elülső keresztszalag. Műtét, és több, mint féléves rehabilitáció. E két dolog véglegesített abban, hogy orvos akarok lenni. De közben a "több lábon állás miatt", és mivel apám és két nagybátyám is építőiparban dolgozott, így gimi mellett letettem a burkolót, majd miután rendbe jött a térdem, és engedte az időm, letettem a festőt. Amikor 1975. februárjában megszületett a második gyermekem, akkor már tudtam, hogy végképp jó döntés volt, mert az egyetemi tanulmányaimat fel kell, hogy függesszem, mert a nejem gyesen van (ennek összege nem túl magas) a két gyerekkel, így lényegében egyedül az én keresetem van, ami önmagában 4 ember ellátására igen gyengus. Abban az 1 évben apámékkal jártam építkezésekre dolgozni. Aztán, amikor úgy láttam, hogy folytathatom az egyetemet, akkor újra tanultam. Ez először hasonló okok miatt nem volt hosszú életű. Végül mégis befejeztem az egyetemet. Bár kétszer 6 év helyett 6+9 év alatt.
Ez volt a legelső hozzászólásom! Tényleg ellenmondás keveredtem, ami akkor nem tűnt fel. És, amikor kerestem is külön kommentként kerestem. Ennek már nem tudok linket adni, mert a topikot törölték.
A következő dolog, ami az unokák számát érinti:
Mindenkinek a szíve-joga, hogy használ vagy sem sminket. Szerintem sokkal lényegesebb kérdés, hogy ezt miként tárja a nagyvilág elé. Amennyiben úgy, hogy feltűnősködik vele, és egyébként nem ad rendesen a sminkjére, akkor inkább ne sminkeljen, Amennyiben viszont ad arra, hogy a sminkje jól nézzen ki, és ne legyen túlzásba véve, akkor semmi baj nincs azzal sem, hogyha mindezt fiú teszi meg.
Egyébként ln 69 éves, nős, 6 gyermekes édesapa vagyok, akinek van 19 unokája, és aki nem mellesleg biszexuális és kicsit transzvesztita is. Erről a család is tud. Koromnál fogva azért tény, hogy az én kamaszkoromba kevésbé volt felvállalható nyilvánosan mindez. Rólam is csak nagyon kevesen tudták. Köztük volt az édesanyám, az édesapám (bár ő némileg később tudta meg), és mint fentebb írtam, a nejem is tud a dologról, már a kapcsolatunk majdhogynem a legeleje óta. Egyébként 55 éve vagyunk együtt vele, és 45 éve házasodtunk össze, nagyjából 1 évvel a második gyermekünk (első fiunk) születése után.
Én jellemzően max. csak egy minimális alapozót és szájfényt használok, ha olyan helyre megyünk. A szájfényt is azért, hogy nehezebben száradjon ki a szám.
A figyelmességed nagyon jó! Egy ugyanazon kommentről beszéltünk, csak én lejjebbről idéztem, mint te. A lényeg lejjebb volt, csak figyelmen kívül hagytam, hogy fentebb tévedésből azt írtam, hogy abbahagytam és nem felfüggesztettem.
Nem, én a lagesl3geslegelső hozzászólásra gondolok, ami valahogy így hangzott (most nem fogom visszak3resni, bárki megteheti): en is jártam x évet orvosi egyetemre, de családi okokból abbahagytam.
Családi okok miatt kétszer szakítottam meg az egyetemi képzésemet. Egyszer 1, egyszer pedig 2 évre. Írom is, hogy a 12+12 szemesztert 12+18 szemeszter alatt végeztem el. Nagyon felületesen olvassa a kommentjeimet.
Ezt írtam az ön által említett kommentemben (amit vélhetően az összes hozzászólásom között talált meg):
"A baleseti sebészet-traumatológia 12 szemeszteréből először 4, majd egy év kihagyással további 2 szemesztert, majd újabb két év kihagyással a maradék 6 szemesztert is elvégeztem (ez összesen 12 szemeszter, vagyis 6 év). Aztán 1982 és 2003 között eleinte kórházba, majd két SZTK-ba is praktizáltam a szakterületemen. Egyebekben pedig 1961 és 1970 között kosárlabdáztam versenyszerűen."
Ezt írom?: "69 éves, 6 gyermekes édesapát, 19 szeres nagypapát"
A lényeget viszont leírtam! Az idősebbik lányom részéről 5, a legidősebb fiam részéről 4, a másodszülött fiam részéről 5, a harmadik fiam részéről 3, a kisebbik lányom részéről 2 unokám van. Néhány héttel a szülés előtt van a kisebbik lányom valamint kb. 2 hónap van hátra a harmadszülött fiam feleségének a terhességéből. A legkisebbik fiamnak egyéb okokból soha nem lesz gyermeke (legalábbis vér szerinti biztosan nem).
Légyszi ne nézzük egymást hülyének! A fura, boka-témájú topikok nyitói ugyanabban a stílusban, a részletek túlzott ismertetésével írnak, ugyanabban a stílusban válaszolnak (linkelve szólitanak meg, vastag, színes betűket használnak, a fórumon mindkettő szokatlan, ezért könnyen szemet szúr), mindannyian lelkes HUSZ látogatók, amit az ortopédiai topikokban szokatlan nyíltsággal reklámoznak, a szexuális orientációjukkal együtt, és végül mindannyian pár hét után eltűnnek.
Akármi is a célod ezzel, beteg, gonosz ember vagy, aki visszaél masok segítőkészségével.
"Most nézzük azt az oldalt, ami a sérülésedet illeti. Én 30 évet húztam le orvosként. A fő szakterületeim a baleseti sebészet, a traumatológia, a gyermek-traumatológia, majd valamivel később a gyógytorna."
Fura, az első hozzászólásod szerint családi okokmiatt abahagytad az egyetemet.
Végre elmentél orvoshoz. Kár, hogy itt kértél megerősítést hozzá. Bár az, aki volt kamasz, és megvolt benne azaz érzés, ami némi pluszt jelent egy ilyen helyzetben, az talán kicsit megérti. De ez az itteni hozzászólókra nem jellemző.
Egyfelől én több kommentemben is megemlítettem, hogy biszexuális vagyok. Több, mint 40 éve élek házasságban, melybe 6 alkalommal örülhettünk gyermekáldásnak.
Igen, talán azt is megemlítettem, hogy volt két súlyosabb sérülésem ezelőtt nagyjából 52-55 évvel ezelőtt.
Igen! Ezzel együtt nagyjából 6 hasonló tartalmú topikba írtam. Ezt nem tagadom. De a komment írását a topiknyitással összekeverni nem kellene. Te viszont ezt tetted. Jól tudom, hogy az összes hozzászólásom elolvasható. (Mivel 4-5 topik is törölve lett, amelyhez hozzászóltam, így ennyivel kevesebb kommentem olvasható az "összes" között.)
Ma reggel bementem 0. órára, ám a táncpróba előtt beszéltem a partneremmel. Elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy cserben kell, hogy hagyjam, de nem kockáztatok tovább. A lány teljesen megértő volt. Elmondása szerint számított is rá. Megköszönte, hogy eddig is segítettem, hisz nem tudott volna még a próbákon sem részt venni pár nélkül.
Ezt követően beszéltem az osztályfőnökömmel, és elmentem orvoshoz. Sajnos ott a vizsgálatok során megerősítették azt, amit itt is megemlítettek. Fáradásos törésem van. Azaz orvos, amelyik kezelt annyit mondott, hogy minél többet kíméljem néhány napig, majd gyógytornára kell menjek vele. Egyetlen egy oka volt annak, hogy ennyit kivártam, mert nem akartam a táncpartner-nőmet nem akartam cserbenhagyni 2 héttel a szalagavató előtt.
Csak köszönettel tartozhatok annak az orvosnak, aki ideírt, és segített nekem abban, hogy megmerjem lépni azt, ami az érdekem, amit ebben az esetben jobban figyelembe kell, hogy vegyek.
1) Nekem ez az első regisztrációm és az első topikom.
2) Én 18 éves múltam októberben, vagyis 15 évesnél jóval idősebb vagyok
3) Nem vagyok meleg. Barátnőm volt, és mostanság egy másik lány kegyeit keresem, ami többé-kevésbé viszonzásra is talált nála (erre részben ebben a topikban utaltam is)
4) A hasonló címekkel ellátott topikokra a sajátom megnyitása után figyeltem fel. Mivel azonban én kiírtam ezt, már csak a címeket elolvasva, valójában meg sem nyitottam őket. Így a bejárt topikjaim között ez az egy szerepel. Egészen ezen kommentem írásáig. Egyebekben most, hogy megnéztem párat, azért feltűnt, hogy van olyan, amit 16 éve nyitottak, a legfrissebb hozzászólás is majdnem 2 éves. Egy másikat szintén 16 éve nyitottak, de oda több, mint 7 éve nem szóltak hozzá. Érdekes módon az senkinek nem tűnik fel a felügyelők közül, pedig részint ott is lábproblémákról van szó.
5) Nekem eddig egy bokasérülésem sem volt. A néhai öcsémnek sem volt. (Egyébként mostanság nem is írhattam volna ki, mert a testvérem több, mint három éve rákbetegségben elhunyt)
