Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
A cikk eleje már elavult, sikerült azonosítani a HU-52-öt, aki II.András fia András herceg, de a cikkben leírt genetikai vizsgálatokat érdemes lenne megcsinálni.
Annyiban pontosítanák, hogy nem az "avar világról" - szerintem - hanem az avar kori KM - világról. A feltárt temetők népességét uraló J1a - és J2b - apai Y-DNS - egyálltalán nem utal az "avar" - eredetre, sokkal inkább utal, a neolítikus népesség túlélésére!
Páratlan archeogenetikai kutatás eredményeit közölte szerdán a világ egyik vezető tudományos folyóirata, a Nature. Egy nemzetközi kutatócsoport – magyar kutatók közreműködésével – négy avar kori, vagyis az időszámításunk szerinti 6-9. századból származó alföldi temetkezési helyről (Rákóczifalva, Kunpeszér, Kunszállás és Hajdúnánás területéről), több száz csontvázból vett összesen több mint 400 genetikai mintát, és a vizsgálatok alapján több generációra visszamenőleg teljes családfákat és rokonsági kapcsolati hálót rajzolt fel. A világon egyedülálló kutatás újdonsága abban áll, hogy nem szelektíven vettek mintát a sírokból, hanem teljes genetikai mintavételre törekedtek, ami lehetővé tette, hogy az avar kori társadalmi szerveződés az alacsonyabb társadalmi csoportok szintjén is láthatóvá váljon.
Családfákat építettünk fel. Van olyan családfánk, ami hét generáció hosszan követhető. Így már nem csak az vált láthatóvá, hogy a sírokba tettek övet, edényt, esetleg lóval temették el az illetőt, amiből következtethetünk arra, hogy magasabb státuszú lehetett, hanem azt is pontosan meg tudjuk mondani, hogy apa, fia, unokája, dédunokája és mai szavainkkal az ükunokája melyik sírban van eltemetve. Ez elmondhatatlanul nagy információrobbanás mind a régészet, mind az archeogenetika, mind az antropológia szempontjából”
– mondta a Qubitnek a tanulmány első szerzője, Rácz Zsófia, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének egyetemi docense.
És a régész szerint ez csupán a kezdet: „Korábban jelent már meg egy-két olyan tanulmány a neolitikumból, amely teljes közösségeket térképezett fel, de mi ezt nem csupán egy közösségen belül, hanem több közösség között is megnéztük, rokoni hálózatokat tártunk fel.” Rácz szerint ez a kutatási szemléletmód nagyon különbözik a korábbi gyakorlattól, és biztosan lesz még folytatása. A tanulmány egyébként széles körű nemzetközi együttműködésben, számos genetikus, régész, biológiai antropológus, bioinformatikus, izotópkutató, kulturális antropológus és történész közreműködésével valósult meg az Európai Kutatási Tanács által támogatott HistoGenes projekt keretében. Ez a legnagyobb archeogenetikai projekt a világon, amelyben összesen mintegy 6000 genetikai mintát vizsgálnak.
Az ELTE közleménye szerint az Avar Kaganátus keleti csoportjai Kr. u. 568-ban jelentek meg a Kárpát-medencében. „Az írásos és genetikai források tanúsága szerint vezetőik a Türk Birodalom felemelkedése idején menekültek el a belső-ázsiai sztyeppékről, a mai Mongólia területéről, és vándorlásuk során más eurázsiai nomád csoportok is csatlakoztak hozzájuk. A Kárpát-medencében a megelőző korszakot meghatározó Gepida és Langobard Királyság maradék népességére telepedtek rá. Néhány évtizednyi, a Bizánci Birodalommal folytatott intenzív háborúskodás után fokozatosan letelepedtek, és belső erőforrásokra támaszkodó gazdálkodó életmódra rendezkedtek be. Egészen a 9. század elejéig uralták a térséget, amikor Nagy Károly hadjáratai vetettek véget hatalmuknak.”
From AD 567–568, at the onset of the Avar period, populations from the Eurasian Steppe settled in the Carpathian Basin for approximately 250 years1. Extensive sampling for archaeogenomics (424 individuals) and isotopes, combined with archaeological, anthropological and historical contextualization of four Avar-period cemeteries, allowed for a detailed description of the genomic structure of these communities and their kinship and social practices. We present a set of large pedigrees, reconstructed using ancient DNA, spanning nine generations and comprising around 300 individuals. We uncover a strict patrilineal kinship system, in which patrilocality and female exogamy were the norm and multiple reproductive partnering and levirate unions were common. The absence of consanguinity indicates that this society maintained a detailed memory of ancestry over generations. These kinship practices correspond with previous evidence from historical sources and anthropological research on Eurasian Steppe societies2. Network analyses of identity-by-descent DNA connections suggest that social cohesion between communities was maintained via female exogamy. Finally, despite the absence of major ancestry shifts, the level of resolution of our analyses allowed us to detect genetic discontinuity caused by the replacement of a community at one of the sites. This was paralleled with changes in the archaeological record and was probably a result of local political realignment.
Elég ellentmondásos a Jamnaja meg a Zsínegdíszes kapcsolata. Nemigazán tudnak megegyezni benne, hogy közös ősből jöttek e és oldalági rokonok vagy egyik a másik leszármazottja.
Érdekes, mostanáig úgy volt hogy kortársak voltak, de így jobban megérthető az indoeurópai nyelvek kialakulása, ha a Jamnajából lettek a zsinegdíszesek.
Amúgy nagy ötlet volt ezt a hagyatékot megmintázni: egyértelműen "magyar" és 10. századi. Révész szerint már a KM-ből, a "fejedelmi akarat" telepítette őket ki a Kárpátok karéja mögé, egészen Bukarest környékéig húzódóan.
The term Magyars is used to collectively identify the tribes that are thought to arrive and settle in the Carpathian basin in the 9th century AD. A recent genomic study showed that there was remarkable genetic heterogeneity among individuals in Magyar-associated archaeological contexts, despite sharing the same cultural customs. People with mixed eastern and western Eurasian ancestry coexist with non-admixed western ancestry individuals. The questions about the origin of these tribes before their arrival in the Carpathians, their precise ancestry composition and the admixture process are not yet solved. Especially nothing is known about the genetic composition of individuals buried in Magyar contexts outside of Hungary. This work analyzes 12 newly generated genomes from the Magyar-associated site of Przemyśil (Poland) and argues that these individuals belong to an unadmixed, Eastern European-like population, that could have adopted Magyar customs after their arrival in the Carpathian basin.
