Hogyan javíthatunk a gondolatainkon?
Hogyan javithatunk a tetteinken?
Hogyan javíthatunk a világon?
Hogyan támogassuk az Êletet az Univerzum(ok)ban?
De azóta megjelent az a műve is (hasonló alcímmel), amely ugyanezt a férfi és a nő különbségére alapozva tárgyalja (borító zöld színben).
Az elmúlt évtizedekben (most már valószínűsíthetően szándékos sugallatokkal), a feminizmus térhódításával, majd annak eltorzult irányba sodrásával sikerült a férfit és a nőt - egymás társa helyett - egymás ellenségeivé tenni. S erre kiválóan volt alkalmas a köztük lévő (egyébként egyenrangú, és egyenjogú) gondolkodási mechanizmus különbségeinek kihasználása. Elhitették, hogy ezek a mechanizmusok egyformák, és amit a nő mond, abból a férfi pont ugyanazt gondolja, illetve ugyanígy lenne fordítva is.
Az emberpár így pillanatok alatt elképesztő félreértésekbe keveredik, és ördögi körbe jutva irritálják egymást. Pedig a különbség ismeretében nem lenne erre semmi okuk.
Ugyanezt a témát lovagolja meg John Gray (PhD) már 25 évvel ezelőtt is megjelent műve, majd az ebből kialakuló sorozata (Mars és Vénusz), amelyben didaktikus módon, rengeteg példával világítja meg, miként kerülhetjük el a feleslegesen kialakulandó konfliktushelyzeteket.
Ám van ennek a "gondolatmérgezésnek" egy másik, sokkal súlyosabb vonala is, amelyre pedig az 50 évvel ezelőtt kirobbanó (s a világ fejlett részein végigsöprő) szexuális forradalom olajat öntött és tűzként lángolt fel a világban a boldogtalanság - némi pillanatnyi gyönyörökért cserébe. Ez hosszú téma, itt nem részletezem (sok helyen leírtam már). Mindenesetre az, hogy a mai fiatalok tetemes hányada (min. 25%-a) súlyos pszichés zavarokkal küzd, a generációról generációra terjedő - egyébként akaratlan - szülői mérgezés hatására, rendkívül sokat mondó, hogy valamit tenni kellene. A lényeg pedig az, hogy ne a hatalmak feletti láthatatlan - s így nemlétezőnek mondható - hatalomra hallgassunk, hanem az azon felül, s valójában legfelül lévő, örökké szerető, soha sem vádló, s nem bosszúálló végtelen hatalomra.
