Norma és mintakövetés
Ezen, a többséget jellemző, ezért (is átlagos) normális alaptulajdonságunk, a társas (civilizált) együttélés alapfeltétele.
A környezeti/kulturális hatások - úgy is mint szocializációs folyamatok -, élethosszig tartanak.
Egyes életutak mintaként (példaként) szolgálnak, aminek követése/másolása első blikkre (a legtöbbek számára) természetesnek, hatékonynak tűnhet; noha csak kevesen képesek észlelni azokat a(z általános, vélten) nüansznyinak tűnő különbségeket, amelyek eleve lehetetlenné teszik az áhított állapot(ok) elérését. (Hosszú lenne ezt taglalva kifejteni: fogadjuk el abszolútumként.)
Lehetünk-e mások, kell-e másoknak lennünk, mint amik/akik vagyunk?
Ez itt a kérdés!
Már ugye, akinek van erre (arra) indíttatása; na nem úgy általában (néha, olykor ötletszerűen), hanem minden nap - többször is, belső igényként felmerülően.
El kell fogadnunk - legyen az bármennyire is lealacsonyítóan szánalmas: nem mindegy „hogy kinek látszol és kinek játszol”. Ez (ma már) ugyanolyan alapvetés, mint valamikor volt dicsőség a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú (teátrális) tábla közmegbecsülést eredményező kiérdemlése.
De mert a topikot indító felvetés is (annyira) általános, következzék néhány aktuális (naprakész), reményeim szerint azonban nem példaértékű, mindazonáltal az agyhalál korai tüneteként is értelmezhető jelenség:
- Milyen cipőt hordjon, avagy mennyire legyen menő az avatarod?
- Szerintem te nem veszed figyelembe, hogy az Én káromra, engem(et) akadályozva úgy haladsz lassabban nálam, hogy le kell előznöm téged(et) – ezért most (sunyiban) megbüntetlek kisköcsög!
- A sikeres emberek sikereinek (nem titkolt) titkai segítenek sikeressé válni. Van ilyen tanfolyam, vagy elég lesz rákeresni a neten?
- Ki a sikeres? Én sikeres vagyok? Ha még nem vagyok az (vagy mert nem minősülök sikeresnek), attól még az lehetek?
- Korunk példaképei
- Sztárok, celebek, hétköznapi hírességek (videó)
- Ha első ránézésre nem lenne világos, hogy Én nem mindenki, tehát nem te vagyok, akkor majd világossá teszem. Nézz rám, vedd észre: csak ami most rajtam van, az többet ér, mint te és a rongyos pereputtyod! És mert nem voltak, megteremtettük azokat a tereket, ahova a lábad(at) se teheted be. Igen, ettől sokkal jobban érzem magam(at) - kerüljön az bármibe, vagy bármennyibe is.
- Miért gyártunk az eszmékből rögeszméket?
- Okos vagy, mégsem vagy elég sikeres?
Persze (valószínűen) lehetséges, de egyre inkább nem elfogadottan hiteles (vélten földhözragadt) az az idea, mely szerint a korszakosan aktuális (jellemzően futurisztikus, egyesek szerint idióta) normákkal, mármint a mintákkal van gond; amelyek térnyerése ugyanazért nem független tőlünk, mint amiért egyáltalán létez(het)nek?
Minél jobban (könnyebben) élünk, annál rosszabbul érezzük magunkat? Ez valami elitista, (ál)értelmiségi attitűd?:-)
