Régen az emberek nem ismerték a molekulát, atomot, elemi részecskéket stb. Nem ismerték a sejteket, a sejtben lévő sejtgépeket. A mi mai civilizációnk egyre jobban ismeri a RÉSZLETEKET, bár egyes fizikai elméletek szerint (kvantumfizika) egy bizonyos szint után már nem lehet mélyebbre jutni. De mi ennek az egésznek az értelme? Milyen mélyen elemezzük ki a világot?
Alan Sokal, a New York Egyetem elméleti fizika professzora 1994. végén A határok áttörése - Arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé címmel tanulmányt küldött be a Social Textc. vezetõ kultúrális folyóirathoz.
"Szerinte az elméletalkotás, akárcsak a kísérletezés, dinamikus folyamat, amely hatással van a szubjektum és objektum létrehozásában és a materiális folyamatok létrejöttében, sőt konstitutív szerepet játszik benne."
"Nincs tehát egy mélyben megbúvó, már eleve meglévő és az ember által felfedezendő, önmagában lévő realitás. Ember és anyag egyformán ágensséggel, azaz változást kiváltó erővel és aktivitással bírnak a realitás (ki)alakításásban."
Van rá vagy 5-6 fajta reális magyarázat, de ha még az is igaz, ami még elfogadott ... akkor sem következik belőle a BigBang.
Meg ha még egy darabig valami tágul is ... ami elve vicc a téridő kontinium rendszerében gondolkodva ... nem jelentheti azt, hogy ez mindig is így volt ... vagy így lesz és az érzékelés határait sem veszik figyelembe.
Csináltam ebből vicces mémképeket, biztos láttad már. Sokat, csak kettő: egyik másik
akkor ez azért van, mert isten tudományosan nem bizonyítható? mert feltételezem, hogy olyanokról beszéltél, akik tudják mit mondanak, csak minden állításuk igaz, akármennyire ellentmondásos is. vagyis a tudomány fogalmai szerint értelmezhetetlen.
Vannak olyan fejek, akiktől ha megkérdezed, hogy pl. mi az isten, akkor hol ezt meg hol azt mondják, de semmi véglegeset nem mondanak róla; no ilyenről nem szól a tudomány .
No ez egy mai fb megosztás és a rá adott válaszom. Jó példa ide a témához:
Fizikusok és filozófusok egy csoportja szerint a kvantumelmélet interpretációs nehézségei abból fakadnak, hogy a természetkutatás 400-500 éves tradícióval rendelkező filozófiai és metafizikai előfeltételezései egyszerűen hibásak, és nem tarthatók tovább. Milyen problémák feszülnek a tudománycsinálás filozófiai-metafizikai hátterében, és mi lehet rájuk a megoldás?
1. A tudományosság választóvonala máshol van valójában. 2. A matematika túlértékelése hiba. 3. Memetikai azaz idegrendszeri vírusok a tudósokat is megfertőzik. Ők sem védettek. 4. A metafizika áltudomány, akárcsak a teológia. // Egyébként az írásban túl sok a rizsázásás és a légyeget meg elkerüli, amiről itt írok, sokkal rövidebben: https://vilagnezet.blog.hu/2020/12/16/karl_popper_falszifikalt
ja és nem elég meghatározni, mert az így lehet kitalás is, hanem igazolni is kell, hogy az a valami, tényleg az, ahogyan meg lett határozva. ...és nem keverhető már így össze más egyéb dolgokkal.
szerintem is. kérdés tud-e mindent tudományosan vizsgálni. és a tudományos vizsgálata nem okoz-e katasztrófát. mert mit ér az élet, ha már semmi természetes nincs benne?
