Mivel olyan régen voltatok itt és látom, hogy senki nem jelentkezik, így egy kicsit hosszabb leszek, elmesélem a sztorimat Nektek, hátha ti is örülni fogtok velem.

Képzeljétek ma vittem az ortophéd doktorbácsinak - aki a térdemet műtötte egy hete - egy olyan jó kis meleg bokazoknit személyes ajándokul mondtam neki, hát nem hiszitek el, jobban örült mint a borítéknak, mert persze a műtét után azt is kapott. Elvette megköszönte és zsebre tette.

De a zoknit!? Kivette, forgatta jobbra-balra - és ezt maga csinálta? -kérdezte és, de jó, hát maga nagyon ügyes, felpróbálta és pont jó volt - mondta, akkor nem kell papucsot vegyek, ha a kövön járok a konyhába!
Hááát először gondoltam, csak nem csúfolódik velem hogy ennyire örül, nem is akartam elhinni, de aztán láttam a szemén a csillogást, hogy ez az ember tényleg örül, mint egy kisgyerek és ezáltal én is boldog voltam. Gondoltam megosztom veletek is. Ennyi! :-))