Sziasztok,

örököltem egy 65nm-es rózsadombi földszinti társasházi lakást. Hatvanas években épült a ház, nyugdíjasok lakják. Csendes környék, kert, tiszta levegő, mégis könnyű a központba jutni. A nagybetűs tökélytől csak a Budapest-panoráma hiánya és a nem3,6-os belmagasság választja el. Lakásra nem lesz szükségem az elkövetkező pár évben, egyszer majd igen. Ezen felül van még annyi tőkém, hogy másfél ilyen lakást is vehetek belőle, vagyis a "nem lesz hol laknom" problémája nem fenyeget. Ilyen feltételek mellett érdemes-e most eladni a lakást, a pénzt befektetni, majd később venni egy másikat? Vagy inkább tartsam meg (és adjam ki nevetséges áron), hiszen eleve jobb a mostani zavaros időkben, ha a portfólió ingatlant is tartalmaz?

Másik kérdés: amikor húgommal osztottuk a vagyont, két becsüst is megkérdeztünk. Az egyik ~20M-et, a másik ~30M-et mondott. 50% különbség!!! (Plusz még volt a szintén becsüs barátom, aki szerint meg 25...) Ez hogy lehet? Ki van zárva, hogy ekkora szubjektív tényező legyen a dologban. Aki a nagyobb árat mondta, az papírt is adott róla, a másik csak úgy mondott egy értéket, kisebb díjért. (Az osztozkodásban ez nem okozott problémát, mert a másik lakás becsült árában is ekkora volt a különbség.)