Gere Irén :

Elhagyottan

Elfed az éj,
két kar átölel,
megmártózol
a szerelemben.

Ne hívj,
ne átkozz,
ne szeress engem!

… rejtőzködni, elrejtőzni!
… fedetlen lelkem
ne lássa senki!

Vak a hóbort,
mely űz egyre,
madarak könnyét
gyűjteni egybe…

… elfogy a szerelem,
meghal a vágy, -
szegényes fekhelyed
már csak az ágy!

… ujjam hegye -
picike párna:
nem vár senkit,
nem vár rád ma!

Csillag sem mozdul,
néma az ég,
nem hívlak szeretni,
szeretni még!

Nikotin virít
ujjamon sárgán:
rágyújtok újra,
egyedül, árván.