Kegyelemre várva

 

Lásd, én a fájdalmak erdeiből jöttem,

Ahol a tarlott fák ágai közt, sohasem

Festi lilára a Nap, égő sugarát, -

S még nem láttam a teremtés érckapuját -

 

Mint egy idegen nézek szét, közöm sincs már,

A káoszba rohanó, mammoni vágyhoz, lásd,

Úgy megyek el, ahogy jöttem, reménytelen,

Kitaszított és árva, Jézusi gyermek.

 

Udvaromban, tobozokat morzsol a szél,

Kolduló bánat ül jajongó szívemen,

Soha el nem múló,  harmadnapos gyászt ül,

A hiábavaló, keserű értelem.

 

Kora hajnali könnyek hullnak a ködben,

Teremtőre várva, aki majd megvigasztal -

Reszketeg a Hold is, hamuszín riadtan,

Ájulat némán ülök, kerékbe törten.

 

A Hold hamujában keresek szavakat,

Könnyes folyókon is szeretetre vártam,

Hiába minden, ha egyedül maradtam -

Darabokra törten, lelkemben halállal.