Deák László

Szívem királynőjének

Kedves egyetlen drága, gyémánt szemű szerelmem,
Úgy, hogy azt leírni se lehet, úgy hiányzol nekem.
Csak néhány röpke órája vagy tőlem s szívemtől távol,
Mégis úgy hiányzik a tőled kapott mézédes mámor.

Hiányzik félénk pillantásod s szép fényes barna szemed.
Szívem félve remeg szívedért, rossz ezek után már nélküled.
Most már soha el nem engedném a kicsi kezed, ha tehetném.
Bárcsak még szemem szemed tükrébe ég, mellettem lehetnél.

Hiányzik, izzó lelkemben élő kedves arcod, zamatos mosolya,
Ajkad isteni nektárnál, és méznél édesebb boldogító csókja.
Mint hegyi patak csobogása, hiányzik hangod nagyon nekem,
Szavaid csengése, mint ezüstpénz csilingelése, nagy kincs nekem.

Hiányzol, mint növénynek az éltető fényesen szikrázó napfény,
Ez a színtiszta igazság, most hiányodtól könnyezve bevallom én.
Hiányzik, kecses dolgos újaid csiklandozó és simogató bársonya,
Hiányzik, szerelemtűztől forrón izzó szíved, szívem vánkosa.

Szép hullámos hajad, szívemet megnyugtató, részegítő illata,
Újaid könnyű szerelembilincse, karod féltő és szorító katlana.
Hiányzol, mint megfáradt szomjas őznek a hűs patak tiszta vize,
Vagy csillagfényes nyári estén, a távoli halk és szép tücsökzene.

Magadért, és ezekért a csodákért szeretlek kimondhatatlanul téged,
És ha tőlem, féltő szívemtől távol vagy, ha nem vagy itt velem, félek!
Életem vékony fonala, és izzó szívem boldogsága, kezedbe vagyon téve,
Rendelkezz vele, szívem-lelkem egyetlenem, drága
szerelemkirálynője.