ANTON KORTEWEG

FELKÉRÉSRE

Hogy én szeretlek, néha persze
még leírhatom, ha éppen azt
kérded. Mert én szeretlek és
nem is oly ritkán, négyezer
napot és éjjelt számbavéve.

Azt is, hogy szinte semmit se
öregedtél, s hogy néha
a messzibe bámulsz, mint
aki szerelmes,
a kezeid még szépek, de
tovább már mégsem mennék.

Hogy az arcodat keresem néha, nem
szádat.