"Szerintem barbárság a gyereket 8-9 órára elszakítani a családjától egy olyan társadalom-gazdaság propagálásával, amely erre épül.."

Jesszus. A gyerektársaságtól szakítani el nem lenne "barbárság"? A hagyományos agrártársadalmakban a gyerekek egész nap sok kortárs közt tartózkodtak, és több felnőtt vigyázott rájuk (már amikor vigyázott, mai szemmel sokat voltak felügyelet nélkül), és jellemzően nem a szüleik, mert a legmunkabíróbb generációnak bizony akkor is sokat kellett dolgozni, hanem leginkább az öreg nők és serdülő lányok.

A törzsi népcsoportokról készült fotókon meg filmeken ma is ez a leggyakoribb helyzet, hogy a falu összes nője nagy körben ül és dolgozik, gabonát őröl, főz, sző, stb., stb., és csak a csecsemők vannak közben az anyjukra kötve, az összes többi gyerek körülöttük játszik; időnként kicsit foglakozik velük, amelyuk nő éppen ráér (legtöbbet a munkában leghamarabb elfáradók). Ehhez az ősi szituációhoz képest az a XIX. századi polgári találmány, hogy az egész napot töltse a gyerek otthon az anyjával és testvéreivel (eredetileg jó sok testvérrel!), a múló epizód. Szóval a bölcsőde-óvoda egyáltalán nem akkora erőszak az emberi természeten.

A mi háromévesünk sokat van itthon valamelyikünkkel betegségekből kifolyólag, tavaly 50-50% volt az arány, és pár nap után már láthatóan hiányzik neki a többi gyerek meg unja az otthoni (nem kevés) játékot -- pedig nem is számít ott különösebben közösségi lénynek, az átlaggyereknél jobban kedveli a magányos játékot tárgyakkal.