nem az ő tempójukban tanulnak, még nagyobbnak érzik a lemaradást, még nagyobb a kudarcélmény, a frusztráltság, nagyon nagyon keveseknek jött be az, hogy a jók majd felhúzzák őket,

Ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy mi lenne, ha egy medencébe raknának Kovács Ágival, Egerszegi Krisztinával. Nem az lenne hogy jobban igyekeznék, hanem lesz.rnám az egészet, látva, hogy ha megfeszülök is, a büdös életbe a nyomukba sem érhetek. Ha a velem egy szinten levőkkel lennék, akkor küzdenék is, hiszen látnám: lehetek  a legjobb közöttük.

Még a nem hátrányos helyzetű, átlagos gyerekek között is nagy az eltérés: az egyiknek jobban megy az olvasás, a másik még mindig döcögve betűz, stb. Iszonyat nehéz egy tanárnak huszonvalahány gyereket egyszerre tanítani, úgy, hogy az egyik érti az anyagot és már haladna tovább, de a másiknak még egy kicsit alapozni kéne mert nem teljesen tudja.