nos, kedves öreg, én nem tudom milyen a "liberális értelmiségi viselkedés", mivel magam csak egy egyszerű várpalotai csákó vagyok, immáron 45 éve..., vannak ugyan homályos sejtéseim arról, hogy mi az hogy barátság, mi az hogy tisztesség, stb..., de nem állítom hogy az elmúlt 45 évben minden szempontból megfeleltem volna annak az egyébként nem túl magas mércének, amit felfüggesztettem valami erkölcsi kampóra, csak úgy lazán, hogy ha vernénk, azért nyakunkat ne szegjük...

ember vagyok, gyarló, tele hibákkal, bűnökkel, meggondolatlan kijelentésekkel stb..., de közben próbálok haladni egy úton, tanulni a tegnap baromságaiból, hogy egy hajszálnyival de jobb legyek mint tegnap..., nem mindig sikerül..., van hogy egyet lépek előre, és kettőt hátra, és ezt nem fogom a sikamlós talajra, az én gyengeségem, az én hibám...

és ez tényleg sikamlós talaj, inkább csak szöges bakancsban járható...

ami az Árpit illeti, én nagyon szerettem, és a mai napig fűznek hozzá érzelmek, emlékek..., és ezen semmi sem sem változtathat..., az kizárt dolog, hogy vele kapcsolatban pénzérme lopásos baromságokat hordjak össze..., talán még akkor sem, ha igaz lenne..., de tudtommal nem igaz...

Várpalotán éltünk a rendszerváltás előtt, olyanok voltunk mint itt az emberek általában, se nem jobbak, se nem rosszabbak, ... akkoriban ez ment, a kocsmák tömve a velünk egykorú srácokkal, a lázadásból jószerivel csak a rock'n'roll jutott, esténként piáltunk, beszélgettünk, csajoztunk, úgy éltünk mint egy átlag várpalotai fiatal a nyolcvanas években... mindez nem tölt el büszkeséggel, de nem is szégyen, ez volt... , de nem borogattunk kukákat, nem loptunk érméket, hanem reggelente dolgozni jártunk..., oda, amit az a rendszer nyújtani tudott..., a mi apáink nem voltak komcsi funkcionáriusok, mi nem mehettünk orbán basival oxfordba tanulni, mi itt éltünk Várpalotán, úgy, ahogy hagyták...

és amikor a szabadság szellői lengedezni kezdtek, mi is odaálltunk, nem mi találtuk fel a szabadság eszméit, nem voltunk forradalmárok, de megtettük azt, ami tőlünk tellett..., és ez nem volt sok, de több volt annál, mint amit a legtöbb komcsizó most fel tud kutatni a múltjában..., nem mi váltottunk rendszert, de ott voltunk a köztársaság megszületésének szent pillanatában..., mi akkor komcsiztunk, amikor ez nem volt divat, és te is tudod, hogy járt némi kockázattal...

aludtam fogdán, vertek pofán gumibottal stb, úgy, hogy soha a légynek sem ártottam, nem voltunk hősök, nem voltunk, mert még erre sem volt lehetőségünk..., ugrottunk volna részegen vár fokáról részegen dugovics tituszként, de még ilyet sem adott a sors..., de amit adott, azt kihasználtuk, nem többet, és nem kevesebbet..., uszított kutyát a csajomra komcsi határőr, szakította be a dobhártyámat gumibot, és rúgtam tökön egyenruhás férget, emlékszem mindenre...

én is tudom hogyan hamisítottak történelmet, én is tudom hogyan kúrták el a hazámat, az én nagyapám lovait is elvitték a tsz-be, és az ő padlását is lesöüörték... álljon meg a menet... én a szabadságról beszélek, nem a kommunizmusról..., és ha azt mondom hogy "büdös kommunista", akkor tudom hogy kiről, és hogy miről beszélek...

sajnálom, hogy az Árpival aztán később más "oldalra" sodródtunk, nem tudom, hogy ő mit tett volna, de én soha nem lőttem volna rá a lövészárkok és szögesdrótok túloldaláról, főleg nem ilyen ilyen reszelt hegyű aljas lőszerrel nem, mint amit itt emlegettél...

én eszmékre lövöldöztem, nem személyekre..., nekem nem "hússal és vérrel van hadakozásom, hanem szellemmel", arról, hogy az Árpit milyen lövészárkok mögé sodorta a sors, nem tehetek..., ha rám (ránk) lőnek én bizony visszalövök..., a torkolattűzre célzok..., ez van... ilyen egyszerű, primitív dolgokra tanított a várpalotai hárlem..., de ez nem jelenti azt, hogy érmelopási baromságokkal rukkoljak elő, mert ők sem állítottak rólam ilyen baromságokat soha...

 

nem egy oldalon álltunk, ennyi...., másként látjuk a világot, teljesen másként..., de nem az ellenségem...., ellenségem a szar eszmék, ami mögött persze emberek állnak, de én folyamatosan változok, és ennek esélyét mástól sem vitatom el....

 

és hogy visszakanyarodjak eredeti témánkhoz, a véleménnyílvánítás, az teljesen más dolog, mint mások becsületébe gázolni, mint elvitatni az emberi lényét, ostoba, primitív cigányozásba kezdeni csak mert frusztrál a saját tehetetlenségünk, és tehetségtelenségünk...

 

igen..., itt és most, ebben az országban csak azért is zsidó-cigány leszek, ha indiában élnék csak azért is pária lennék, érinthetetlen, és így írnék verseket, könyveket, így építenék házakat, faragnék szobrokat, festenék képeket, adnék el forgatókönyveket, filmzenéket, dalszövegeket, hogy szarjanak be az irígységtől az árják..., de izraelben palesztín lennék..., tudod miért? - csak azért is...

 

had ne ítélkezzek a barátomról, és főleg magamról..., de egyet állíthatok..., nincs tudomásom érmelopásokról, vagy más efféle gusztustalan baromságról...

 

utolsó leheletig fogok küzdeni az emberi értékekért, de ez a szarakodás ebbe nem fér bele...

 

ezt mondtam az exxonnak is, mi nem állunk egy oldalon..., lehet, hogy az ellenfél néha azonos, de én nem lövöm hátba...., eszmékkel van hadakozásom, és nem emberekkel...

nem szeretnék olyanná válni, mint ami ellen küzdök..., ez nem az én utam....