coriella, én is hasonlóan éreztem. 1 évesen elválasztottam Natalit és rá 3 hónapra már mentünk is az intézetbe a kistesóért. Nekem mindenki mondta, hogy majd figyeljem meg, a 2. már hipp-hopp összejön magától is, mert mennyien hallottak már ilyen esetről és láss csodát korallnál is pont ez volt. Hittem is benne, de semmi. Aztán nem sikerült a fagyis beülti és azt gondoltam, talán azért mert még csak 3 hónapja választottam el Natalit. Aztán újabb majdnem 4 hónap után megint nem sikerült. Nagyon csalódott voltam, ugyanakkor ambivalens érzésem támadt, mert hogy áldottam Istent, hogy legalább Natali már megvan nekünk. Mégis vágytam egy kistesóra. És láss csodát, most úgy néz ki, lesz tesó. Szóval fel a fejjel! Egyébként, mivel annyian hitegettek, hogy majd a 2. összejön spontán és én tényleg elhittem én is minden menszesznél kiakadtam, hogy nekem miért nem, miközben egyeseknél (no nem akik már valaha meddőségibe jártak) rémálomként szerepel a kistesó és mégis "véletlenül" besikeredik. Hát ilyen az élet.