Nicsinyo Creative Commons License 2011.02.19 0 0 395

Egy kis könnyû mûfaj:

 

Nipponban a manga atyjaként nyilvàntartott Tezuka Osamu, a Buddhàròl is irt képregényt. Ennek bevezetô részében ez àll:

 

"3500 éve annak, hogy a messzi iràni tàjakròl érkezve, egy nép elhelyezkedett India közelében, a mostani Pakisztànban. Meghòditotta az öt folyò [: Indus és négy mellékfolyòja] àltal hatàrolt területet, nem messze a Himalayànak nevezett hegylàncoktòl. Ezt az ùj civilizàciot "àrja népnek" nevezték el. Fönt àllandò szelek és esôzések, lent pedig szàrazsàg ellen kellett küzködniük, majd ez a nép fokozatosan [többszàz év alatt] dél felé terjeszkedett [gondolom szaporodott is szépen, meg keveredett], abba az orszàgba, amit ma Indiànak hivnak.

Azok akik vérségileg a hòditòk egyenesàgi leszàrmazottai voltak az àrja népben, akik mindenki szemében a "tiszta" vonalat jelentették, végül a vezetôivé vàltak ennek az ùj civilizàciònak [vagyis miutàn ràtelepedtek màs, ôket megelôzô népekre] és fölvették a brahmàn nevet. Ez a név, hogy Brahmàn,  nagyon sokàig  a szimboluma és szinonimàja volt az indiai tàrsadalomban a teljes hatalomnak. Igaz, hogy minden ember egyenlô volt [szerintem az ô uralmukat  megelôzôen], a brahmànok szétvàlasztottàk az embereket különbözô csoportokra, kasztokra. Ezzel kialakitottak egy hierarchiàt, amelynek  csùcsàt ôk foglaltàk el. Utànuk jöttek a katonàk (a kshatriyak), a közönséges emberek - kereskedôk, kézmûvesek, földmûvesek...- (a vaisyak) és a rabszolgàk (a sudrak). Igy létesitve egy nagyon erôs diszkriminàciòt az emberek között. Emiatt a diszkriminàcio miatt többszàz éven keresztül (és néha még manapsàg is) India népe nagy szenvedésekkel talàlkozott. A brahmànok, a hatalom örökösei, az isteneknek àldoztàk magukat, adomànyokat adtak, jòslatokat tettek, àldozatokat hajtottak végre, vagyis mindenben döntöttek. De apròdonként  belesüllyedtek a jòlétbe és a korrupcioba. Ünnepeik és jòslataik elvesztették értelmüket és nem lettek màsok, mint üres és felületes rituàlék, egyik a màsik utàn. A nép pedig mindezek miatt nagy elkeseredésben volt. Szeretett volna egy olyan tanitàst amely lehetôvé teszi szàmàra a boldogsàgot. Egy olyan tanitàst, amely segit neki megtalàlni az életben levés örömét...Hosszù idôszak alatt vàrakozott, szive tele reménységgel, hogy  megjelenik egy ember, aki elhozza nekik ezt...."

 

Èdes a történet, nem ?