Az ági vagyonnál nem látok szerzési mód alapján történő megkülönböztetést (szerintem mindegy tehát, hogy vásárolt, örökölt, vagy elbirtokolt vagyonról van szó,  az a lényeg, az elhunyt birtokában volt, hagyaték tárgyát képezi).

Abban az esetben, ha nincs leszármazó vagy van, de nem örökölhet az örökhagyó után, az örökhagyó felmenőiről hárult vagyon ági öröklés alá esik. Ennek indoka, hogy annak a családjában maradjon a vagyon, aki azt szerezte. Akkor is ági öröklés valósul meg, ha a vagyon az örökhagyó testvéréről vagy a testvér leszármazójáról hárult az örökhagyóra, de ekkor további feltétel, hogy a vagyont a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte. Az ági vagyon öröklése külön szabályok szerint történik: a szülő örökli azt a vagyont, amely róla vagy felmenőiről hárult az örökhagyóra, a szülő kiesése esetén a szülő leszármazói örökölnek az általános szabályok szerint.

Ha sem szülő, sem szülői leszármazó nincs, a nagyszülő, ha nagyszülő sincs, az örökhagyó további felmenője örökli azt a vagyont, amely róla vagy az ő felmenőjéről hárult az örökhagyóra. Az ági öröklés szabályai nem vonatkoznak azokra a vagyontárgyakra, amelyek az örökhagyó halálakor már nincsenek meg, amelyek az ági vagyontárgy helyébe léptek vagy annak az értékén vásárolták őket. Tizenöt évi házasság után a túlélő házastárstól nem lehet követelni a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakat. Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni, de ha ez célszerűtlennek mutatkozik a bíróság elrendelheti a pénzbeli kiegyenlítést.