Szabolcsi Erzsébet 

Mégis…
  
Ne szólj, 
szól helyetted a csend. 
Ne nézz, 
hunyt pillád mögött vagyok. 
Ne hívj, 
hívnak az álmaink. 
Ne keress, 
hisz úgyis ott vagyok. 

Szólj, 
fújja hangod felém a szél! 
Nézz, 
szemed tükrében ragyogok. 
Hívj, 
érezzem, hogy lobogva vársz. 
Keress, 
szeress, lásd melletted vagyok.