No én nem is emiatt indítottam ezt a témát, hanem részben saját "esetem", részben egy szerencsétlen diák (vélhetően) elkeseredett tette kapcsán kavart politikai (mű?)balhé révén...

...ahogy Gregor Samsa írta itt alább, nincs két egyform "eset", van viszont egy társadalmi szintű talán elsősorban vallási eredetű prűdség, ami nem segíti, hanem mérlegelés nélkül elítélik, (ön)gyilkosnak nevezik azokat a bajban lévő embertársainkat, akiknek ilyen-olyan okok következtében, saját érzései, akármilyen forrású fájdalma, - lelki, vagy testi, pl. gyógyíthatatlan - betegsége, élethelyzete annyira kilátástalanná vált számára, hogy felmerül benne saját életének saját döntése révén történő befejezése... aki nem került még ilyen helyzetbe, nem biztos, hogy át tudja érezni az ilyen ember elméjében legtöbbször kimondhatatlanul fájó gondolatokat... nem méltatlanul súlyos módon megbélyegezni kell az ilyen embertársainkat, hanem segíteni... ha lehet... vagy tudomásul venni, ha segíteni nem tudunk, ha pl. épp szenvedését akarja ilyen módon abbahagyni...

...megértés, segítség, tolerancia, baráti gesztusok kellenek, ha baj van, és sok mosoly, melegség, kézfogás, ha még nincs: mint megelőző kúra...