"A hún név és népmegjelölés sumirul földmûvest jelent(Labat 536.sz. ékjele). A Tolsztov-expedició egyszer s mindenkorra szétfoszlatta a húnok nomád-barbár-horda-csürhe téves megbélyegzését,melyeket a nyugati történészek akasztottak e népcsoportra. Sz.P. Tolsztov szerint a fehér húnok(eftaliták) eredetének színhelye valószínûleg Khorezm északkeleti határvidéke volt.Tolsztov Az õsi Chorezm címû könyvében a következõképpen ír a húnokkal kapcsolatos ásatásokról:"1946-ban végzett ásatásaink során ezen területen néhány rendkívül sajátos részletet tártunk fel. Közülük a legnagyobb Keszken-Kujukkala,mely a régi delta most már kiszáradt,bokrokkal sûrûn benõtt egyik mellékágának déli partján fekszik.Nagy kiterjedésû,kerekded,500x700 méter méretû,keletrõl nyugatra húzódó telep ez.Ennek közepe táján,az északi falhoz közelebb 210x210 méter nagyságú,négyzet alakú fellegvár dombja terült el,mely a telep szintje fölött három méter ,vagyis a környezõ síkság fölött öt méter magasságában emelkedik.A fellegvárban jól kivehetõ alaprajzú,tömör helyiségeket építettek.Ezek fala négyzet alakú nyerstéglából készült. A négyzetes alap szélein kb.1,5méter széles folyosó fut körül.A négyzet alakú belsõ részt rézsútosan mintegy három méter széles utca osztja ketté.Ebbõl az utcából,különféle irányban és különféle szögben ferde mellékutcák ágaznak szét,melyek a fellegvár egész területét szabálytalan alakú és különbözõ méretû épületekre tagolják.Ezeket az épületeket viszont két-tégla szélességû kis közfalak 4x4 métertõl egészen 23x23 méterig terjedõ,négyzet alakú szobákra osztják. A telepen talált gazdag kerámia-anyag igen világos és sajátos képet nyújt.A telep legkésõbb idõszámításunk elején keletkezett és egészen a kora középkorig fennmaradt.A kerámia túlnyomo része azonban tisztán helyi formájú,durva,plasztikus kerámia,reliefszerû,gazdag díszítményekkel,melyeket a Don-melléki telepekrõl ismerünk.A díszek fõleg az edény száját övezõ,fenyõ formájú rajzokból állnak,részben pedig buja ,növényi díszek.E díszítések õsi formáit már Mongolia és a Szemirecsje hún emlékein megtaláljuk,melyeket a Kr.e.-i I.századtól a Kr.u.-i I. század közötti idõre datálunk. Hasonló anyagot gyûjtöttünk két más vizsgált telepen,Kujukkalán és Dzsankenten is.Ilyen formán teljes joggal tételezhetjük fel,hogy az Aral-tó menti 'mocsári telepek' éppen az eftalita kultúra emlékei.Ez a nép,mely jellegzetes komplex,állattenyésztõ,-halász-,földmûvelõ gazdálkodást folytatott,s ebben az állattenyésztés játszotta a vezetõ szerepet,mégsem volt nomád jellegû,hanem letelepült,vagy legalábbis félig letelepült életmódot folytatott,és megerõsített közösségi telepeken,'városokban' lakott.Az eftaliták városi életérõl állandóan olvashatunk a bizánci íroknál,így a kaiszakreiani Prokopiosznál és Menandrosznál is". Az orosz régészek jelen évszázad negyvenes éveiben intenzívebb ásatásokba kezdtek ,melyek igen értékes régészeti leleteket hoztak felszínre a húnokra vonatkozóan.A Khorezmen kívüli az Altáj-térben és a Bajkál-tó környékén és az Aral-tótól északra elterülõ vidéken való ásatások szerint az i.e.-i VI.évszázadra teszik az elsõ hún építkezéseket ebben a térségben.A.L.Mingait orosz régész közlése szerint az ásatások földsáncokkal ,vizesárkokkal körülvett,õrtornyokkal megerõsített,kapubejáratokkal ellátott erõdítmények maradványait hozták felszínre ,amelyeken belül a várúr lakásán és a gazdasági épületeken kívül számos kisebb lakás is épült,amelyeket -az északibb Altáj régioban -egy központi kazánból,a föld alatt vezetett agyagcsövek rendszerén át központilag fûtöttek. A régészeti ásatásokból és a kínai évkönyvek adataiból megállapítható,hogy a húnok egy feudális felépítésû monarchiában éltek már e korai idõszakban is.Ez megcáfolja a nyugati történetírok állításait is. stb..."