Raczky, Kalicz és D.T. Price kutatásaiból ma már tudjuk, hogy a szkítáknak i. e. 6 ezer körül hatalmas birodalmuk volt, különféle népekkel, köztük európai típusú és ázsiai típusúakkal is.

T. Douglas Price és munkatársai tollából (Price et al., 2001) alapvető jelentőségű munka látott napvilágot a nagy tekintélyű Antiquity című régészeti szaklapban. Ebben a szerzők a legújabb stroncium izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magas műveltsége, a vonaldíszes kerámia kultúrája a mai Magyarország területéről indult ki i. e. 5700 körül, mégpedig nem egyszerűen a kultúra terjedt el, hanem a népesség, bár csak szórványosan, kis csoportokban kivándorolva. A Rajnához pl. i. e. 5500 körül érkezett meg. A vándorlók többsége magas tudással bíró fiatal nő. Ez a tény a korabeli Kárpát-medencei társadalom anyajogú (idegen szóval: matriarchális) jellegére éppúgy utal, mint a kimagaslóan magas tudás meglétére. A kimagaslóan magas tudással bíró személyeket az ős- és az ókorban mágusoknak nevezték. Ha tehát a korabeli Kárpát-medencében ki-magaslóan magas tudású nők éltek, akkor itt volt a mágusnők európai központja. A mágusok a médektől (Hérodotosz, i. e. 440/1989, 266.), illetve a szkítáktól (Dodds, 2002, 115.) erednek. A nők kiemelkedő szerepe a tudományos és vallási életben szintén a szkíta kultúra jellemzője (Davis-Kimball, 2001, 243.). A legújabb régészeti tények azt mutatják, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrája a mesterségesen szűk időkorlátok között (pl. i. e. 800–450; Kemenczei, 2002, 67.) elgondolt szkíta kultúra lényeges jegyeit hordozza. Tekintettel arra, hogy a szkíták egyik fő központja éppen a Kárpát-medence volt, felmerül a gondolat, hogy az itt élt nép legalábbis évezredes múltra tekinthet vissza. Ezt a gondolatot már régebben felvetettük (Grandpierre, 1979). Ezzel összhangban, az újabb kutatások egyre határozottabban támogatják a népek folytonosságának elméletét (Alinei, 2005).

Az alapvetően ázsiai típusú népek illetve az alapvetően európai típusú népek (a magyar ez utóbbiba tartozik) között ezért lehetséges szignifikáns egyezés a genetikai markerekben. Így például a magyar (honfoglalás kori sírok kutatása alapján!), avar, hun, japán, perzsa, török népek közötti genetikai egyezés. Az urali vagy ugor markerek, minden keveredés ellenére, a mai napig sem nagyobbak a magyarokban 0,6%-nál, míg az ázsai markerek 20% felettiek. Ilyen arány semmilyen más európai népnél nem található, kivéve a szárdokat (Hideo Matsumoto).

Milyen összefüggésben van ez a szkítákkal? Nos a japánok, magyarok, hunok, törökök ősei pontosan az egykori szkíta birodalom területén éltek. Ami nem is volt nehéz, tekintve, hogy szinte egész Ázsiát és Európát magában foglalta. Ám ősi írással csak igen kevés nép rendelkezik, ezek közül egyik a magyar (rovásírás). A boszniai piramisban talált írás (több mint 6 ezer éves), kísérteties hasonlóságot mutat az ősi székely rovásírással. Ez nem csak arra enged következtetni, hogy a szkíta birodalom tagjai voltak őseink, de nyilvánvalóan egyik vezető nemzete voltak. Nyelvünk pedig, a legújabb kutatások szerint rokonságban van a gael, iráni, kínai, szanszkrit, hun nyelvvel is.