"JORDANES, GÓT-BIZÁNCI TÖRTÉNETÍRÓ (550 KÖRÜL) leírja, hogy a Dnyeperen túl, a Fekete-
tenger mellékén lakó akatziroktól keletre laknak a bolgárok, azokon túl a hunok, a legvitézebb népek két felé. A hunok egyik részét ugyanis kutziagiroknak, másik részét szaviroknak nevezik, s mindegyik külön tartományban lakik. A kutziagirok Chersoneus mellett [Krím-fsz.-től északra],
ahova Ázsia áruit behordja a sóvár kereskedő; nyáron a pusztaságon barangolnak s lakóhelyeiket a szerint választják, amint a takarmány bősége kínálkozik barmaik számára, télen pedig a pontusi tenger [Fekete-tenger] partjaira húzódnak. A hunnugurok pedig onnan ismeretesek, hogy tőlük jön a menyétbőrökkel való kereskedés (utlosó mondat: Hunuguri autem hinc sunt noti, quia ab ipsis pellium murinarium venit commercium; idézi Thury J.).
Mivel Jordanes tudósítása szerint csakis az utrigurok lehettek azok a hunok, akiknek másik részét szabiroknak nevezték.